Gyakorlati tudnivalók a termosztatikus radiátorszelepekről
2005/12. lapszám | Vinkler Károly | 7323 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A korszerű fűtéstechnikai rendszerekben a termosztatikus radiátorszelepek, valamint a hozzájuk csatlakozó termosztátfejek helyiségenkénti hőmérsékletszabályozást tesznek lehetővé. A beépített érzékelőjű kivitelnél az érzékelő, a szabályozó és a beavatkozó szerv egy egységet alkot, amelyet hőmérsékletszabályozónak vagy egyszerűen termosztátnak is neveznek. A termosztát összenyomhatatlan folyadéktöltettel és nagy állítóerővel rendelkezik.
A távérzékelős termosztátfejnél a hőmérséklet érzékelésére szolgáló folyadék jelentős része nem magában a fejben, hanem az érzékelőben található, és egy kapillárcsövön keresztül hat a termosztátfejben található hullámcsőre. A távbeállítású fejnél a termosztátfej külön van választva, és egy kapillárcsövön keresztül hat a szeleptesten található beavatkozó egységre. Központi állítóegység esetén a távbeállító egység egy kapillárcsővel összekötött érzékelővel rendelkezik.
A kereskedelemben kapható, prémium kategóriába tartozó termosztátfejek az alábbi jellemző tulajdonságokkal rendelkezhetnek:
- 2 takarékütközővel az alapérték megjelölésére, határolására vagy blokkolására,
- szimbólumok az ajánlott normál és csökkentett hőmérsékletnél,
- a legfontosabb beállításokat tartalmazó rövid ismertető,
- a forgatás irányát jelző szimbólumok,
- tapintható jelzések gyengén látóknak.
A beépített szelepes termosztátfejet nem szabad függönnyel vagy burkolattal eltakarni, szűk beugrókba építeni vagy függőlegesen felszerelni, mert ezekben az esetekben nem képesek a helyes szabályozásra. Ilyen körülmények között távérzékelővel vagy központi állítóegységgel kialakított változatot kell alkalmazni. Szabályozástechnikai szempontból a termosztátfejek segédenergia nélküli arányos szabályozók (P-szabályozók). A működésükhöz nincs szükség elektromos csatlakozásra vagy más idegen energiára. A helyiség hőmérsékletének (szabályozott jellemző) változása arányos a szelep elmozdulásának (beavatkozó jellemző) változásával. Ha pl. napsugárzás hatására emelkedik a helyiséghőmérséklet, akkor a hőmérsékletérzékelőben található folyadék kitágul, és a hullámcsövet összenyomja. Ennek következtében a szelepszárat benyomva csökkenti a fűtőtesten átáramló vízmennyiséget. Csökkenő helyiséghőmérsékletnél fordított folyamat játszódik le. 1 °C helyiséghőmérséklet-változás következtében létrejövő szelepelmozdulás 0,22 mm.
Bármely kívánt helyiséghőmérséklet a termosztátfej elforgatásával beállítható (jobbra = hidegebb, balra = melegebb). A nyilat a megfelelő helyzetbe kell állítani (számérték, köztes jelzés, szimbólum). Így a 3-as jelzés kb. 20 °C hőmérsékletnek felel meg. Két számérték közti különbség kb. 4 °C, két köztes osztás közt pedig kb. 1 °C. Ajánljuk a fej 3-as értékre való beállítását. A 4-es állás feletti értékek beállítását célszerű elkerülni, ha az alacsonyabb érték mellett is megfelelő a hőérzetet, mert minden 1 °C-kal magasabb helyiséghőmérséklet kb. 6%-kal magasabb energiafelhasználást jelent.
A prémium kategóriába tartozó termosztatikus szeleptestek a következő tulajdonságokkal rendelkeznek: a rozsdamentes acél szeleporsó egy, vagy (gyártótól függően) kettős O-gyűrűs tömítéssel rendelkezik. A külső O-gyűrűt nyomás alatt is ki lehet cserélni. A DN 10, DN 15 és DN 20 méretű szelepeknél a szelepbetét bizonyos gyártmányoknál egy szerelőkészülék segítségével a fűtési rendszer leürítése nélkül is kicserélhető. A korrózióálló bronzöntvény vagy sárgaréz szeleptest belső, illetve külső menetes, így a menetes csövek közvetlenül, a réz-, lágyacél- és többrétegű műanyagcsövek pedig szorítógyűrűs csavarzattal csatlakoztathatók. A külső menetes kivitelű háznál a cső típusának megfelelő szorítógyűrűs csatlakozóval műanyagcsövek csatlakoztathatók.
A termosztatikus szeleptesteket normál hőfoklépcsőjű, kétcsöves, szivattyús, melegvíz-üzemű fűtési rendszerekben lehet alkalmazni. A szeleptestek méretezésekor az 1 K-től 2 K-ig terjedő arányossági sáv kihasználásával széles átfolyási tényező választék áll rendelkezésre. Fojtóbetétek alkalmazásával az átfolyási tényező csökkenthető, illetve a tömegáram korlátozható. A szükséges további beszabályozás megfelelő visszatérő csavarzattal végezhető el. A tapasztalatok szerint a csendes üzem biztosítása érdekében a szeleptest nyomásesése nem lehet nagyobb kb. 0,2 bar-nál. Ha egy rendszer méretezése során az derül ki, hogy részterheléseknél a szelepre jutó nyomáskülönbség ennél nagyobb lehet, akkor nyomáskülönbséget szabályozó berendezést vagy túláramszelepet kell alkalmazni.
