Még mindig van újabb?! CO-mérgezések
2006/7-8. lapszám | Nagy Gábor Szunyog István | 25 301 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A szerzők a cikk alapjául szolgáló esettanulmányt a 2006. március 23–24-én, Kecskeméten megrendezésre került IV. Országos Kéménykonferencián ismertették.
Az utóbbi években egyre inkább erősödött az energiatakarékosság iránti igény (épület- és nyílászáró-szigetelések), és ezzel együtt növekedett a gázkészülékek tüzeléstechnikai hatásfoka, illetve csökkent az égéstermék-hőmérséklet. Mindez pozitívumként értékelhető, de szembe kell állítanunk ezekkel a tényekkel a régi tüzelési rendszerekben bekövetkező, bizonyos esetekben akár halállal végződő hatásokat is. Ezek a hatások abból származnak, hogy a lakosság kellő mértékű tájékoztatása nélkül elindult az „energiatakarékossági program”, mely sok esetben nem tudatosan előidézett vészhelyzetet teremt a nyílt égésterű gázkészüléket használók körében. Mindezekhez olyan súlyosbító tényezők járulnak, mint az igen kis hőkapacitással rendelkező, tömegesen beépített külső fali szerelt fémkémények, vagy a 2003. évi XLII. törvény a földgázellátásról, mely a tulajdonosra hárítja a készülékek időszakos felülvizsgálatának kötelezettségét, de szankciót nem határoz meg a „nem cselekvőkkel” szemben.
Előzmények
A kérdéses eset nagyon is időszerű, hiszen ez év januárjában következett be egy borsodi településen. A szén-monoxid-mérgezéses baleset szerencsére nem végződött halállal, de két személyt súlyos állapotban szállítottak kórházba. A szóban forgó épület egy földszint-emeleti és tetőtér-beépítéses, átlagos családi ház, melynek földszintjén helyezkedett el a kazánhelyiség. A mérgezés egy szinttel feljebb, a hálószobában következett be. A nyílászárók nem voltak fokozott légzárásúak. Az égéstermék-elvezetés egy kettősfalú szigetelt fémkéménnyel került megoldásra a külső falon.
A kérdéses lakóház egy völgyben helyezkedik el, ahol gyakoriak az erős szélmozgások. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a kazánház melletti térben már egy héttel a mérgezés bekövetkezte előtt volt egy rosszullétes eset, de ennek kapcsán nem merült fel senkiben a füstgázmérgezés gyanúja, és a több órával későbbi orvosi vizsgálat sem tudta már rekonstruálni a rosszullét valódi okát. A kémény teljesen szabályos, átjárható és lerakódásoktól mentes volt a baleset idején.
Helyszíni tapasztalatok
A C-30 típusú kazán beépítése óta, azaz 11 éve nem volt karbantartva, így a hőátadó felület lamellái erősen égettek voltak, valamint jelentős koromlerakódás is látható volt. A készülék gázszelepe is elállítódott, így az égőbe a névlegesnél nagyobb gázmennyiség jutott, ami a készüléket túlterhelve a tökéletlen égést és a szén-monoxidképződést jelentősen elősegítette. A külső fali szerelt kémény a létesítéskori szabványoknak mindenben eleget tett, rendeltetésszerű használatra alkalmas volt. Ezek a külső fali kémények, főleg szeles időben, gyorsan a környezeti hőmérsékletre hűlnek, így induláskor a kéménynek nincs huzata, és az égéstermék a szennyezett tűztérrel ellentétes irányba, a lakótér felé indul el, ahol is a belső huzatviszonyoknak megfelelően terjed. A hálószoba ablaka (ahol a mérgezés bekövetkezett), kifejezetten gyenge légzárásúnak bizonyult, ahol is az északi szél (a háló ablaka DK-re néz) depressziót hozott létre. A lakásban tehát egy É-DK irányú áramlás alakulhatott ki, mely éppen egybeesett a kazánhelyiség, közlekedő, lépcső, hálószoba útvonallal. Mivel az üzemszünetekben a kémény az erős szél hatására a környezeti hőmérsékletre hűlt, ezért az induláskor több percen keresztül a teljes égéstermék-mennyiség a helyiségbe jutott, ahol is az aktuális nyomásviszonyoknak (huzatviszonyoknak) megfelelően terjedt. Mivel a készülék hőcserélő felülete jelentősen elszennyeződött, így a normál üzemállapotban is folyamatos visszaáramlás volt tapasztalható a készülék burkolata alól.
Levonható következtetések
Idézve a szakértői jelentést: „A baleset nagy valószínűséggel több hátrányos körülmény egyidejű fennállása miatt következett be.” Megállapítható, hogy a kéményhuzat hiánya, a készülék hőcserélőjének jelentős elszennyeződése és a lakóterekben fellépő szívóhatás együttesen okozták a szén-monoxid lakótérbe jutását. Ezek a kedvezőtlen hatások külön-külön nem vezettek volna balesethez, a körülmények együttes és egyidejű fennállása kellett ahhoz, hogy bekövetkezhessen a baleset. A falsíkon kívül szerelt szigetelt lemezkémény lényegesen hamarabb hűl le a működési szünetekben, mint az azonos anyagú kéményszerkezet épületen belüli nyomvonalvezetéssel. Ha ehhez a tényhez egy átlagosnál erősebb széljárású vidéket is feltételezünk, érthető, hogy ebben az esetben a hőcserélő felületek gyorsabb elkormozódásával, intenzívebb lerakódással és a készülék füstgázoldali ellenállásának megnövekedésével kell számolnunk, mely öngerjesztő folyamatként működik.
Ki kell emelni, hogy a CO-mérgezéses balesetek megelőzése érdekében nem elegendő csupán egyoldalú intézkedéseket tenni, hiszen jellemzően ezek az esetek mindig több hibából (készülékkarbantartás hiánya, rosszul szigetelt külső fali fémkémény, nyílászáró-szigetelés stb.) és a kedvezőtlen időjárási viszonyok együtteséből fakadnak. A cél ezen rizikófaktorok együttesének csökkentése, de egy-egy faktor minimalizálása már önmagában is egy súlyos mérgezés bekövetkezését hiúsíthatja meg! A további súlyos balesetek megelőzésének érdekében egy országos érvényű intézkedés megvalósítását kell célul kitűzni, mely végérvényesen helyére teszi a gázkészülékek karbantartásának és felülvizsgálatának műszaki-jogi kérdéseit!
Az olvasó figyelmébe ajánljuk az alábbi, a szakértői jelentésből idézett sorokat:
„A helyileg illetékes kéményseprőipari közszolgáltató kft. 2005 novemberében körlevélben tájékoztatott minden polgármestert szolgáltatási területén a tüzelőberendezésekkel kapcsolatos teendőkre, felhívva a figyelmet a korábbi baleseti statisztikák tanulságaira, és ezt a levelet a balesetet szenvedett polgármester is megkapta. Sajnálatos tény, hogy még maga a polgármester sem vette komolyan a körlevélben leírtakat, és tárgyi füstmérgezés szenvedő alanya lett.”
