Használati melegvíz-termelő berendezések kiválasztása I.
2002/7-8. lapszám | Kónya Tamás | 5116 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Rovatunkban most egy hosszabb lélegzetű írást részletekben való közlésébe fogunk bele. A téma megköveteli, hogy ekkora terjedelemben jelenjen meg, hiszen a melegvíztermelők központi helyet foglalnak el egy lakás „életében”. Cikkünk nem foglal állást egyik vagy másik berendezés mellett és ellen – csak tényeket közöl, az olvasóra bízva a következtetések levonását.
Használatimelegvíz-termelő berendezések kiválasztása
Használati melegvíztermelő berendezést akkor tudunk jól kiválasztani, vagy segíteni a kiválasztásban, ha ismerjük
- a melegvíztermelés berendezéseit,
- az üzemeltetés körülményeit,
- a jellemző üzemviteli paramétereket,
- a fogyasztó igényeit,
- a várható fogyasztói szokásokat,
- a fogyasztó anyagi lehetőségeit, stb.
A következőkben röviden áttekintünk néhány olyan melegvíztermeléssel kapcsolatos információt, amelyek ismerete elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy segítséget nyújtsunk a kiválasztásban.
1. A melegvíz-termelők csoportosítása
A melegvíz-termelő berendezéseket többféle szempont szerint csoportosíthatjuk. A készülékben lévő víznyomás szerint vannak szabad kifolyású, túlnyomás nélküli és zárt, nyomás alatti berendezések. Az előbbiek egy, az utóbbiak több szaniter berendezés melegvíz-ellátását tudják biztosítani. A melegvíztermelés rendszere szerint ismerünk átfolyós és tárolós berendezéseket. Az előbbiek a vízfelhasználással egy időben állítják elő a meleg vizet. Tároló alkalmazásával nem feltétlenül azonos időben történik a melegvíz-termelés és a fogyasztás. A melegvíz-termelés helye és az ellátás módja szerint egyedi /helyi/ és központi melegvíz-termelő berendezésekről beszélhetünk. Központi melegvíz-termelés nemcsak pl. társasházban képzelhető el, hanem egy lakáson belül is, ahol egymástól távol vannak a vizes helyiségek ill. berendezések, de a melegvíz-termelés egy helyen történik. A készülék elhelyezése szerint választhatunk falra szerelt vagy álló kazánokat.
Az energiaszolgáltatás összetettsége szerint vannak önálló melegvíztermelők és a fűtési hőellátással kapcsolt berendezések. Az utóbbi esetben egy kazán állítja elő a fűtési és a használati melegvizet is, például a kombi rendszerű berendezések ilyenek. Az energiabevitel szerint ismerünk közvetett és közvetlen üzemű berendezéseket. Az előbbi esetben például a kazán által termelt fűtővíz egy külön tárolóban /hőcserélőben/ melegíti fel a használati hidegvizet, míg az utóbbi berendezésekben a tüzelőanyag kémiai energiáját a tűztérben elégetés útján hasznosítjuk. A közvetett üzemű berendezések lehetnek villamos, fűtési meleg víz, forró víz és gőzfűtésűek. Az utóbbi két fűtőközeggel háztartásban nem találkozhatunk. A tüzelőanyag fajtája szerint ismerünk fa-, szén-, tüzelőolaj- és földgáztüzelésű berendezéseket. Háztartásokban a felsoroltak közül egyre inkább csak földgáztüzelésű berendezésekkel találkozhatunk. Természetesen a nem ebbe a csoportba sorolt villamosenergia szintén széles körben használt energiaforrás a melegvíz-termelés területén.
2. Hőmérsékleti értékek, tartományok
A használati melegvíz-termelés területén több fontos hőmérsékleti adatot kell ismernünk:
- A meleg vizet télen 5-10 °C-os, nyáron akár 25-30 °C-os hideg vízből állítjuk elő. A felmelegítés hőigénye tehát nagyon különböző lehet.
- A csapolónál megjelenő meleg víz hőmérséklete legalább 40-42 °C-os, legfeljebb 50-55 °C-os lehet.
- A meleg víz hőmérséklete a melegvíz-termelő tárolójában legfeljebb 60 °C-os legyen. Ennél magasabb hőmérséklet növeli a vízkőkiválás és a korrózió veszélyét.
- Az elektromos forró víz tárolókban a legmagasabb vízhőmérséklet 75-80 °C. A lokálisan előforduló ennél magasabb vízhőmérséklet növeli a forrázás veszélyét.
- A használati melegvíz-termelés szabályozási feladata, hogy a berendezésből kiadott, illetve a csapolónál megjelenő meleg víz hőmérséklete a fogyasztás teljes időtartama alatt állandó értékű maradjon.
- A zuhanyozó ember már az 1 °C-os hőmérsékletingadozást is észreveszi, az ennél nagyobb értékű ingadozás már kellemetlenül érinti.
3. Vízminőségi követelmények
A lakó- és középületek, valamint az ipari üzemek szociális helyiségeihez szolgáltatott használati melegvíznek ivóvíz minőségűnek kell lennie. A melegvíz-termeléshez használt hideg víz keménysége ne legyen 15 – 16 nk-nál nagyobb. Ennél keményebb vízből már jelentős mennyiségű vízkő válik ki és rakódik le a csővezetékek, a hőcserélők és a berendezési tárgyak felületére. Melegvíz-készítés előtt ha van mód rá, lágyítsuk a hideg vizet. 4 – 5 nk-nál jobban nem érdemes csökkenteni a víz keménységét, mert teljesen lágy /ioncserélt/ víz esetén nagy a korrózió veszélye.
Folytatjuk.
