Változások kora
2005/7-8. lapszám | Meyer József | 4241 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Vannak visszaköszönő problémáink, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy notórius panaszkodók lennénk. Inkább arról van szó, hogy felgyorsult a fejlődés, új követelmények születtek, melyekbe a gyakorlat során lépten-nyomon belebotlunk. (Példaként említhetjük a magas zajszinten működő öblítő-szelepeket, melyek beszerelését egyre több felhasználó ellenzi.) Ugyanakkor a jó műszaki színvonalat képviselő termékek megjelenésével egyre igényesebb és erőnket-időnket kímélő megoldásokat produkálhatunk, a megrendelőnk teljes megelégedésére. Kedvenc forgalmazónk széles termékkínálata is hűen tükrözi a múlt örökletes hibáit, valamint a hasznos újdonságokat egyaránt.
MSZ 120 – MSZ 99: a megbízható társbérlők
Jó érzéssel olvasunk olyan hivatkozásokat, amik a különböző anyagminőségű és gyártású csöveket dimenziókra megfeleltetik a klasszikus acélcső-méretekkel. Idézzük most a méltán ismert és elismert épületgépészünktől a következő megalapozott korrekciót: „…Már többször írtunk arról, hogy nem a 15×1 mm, hanem a 18×1 mm méretű rézcső felel meg a (fél) ½” acélcsőnek, és a 22×1 mm átmérőjű rézcső a (háromnegyed) ¾” acélcsőnek.” Nem kell precíz és mélyenszántó méretezési eljárásokba bonyolódnunk a réz esetében, hiszen például a menetes áttétek egy collméreten belüli lehetséges szórása már elegendő kapaszkodót biztosít annak eldöntéséhez, hogy milyen az a legnagyobb dimenziójú Cu-cső, amellyel a vasat folytathatjuk.
Miért térünk ki erre? Elég, ha a háztartási, „cirkós” fűtések rézcsővel történő szerelésére hivatkozunk. Tessék nyugodtan szétnézni a kivitelezett megoldások között. A tanár úr által fent említett megfeleltetés ritka, mint a fehér holló. A működési zavaroknak csak egyik oka a rendszer kicsiny víztartalma. Ha a korábban választott 18-as induló csőméretet 22-esre szereljük át, akkor az összes problémánk egy csapásra megoldódik. (A fűtésünk dorombol, mint a jóllakott macska.) Több mint 7 év telt el azóta, hogy egy titokzatos brainstorming-on vettünk részt. A találkozót olyan cég szervezte, aki mindvégig megőrizte az inkognitóját. A meghívottak körét forgalmazók, szakírók, tervezők és kivitelezők vegyesen alkották. A találkozó végén csak annyit sikerült megtudnunk, hogy egy új márkájú installációs, műanyag alapanyagú cső piaci bevezetése a cél. Már akkor jeleztük azt a félelmünket, hogy az eltérő falvastagságok miatt a nagyon közeli külső csőátmérők megtéveszthetik a szerelőtársadalmat még a műanyagcsövek egymás közti összehasonlításában is.
Amúgy a fűtési feladatoknál a névleges átmérőkkel megkülönböztetett, „szállított” hőmennyiség is jó – bár durva – megközelítés. A vízellátási feladatoknál a vételi helyenként választandó minimum csődimenziók egészen a strang-csatlakozásig katalógusból kiolvashatók, mint ahogy erre többször kitértünk. Meg lehet erősíteni azt az igényt, hogy az összes, a forgalomban beszerezhető műanyag csövet, a rezet, a rozsdamentes vékonyfalú acélcsöveket, végezetül a szabványos acélcsöveket is közös táblázatba rendezzük a növekvő (névleges) átmérők szerint. Az utolsó sorban szerepelhetne a flexibilis kötőcső is.
A kereskedelmi minőség
Gyártásában és működésében egyaránt leegyszerűsített, felhasználásakor meghibásodásra hajlamos szerelvények és szerelékek tömeges értékesítési gyakorlata a múlt századból maradt vissza ránk. Csak legyintünk, ha a kezünkbe kerül egy ilyen díszpéldány – az összes ismert gyermekbetegségével –, amikor például a biztonságunk van rábízva, és sokszor tapasztaljuk a működésképtelenségét. „Szerencsénkre” az elektromos forróvíztárolók felrobbanása egy diszkrét, csendes és lassú folyamat, csak a szigetelt tárolótartály külső köpenyének torzulása és a csonkok melletti vízszivárgás rozsdacsíkja figyelmeztet, hogy itt az ideje új berendezést vásárolni. (Világos, hogy a kombinált szelepünk babrált ki velünk. Azt tudjuk róla, hogy a forróvíztárolónk felfűtési ideje alatt megbízható partnerünk, akkor jól működik. Gyanúnk szerint egyéb, a rendszerrel kapcsolatos események, például a hirtelen nyomásváltozások viszont elzúgnak felette, például egy nyomásütés reakcióideje sokkal kisebb a kombinált/biztonsági szelepünk válaszidejéhez képest.) Több hazai gyártmányról feltételezhetjük, hogy a konstruktőrök meg sem kérdezték a felhasználókat, vagy legalább a szerelőket. Vegyük kezünkbe egy fali csaptelep excenterét. A háromnegyedes tömítőgyűrűnek harminc éve ugyanúgy nincsen megfelelő felfekvő felülete, mint ahogyan azt valakik „anyagtakarékosan” akkor kitervelték.
Réz kötőelemeink háza táján is van min töprengeni. Ott tartunk, hogy a külső menetes, 5243G jelű forrasztható átmeneteket is válogatnunk kell, mert némelyik gyártónál a menetszám túl kevés a biztonságos tömítéshez. Egy régi ökölszabályt említhetünk, miszerint jó a fitting tömítése, amennyiben egy menetet visszatekerve még megőrzi a tömörségét. Ez nem teljesül a szükségesnél kevesebb – bár még épp szabványos – menetszámnál. A sokat szidott csempeszelepek golyós változatából manapság a kereskedők csak olyan hosszú orsójú változatot tartanak készleten, mely típus eredetileg aknában szerelt, tehát tényleg mélyen bennlévő strangon vagy ágvezetéken fordulhat elő. Ebben – és csak e speciális esetben – helyesen döntünk a beszereléséről. Szokványos pozícióban azonban csak nehézség árán szerelhető, amennyiben a becsavarásához a falsíkból ki kell fordítanunk.
Nincsen orvosság a selejtes termékek forgalomba kerülése ellen. Leggyakrabban a végellenőrzés elmulasztásának köszönhetően ér minket a kellemetlen meglepetés. Mondjuk, felszereljük az álló csaptelepet a mosdóra, és mégsem tudjuk sarokszelepre csatlakoztatni, mert a flexibilis kötőcső hollandijából hiányzik a belső menet. Ezzel a hanyagsággal kétszeres munkát és kétszeres utánjárást okoztak nekünk, ami meg sem térül.
Ami jó, az viszont könnyen hiánycikké válhat
A francia Comap S.A. cég a fittinggyártók egyik koronázatlan királya. A menetes sárgaréz idomaik például finoman variálhatók a falban vezetett rézcsövek kötésmódjaiban. Ki szeret alulról, fejjel felfelé forrasztani? Senki. Jól jön ilyenkor egy menetes szakasz beiktatása. Különben sem árt, ha valahol szétszerelhető egy ágvezeték. Jetco kötőelemnek nevezik azt a favoritot, melynek beszerzése egyre körülményesebb. Az importőr is azt mondja, hogy kifutó idomról van szó. Nem olyan keresett, hogy készleten lehetne tartani. Ennek az idomnak nagy előnye, hogy egy oldalon menetes, másik oldalán szorítógyűrűs-hollandis csatlakozással gyorsan és megbízhatóan köt össze két fix véget egy adott rézvezetéki hálózaton. Különösen azokon a pontokon, ahol csőminőséget kell váltani (vasról rézre), vagy egy szerelvényt, esetleg elágazást kell utólag beépíteni. A T pótlólagos beépítési kényszere nem is olyan ritka esemény. Térjünk vissza a rézcsőhálózattal kialakított „cirkós” esetünkre. Házigazdánk a fűtésszerelési munkákat követően kifestette a lakást és berendezkedett. A család viszont úgy döntött, hogy még egy fűtőtestet be kell szerelni. A helyszíni forrasztásainknak lőttek, mert drapériák, igényes tapéták és bordűrök veszik körül a fűtési vezetékeinket. Ez a Jetco-kötés tud segíteni rajtunk, párosával alapvezetékbe szerelt T idomok kíméletes és gyors beépítésekor, hiszen a radiátorkötéseket egészen odáig egyben legyárthatjuk. Nem szennyezve a falat és nem veszélyeztetve a szoba berendezését, tiszta megoldással úszhatjuk meg a pótmunkát.Más indoka is lehet az alkalmazásának. Találkozhatunk olyan szerelési körülményekkel, amikor a tökéletes vízelzárás mellett is folyamatos vízráfolyás vagy csepegés teszi lehetetlenné a forrasztást.
