Amikor a külföldi építkezik
2003/11. lapszám | Veresegyházi Béla | 8592 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Én, a riporter valójában egy kombi cirkó beüzemelését mentem megnézni; nos, abból végül semmit sem láttam. De nem bántam meg: a házigazda, egy kedves, Iránból ideszármazott, fiatal fogorvosnő sok érdekeset mesélt.
Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy szegényke tekintete olyan volt, mint egy űzött vadé. Mikor észrevette, hogy érdeklődve hallgatom, és komolyan érdekel a mondanivalója, ömleni kezdett belőle a szó. 13 éve él Magyarországon (számára ez nem szerencsés szám), de még mindig nem ismeri igazán a magyar embereket. Ez nem is lett volna baj, ha nem kezd el építkezni. Kiszemelt magának egy belvárosi, udvarra néző lakást, amely kiválóan alkalmasnak látszott rendelő céljára. Biztos ami biztos, kihívott egy „szakembert”, egy orvostechnológust, hogy mérje fel, megfelel-e a szigorú előírásoknak a lakás. Az orvostechnológus azt mondta, hogy igen -, egyedül azt felejtette el hozzátenni, hogy mekkora átalakítással. Mint később kiderült, mivel csak az udvari fronton vannak ablakok, és azok sem túl nagyok, gépi szellőztetést kell beépíteni, plusz – azaz előre be nem tervezett – hárommillióért. De végül is tényleg alkalmas lett a lakás rendelőnek.
Szóval a doktornő megvásárolta a lakást, és nekiállt szakembereket keresni. A tervezőkkel bizony szintén megjárta: valahogy olyan építészt és gépészt fogott ki, akik hanyagul, nemtörődöm módon álltak hozzá az egészhez -, netán azért, mert a „külföldivel” meg lehetett tenni? -, többször át kellett terveztetni a felújítandó épületet. Közben fény derült egyéb dolgokra is – amiről a tervezőknek tudniuk kellett volna. Jött az ÁNTSZ és módosítást kért, teljes joggal, hiszen egy fogorvosi rendelőben nagyon fontos a sterilitás és a megfelelő klíma. Ezt is a doktornő intézte el. Jött a Műemlékvédelem, mert mint kiderült, az épület, amelyben a lakás állt, az ő hatáskörükbe tartozik. Újabb tervmódosítások, és így tovább még pár hatósággal. Az eredetileg félévesre tervezett projekt megérte a születésnapját, sőt a második felé közelített (persze a doktornő nem gyújtott gyertyát, megünneplendő az eseményt). A költségek is jó pár millióval meghaladták az előzetesen betervezettet.
Azért jó dolgok is történtek. A mesterek, a kivitelezők jól dolgoztak. Őket is a vakvéletlen hozta a doktornő útjába: személyes szimpátia alapján döntött mellettük. Viszont itt is jelentkezett az, ami a tervezőknél: a különböző szakmák (villanyszerelő, épületgépész, építész) képviselőinek torzsalkodása, az együttműködés hiánya megnehezítette, megdrágította a munkavégzést. Így ősz végére úgy tűnik, hogy végre-valahára befejeződik az építkezés, megjön a használatbavételi engedély és a doktornő elkezdhet praktizálni. Éppen idejében, ugyanis a másra tartalékolt pénze is ráment a hercehurcára.
Csak azt nem értem, hogy egy szakember sem említette meg a hölgynek, hogy létezik olyasmi, mint „felelős műszaki vezető”…?
