Szén-monoxid a láthatatlan gyilkos
2004/5. lapszám | Decsi György | 28 956 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A szén-monoxid (CO) igen veszélyes mérgező gáz, ami éghető anyagok tökéletlen égetésekor keletkezik. A fő veszélyt a gáz felismerhetetlensége, érzékelhetetlensége okozza, ugyanis színtelen, szagtalan, az emberi érzékszerveknek teljesen „láthatatlan”. Az első jelek, amik szén-monoxid jelenlétére utalnak, a fejfájás és émelygés.
A szén-monoxid
Ezek a tünetek nagyon hasonlítanak az influenza tüneteire is. Szakember számára sem egyértelmű sokszor, hogy a tünetegyüttes oka szén-monoxid-mérgezés. Ezt csak a körülményekből lehet kikövetkeztetni. Ha észleljük a figyelmeztető jeleket, megmenekülünk a bajtól. Abban az esetben, amikor hirtelen nő meg a szén-monoxid-szint, és/vagy álmunkban ér minket a mérgezés, csak a jó szerencse menthet meg minket. Jó, ha tudjuk, hogy normál körülmények között a mérgezés veszélye nem áll fenn. Egy átlagos helyiségben nem fordulhat elő veszélyes koncentrációban szén-monoxid. Megjegyezzük: cikkünknek nem tárgya a mélygarázsok, parkolóházak szén-monoxid elleni védelme.
A CO-érzékelő működése
A szén-monoxid-érzékelő feladata, hogy telepítési helyén érzékelje és megfelelő módon jelezze, ha a szén-monoxid az emberi életre veszélyes koncentrációban és időtartam alatt jelen van. Az érzékelési elv, a tápellátás, a jelzés módja és a kimenetek alapján többféle típusú érzékelőt is megkülönböztethetünk. Az alábbiakban ezeket ismertetjük. Az érzékelők mérési elvei Jelenleg az érzékelési elvet tekintve háromfajta CO-érzékelő is kapható. Bár kivitelükben, árfekvésben eltérnek, a veszélyt egyaránt jelzik. Nézzük meg az alaptípusok tulajdonságait.
- „Biomimetic” CO-érzékelő
Az érzékelő onnan kapta nevét, hogy az életben tapasztalható hatásokat utánozza. Az érzékelő elem egy szintetikus hemoglobin gél cella, mely abszorbeálja a szén-monoxidot. Miután a hemoglobin gél szén-monoxiddal telítődik, a gél elsötétül. Ezt a sötétedést figyeli az érzékelő. Miután a riasztási szintet elérte a CO-koncentráció, az érzékelő jelzést ad. A cella 2-3 évig működőképes. Jelzés után tiszta levegőre kell vinni az érzékelőt. A COHb szintje csak lassan csökken le (ugyanúgy, ahogy a szervezetben). - Félvezetős CO-érzékelő
A legelső szén-monoxid-érzékelők a gáz észlelésére ezt az elvet alkalmazták. A félvezetős érzékelő cella mérési elvének lényege, hogy a félvezető felületén adszorbeálódik a CO, így a félvezető vezetőképessége nő. Ezt a változást a jelfeldolgozó egység kiértékeli. A félvezető felületének fűtésével a gázok felületi adszorbciója gyorsítható. - Elektrokémiai cellás CO-érzékelő
Az elektrokémiai mérőcella 2, egymástól különböző elektródából és elektrolitból áll. Amikor a CO a cella belsejébe diffundál, a katód és az anód között a koncentráció nagyságával arányos elektromos feszültség jön létre. Az ilyen érzékelők fogyasztása alacsony, élettartama 5 év felett van. Ez utóbbi típus igen elterjedt.
Az érzékelők tápellátása
Az érzékelő tápellátása négyféle lehet.
Cserélhető elemes: előnye az, hogy nem kell vezetékezni, szereléséhez nem kell szakembert hívni. Hátránya az, hogy az elem lemerülését bár jelzi az érzékelő, ha a jelzést figyelmen kívül hagyjuk, és az elem lemerül, az érzékelő működésképtelenné válik (2-3 év után várható).
Örök életű elemes: előnye az előbbi típussal szemben az, hogy nem kell benne elemet cserélni az érzékelő élettartamának lejártáig (minimum 5 év). Hátránya az, hogy ha mégis lemerül az elem (nem a normál használat következtében), az érzékelőt le kell cserélni.
12/24 V=. Előnye: az érzékelő a betörésjelző vagy a tűzjelző központ tápjáról üzemeltethető. Tápellátása így szünetmentes. Az érzékelőben lehet szünetmentesítő elem is. Létezik relékimenetes kivitelben is. Hátránya: a tápellátás vezetékezését ki kell alakítani, szereléséhez szakember szükséges.
Hálózatos, 230 V~. Előnye: a táplálást könnyű megoldani a ház saját világítási hálózatáról. Relékimenet lehetséges. Létezik szünetmentes ellátást biztosító elemes kivitelben, vezetékezéshez, bekötéshez szakember szükséges.
Az érzékelő jelzései
Az új európai szabvány (EN 50291: 2001) alapján az érzékelőknek dózis szerint kell jelzést adni. Amint azt cikkünkben már írtuk, annál súlyosabb a mérgezés, minél nagyobb koncentrációjú mérges gázt minél hosszabb ideig szívunk be. Ennek megfelelően a riasztás nem egy adott koncentráció-küszöb átlépésekor következik be, hanem a mérgezés nagyságától függ. Az érzékelő a koncentráció mellett ezért figyelembe veszi azt az időt is, amíg ki vagyunk téve a gáznak. Így a szabvány szerinti jelzési szintek a következők.
Riasztási szintek (dózis):
- 50 ppm 50-90 perc kitettség között,
- 100 ppm 10-40 perc kitettség között,
- 300 ppm 3 perc kitettség alatt.
Amennyiben az érzékelő ezek alapján működik, a visszafordíthatatlan mérgezés mindenképpen megelőzhető.
Riasztás esetén az érzékelők fényjelzést (villogó vagy folytonos piros LED) és általában 80-90 dB-es hangjelzést adnak. Fontos, hogy minden érzékelő jelezze a hibáját is. Ezt különböző rövid hangjelzéssel és figyelmeztető fényjelzéssel (hiba LED) oldják meg. Ezek a hibajelzések jelenthetik a szenzor tönkremenetelét, a tápelem lemerülését, a szünetmentesítő elem lemerülését, az érzékelő élettartamának végét.
Az érzékelők kimenetei, rendszerbe integrálhatóság
Az érzékelők kimeneteinek segítségével a jelzések nem csak halló- és látótávolságon belülre továbbíthatók, hanem egy távoli felügyeleti hely felé is, ráadásul azonnali biztonsági beavatkozó berendezések elindítására nyílik lehetőség. Az érzékelők rendelkezhetnek relékimenettel vagy az érzékelők hálózatba kötését segítő párhuzamosító kimenettel. Az NO/NC (nyitott/zárt) érintkezős relé segítségével:
- az érzékelő közvetlenül csatlakoztatható betörésjelző központhoz, ezáltal lehetségessé válik, hogy a riasztásjelzés a felügyeleti helyen is megjelenjen.
- Megoldható, hogy a betörésjelző központhoz csatlakoztatott hangjelzők is megszólaljanak az érzékelő belső hangjelzőjén kívül.
- Veszélyes mennyiségű szén-monoxid felgyülemlésekor elindítható egy vészszellőző ventilátor. Ezáltal a helyiség gyorsabban válik biztonságossá.
Ha az érzékelőnek van párhuzamosító kimenete, akkor az egyik érzékelő riasztásáról a másik is tudomást szerez, az öszszes összekötött érzékelő hangjelzője egyszerre szólal meg, valamint az összes összekötött érzékelő reléje állapotot vált.
CO-érzékelő vásárlása
Az előbbi tulajdonságok alapján már viszonylag könnyű kiválasztani a nekünk megfelelőt. Az alábbiakat azonban érdemes fontolóra venni. Mindenképpen minősített érzékelőt vásároljunk, megbízható szakmai háttérrel rendelkező cégtől. Sajnos előfordult a közelmúltban is, hogy szén-monoxid-érzékelésre alkalmatlan – így az emberi életre is veszélyes – gázérzékelőt hoztak forgalomba szén-monoxid-érzékelő gyanánt. Európában jelenleg az EN 50291: 2001-es szabvány alapján minősítik az érzékelőket. Amelyik érzékelő ennek megfelel, azt bátran megvásárolhatjuk. (További szabványok: BS 7860:1996 /brit/, UL 2034 /amerikai/.) Az érzékelő csak akkor nyújt megfelelő védelmet, ha megfelelően van bekötve és felszerelve, tekintetbe véve a használati utasításban foglaltakat.
Az érzékelő felszerelési helyének kiválasztása
Általánosságban mondhatjuk, hogy ajánlatos érzékelőt szerelni minden olyan helyiségbe, ahol lánggal égő berendezés van. Ha lakásunkban nem csak egy ilyen helyiség van, a gazdaságossági szempontok kerülnek előtérbe. Az egyes helyiségek kockázatát értékelve az alábbi szempontok segítenek a végső döntés meghozatalában. Ha a veszélyes berendezéssel azonos légtérben alszunk, mindenképpen szereljünk fel érzékelőt! Amelyik helyiségben kémény nélküli vagy nyitott kéményű berendezés van, oda kerüljön érzékelő! Ha a veszélyes berendezés olyan helyiségben van, ahol naponta több órát is eltöltünk, pl. nappali, tévés szoba stb., oda lehetőleg helyezzünk el érzékelőt! Amennyiben egy légtérben van a konyha a hálórésszel, az érzékelőt helyezzük a főzés helyétől távol, az alvás helyéhez a lehető legközelebb! Ha egy helyiség nincs rendszeres használatban, akkor az érzékelőt azon kívül tanácsos elhelyezni (pl. kazánhelyiség)! Mivel a szén-monoxid diffúzióval terjed, így előbb-utóbb az elzárt helyen keletkező CO eljut az érzékelőhöz. Ha a veszélyes berendezés nem hálószobában van, és csak egy érzékelő felszerelésére van lehetőség, szereljük a hálószoba előtti folyosóra (amennyiben csak egy ajtaja van a szobának!).
Az érzékelő elhelyezése
Az érzékelő elhelyezésére vonatkozólag a gyártó utasításait kell figyelembe venni. A következő szabályok általában minden termékre érvényesek. Tehát azokban a helyiségekben, amelyek veszélyeztetettek (tüzelő/fűtő berendezés működik), az érzékelőket a következőképpen kell elhelyezni. Az érzékelő a lehetséges szén-monoxid-forrástól 1,5-3 m-re legyen! Ha falra helyezzük az érzékelőket, a felszerelési magasság legyen nagyobb, mint az ablakok és ajtók felső éle, de a mennyezet és az érzékelő között legalább 15 cm legyen! Ha az érzékelőt mennyezetre szereljük, távolsága a falaktól minimum 30 cm legyen! Több részre osztott helyiség esetén, amenynyiben mindegyik rész tartalmaz lehetséges kibocsátó forrást, mindegyikbe célszerű CO-érzékelőt telepíteni. Ferde mennyezet esetén az érzékelőt a legmagasabb pontba kell telepíteni, de a faltól 30 cm-re. Elhelyezés hálószobákban és olyan helyiségekben, melyek távol vannak a CO-kibocsátó forrástól: az érzékelőt belégzési magasságba telepítsük (hálószoba: 50-70 cm; más helyiség: 150-160 cm).
Hová ne szereljen érzékelőt? Házon kívül, fedetlen, fűtetlen térbe; szekrénybe vagy a szekrény és a fal közé; nedves, párás helyiségbe (pl. fürdőszoba); közvetlenül sütő, tűzhely fölé; ajtók, ablakok közvetlen környezetébe, vagy bárhová, ahol huzatra vagy erős légáramlásra lehet számítani. Továbbá oda, ahol függöny vagy bútor akadályozza a levegő érzékelőbe való jutását, illetve ahol a környezet szennyezettsége teljesen eltömítheti és tönkreteheti az érzékelőt. Ezen túlmenően pedig szélsőséges hőmérsékleti viszonyok közé (ahol a hőmérséklet -10 °C alá csökkenhet és +40 °C fölé nőhet – gyártmányfüggő), és abba a helyiségbe, ahol fennáll a veszélye annak, hogy az érzékelő megrongálódik (mert útban van), megsérül vagy eltávolítják.
