Perifériák
2002/7-8. lapszám | Meyer József | 2791 |
Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Gyakran adódik, hogy a vállalkozásaink során határmezsgyékre tévedünk. Egy létesítményen belül előforduló, bár egymástól távol eső témakörökben mutatunk példákat erre. Az egyikről elmondható, hogy a mélyalapozási tevékenységek során felmerülő, a talajvízszint-csökkentési feladattal kapcsolatos költségelem-kizárásról szól, míg a másik esetről inkább a szakági feladatok átfedése okán emlékezünk meg. Ez utóbbi esetben azonban nem a klasszikusan kínálkozó épületfelügyeleti, automatika fejezet vonatkozásában meséljük el élményeinket, hanem lényegesen egyszerűbb feladatokkal, mint a kísérő fűtés telepítésével és – érintőlegesen – különféle fagyvédelmi szisztémákkal foglalkozunk.
I. Fagyvédelem
1. Önszabályozó fagyvédő rendszer csővezetékekhez (Wintergard system. Az alkalmazandó kábel színjelzése: lila). A műszaki kézikönyv megállapításaiból most csak a legfontosabbakat idézzük. A kísérő fűtőkábel szerelésével kapcsolatosan a legegyszerűbb, egyenes vonalú, illetve a cső alkotója szerinti felrögzítés kívánatos. Eszerint felesleges azt a csőre csévélni, csavarvonalban szerelni. Munkánk során a cső felülete száraz legyen. Vízszintes nyomvonalú csőszakasz esetében a legalsó sík által érintett csőalkotótól 45 fokos szögben kell a fűtőszálat felhelyezni úgy, hogy a felfüggesztő és mindenfajta csőmegfogó szerkezeti elemet kívülről érintsen, ne a bilincs szorítsa a csőhöz azt. A függőleges vezetékezésnél tetszőlegesen választott oldal érintő síkjában (bal/jobb) rögzíthetjük. A könyököknél és íveknél kerüljön mindig a külső alkotóra. A kábel legkisebb hajlítási sugara 10 mm.
Fagyvédelem a szerelvényeken: 2”-ig a fűtőkábelt egyenesen átvezetjük rajta. 2” felett már körbefűzzük a kábelt az elzáró felületén. Úgy a csővezetéket, mint a szerelvényeket gondosan kell szigetelni. A kábel ki- és bevezetését a hőszigetelésen átvezető fém tömszelencével illő megoldani. Falátvezetéseknél, ahol a falszerkezet vastagságában a csövet esetleg nem tudjuk megfelelően szigetelni, mindkét oldalon plusz fűtőkábelt helyezünk fel, nem hurkolt módon, mintegy „ráfűtve”.
A hőfokérzékelőt mindig a várhatóan leghidegebb ponton kell elhelyezni, a fűtőszállal átellenes csőpaláston. A hőszigetelés vastagságának kiválasztásában el kell térnünk a szokványos rutintól, amennyiben az a kísérő fűtések telepítésénél csődimenziótól függően növekszik. A szigetelő héj lambdája 0.035 W/m.K, vagy ennél jobb legyen! A ½”-os vezeték esetében a szigetelési vastagság 10 mm, ¾”-1”-nál már 15 mm és 4”-nál éri el az 50 mm-t. A hálózati melegvíz hőn tartása ma még a cirkulációs vezetékek szerelésével és a HMV cirkulációs szivattyú alkalmazásával történik. Erre a feladatra is alkalmas azonban az ún. HWAT-Plus system, amely ugyancsak egy kísérő fűtési mód.
A gyakoribb megoldás persze az, hogy a tervezői költségvetések összeállításakor ez a munkafejezet eleve az elektromos munkák körébe kerül. Tudjuk ugyanakkor, hogy a védendő csőhálózati szakaszok meghatározása értelemszerűen a gépésztervezőre hárul. Ezek tervrajzokon történő meghatározása a gépészeti terviratokon is megtörténik részben azért, mert a kísérő fűtéseknél a szigeteléssel kapcsolatos követelmények pontosan meg vannak határozva, például az alacsonyabb hővezetési tényezőt, valamint a csődimenziótól függő szigetelő csőhéj vastagságokat is figyelnünk kell.
A helyzet tovább bonyolódik olyan szakágak beléptetésével, mint a kőművesek, burkolók és a bádogosok.
2. Önszabályozó fűtési rendszer rámpák, lejárók, lépcsők és járdák hó- és jégmentesen tartására. (ViaGard system). Itt az építőmesteri munkák és a villanyszerelés egyidejűsége az együttműködés alapfeltétel csakúgy, mint a
3. elektromos padlófűtés (AutoSolsystem) telepítésénél.
4. Végül, de nem utolsó sorban az ereszcsatornák védelménél (IceStop system) a bádogos kollégák segítő közreműködése sem maradhat el.
Sikerült megmutatnunk, hogy egy adott, funkciójában azonos rendszer hány szakágat tud mozgósítani, akár egy létesítmény megvalósulása esetén is.
II. Talajvízszint csökkentése
Manapság számos budapesti építményt terveznek közel a Duna partjához. A megvalósítás folyamán a drénezett talajvizet az építők a csatornahálózatba emelik át különösen akkor, amikor például mélygarázsokat szükséges kialakítani. Megjelenhet-e ez a tevékenység a költségoldalon úgy, hogy a szivattyú(k) teljesítményadata(i) és a feltételezett üzemóra alapján kiállított csatornahasználati díjról számlát fogadjunk be? Vélhetően nem, mert a szolgáltató a közmű használatbavételi díj egyszeri kivetésével oldja meg ezt a kérdést. Vegyünk egy létező, rokon példát. Megvalósuló lakóépületben hat talajvízkút létesül hasonló feladattal: vízszintről vezérelt átemelést kell velük megvalósítani. Lényegében ez egy végtelenített feladat. Az átemelt – egyébként tiszta- vízmennyiség természetesen a csatornahálózatba kerül. (Most tekintsünk el attól a nem elhanyagolható veszélytől, amit egy havaria jelenthet, miáltal a kútvizünk/élővizünk elszennyeződhet). Az esővízelvezetés analógiájára támaszkodva ebben az esetben sem várható külön csatornahasználati díj kivetése.
A két, egymástól teljesen eltérő példacsokor is mutatja, hogy vállalkozásaink során szerteágazó, szakterületünk határán, illetve azon túl mutató gondok megoldásaira is fel kell készülnünk, számolnunk kell felbukkanásukkal.
