VGF&HKL szaklap

Egy piszokkal

2006. január 11. | Meyer József |  1945 | |

Az alábbi tartalom archív, 14 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A panelprogramként elhíresült, igencsak időszerű felújítási munkák nekünk, szerelőknek is komoly üzleti lehetőséget jelentenek, mint arról már annyiszor beszéltünk. Például a fűtési rendszerek kisebb-nagyobb átalakításában a távhőszolgáltatókhoz közel álló vállalkozók úgyszólván kapun belül vannak, de a feladat oly hatalmas, hogy minden piaci részvevő gond nélkül megrendeléshez juthat úgy kereskedőként, mint kivitelezőként. Így tán elnézi a kedves olvasó, ha eggyel több írás foglalkozik e témával.

Annak idején a hangsúly egyoldalúan a tömeges lakásigények kielégítésére helyeződött, legtöbbször mindenáron. Polgári miliőt őrző hangulatos kertvárosokat szántottak be, és pusztítottak el értékes emlékeket, még a kegyeletsértés sem jelentett gondot, ha egy frissen feldúlt temetőkertben kellett alapozni.

A blokkhoz való viszonyulásunk már a beköltözés pillanatában megváltozott. Ezek a nagysori megoldások eleve megnehezítették a jó ízlés és az egyéni komfortigények érvényesülési lehetőségét. A típustervek még a lakberendezési megoldásokban is segítettek, tovább takargatva a perspektívátlan, indokolatlanul szegényesre deformált életmód imígyen elfuserált kereteit. (E hazugságok és bűnök összefüggő rendszerét akkoriban lakáspolitikaként aposztrofálta a vezetés. Csak egy példát hozunk fel erre: azonnal vállalati lakáshoz lehetett jutni háromgyermekes családot tervező megbízható fizikaiként/párttagként/kisebbségiként, „szegény” pályakezdő funkcionáriusként. De a házak előtt kialakított parkolók már várták a hasonlóan működő protekció segítségével megkaparintott Zsigulikat, Wartburgokat.)

Ha a különféle beavatkozásokon törjük a fejünket, akkor nem árt precízen behatárolni, hogy milyen generációjú a szóban forgó lakóház. Budapesten Zugló az a kerület, ahol a kezdetektől, vagyis az első kísérleti háztól nyomon követhetjük a paneles építkezés néhány fejlődési stációját. Egyik legfájdalmasabb emlékünk is ide vezet minket. A hőskorszakban épült változatokra gondolva a Csertő utcai tragédia óta nem lehetünk érzéketlenek a tűz elleni védekezés dolgában, amennyiben a belső terű folyosókon, kétoldalt eltakart gépészeti aknák sorát a tűzszakaszok szempontjából is ellenőriznénk. Közös képviselőink nem győznék írni a megdöbbentő észrevételeket, ha felülvizsgálati szemlére meghívnák a tűzoltóság szakértő tisztjét egy ilyen hosszúra nyújtott szekcióba.

Az sem közömbös, hogy melyik házgyár vett részt a betonelemek gyártásában. Ilyenkor eszünkbe jut egy-két típus, mint: KF-5, KF-10, S-312, K-30 stb., és a lakótelepek nevei, ahol ezekből építettek új városrészeket, történelmi léptékben számolva nem is olyan régen.

Ez a legújabb felújítási program már többről szól, mint arról, hogy kicserélünk néhány nyílászárót vagy radiátort. Bár a fűtés korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket színesítheti, ha kutatjuk a témát. Például megnézhetjük, hogy mely lakástípusokban lehetett még a múlt század nyolcvanas éveiben – kísérleti jelleggel – vízszintes egycsöves fűtési rendszert kialakítani. (Szellemes ötletek adódhatnak például az eredeti strangok váltogatására, vertikálisan alternáló rákötésekre, tulajdonosonkénti hőmennyiségmérési megoldásokra stb). A panelprogram nyit meg olyan perspektívákat, melyekben a restaurációs munkák elvégzése mellett és azzal egy időben – saját költségen – olyan belső fejlesztéseket és átalakításokat is elvégezhetünk, ami munkarobajjal és piszokkal jár, amit normális esetben a lakószomszédok semmiképp sem tűrnének el. Erről fúrópróbával bármikor könnyen meggyőződhetünk. (Pillanatokon belül tömegtüntetést szervezhetünk az ajtónk elé, ha szombat este hat-hét óra között két percre bekapcsoljuk a Hilti ütvefúrónkat.)

Építész, netán statikus szakemberek véleményét is meg kell hallgatnunk egy-egy gépészeti feladatot meghaladó ötlet kifejtése során. Ilyen eléggé vitatható beavatkozás lehet az ún. térelem kibontással történő megszüntetése. Az önálló, előszerelt fürdőszoba és WC-együttest magában foglaló – annak idején egy egységként beemelt – kabinról feltételezhetjük, hogy az épületegyüttes statikáját nem befolyásolja, elvben nem kell építési engedélyt beszereznünk annak a lakásból való kibontási munkáira. Az alattunk lakó szomszédunkat könnyen meggyőzhetjük arról, hogy számára ez annyiban előnyös, amennyiben csökkentettük a födémterhelés mértékét. A felettünk lakót pedig biztosítjuk afelől, hogy nincsen változás a 2800 mm-es szintkotta szerinti szerkezeti felépítésben. A fürdőszobánkat és a határos konyhánkat is tetszőlegesen válaszfalazhatjuk, a manapság minden igényt kiszolgáló könnyűszerkezetes elválasztó elemek alkalmazásával.

A fürdőkád helyett zuhanykabint telepíthetünk, mert ezek között is előfordul ma már olyan változat, melynek szennyvízelvezetését nem kell padlóba sülylyeszteni, az az oldalfalon megoldható. A berendezési tárgyakat szerelőkeret-sor alkalmazásával átterhelhetjük a beton oldalfalra, új tűzszakaszt képezve függetleníthetjük magunkat az UNI-MAG aknájában szerelt közös használatú vezetékrendszertől. A gépészeti munkák fejezetében ez azt jelenti, hogy a lakás H-M fogyasztásának mérését, a saját elzáró csapjainkat és az öblítőcsövet innen kivéve/áthelyezve, tűz- és hanggátló burkolattal az aknát mindenben függetlenítjük a lakóterünktől.

A bentlakók lélekszámától és a megállapodásaiktól függően akár közös térben is elhelyezhetjük a WC-t és a többi berendezést, különösen akkor, ha lehetséges olyan csészét felszerelnünk, amely már rendelkezik saját szagelszívással. Az elképzeléseknek se szeri, se száma. Az emeleti szintünkön szomszédos lakás(ok) sorban megvételével és azok összenyitásával aztán tobzódhatunk az ötletekben!


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem