Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Szakmakörnyezet

Szocreál

2006/7-8. lapszám | Meyer József |  38 600 |

Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Valószínű, hogy egynémely patinás, magára valamit is adó, ilyen-olyan állami vállalatból kisarjadt építőipari cégnél rendre megtalálhatók azok az előző századra emlékeztető érdekérvényesítési maradványok-kövületek-torzók, mely intézményfoszlányok még mindig jótékonyan befolyásolják munkavállalói biztonságérzetünket és alkalmazotti kedélyállapotunkat. Ezek képletesen és nagyon áttételesen hasonlatosak azokhoz a római kori cirkuszi romokhoz, melyek láttán mindannyiszor elönt a sárga irigység. Kenyér és cirkusz. Jó lehetett nekik!

Egy betűszó: ÉÁKSZ

Az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződés 2005 novemberében elkészült. Főbb fejezetei:

  • általános rendelkezések,
  • az együttműködés szabályai,
  • munkaviszony létesítése,
  • munkaviszony megszűnése,
  • munkavégzés szabályai,
  • munkaidő-pihenőidő,
  • munka díjazása,
  • kitüntetések, elismerések,
  • béren kívüli juttatások,
  • egyéb juttatások,
  • kártérítés,
  • záró rendelkezések,
  • mellékletek.

Bárki is nyitja meg e nem túl terjedelmes olvasmányt, meggyőződhet arról, hogy a munkáltatók és a munkavállalók között mindenkor létrejöhet egy ilyen magasabb szintű megegyezés, mert e nagy múltra visszatekintő kontraktusban – és az összes fellelhető elődpéldányokban – minden lehetséges problémát számba vettek már.

Kik az aláírók? A munkavállalók részéről természetesen a képviseleti joggal felruházottak, mint az ÉFÉDOSZSZ és az ÉTSZOSZ, a munkaadók részéről pedig az ÉVOSZ, az IPOSZ és a VOSZ. A szerződés határozatlan időre szól, de évenként felülvizsgálható. Természetesen miniszteri kiterjesztéssel, a közzététellel lép hatályba. Az ÉÁKSZ helyi kollektív szerződésekbe illesztése vagy adaptációja során lehetségesek eltérések, de csak pozitív értelemben, már amennyiben a munkavállaló jár jobban.

A puding próbája

A mellékletek közül számunkra érdekes lehet az ágazati bértarifa megállapodás-táblázata, A, B, C, D, E kóddal elválasztott ötfajta személyi alapbércsoport meghatározásával a cégvezetőktől a segédmunkásokig bezáróan, 20 bérkategória alsó összegei erejéig. Ha a 62 500 Ft-os minimálbért 70 000-ig önkényesen egy füst alá vesszük, akkor ezek közül legalább 5 a minimálbér körül gyülekezik. Cégvezetőknél, szervezeti egységvezetőknél a legkevesebb személyi alapbér viszont már 220 000 Ft, így kialakulhat egy három és félszeres szorzó a szélső kategóriák között. Megint egyoldalúan lépjük meg a következőt: valamennyi minimum személyi alapbér elé szkenneljünk be egy 1-est, ami ugyan nem jelent tízszeres szorzót, de közelít egy elviselhetőbb adatsor élményéhez.

Beugratás céljából ezt a meghamisított táblát adjuk oda be nem avatott kollégáknak, vagy közeli ismerőseinknek. Egészen biztos, hogy nem találnak majd kivetnivalót benne, nem sokallják. Ráadásul az olló 7,5-szeresre nyílik, ami azért jobban közelít a realitásokhoz. Szép emlékű munkaügyi vezetőm – aki a rossz nyelvek szerint még a szétkergetett ÁVÓ-ból került az építőiparba – ezeket a jó alacsonyra belőtt jövedelmi arányokat (vajon mekkora vakmerőség kellett hozzá?) nevezte szakszóval feszítésnek, ami egy nagyon találó kifejezés.

A kétoldalú megállapodásoktól rendszerint joggal elvárható, hogy a felek kölcsönös megelégedéssel tegyenek eleget a benne foglaltaknak. Nem úgy a kollektív szerződések esetében, mert azok eredményessége szinte minden esetben olyan külső környezeti feltételektől függ, melyeket képtelenség szabályozni. Kiváltképp a pillanatnyi gazdasági folyamatok és az aktuálpolitikai, vagy egyéb erőszakos beavatkozások idézhetnek elő egy olyan tipikus állapotot, amelyben az egész paksaméta szélsebesen puszta formalitássá mállik. Néhány példát muszáj megemlítenünk, mint az inflációt, a vele szövetséges áremelkedéseket, adóemeléseket, új adónemeket, a birtokolni vélt jogosultságok szisztematikus kiürítését, leplezetlen diszkriminációkat, arcpirító jogtiprásokat és előnyszerzéseket stb.

Már megint a fránya „klerikális reakció”

A munkavállalói érdekek védelmében kiadott ún. szociális enciklikák közül a régebbieket említhetjük a teljesség igénye nélkül. XIII. Leó Rerum Novarum-jában leszögezi, hogy a munkást embernek kell tekinteni, akinek joga van szervezkedni, és az állam köteles mellé állni. XI. Pius a Qudragesimo Anno-ban említi a kisegítés elvét, a hivatás-szervezeteket, és felveti a nyereségrészesedés kérdését is! XXIII. János Mater et Magistrae-jében amellett érvel, hogy az állam segítse a mezőgazdasági dolgozókat, a fejlettebb államok pedig támogassák az elmaradottakat. A bérmunka erkölcstanaként megfogalmazott egyházi állásfoglalásokat sem haszontalan felidéznünk.

  1. Az igazságos munkabér megállapításának szempontjai:
    • Belőle a munkás és átlagos nagyságú családja emberhez méltóan megélhessen, kulturális szükségleteit kielégíthesse, és valamit megtakaríthasson.
    • A vállalat jövedelmezősége fennmaradjon.
    • A közjó ne kerüljön veszélybe, ne legyen például munkanélküliség.
  2. A bérmunkaviszony még nem kizsákmányolás, ha a munkás megkapja az igazságos bért. A felhalmozódó értéktöbbletet viszont a társadalmi igazságosságnak megfelelően kell felhasználni. Ami a vállalkozónak mindenképp felesleges(?), fordítsa a köz javára
    • adományok formájában,
    • közhasznú létesítmények építésére,
    • további munkalehetőségek teremtésére.
  3. A „szabadon” megkötött szerződés sem kötelez, hogyha a bér nem igazságos. Ilyenkor, ha a békés, tárgyalásos módszer nem segít, akkor szabad a vállalatot munkabeszüntetéssel kényszeríteni kötelességének teljesítésére. Életfontosságú üzemek munkásai helyett más dolgozók sztrájkolnak. Igazságos szerződés lejárta után tartózkodással, pl. bojkottal szabad javításokat kiharcolni a dolgozók érdekvédelmi szervezetének, a szakszervezetnek az irányításával.
  4. A vállalkozó nem köteles nyereség-visszatérítést adni a munkásainak, de kívánatos, hogy a bérmunkaviszony szövetkezeti szerződéses formákkal is váltakozhasson, például a dolgozó lehessen részvényes.

Vissza a napi aktualitásokhoz

Ha az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződés gazdasági környezetét ezen erkölcstani megközelítések fényében vizsgáljuk, akkor bizonyossá válik számunkra, hogy a politikában ezekre a megállapodásokra sem jó szándékú garancia, sem fedezet, sem hitel nincsen, így azután az ÉÁKSZ emiatt eleve súlytalan. Bárki közbevetheti, hogy kár az egyházi, „megkövült” nézeteket hangoztatni a ma kihívásainak megvitatására. Rossz hírünk van a szkeptikusok számára. A mai értelemben vett társadalombiztosítás is a középkori szerzetesrendek működéséből nőtte ki magát.