Milyen víz folyik a csapból?
2004/10. lapszám | Piskóty Miklós | 8873 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A logikusan gondolkodó ember nem is téved, ha a meleg vizet tárolóból nyeri. Ha a meleg víz egy átfolyó rendszerű gáz-vízmelegítőből vagy akár egy korszerűbb, lángmodulációs kombi készülékből jön, akkor a kívánt hőfok eltalálásához először meg kell ismerkedni a melegvíz-termelő berendezés „lelkével”, és azzal is meg kell barátkozni, hogy nem olyan hőfokú és mennyiségű – helyesebben térfogatáramú – vizet csapolhat, amilyet szeretne, hanem amit a készülék szolgáltatni hajlandó.
A tárolóval üzemelő melegvíz-ellátó rendszerben a befolyó hideg és a tárolt meleg víz hőmérséklete által meghatározott tartományban bármilyen hőfokú vizet elő lehet állítani. A kívánt hőfokú, csapolt víz térfogatáramát végső soron a keverőcsap átbocsátó képessége, az elvehető víz mennyiségét – megfelelő nyomás mellett – a tároló kapacitása és a tárolt víz hőfoka határozza meg. Az 1. ábra egy optimális térfogatú, 60 °C-ra beállított melegvíz-tárolóval összekapcsolt „B” osztályú, 26 l/min átbocsátóképességű, kád/zuhanycsapból nyerhető víz térfogatáram-hőfok diagramját mutatja be, 10 °C tápvíz-hőmérséklet mellett. Az ábrán a víz hőfokát színekkel is igyekeztünk érzékeltetni.
A vázolt rendszerrel a 0-26 l/min térfogatáram-tartományban, 10-60 °C határok között bármilyen értékpárral jellemezhető víz csapolható. Ezen túlmenően az az alapfeltétel is teljesül, hogy a meleg víz csapjának nyitása a kifolyó víz térfogatáramának és hőfokának növekedését eredményezi. Egykaros keverőcsap esetén a kifolyó víz hőfoka és térfogatárama a kar állásából jó megközelítéssel le is olvasható, ami egyszerűsíti a beállítást, és egyben a csap használatát biztonságosabbá is teszi. A termosztátos csapok ebben a rendszerben tökéletesen működnek, és még a drasztikus változások esetén is megóvják a használót a kellemetlen hőfok-ingadozásoktól. De hiszen – mondhatná valaki – mindez természetes! Valóban, a jól méretezett tárolós melegvíz-ellátó rendszer teljes komfortot és gyakorlatilag kompromisszum-mentes megoldást kínál. Nagyobb vízátbocsátású, C és D osztályú csapokkal a ren dszer a nagy vízterű kádakat is gyorsan feltölti, és a divatos nagyméretű zuhanyrózsákat is megfelelő mennyiségű meleg vízzel látja el.
A gázszolgáltatásba bekapcsolt háztartásokban a meleg vizet ma még többnyire az olcsóbb, átfolyó rendszerű gáz-vízmelegítők és egyszerűbb „kombik” termelik. Mire képesek ezek az egyfokozatú készülékek? A szakemberek régen tudják, hogy ezek egyszerre csak egy csapoló kiszolgálására alkalmasak, a második csap megnyitásakor a meleg víz eltűnik. A gyártó és forgalmazó cégek talán túl jól sikerült marketingmunkájának eredményeként a műszakilag képzetlen felhasználó el sem tudja képzelni és csak saját keserű tapasztalati alapján konstatálja, hogy a kitűnő hírnévnek örvendő cég „elektronikus gyújtású, turbó, kondenzációs, lambda-szabályozású stb. „szuper kombija” nem képes megfelelő mennyiségű és hőfokú meleg víz előállítására. A hibát ilyenkor is máshol, csak nem a készülékben keresi. Valójában nem is „hibáról” hanem a készülék kis teljesítménye miatti kompromisszumról van szó. A gyakorlatban a készülék „hőfok-választó” elemét „max. hőfokra” állítják, azaz az átfolyó víz mennyiségét a konyhában igényelt, ~55-60 °C vízhőfok elérése, és a biztos begyulladás érdekében a lehető legkisebbre, 6-6,5 l/min-ra szabályozzák be. A 2. ábra az így beállított, ~23 kW teljesítményű készülékkel összekapcsolt, B osztályú kád/zuhanycsapból kifolyó víz térfogatáram-hőfok diagramját szemlélteti.
A tárolós rendszerrel összehasonlítva a változás megdöbbentő; a nyerhető víz mennyiség-hőfok tartománya két vonallá zsugorodott. A rendszerből 6,5 l/min-ig, függetlenül attól, hogy a kétszelepes keverőarmatúra „meleg” vagy „hideg” „csapja” van nyitva, csak hideg víz nyerhető. Az egykaros keverőcsapnál a kart 1/3-1/4 állásig felemelve, teljesen balra fordított helyzetben is hideg víz folyik az armatúrából. A „hideg” csap nyitásával a hideg víz menynyisége percenként 26 l-ig növelhető. A készüléken átfolyó víz mennyiségét a „meleg” csap nyitásával ~6,5 l/min-ra növelve a készülék begyújt, és nyáron ~60 °C-os vizet készít. A „meleg” csap tovább nyitása nem eredményez változást, mert a készülék mennyiségszabályozója zárt by-pass állásban nem enged át több vizet. A kifolyó víz térfogatáramát csak a hideg víz hozzáadásával lehet növelni, de ekkor a kevert víz hőfoka a térfogatáram növelésével egyre alacsonyabb lesz. Egyszerűbben fogalmazva: a hőfok és a térfogatáram közül csak az egyik választható szabadon. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha például valaki 38 °C-os vízzel kíván zuhanyozni, akkor a kevert víz mennyiségét pontosan 11,8 l/min-ra kell beállítania.
Ez a mennyiség a kellemes zuhanyozáshoz még elég, de a kád gyors megtöltésére már semmiképpen sem felel meg. A rendszerből 6,5-26 l/min mennyiségű, de növekvő menynyiségnél csökkenő, 60-22,5 °C hőfokú – vagy 0-26 l/min hideg víz csapolható. Az egykaros csap ebben a rendszerben csak a kar balra fordított és legalább félig nyitott helyzetben képes a készülék begyújtásához szükséges, minimális átfolyás biztosítására, és elveszti azt a kedvező tulajdonságát is, hogy a kar állásából a kifolyó víz jellemzőire is következtetni lehet. Ebben a rendszerben a kar mozgatása „láthatóan” nem a logikusan várható változást eredményezi, ezért az armatúra kezelését külön meg kell tanulni. Gyakori panasz, hogy kis nyomás esetén az egykaros csappal a készülék be sem gyullad. Érthető tehát, ha sokan idegenkednek az egykaros csapok alkalmazásától, bár a hiba nem a csapban van! A rendszer a kétszelepes csappal éppen olyan gyenge eredményt produkál, mint az egykarossal. A kétszelepes keverőcsap ebben a rendszerben egy komoly erénnyel bír; kezelése egyszerűbb és átláthatóbb. Valójában egy olyan „hibrid” kétszelepes keverőcsap alkalmazása lenne a legjobb, melynek 90°-os elfordítású „meleg” záróeleme a készülék gyors és biztos begyújtását szolgálná, hagyományos, jól szabályozható, ~900°-os elfordítási szögű „hideg” szelepe a hideg víz finom adagolását tenné lehetővé. A készülék korlátozott teljesítménye miatt a vízelvétel növekedésével járó hőfok-csökkenést termosztátos csap beépítésével sem lehet ellensúlyozni. Ez bizony nem tökéletes megoldás! Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a legtöbb használó a saját melegvíz-ellátásának fogyatékosságait fátumnak tekinti, és meg van elégedve rendszerének teljesítményével. Aki örök életében Trabantban utazott, az nem ismerheti a Mercedes kényelmét!
A 3. ábra egy korszerűbb, lángmodulációs készülékkel működő rendszer térfogatáram-hőfok diagramját mutatja be. A lángmodulációs készülék két pozitívummal rendelkezik:
• a begyulladást már kisebb, percenként 1,5-2 l víz átáramlása esetén is engedélyezi,
• viszonylag szűk határok között változó térfogatáram mellett is állandó vízhőfokot biztosít.
A készülék kedvező tulajdonságai a diagramon a szolgáltatott „meleg víz” tartomány kiterjesztését eredményezik, azaz a színes terület lényegesen megnő. A kézmosás, mosogatás, zuhanyozás és a bidé használata lényegesen komfortosabbá válik. A korábbi példában említett, 38 °C-os vízzel zuhanyozó ember ezzel a készülékkel a hőfok változása nélkül akár 3,6 l/min-ra csökkentheti a víz térfogatáramát. Csökkentheti, de nem növelheti! A hagyományos, kétszelepes csappal ez a művelet a két szelep egyidejű, összehangolt mozgatását igényelné, ami reménytelen vállalkozás. Ezzel szemben a feladat az egykaros keverőcsap karjának zárás-irányba való elmozdításával könnyedén teljesíthető. A lángmodulációs szabályozás bevetése a készülék maximális teljesítményét nem növeli, ezért a nagyobb vízelvétel esetén fellépő zavarok kiküszöbölésére ez a készülék sem alkalmas. A 2. és 3. ábra a szomorú valóságot mutatja be: a 10-13 l/min feletti tartományban a rendszer – függetlenül attól, hogy a meleg vizet a legegyszerűbb egyfokozatú vagy a legújabb, lángmodulációs készülék állítja elő – nem képes a zuhanyozáshoz vagy a kád megtöltéséhez megfelelő hőfokú vizet szolgáltatni. A nagy vízterű kádakhoz, a divatos, nagyméretű zuhanyrózsákhoz és a többfunkciós zuhanyblokkokhoz percenként akár 25-50 l, 35- 45 °C-os víz is szükséges lehet, ezt pedig a nagyobb, 30-35 kW teljesítményű készülékek sem tudják produkálni, de ilyen igény esetén még nagyobb víz-átbocsátású, C vagy D osztályú csapokat is be kellene építeni.
Külön említést érdemelnek a tárolóval kiegészített kombi készülékek! A vízmelegítésre szolgáló fali készülékek gyermekbetegségeit a gyártók – a készülék befoglaló méreteinek és árának növelése árán – egyre nagyobb és ravaszabb működésű tárolók beépítésével ellensúlyozzák. Az indirekt fűtésű tárolók víz-oldali ellenállása kicsi, és mennyiségkorlátozó sem szab határt az elvett víz tömegáramának. A vízelvétel első szakaszában a rendszerből tetszőleges térfogatáramú és hőfokú víz csapolható. A tárolós rendszer a cirkulációs vezeték kiépítését is lehetővé teszi. A rendszer a tároló kimerüléséig kiváló szolgáltatást nyújt, de a kapacitás véges. A kád megtöltése után a berendezés már csak az egyszerűbb gáz-vízmelegítővel azonos teljesítményre képes. A rendszer a tárolókapacitás kimerüléséig az 1. ábrán bemutatott hőfok-térfogatáram összefüggések szerint működik, de a második szakaszban már egyre csökkenő hőmérsékletet produkál. Az első szakaszban a kétszelepes és egykaros csapok egyaránt szabályosam működnek. A termosztátos csapok még a második szakasz egy részében, csökkenő tápvíz-hőmérséklet mellett is képesek a beállított érték tartására. A rendszerből elég nagy tároló beépítése esetén tíz perc alatt akár 150-200 liter 40 °C-os víz is elvehető, és ez a ma még általánosnak tekinthető, egy fürdőszobás háztartásokban kielégítő megoldásnak tűnik.
A különböző melegvíz-termelő készülékekkel és armatúrákkal működő, háztartási melegvíz-ellátó rendszerek különböző komfortfokozatú használatot tesznek lehetővé. Az egyes rendszerek használati értékét az ábrákon látható színes területek terjedelme beszédesen szemlélteti.Az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan a fürdőszobával szemben támasztott komfortigények is növekednek, sőt talán ezek változtak a leglátványosabban. Ötven évvel ezelőtt a cserépkályha és a fürdőhenger jelentette az elérhető maximumot. A nagy ugrást a gázprogram és az átfolyó rendszerű vízmelegítők megjelenése eredményezte. A központi fűtés térhódítását a kombi készülékek tették lehetővé. Magyarország az elmúlt évtizedekben valóságos „kombi-nagyhatalom”-má vált, de a fűtő-vízmelegítő készülékek a melegvíz-ellátás minőségén alapvetően nem javítottak. Most egy újabb, nagy ugrásra kell felkészülni! A nagy vízterű kádak és a többfunkciós, nagy vízigényű zuhanykabinok és zuhanypanelek térhódítása elkerülhetetlenné teszik a tárolós rendszer alkalmazását. Az igényes, több fürdőszobás lakások kompromisszummentes melegvízellátást követelnek, amit csak optimális térfogatú, gyors felfűtésű melegvíz-tárolókkal, cirkulációs vezetékrendszerrel és nagy vízátbocsátású, zajtalanul működő, egyszerű, kényelmes kezelésű, gyors beállítású, esetenként termosztátos armatúrákkal lehet kielégíteni. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy a fejlettebb országokban a nagyobb komfortfokozatot nyújtó, tárolós rendszerek már döntő fölényben vannak. Kövessük a jó példát!
Piskóty Miklós
