Fuséria

2004/5. lapszám | Meyer József |  35 413 |

Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Itt, a hátsó oldalakon tán lehetséges pár szót ejtenünk a barbár műszaki megoldásokról. Röstelkedve beszélünk apróbb-nagyobb kontárkodásainkról. A szükség szüli ezeket! -méltatlankodunk magunkban, és ha sokat hajtogatjuk, a végén el is hisszük. Most eltekintünk a képes illusztrációktól is, nehogy a rossz példákat reklámozzuk. A téma közismertsége és az esetek sokasága felbátoríthat minket arra, hogy gyűjtsük ezeket az elrettentő történeteket.

Szerelékek

Valamennyien voltunk már abban a kellemetlen helyzetben, amikor éknek vagy dübelnek fúrva a lik bővebbre sikeredett a kelleténél. Ezeknél a falfuratoknál több lehetőségünk van a javításra, de mi nem érünk rá vacakolni. Mit teszünk? Jelentéktelenebb tömegű vagy kevésbé igénybevett piperék felszerelésekor megengedhetjük a következő rögzítési módot: a felcsavarozandó tárgy csavarhelyeibe/furataiba a facsavart elhelyezzük, majd a másik oldalon a műanyag éket rácsévéljük oly mértékig, hogy a fél rész hasítékok a kapaszkodó fülekkel egyetemben kissé felnyíljanak. Amennyire a csavar engedi, az eltávolodott műanyag végeket csippentő ujjbegyünkkel reá visszaszorítjuk, és így tuszkoljuk be a fal furatába. Ebben az előfeszített állapotában már jól megkapaszkodik, nem mozdul el semmilyen irányban. Vitatkozó kollégáinknak a következő védőbeszéddel szolgálhatunk. A felszerelendő tárgyat nem érdemes új furatokkal áthelyeznünk, mert az esetek többségében csempézett felülettel van dolgunk, melyen a sok fúrás nyomát utólag már nehéz eltüntetni.

Építőanyagok

AC-cső szennyvíz alapvezetékhez hív az elkeseredett közös képviselő. A pincében a mennyezetre függesztett csőhálózat idomai a régi tokos kötéssel, tehát nem a fésűs gumigyűrűs tömítésekkel kapcsolódnak egymásba. Az elcementezett nyílások már rég kilazultak, a padlón a tokok alatt kis tócsák jelzik a hibákat. A folyamatos működést biztosítani kell, a ház még nem számol a teljes vagy szakaszos felújítási munkákkal, gyorsan kell segíteni a bajon! Fel kell világosítanunk a megbízónkat arról, hogy a beavatkozásunk ideiglenes, legfeljebb néhány évnyi segítséget jelenthet. Ilyenkor jobb, ha nincsen szemtanú. Ehhez a gányoláshoz a gumikesztyű használata melegen ajánlott. Óvatosan kitisztítjuk a tok és a csővég közötti hézagot, és lehetőség szerint olyan tömítőanyaggal töltjük fel, amilyet kivettünk belőle. Ha el tudjuk stemmölni (végszükség esetén sodort és firneisszel impregnált nemezszalag kötelezően vassal történő, többsoros betömörítésével), nagy szerencsénk van, mert ez azt jelenti, hogy a tok és a cső azbesztcement anyaga még nem puhult meg, nem kásásodott az Eternit. Legalább a ritka cseppenésig jussunk el az ilyen előkészítéssel. Ezután már könnyű dolgunk van. A közismerten tiltott keveréket állítjuk elő a fándlinkban, vagyis cement, kevés gipsz és kis homok jól tapasztható, vizes keverékét. Itt sem árt, ha egyszerre csak egy muffon dolgozunk. Alapos munkát lehet végezni, mert a maradék tokhézagot és a külső felületeket megnedvesítve ez a kulimász a felhordáskor jól tapad, és gyorsan köt. Ne hencegjünk ezzel a recepttel, mert kőműves barátaink jól ismerik a problémát! Nem szabad két különböző kötésidejű építőanyag keverékével dolgozni. Az általunk begyógyított helyeket viszont semmiféle igénybevétel nem éri, így azok hosszú éveken át képesek arra, hogy a tokos kapcsolatot jól reponálják.

Forrasztások

Szervizszolgálatban vagy ügyeletben előfordulhat, hogy ólomnyomó csőtöréskor a vízelzárás sok fogyasztót érint, kizárólag időt nyerő megfontolásból szükséges egy plusz elzáró beépítése. Azt gyorsan megcsinálhatnánk, és utána már akár fél napot is elbíbelődhetnénk egy olyan kényes mélyponton, ahol például a forrasztandó anyagot a rácsurgás állandóan hűti, és legfeljebb egy-két családot érint. Találunk is megfelelő méretű gömbcsapot, de réz menetes forraszvégünk momentán nincsen. Ilyen anyaghiány esetén alkalmazható megoldás, hogy beforrasztás céljából menetes stucnit –rövid acélcső darabot – gyártunk és ónozunk. Ugyanúgy járhatunk el vele, mint réz anyagú társával, amikor az ólomcsővel kehelyforrasztással kapcsoljuk össze. Ólomlefolyók PVC-vel történő összekötéséről egyszer már szó esett. Hogy itt is megemlítjük, annak a háromféle anyag felhasználása az oka. Ezt is fusériának tekinthetjük, bár viszonylag korrekt az eljárás.

Vegyünk egy fürdőszoba felújítási feladatot. Amennyire lehetséges, minden őslény lefolyó ágvezetéket is kibontunk, különösen akkor, hogyha ólom alapanyagúak. Más a helyzet akkor, amikor az éppen szolgalmi nyomvonalon halad, és a szomszédot is ellátja. Ilyenkor törekszünk arra, hogy a legkevesebb szakaszát hagyjuk bent a konstrukcióban. Szerencsénkre leginkább két-három kisebb csőméret jöhet szóba, ezek között is elsősorban az ötvenes átmérő. Ismét stucnit gyártunk, de ezúttal sárgaréz csőből, mert annak méretsora egyezik a PVC-vel, itt éppen 50x1-es, de választhatunk ennél nagyobb falvastagságot is. A kehelyforrasztáshoz egyik végét most is ónozzuk. A réz áttétdarab hossza minimálisan annyi legyen, mint egy ötvenes, gumigyűrűs PVC áttoló karmantyúé. Amikor beforrasztottuk – ez helyszíni munka – a kehelyforrasztást és a smírelést kis zsebtükör segítségével, szemrevételezéssel ellenőrizzük. Ezután már gyerekjáték a lefolyó PVC-anyagú folytatása az említett tűrt méretegyezésű csövek gumigyűrűs tokos kapcsolatával.

Golyóscsapok

Furcsa, de egy-két típusukkal kapcsolatban akadnak fenntartások. Lehetőleg belső keresztmetszetet tartó, egyen átmérőjű kialakításúakkal dolgozzunk. A két félből, menetes kapcsolattal összeépített változatuk sem szimpatikus. Ezeket a hőmozgásoknak kitett alapvezetékek leágazásaiban körültekintően kell beszerelnünk. Inkább a vízszintes szakaszban, mert a függőleges pozíciójában szétlazulhat. Megfontolandó ezeknél az áramlási irány megválasztása is(!), amennyiben a gömbcsap-testet alkotó menetes fél rész áramlási sorrendben a szférikus elem után következzék.

Kényszerek

A kontár megoldások túlnyomó többsége valamilyen szorító körülmény hatására születik. Azonnal eredményt kell produkálnunk, sokszor a megfelelő anyag vagy alkatrész hiányában. Egy háztartásban, a meleg víz nyomó csőrepedés elhárítása során fordult elő az alábbi eset. Feltáráskor derült ki, hogy az elődünk a szokástól eltérve 12-es vörösrézcsővel dolgozott a falban. Úgy alakult a munkánk, hogy erre kellett félcolos menettel csatlakoznunk. Hétvége volt, a szaküzletek zöme rég bezárt, de 12/1/2”-os méretű, forrasztható áttétidomot úgysem tudtunk volna beszerezni. Volt viszont a táskánkban egy sárgaréz külsőmenetes forraszvégünk, igaz, hogy ólomra. Belső átmérője szerint éppen befogadta a 12-es méretet, még illesztő fúrásra sem volt szükség. Azonnal beépítettük, mégis fuser megoldásként tartjuk számon, mert ez az idom „típusidegen”.

Másik munkánkon fogyasztói gáz ágvezetéket kellett folytatnunk, egy régebben szerelt beállásról. Az ominózus csonk le volt kupakolva. Az épülettömbön belüli gázhálózaton kazánházak és más fogyasztók folyamatosan üzemeltek, így a közös elzáróhoz hozzá sem nyúlhattunk. Ezt a körülményt vette figyelembe az a kedves kollégánk, aki annak idején ezt a beállást lezárta. Könnyen kitalálható, hogy mit tettünk. Megint a „felesleges” elzáró feltömítését készítettük elő oly módon, hogy a golyóscsapon – annak teljesen nyitott állapotában – keresztülvezettünk egy hegesztőpálcát, melynek a csőmenet felőli oldalán rongyokból kihúzható dugót formáltunk. Lecsavartuk a menetes kupakot a meglévő csonkról, és a miénkkel cseréltük ki azt a rongyköteget, amelyet az előttünk dolgozó kollégánk figyelmességből bennhagyott. Míg a plusz golyóscsapot sietve beépítettük, addig az okozott gázömlés oly csekély mértékű volt, hogy erős huzattal mindvégig bőven az alsó gáz-koncentrációs érték alatt maradtunk.

Száma: 747 vagy 747/LH

Előfordul, hogy meglévő vizes csomópontokban utólag és falon kívül szerelünk vezetékeket, például a meleg vizet, egy újonnan telepített bojler felől. A falikorongok rögzítése ilyenkor a legegyszerűbb és legkönnyebb. Ha teljes nyíltsággal közelítjük ennek a speciális idomnak a szakszerű beépítési módjait, akkor gödörbe lépünk. Hamar kiderül, hogy a faékek vagy facsomagok alkalmazása a hagyományos tégla oldalfalakban nem mindig lehetséges. Hatos válaszfalnál annak keskenysége okán, párhuzamosan szerelt H-M ágvezetékek közé beforgatott falikorongok esetében a hozzáférhetőség hiánya miatt stb.

Akár faékre csavarozzuk, akár csak gipszeljük, a falikorongok beállítása összetett feladat. Többek közt a burkolat síkját is tudnunk kell, az nekünk a kiállási méret. Ha párosával vannak, akkor nem árt egy kiszolgált csapteleppel és excentereivel teljesen összeépítve beállítani őket. Megállapíthatjuk, hogy a kizárólag gipszes rögzítés és a szerelvényezéskor szükségessé váló hosszabbító alkalmazása egyaránt kontár megoldás.

---