Búcsú a fegyverektől
2005/9. lapszám | Meyer József | 2664 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Teljes nyugalommal bitorolható ez a jól ismert regénycím, mert ennél jobbat már úgy sem tudnánk kitalálni a témánkhoz. Egyre több szakcikk foglalkozik a korszerű csőkötési módokkal, és jóleső érzéssel konstatáljuk, hogy a szerelési munkáink során a „tiszta” technológiák részaránya folyamatosan nő. Kis túlzással gondolhatjuk, hogy lassacskán betagozódhatunk a fehér köpenyes dolgozók társaságába.
A roppantó/vágógyűrűs kötésekről korábban már eleget beszéltünk, mely témát a Plan Híradó ez évi, 7. számában megjelent – Yorkshire Kutelite, XPress és Tectite (réz) hollandis kapcsolódású idomokról íródott – ismertetés tesz teljessé. A kényelmi szempontokon túlmenően itt is felmerül a forrasztásos kapcsolatok elkerüléséből keletkező számos előny, melyek közismertek: felgyorsul a szerelés, elmarad a szennyező forrasz- és segédanyagok bevitele, egyúttal az általuk előidézett korróziótól is megmenekülünk. Egyetérthetünk abban, hogy a forrasztásos rézcső-kötési módok használatát a technológiai, elsődlegesen ipari gázellátási feladatokra, vagy magasabb nyomásfokozatú rendszerek megvalósítására korlátozhatjuk/szűkíthetjük a továbbiakban.
Mellőzve a történeti visszatekintést, könnyen beláthatjuk, hogy a karbidos gázfejlesztőkhöz képest veszélytelenebbek a munkakörülményeink, sőt a palackos hegesztő berendezéseinket sem használjuk olyan gyakorisággal, mint akár 10 évvel ezelőtt. A dissous-gáz éves forgalma – mint ilyen szempontból megfogható mértékadó adat – a Messer tájékoztatása szerint 5-10%-kal, egyenletes tempóban, visszafordíthatatlanul csökken már hosszú ideje. Ha ez igaz, akkor a gázgyártásnak ez az ágazata komoly bajban van, és nem elsősorban a szereléstechnológia sokfélesége miatt.
Épületgépészeti korszerűsítési munkák házgyári lakóépületekben. Ebben a témában manapság megint várható némi elmozdulás, szemben a szégyenteljesen megfeneklett PHARE programmal. Mindenki erről beszél mostanában, bár önmagában ebből még nem következik, hogy dőlnének befelé a megrendelések. Ami számunkra lényeges: lesznek olyan munkaterületeink, ahol nem lehetséges átmenetileg elköltöztetni a lakókat, sőt félő, hogy nem ez lesz az általánosan bevett gyakorlat. Miért fontos ez? Például az ismert hegesztési munkavédelmi előírások körülményessé teszik a munkánkat, de azok betartásával örvendetesen csökken a szakmánk gyakorlásakor, hegesztéskor vagy lángvágáskor fellobbanó tüzek száma.
Tudott dolog, hogy nem vihetjük be a panelbe palackjainkat. Egyikünk az épületen kívül mindvégig mellettük marad, mert minden használat után el kell(ene) zárni a szelepeket. Fűtésszerelőként körülbelül 60 méternyi tömlővel már a legtávolabbi zugban is dolgozhatunk, jó ezt észben tartani. Gyötrelmes, hogy bármerre suhintunk a markolatunkkal egy helyiségben, mindenütt akad valami, ami könnyen lángra kaphat. Senki sem vitathatja, hogy – különösen a visszatérő ágvezetéken történő – melegigazítások, még inkább hegesztések során valami mindenképpen károsodik, tönkremegy. Akármennyire ügyeskedünk, égési foltokat, elszíneződő falfelületeket hagyunk magunk után. Nem csoda, ha más technikai megoldások után nézünk, átmenetileg búcsút intve palackjainknak.
Nagy a valószínűsége annak, hogy az egycolos – különösen az egycsöves, tiszta átfolyós fűtési rendszerű – leszállókat végig ki kell cserélni kisebb méretűre. Az előregyártási lehetőségek kihasználásával a hegesztési és melegítési munka, valamint az azokkal járó nagy energiafelhasználás, ha nem is nélkülözhető, de a minimálisra csökkenthető. Végleg megváltunk benzintöltetű forrasztólámpáinktól, amikkel korábban számos tűzijátékot rendezhettünk munkáink során. Ki ne emlékezne mesterének intő szavaira? „Ha lángba borulna a lámpád, fiam, ne sokat kísérletezzél, hanem dobd ki az ablakon.” Még mindig a paneles felújítások témájánál maradva, a víz- és csatornarendszerek korszerűsítése folytán felmerülő ténykedéseink sem veszélytelenek. Az Uni-Mag födémek ugyan szintenként le vannak zárva, mégis sok szemét gyűlhetett össze bennük az idők során. Ha melegítenivalónk akad a PVC lefolyóágak háza táján, erre is ügyelnünk kell, nem beszélve az elrongyolódott filcről.
Nyugodtan leszögezhetjük, kivitelező kollégákkal közösen eljutottunk arra a felismerésre, hogy csak a biztonságunkat szolgálja, hogy ha az energiapazarló és fokozottan tűzveszélyes szereléstechnológiát a lehetőség határáig kiszorítjuk mindennapos gyakorlatunkból. Más okból ugyan, de a csővégek megmunkálásának módja is átalakulóban van, kiemelten a horganyzott cső menetvágására irányítjuk most a figyelmet. Bizonyára vitatják, de azt állíthatjuk, hogy az ovalitási és idomgyártás-tűrésezési eltérések sok esetben már a kétcolos csőméretnél jelentkezhetnek. Nagy rutinnal, a mindenkor szükséges mennyiségű tömítőanyaggal tudjuk kiegyenlíteni ezeket az illeszkedési eltéréseket. Esélyeinket teljesen lerontja a metszőgéppel forgatott, sebességét tekintve gyors tömítési gyakorlat. Köztudott, hogy így adódik össze a gyártási hiba a szerelési hibával, erősen megnövelve az idomszakadás, illetve a tömítetlenség kockázatát és gyakoriságát. A kialakítási hibák emlegetése is indokolt, mert sok idomgyártó nem törődik azzal, hogy megfelelő bekezdést biztosítson a belső meneteknél, így az idom még az egyébként kitűnően előkészített kendertömítést is letolja maga elől. Azt követően – a gépi forgatásnak köszönhetően – a fitting a szükséges tömítőanyag nélkül lesz felszorítva a csőmenetre, aminek következményéről a próbák alkalmával értesülünk.
Ovalitást mi is előidézhetünk a szerelés folyamán azzal, hogy ha tömítés során az idomot nem menetes végű, szárazon becsavart csődarabbal, hanem a svédfogónk szárával, esetleg alkalomszerűen kiválasztott profilú rúddal tartjuk meg. Az ilyen ellenfogás során a lágy öntésű belső menetes karmantyú (különösen a szűkített T idomok esetében) feltűnően, szemmel jól láthatóan eltorzul. Cserére szorul, el kell dobni. Sokan abban bíznak, hogy így is be lehet építeni, hisz a felkenderezett cső behajtásával az némiképp visszadeformálhatja. Ez a hihetetlen károkat okozó hiba tömegesen a sprinkler-ágvezetékek előre gyártásánál szokott előfordulni.
Különösen nagy kockázatot jelent a négycolos alapvezeték összeépítése. Ha azon a próbák során szivárgást észlelünk, a szétszerelés nagyon nehézkessé válhat. A géppel „összesajtolt” menetes kapcsolatot megbontani többemberes feladat. Ha a hiba nagyon bent van a sűrűjében, akkor azt a bontást mellőzve, megrendelői hozzájárulással, rézpálca felhasználásával, a horganyzott temperöntésű idomunk karmantyúvége és a csőpalást közti keményforrasztásos körvarratok képzésével javíthatjuk. A menetmetsző gépek használatát is mérsékelhetjük, például a kuplungos csőkötés elterjesztésével.
Korábban megjelent cikkekben a minőségbiztosítás szempontjai szerint már körüljártuk ezt a témát. Akkor az volt a fő törekvésünk, hogy a gyártási műveleteket szorítsuk ki a termelési folyamatunkból. Ezúttal a biztonságos és körülményeiben kedvezőbb kivitelezés lehetőségeit vettük számba.
