Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A hőtermelő berendezések fejlődése rendkívül gyors. Bár pár évvel ezelőtt azt hallhattuk, hogy egyedül a gáztüzelésnek van jövője, ma már tudjuk, a gáz is elfogy egyszer, és akkor is kell majd fűtenünk, használati melegvizet előállítanunk.
Ez a fajta hektikus mozgás egyáltalán nem könnyíti meg a kéményekkel foglalkozók életét, hiszen a kazánt esetenként rendkívül egyszerű (akár 5-10 évenként) lecserélni, főleg ha egy külön fűtőhelyiségben van, azonban a hozzá tartozó kéményt nem, és mégis elvárják, hogy a kémény az épületek egyéb szerkezeteivel 50-100 évig megbízhatóan és jól (energiatakarékosan) működjön.
Az energiatakarékos üzemelés véleményem szerint elsősorban azt jelenti, hogy a kémény képes legyen az energiatakarékos fűtőberendezések kiszolgálására. A kéményekkel szemben támasztott követelményeket tehát a tüzelőberendezések fogalmazzák meg. Egy kokszkazán kéményének 1000 °C-on is hőállónak kell lennie, azonban kondenzációs lecsapódásra nem kell számítani. A kondenzációs gázkazánokból kilépő égéstermék hőmérséklete esetenként csak 40 °C, de vízgőzzel telített állapotú, így a kéményének víz- és savállónak kell lennie, miközben a hőigénybevétele minimális.
Az eddigiekből jól látható, hogy a legfontosabb kérdés: mit várok az adott kéménytől, és mennyit vagyok hajlandó erre áldozni. Amenynyiben ugyanis minden lehetőségre számítva választok kéményt, akkor célszerű kerámia vagy samott belsőcsövű, hármashéjú kéményt építtetni, mivel ezek mindhárom tüzelőanyaghoz megfelelőek. Csak gáztüzelő berendezésekhez elegendő a műanyag kémény építése, hiszen 350 °C-nál magasabb hőmérséklet nem alakulhat ki, és savaknak, lúgoknak egyformán ellenáll.
Az 1970-es évek elején még úgy tűnt, hogy ventilátoros kazán csak gáz- vagy olajtüzelésű lehet, majd megjelent a karborobot, illetve később a pellet kazán. A modern gázkazánokból pedig már olyan túlnyomással lép ki az égéstermék, amelyre fel kell készíteni kéményeinket is. Úgy gondolom, hogy ebben az útvesztőben elsősorban a tervezők képesek eligazodni, tehát forduljunk hozzájuk bátran kérdéseinkkel, megbízásainkkal. Természetesen segítséget, tanácsokat kaphatunk a Kéményjobbítóktól is.
A kéményáramkör fogalma: a külső és belső környezet, a készülék és az égéstermék-elvezető berendezés kapcsolata.
Egy-egy döntés meghozatala előtt jól át kell gondolni a feladatot, lehetőségeinket, ill. meg kell ismerni a rendelkezésre álló megoldások paramétereit. Amennyiben egy adott feladatra több megoldás is kínálkozik, akkor a kiválasztás szempontja az ár-érték viszony legyen! Az érték természetesen nem csak műszaki jellemzőkben, hanem például a garanciális idő hosszában is megnyilvánul. Értéket jelent véleményem szerint az is, ha a meglévő kémény korszerűsítését jó minőséget biztosító technológiával végeztetjük el, és így nem jelenik meg pl. egy többszintes épület homlokzatától vagy egy nádfedeles épülettől teljesen idegen csillogó, fém, szerelt kémény a ház oldalán.
Vizsgálatainknak mindenre, minden apró részletre ki kell terjednie, azaz nem elegendő a kazán-kémény rendszer összhangjára figyelni, hanem a légellátás és a szellőzés is megoldandó. A tervezőknek a teljes kéményáramkörre gondolniuk kell. Amennyiben lehetőségünk van rá, akkor persze célszerű lecsökkenteni az egymásra ható rendszerek számát, ekkor ugyanis biztonságosabb és megbízhatóbb megoldások születhetnek. Konkrétabban, egy zárt égésterű hőtermelő a helyiség légellátásától függetlenül üzemeltethető, a szellőztetést pedig egy hővisszanyerős berendezés látja el, miközben a konyhai elszívóernyő is biztonságosan használható.
Fontos azt is tudni, hogy a piacgazdaság törvényszerűségei nem teszik lehetővé, hogy nagyon jó minőség nagyon olcsó legyen, vagy más megfogalmazásban: nem lehet a legolcsóbb megoldás egyben a legjobb is!
