Félreértések a zárt tágulási tartály méretezése körül
2003/11. lapszám | Cséki István | 50 964 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Sajnos egyre több helyről hallok a zárt tágulási tartállyal kapcsolatos hibás méretezési elvet. Nem szeretném ezt a problémát nagyon tudományos oldalról megközelíteni, de a jó méretezéshez szükséges minimumról beszélni kell.
A hibás méretezési elv nem a táguló térfogat kiszámításánál adódik, hanem az előfeszítési érték meghatározásánál. A kiindulás mindenki szerint a tágulási tartály és a rendszer legmagasabb pontja közti magasságkülönbség. Természetesen a méterben mért értéket tízzel osztva (durván 10 méter felel meg 1 bar nyomásnak) kapjuk meg bar-ban a tartály levegőoldali előfeszítési nyomását. Innentől viszont eltérnek a nézetek. Van, aki hibásan azt mondja, hogy ebből az értékből le kell vonni 1-2 tizedet, hogy legyen tartalék vízmennyiség a tartályban. Csakhogy ez a nézet hibás abból a szempontból, hogy a csökkentett nyomás nem fogja a tartalék vízmennyiséget kinyomni a tartályból, így ez a vízmennyiség csak a holtteret növeli, azaz ugyanazt kapjuk eredményül, mintha ennek a mennyiségnek a levonásával kisebb tartályt választottunk volna.
Vizsgáljuk meg a problémát! Tételezzük fel, hogy a tágulási tartály és a rendszer legmagasabb pontja közt 8 méter szintkülönbség van. Ekkor 0,8 bar alapérték adódik, melyből 0,2 bar nyomást levonunk, s a levegőoldal (semleges gázoldal) nyomását 0,6 bar értékre állítjuk be. Feltöltéskor már a 6 méter magasság elérésekor kezd vízzel töltődni a tartály. Amire eléri a teljes feltöltési magasságot, addigra a teljes rendszer összes táguló literjére 0,06 liter töltődik be a tartályba. Így látható, hogy körülbelül 6% vízmennyiség töltődik a tartályba akkor, amikor még éppen hogy csak feltöltöttük a rendszert. Ez azt jelenti, hogy ennyivel kisebb a tartály hasznos térfogata, vagyis a jó működéshez ennyivel nagyobb tartályt kellene választani.
Ha a rendszerből esetlegesen fogy a víz, abban az esetben ez a mennyiség csak akkor kezd kijönni a tartályból, amikor a 8 méter magas rendszerben már ennél alacsonyabban áll a víz.
Az igazi biztonságot az jelenti, hogy a szükséges statikus nyomáshoz (példánkban 0,8 bar) hozzáadunk 0,1-0,2 bar értéket, s erre állítjuk be a tágulási tartály előnyomását.
Természetesen azt lehet mondani, hogy a most kiszámított tartálynál mindig nagyobbat választunk, s így nem számít az a kis különbség, de a számításokból látható, hogy mennyire helytelen a többfelé terjedő téves méretezés.
Vigyázni kell arra, hogy a tartály magasságában lévő nyomásmérőn a riasztási érték picivel több legyen a 0,8 bar-nál. Amennyiben a fűtési rendszer magassága nagy, akkor az előnyomás értéke is magas lesz, s ekkor a tartály térfogata nagyon nagyra jönne ki. Ilyenkor inkább a rendszer egyik magas pontjára helyezzük a tartályt, s így a felette lévő vízoszlop magassága szinte nulla, tehát kisebb méretű tartály kell, mintha lent lenne.
