VGF&HKL szaklap

Nemes elődök, szép hagyományok

Ulrich B. J.-től a szerelvényértékesítőig

2004/12. lapszám | Meyer József |  1952 | |

Az alábbi tartalom archív, 16 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az „Ulrich” árjegyzékei közül az 1914. áprilisi kiadású példányt lapozgatva meglepő annak igényes, rajzokkal gazdagon illusztrált, mindent a vásárlóért szemléletű kiállítása. Visszaköszönnek az örökzöld kifejezések és fogalmak, mint a napi ár, az ajánlat elkészítése(!), a szavatossággal kapcsolatos ravasz állásfoglalások, a vitás ügyek peres úton történő rendezésének rutinos hogyanja, mikéntje. Mindezek még a csonkítatlan gazdasági potenciál világából visszamaradt, máig ható kereskedelmi mozzanatok.


Ismerősökkel is találkozhatunk a katalógusban, mint például a Vaillant - mint gyártó - légszeszes fürdőkályhájával, a szerelvények közül a 747-es falikoronggal vagy a 210-es, illetve a 210/S kifolyószelepekkel. Ezek csak kiragadott példák. A Szerelvényértékesítő, mint hatalmas készletező-forgalmazó cég vitte tovább a zászlót. Egyszerűsített marketingjük végtermékeként a kiadványaik zsebkönyvek, katalógusok formájában többek között minden vezető szerelő számára rendelkezésre álltak a kivitelezés aktuális helyszínein. Nélkülözhetetlenek voltak, mert tematikus felépítésükben és a hatósági áraikban, esetenként a beépítési méretek megadásában is hűségesen követték az "Ulrich" legjobb hagyományait. Szembetűnő szerénységre vallott, hogy ezek a kötetek a szerzők nevének mellőzésével, jobbára csak a kiadó megemlítésével kerültek a forgalomba. A marketing ilyen passzív formáját váltotta fel a jelen mozgalmasabb, de egyúttal speciális, sokszor egy-egy termékre korlátozódó, intenzív megjelenése: a verseny számos ismérvével, mindenek előtt az engedményes termékárral.

TSG

Bár a tervezési segédletek (TSG) - különösen a hetvenes évektől - az új koncepciók terjesztésében, a tipizálódó rendszerelemek kiválasztásában, kivitelezési részfeladatok tervezői megoldásában segítettek, gyakorlati munkájuk során az irányító kollégák sem nélkülözhették. Kisebb testvére egy adott kivitelező cég műszaki fejlesztési osztálya által kiadott gyártmánykatalógus lehetett, melyben a vállalat által összeállított termék vagy berendezés valamennyi paraméterét és a méretezési módját megadták. Ezek az elméleti teljesítmények szervesen kapcsolódtak például a műegyetemi tanszéki feladatokhoz. Az oktatási intézmények és a termelő, kivitelező vállalatok közösen jelölhették ki - a gyakorlat próbáját valóban kiálló - fejlődési irányokat. Ez is bevett gyakorlat volt annak idején.

Egy klasszikus szerzőpáros

Már az említett TSG-k összeállításánál bebizonyosodott, hogy csak hasznára válik az ismeretterjesztésnek, hogy ha egy kiadványnak vagy akár csak szakmai cikknek több szerzője van. Elvonatkozva az "Épületgépészeti Ki Kicsoda" gyűjteményről ezúttal személyes benyomásokon keresztül emlékezünk a méltán hírneves szerzőpárosra. Szakmánk szempontjából meghatározó volt a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek időszakában az ún. Ipari Szakkönyvtár sorozat. Jobbnál jobb kiadványai segítették a szerelők elméleti és gyakorlati felkészülését. Sokunkban kedves emlék fűződhet a Milley Vilmos-Völgyes István által közösen kiadottak közül a "Központi fűtés" című, kétkötetes alkotáshoz.

Az akkori termelési körülményeket híven tükröző összefoglalás a már emlegetett elméleti és gyakorlati értelemben törekedett a teljességre. Az a segéd, aki legalább egyszer figyelmesen végigolvasta, az nem csak a mindennapok fizikai munkáját tudta jobban végezni, hanem a mérnöki szemlélet is hatott rá. E szerves egység generációkon keresztül jogos önbizalmat kölcsönzött ezeknek a fiatal szerelőknek.

Nagyon jó lenne, ha egy korszerűsítést követően ezek a jól illeszkedő, összefüggő fejezetek ismét megjelenhetnének szakkönyv keretében. Kétségtelen, hogy sok új szemponttal kellene számolni. Lehet, hogy a fejlődés fényében praktikusabb lenne egy teljesen új munkát letenni a szakma asztalára. A bővülés témáit magunk is kitalálhatjuk. Akkoriban nem tárgyalták a réz alkalmazását és annak technológiáját a fűtési fejezetekben. Ugyanígy visszafogottan kezelték a műanyagcsövek szerelését. Az ismertté vált fiaskók - mint például a vastag falú PVC víz nyomóvezetékek alkalmazásának kísérlete - minden szakmabélit óvatosságra intett. Ha már kitérőt tettünk (fűtésről váltottunk vízre), akkor el lehet mondani az esetet. Az ötvenes évek újító világában ezeket a vízvezetéki PVC csöveket menetmetszéssel és hagyományos tömítési módszerekkel próbálták szerelni. Ridegségük, a melegvíz-betörés lehetősége és az eltakarás után keletkező vagy okozott sérülések, egyáltalán az anyagösszetétel kifogásolhatósága alapján alkalmazásuk gyorsan kikopott a szerelőipari gyakorlatból. (A hetvenes évek derekán a megbízható és gyors ragasztókötésű, PVC alapanyagú, olcsó, könnyen szerelhető hidegvíz-ellátó vezeték néhány hátrányos fizikai tulajdonságát megtartva győzedelmesen visszatért.) Padlófűtés forrcső kígyó lefektetésével: elborzadva gondolunk vissza rendkívüli munkaigényességére és Achilles-sarkára, a jó hegesztésre, valamint a padló hőtágulásának kiegyenlítésére. A gőzfűtéses rendszerek még a múlt században kihaltak. Manapság inkább egyre alacsonyabb előremenő hőmérsékletű melegvízfűtéseket tervezünk, kiemelten a kondenzációs kazánok választásakor.

Máig ható, terjedelmi okokra visszavezethető témakimaradások eredményeképpen a szerelőipari kivitelezési szokások, még inkább a tervezői rutin mutatott némi rugalmatlanságot a réz, az alumínium, a műanyagok és azok kötésmódjainak szakszerű alkalmazása terén. Az alumínium anyagú fűtőtestek korróziójára például még most sem figyelünk kellő szigorral. A rendszer leeresztésekor csak annyit látunk, hogy jelentős mennyiségű vörös iszap is távozik a fűtővízzel.

Az éledező szakmai analfabétizmusról

Térjünk vissza a mába. Tartós fogyasztási cikkek behozatalában kikristályosodott az a kényeztető gyakorlat, miszerint importberendezések, gépek vásárlása során magyar nyelvű kísérő iratokat is kapunk. Segítségükkel gond nélkül sajátíthatjuk el a kezelést és a karbantartást. Hamar eljuthatunk arra a téves következtetésre, hogy ez a dolgok természetes rendje.

Efféle kereskedelmi megfontolások más területeken még nem működnek. Vegyünk egy mindennapos példát. Az újonnan kiadott épületgépészeti szabványok nyelvezete többnyire angol. Tegyük föl, hogy ez még nem rettent el minket egy áhított előírás beszerzésétől. Felhívjuk a boltot, hogy mit kóstál a keresett brosúra? 7-10 ezer forintos ára az, ami végképp eltántorít bennünket a vásárlástól, mert a mindenkori kenyéradónk költségérzékenysége mindent megelőző szempont. A gyakorlatunkban bízó főnökünk joggal várhatja el tőlünk, hogy a szerinte horribilis bérünk ellenében legyen elegendő a szakmai felkészültségünk és az a bizonyos "józan, paraszti ész".

Máris két komoly ellenérv született a szabványok beszerzésével szemben. Az angol nyelv ismeretének hiánya, valamint a magas beszerzési ár. A sokasodó és különböző színvonalú épületgépészeti tárgyú kiadványokat nekünk kellene tematikusan gyűjteni és rendszerezni. Azokból talán - közvetve - leszűrhetnénk a jövőt érintő előírások változását, fejlődését. Más problémánk is akad, amennyiben külföldön, például az Unióban szeretnénk munkát vállalni. A kiválasztott területen csak segítséggel boldogulnánk, hisz az ottani előírásokat még kevésbé ismerjük.

Nem csoda, ha nosztalgiával gondolunk a nemes elődökre, a szép hagyományokra.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem