VGF&HKL szaklap

Visszatekintő

2005/12. lapszám | Meyer József |  2351 | |

Az alábbi tartalom archív, 15 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Év vége közeledtével érdemes emlékeznünk a közelmúlt eseményeire, az érdekesebb vagy ismétlődő problémákra. Tévedéseinkről, pongyola megfogalmazásainkról is illik szót ejtenünk, amennyiben komolyan vesszük a tanácsot, hogy söpörjünk a saját házunk táján. Ezúttal két témában is javítjuk a javíthatót. Első példa gyanánt a kondenzációs fali gázkazánok átadási procedúrájára kell visszatérnünk.

Légbeszívás–füstgáz-elvezetés

Azzal, hogy a kondenzációs kazánokat gyártók – különösen a háztartási teljesítménytartományokban – a készülékhez komplett füstgáz-elvezető rendszert is kifejlesztettek, éppenséggel az üzemeltetés biztonságát és a kivitelezés minőségét jobbították. Még a tervek engedélyeztetésének szintjén is gondolkodhattunk úgy: a kémény és a gázkészülék egyetlen egységet alkot, a garancia megnyitásához elégséges a kivitelező írásos nyilatkozata, miszerint a rendszert kizárólagosan a készülékgyártó által rendelkezésre bocsátott kéményelemek szakszerű beépítésével alakította ki. Tévedtünk, mert nem kerestük meg a kéményseprőt, ugyan nyilatkozzon arról, hogy a gyártó által konstruált és akár általunk beépített kémény a tett helyszínén mindenben megfelel-e az üzemeltetési szempontoknak?

Szedjük pontokba az így elkövetett hibáinkat.

  1. A tervezési és méretezési tudnivalókat a kazángyártók szabatosan és egyértelműen taglalják ismertető anyagaikban. „Helyiség levegőjétől független üzemmód”, „égéstermék-elvezető/levegő-bevezető rendszer” – ezek a pontos kifejezések és témaköri meghatározások, innen kellett volna elindulni, meszsze elkerülve a „turbós”, vagy más leegyszerűsítő, félrevezető kifejezés alkalmazását.
  2. A kazánt gyártó cég sehol sem állítja, hogy az általa kidolgozott kéményrendszert csak a saját berendezéseihez ajánlja, de kerülnünk kell az egyébként közkedvelt olcsósításokat, helyettesítő megoldásokat, különösen olyan esetekben, amikor a kémény méretezéséhez, vagy annak ellenőrzéséhez nincsen meg az összes kiindulási adatunk.
  3. Annak ellenére, hogy kivitelezőként írásban nyilatkoztunk az általunk beépített, gyárilag beazonosítható kéményrendszerről, szó nincs arról, hogy a kéményseprővel kialakított munkakapcsolatunk bármilyen mértékben lazulhatna, mivel a vonatkozó előírásokat még nem módosították. Ráadásul a füstgáz-elvezetési elemeket is gyártó kazános cégünk ismertetőjében árnyalt megközelítések is előfordulnak. A kéményseprő elbírálási jogköre kiterjed például a fémkéményünket befogadó aknára is, melynek vizsgálatára a hivatkozott beszállító partnerünk nem vállalkozhat.
  4. Az ebben a kérdéskörben tanúsított szakmai rugalmasságukat tapasztalva keserű szájízzel állapíthatjuk meg, hogy partnerség dolgában messze elmaradtunk a gázszolgáltatóktól(!). Semmi okunk a büszkeségre.

A Skoda-hasonlat

Áttérve másik témánkra, egy régi autósélmény kapcsán vonhatunk párhuzamot. Az országút mentén lerobbant Skoda mellett lassított, majd meg is állt egy másik. Vezetője – teljesen ismeretlenül – felajánlotta a segítségét. A hálálkodó bajbajutottnak közbevetőleg elmesélte, hogy épp abban az autógyárban dolgozik, ahol ezek a kocsik gördülnek le a szalagról. Minden típushibát ismert, így gyorsan haladt a diagnózis felállításában, néhány trükk, és mindketten mehettek tovább. Lerítt erről az emberről, hogy a hibáival együtt is rajong a márkáért. E lapok hasábjain több alkalommal feszegettünk olyan, a minőséggel és a működőképességgel kapcsolatos kérdéseket, amelyek tárgyalási hangneme esetleg kifogásolható volt, elnézést kérünk érte. Ilyen gumicsont volt például a közkedvelt és takarékos üzemű WC-öblítőtartály is, amelyből éppen az imént vásároltunk egy példányt, dacára annak, hogy most jönnek sorban az észrevételek, de nem úgy, mint korábban. Önkritikusan meg kell állapítani, hogy jelen esetben egy régen bejáratott, komplett berendezésről van szó, mellyel kapcsolatban csak a fejlesztésével összefüggő elképzeléseinket illik felvetni, ami lényeges különbség. Próbálkozzunk meg ezzel oly módon, hogy a berendezési tárgyhoz mellékelt felszerelési és kezelési útmutató mondandóját sorrendben, híven követjük.

„A tartály alacsony, közép- és magas helyzetben szerelhető…” – javasoljuk, hogy a tisztelt gyártó a konkurens gyakorlathoz jobban igazodva legalább két változatot különböztessen meg egymástól, amennyiben a tartály színével harmonizáló, speciális méretű, hosszú könyököt is ad a falsíkon kívüli öblítőcső kialakításához az alacsony és középmagas telepítés érdekében. Nem lehet vonzó megoldás a különféle szürkeségű gumigyűrűs idom és PVC cső alkalmazása egy vadonatúj létesítményben.

Az 50/32-es szűkítőről csak annyit mondhatunk, hogy kívül-belül fésűs és peremes 50/32-es gumiszűkítővel történő helyettesítése gyorsabb, korrektebb megoldás, különösen ólom anyagú öblítőcső esetén. Ezt már fivérénél, a „H” lakótelepi műanyagtartálynál is eredményesen, nagy tömegben alkalmaztuk. Ha ráadásul – legbelül – egy kb. 49/30-as műanyag síktárcsát is elhelyezünk, azzal a cső túlszaladását akadályozhatjuk meg. A tartályürítés szelepét vizsgálva a vízleeresztés történelmileg legjelentősebb verziójához érkeztünk. Hogyan lehetséges hibából erényt kovácsolni? Ez ennek a berendezésnek a lényege. Ki ne emlékezne a horganyzott tartályok leszívó szerkezetére? Ha a vákuum valamilyen hiba miatt nem jött létre, a Ventil súlyt addig kellett elemelve tartanunk a leeresztő szelepülékétől, ameddig a tartályunkat ki nem ürítettük. (Másik véglet gyanánt a vákuum állandósult, a tartály folyamatosan öblített, ezenközben elengedve az összes rátöltést is. Megoldásként finoman átlyukasztottuk a szivornya magas pontját a lehető legkisebb átmérőjű fúrószárunkkal, valamelyest megfékezve ezáltal a makacskodó szívóhatást.)

A takarékosság lényege abban áll, hogy a lehúzó karral a víz útját csak addig tartjuk szabadon, ameddig az általunk szükségesnek ítélt mennyiség le nem zúdult az eseti öblítéshez. Ám a teljes keresztmetszetű és alaki ellenállásokat nélkülöző szelepünk csak fokozatmentes, igen-nem üzemállapotokat ismer, minek következtében a magasra szereléshez csak mélyöblítésű csészét választhatunk, különben – sík öblítésű változatnál – a nagy erővel érkező öblítővíz a helyiségbe kicsapódva okoz kínos higiéniás panaszokat. Leszögezzük, hogy a szelepkarakterisztika megváltoztatására számos lehetőség adódik, beleértve a két- vagy többfokozatú szerkezet kialakítását, kúpfelületek képzését stb. Megszabadulhatnánk a böllérek által oly jól ismert hörgő hangtól is, mely jellegzetes kísérője ennek a működési módnak.

A töltőszelepről többször elmondtuk már, hogy az tisztán elméleti konstrukció, amit a gyakorlat változó körülményei rendre kikezdenek. Szélsőséges vagy időszakos használati követelmények tapasztalatait tudomásul véve – többnyire a tartály vásárlásával egy időben – egy másik gyártmányt kérünk az eladótól, a szetthez tartozót átadjuk a tisztelt megrendelőnknek, megőrzésre. Maga a gyártó is utal az üzemi körülményekre, amikor

  1. a sarokszelep fojtását javallja a magasabb közcsői nyomásviszonyok figyelembe vételéhez,
  2. az úszógolyós szelep rendszeres tisztításának módját részletezi.

Az armatúra fixálásával kapcsolatosan tudjuk, hogy a fedél használata emiatt vált kötelezővé, vagyis az tartja helyén a kétkarú emelőnket is. Ez az egyszeres formabiztosítás tűnik elégtelennek. Más gyártmányoknál megtalálhatók a belső rögzítő-távtartó hídelemek, melyek ügyesen kikerülik az összes működő/működtető elemet, miközben megakadályozzák a műanyag oldalfalak membránszerű elmozdulásait.

Barbara

Levezetésként és búcsúzóul az év legkínosabb fuser megoldásáról ejtünk pár szót, mely történetben a falikorong játszik kulcsszerepet. Gipszkarton falszerkezeten szerelt kézmosó sarokszelepeit kell lecserélni, ez a házi feladat. A fürdőszoba a tetőtér beépítése során utólag lett kialakítva. A földszinten, egy rövid szakaszon látható, hogy a melegvízellátáshoz rézvezetéket szereltek. Azért a biztonság kedvéért megkérdezzük, hogy végig rézzel számolhatunk-e? A megnyugtató igent követően nekilátunk a sarokszelep kicsavarásának, azaz csak látnánk, mert az túlságosan könnyedén fordul el. Baj van! A következő mozdulatunkra a sarokszelep a tengelye körül kifordul, kibukik a fal síkjából, és pontosan fél hatot mutat. Ki is lehet venni, csak a csempét kell kissé megfaragni körülötte.

Amint láthatóvá válik a falikorongunk csőoldali része, kiderül, hogy a tulajdonos rosszul emlékezett, mert itt egy préskötésű – nevezzük Barbarának a csövet – műanyag nyomóvezetéki végpontról van szó, réz se közel, se távol. A falikorongot nem rögzítették sehová, ez bosszulta meg most magát. A bajban szerencse, hogy a csővég nem tört el szilánkosan, és a deformációja is csekély mértékű. Hogy mekkora falfelületet bontsunk? Szívünk szerint az egészet, ameddig a cső ellát! Ezt azonban a megrendelő nem engedi meg, természetesen.

Azt tudjuk, hogy a présszerszámot a gipszkartonfal belsejébe varázsolni elég körülményes. Másrészt az idő is nagyon szorít, a cső szereléséhez rendszeresített szerszámkészlettel, de még a toldáshoz szükséges idomokkal sem rendelkezünk, holott itt vizet kell biztosítani, méghozzá mindenáron. Barbaráról tudni kell, hogy nincsen vágógyűrűs-hollandis kötésű áttétje, viszont az itt előadódott csőmérethez nagyon közeli, de más termékcsaládból tudunk ilyen alkatrészt hozni, az elfekvő készletünkből. Így csak a villáskulcsnak és az idomnak megfelelő bontást végezzük el a csempézett falfelületünkön, és előrelátóan lefelé kibéleljük a két kartonfal közötti üreget, nehogy véletlenül beleessen valamelyik darab, vagy szerszám. Van tehát egy kakukktojás támasztóhüvelyes menetes áttétünk, amelyre a biztonság kedvéért további két O-gyűrűt is felhúzunk, majd tövig betoljuk a falban talált cső végébe. A vágógyűrűt a hollandival köré szorítjuk, abban a reményben, hogy a rendszernek megfelelő csőkapcsolatok későbbi kialakításáig ez is megteszi. Szerencsénkre van lehetőség a falikorong feltömítésére, facsavarokkal történő rögzítésére. A csaptelep sarokszelepekre kötése és a próba már rutinmunka.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem