Épületgépészet III. épületvillamosság

2002/9. lapszám | Dr. Chappon Miklós Keszthelyi István |  3841 |

Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Nyílt épületgépészeti berendezéseink, a szellőztetés, csatornázás, uszodatechnika, esővízgyűjtők stb. azzal tűnnek ki üzemeltetési szempontból, hogy a külső szennyeződéseket, az anyagáramlás szabályozását figyelembe kell venni.

Mai szemlélettel szükséges foglalkozni a környezetvédelmi, anyagtakarékossági problémákkal is. Ezek tekintetében az európai csatlakozás közeledtével jogi szabályozásra is számíthatunk, hiszen a politikai életben a szellemiségében nagyon pozitív „zöld” mozgalomnak mértékadó szerepe lett, s így elsősorban az új építéseknél előírás, hogy bizonyos takarékossági feltételeknek egy új épület feleljen meg. Így például német nyelvterületen rendeletek szabályozzák a szellőztetés energiaveszteségét, a házi szennyvízkezelést, az egy főre eső vízfogyasztást stb., míg más országokban a helyi adórendszer kedvezményei szorítják az üzemeltetőket a helyes irány felé. Ezzel kapcsolatban ismételten ki kell emelnünk a minőségi termékek és rendszerek alkalmazását, hiszen számos probléma az olcsó kategóriákkal megoldhatatlan.

Vízellátás, csatornázás

Vízellátással kapcsolatban három fő szempontnak kell megfelelnünk az igények kielégítésén túlmenően. A víztakarékosságnak, a víztisztaság és a csíramentesség biztosításának. Az igények kielégítésének kategóriájában felhívjuk a figyelmet a következőkre: ivóvízre csak a konyhákban van szükség, illetve az egyes fogyasztási pontoknál a vízmennyiség kívánt értéke nagyon különböző, így a „kiállás” kategória nem elég egy ajánlathoz, hanem legalább kétféle átbocsátási képességű kiállással kell számolni. Ezek alapján egy üzemeltetési és környezetvédelmi igényeknek megfelelő hálózat kialakítását az alábbiak szerint kellene kialakítani.

1. Egy épületben négy vízhálózat (ivó- és öblítővíz, mindkettőből hideg és meleg) és három csatornahálózat (szennyvíz, vízhasznosítás, esővíz) működik.
2. A vízhálózat anyaga műanyag, réz vagy többrétegű cső.
3. A betáplálási pontok előtt a mechanikai szűrés és a vízlágyítás megoldott.
4. Kád, masszázs-zuhany, mosógép és takarítási csaptelepnél méretezett, nagy átbocsátási képességű csőkeresztmetszetet és átfolyáskorlátozó nélküli csaptelepeket telepítünk.
5. Kézmosó, egyszerű zuhany, mosogató, WC-töltő és ivóvíz-kiállás vezeték keresztmetszete 5-10 l/perc átfolyást biztosít, kifolyásnál célszerű a korlátozó rendszerű perlátorok, szerelvények alkalmazása a víztakarékosság céljából.
6. Esővizet a méretezett tárolóból kézmosásra, mosásra, fürdéshez és öntözéshez használunk, a (szintén kezelt és tárolóban gyűjtött) hulladékvizet WC-öblítéshez hasznosítjuk.
7. Ivóvizet csak étkezési célra használunk, és a konyhai csatornát a szennyvízrendszerbe kötjük (az ételmaradékok, mosogatószerek miatt).
8. Csatornahálózatban vastag falú, sima felületű, elasztikus műanyag csöveket alkalmazunk a zajvédelem, a mechanikai igénybevétel és a dugulásmentesség miatt.
9. A szennyvíz ülepítését, egyszerű biológiai előkezelését (szellőztetett forgatás) megoldjuk.

Uszodatechnika

Ma már számos családi ház, közösségi épület rendelkezik uszodával. Talán kevesen gondolják át, hogy egy uszoda üzemeltetési szempontból mennyire költséges. Ha a megrendelő nem végeztette el a tervezést és nem készíttetett költségvetést, akkor már az építés, illetve kialakítás közben is érhetik az ár tekintetében meglepetések. Egy egyszerű uszoda bekerülési ára ugyanis négyzetméterenként 200 000-250 000 Ft. Az üzemeltetés azonban ezzel összevethető terhet jelent, évi 50 000-65 000 Ft/m2. Megoldandó ugyanis a víztisztítás, vegyszeres kezelés, a víz fűtése, az elpárolgó víz kezelt vízzel való pótlása, a medencealjzat tisztítása, a légtér pontos fűtésszabályozása, a páramentesítés, az esetleges hidegebb fal-, illetve üvegfelületek irányított szellőztetése, a légtér általános szellőztetése, a berendezések állagmegőrzése stb. Ezek a feladatok lényegében a korábban már említett területek egyesített alkalmazását jelentik.

Külön kiemelendő a légszárítók témaköre, ahol ár alapján sokan a mobil berendezéseket választják, holott azok sem tartósságban, sem hatásukban, sem üzemben tartási költségek tekintetében nem veszik fel a versenyt a telepíthető készülékkel. A szellőztetést az ablakfelületektől esetleges faszerkezetek alkalmazásától és a tér tagoltságától függően különbözőképpen kell kialakítani. Alapszellőztetésre egy 2-3-szoros légcserét biztosító faláttörésbe épített ventilátort is alkalmazhatunk, de ez a legtöbb esetben messze elégtelen ahhoz, hogy ne kelljen az épületállag gyors romlásával, illetve esztétikai hibákkal számolni. Az elmondottaknál kisebb, privát uszodákra gondoltunk, mert ott sajnos gyakran a megrendelő „tudja a legjobban, hogy mit akar". Itt is, mint a legtöbb gépészeti rendszer esetében biztos megtakarítás és pontos információ érhető el a tervező közreműködésével, akár kisebb, akár nagyobb létesítményekről van szó.

Épületvillamosság, villamossági hálózat

A gépészeti berendezések 99%-ban villamos hajtásúak, s egy komfortos épület egyéb villamos fogyasztókban is bővelkedik. Nem zárhatjuk le tehát a gépészeti üzemeltetési témát anélkül, hogy néhány szóval meg ne emlékeznénk az üzemeltetés villamossági vonatkozásairól. Ideális esetben a villamos hálózat kialakítását villamos szakember tervek alapján végzi, ahol előzetes felmérés, egyeztetés készül, milyen gépészeti berendezéseknek milyen teljesítményigénye, vezérlése van, milyen védelme szükséges. Ha ez nem történik meg, sajnos igen nagy arányban kell számolnunk azzal, hogy komoly károk keletkeznek a villamos rendszer fogyatékosságai miatt a gépészeti oldalon is. Például egy háromfázisú szivattyú vagy ventilátor motorvédelmének kiépítetlensége meglepetésszerűen 30 000-300 000 Ft-ig terjedő károkat okozhat. Egy egyszerű fáziskiesés vagy egy rossz kapcsolóérintkező néhány perc alatt „kivégzi« a gépészeti berendezést, majd a „laikus szakértő” az okot csapágyhibában találja meg (a csapágy a motor túlmelegedése következtében ugyanis legtöbbször károsodik). Ha a villamos hálózat hibás, a kárt akkor is a gépész nyakába varrják, hiszen az ő berendezése hibásodott meg. Ezért érdemes érteni villamos szempontból is legalább ahhoz a berendezéshez, amit éppen szerelünk.

A villamos hálózat nem pusztán a táplálást, hanem legtöbbször a vezérlést is ellátja. Mint előző cikkünkben írtuk, a vezérlés az üzemeltetési költség optimalizálásának fő eszköze. Sokszor fordul elő, hogy a gépészet villamos „megoldása" biztonságos, de üzemeltetési oldalról kényelmetlen. Közösségi épületek WC-helyiségeinek szellőztetése, világítása például egyszerű billenőkapcsolók által vezérelve, megfelelő védelemmel ellátva biztonságos, de várhatóan az állandó bekapcsolt állapot miatt 90%-ban felesleges üzemhez vezet. Mozgásérzékelőkről történő kapcsolás például itt jobb rendszertechnikai megoldást jelent. Általában véve a gépészeti berendezések esetében viszonylag egzakt módon és egyszerűen meghatározható minden fontos körülmény figyelembevételével az az üzem, amely optimális és szükséges. Ez alkalmat ad arra, hogy automatizáljuk a folyamatok irányítását. A modern villamos hálózatok szintén tartalmaznak olyan villamos vagy építészeti jellegű automatizálási lehetőséget, amely felveti a komplett épületautomatizálás lehetőségét. Amennyiben tehát már tervezési szinttől kezdve üzemeltetési szempontok szerint alakítjuk ki az épületet, akkor az energia- és anyagtakarékos gépészeti rendszerek vezérlését érdemes e rendszeren belül megoldani. Ezzel összefüggést lehet teremteni a világítás, árnyékolás és a fűtési-hűtési rendszerek között, a jelenlét és a világítás, fűtés, hűtés, szellőztetés stb. között. Jól tervezett és kialakított esetben a villamos automatizálási rendszer többletköltségei néhány év alatt megtérülnek a gépészeti oldalon. Ez ma már nem utópia, nem misztikus jövő, nem nyugati csúcstechnika, hanem hazai igényes épületeink között is szép számmal előforduló, egyszerű és hétköznapi jelenség, amivel rövid időn belül legtöbbünknek érdemes alapszinten megismerkednie.

Összefoglalás

Cikksorozatunkat azzal a gondolattal zárjuk, mellyel kezdtük: csak annak nem éri meg gondolkozni egy épület üzemeltetési költségeinek alakulásán, akinek rengeteg felesleges milliója van. Akiknek azonban eszük több van, mint pénzük, gondolkodással, szakértelemmel és minőséggel biztosítják maguknak, hogy az egyes szakmák ismerői megtakarítást érjenek el számukra. Olvasóink nagy többsége, mint kivitelező szakember ezzel a szemlélettel hoszszú távon nélkülözhetetlenné teheti magát a piacon.

---