A szolnoki Tisza Szálló története
2006/11. lapszám | Dr. Barcsik József | 7004 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
75 évvel ezelőtt fejezték be Szolnokon a Tisza Szálló gyógyfürdő és színházépület fűtésberendezéseinek átalakítását. Szolnokon, a Tisza jobbpartján épült fel az 1920-as években a Tisza Szálló és Gyógyfürdő. Az épületen - a termálvíz szabad kifolyásától karnyújtásnyira - egy emléktábla állít mementót Pávai Vajna Ferencnek, hévizeink atyjának, a jeles geológusnak, aki a Tisza Szálló és Gyógyfürdő első termálvizét segítette felszínre hozni 1928-ban. A hévízkutat a Gyógyfürdő előtt fúrták meg, ahol jelenleg egy szobor áll.
A levéltári anyagok szerint a város vezetése hamar döntött, Szolnok képviselőtestülete 1928. november 30-án megbízta Becsey Antal okl. gépészmérnököt, hogy a Szolnok város új fürdője mellett elkészült mélyfúrású kút hasznosítása érdekében végezzen vizsgálatokat, melyekről a jelentését javaslataival már 1929. március 11-én átadta a város vezetésének. Rohonci Hugó okl. mérnök 1929. február 2-án átadta a város tanácsának megbízása alapján elkészült - az új artézi kúttal nyert 54 °C hőmérsékletű víz értékesítésének problémájával foglalkozó - jelentést.
Dr. Tóth Tamás polgármester vezetése alatt a képviselőtestület gyors és egységes intézkedéseinek eredményeképpen a rendelkezésükre álló műszaki dokumentációk, gazdasági számítások alapján, döntéseik következtében már másfél év múlva, 1930. augusztus 12-én megtartották az elkészült létesítmény ideiglenes átvételét, majd a hibák kijavítását követően 1931. november 10-én került sor a beruházás utó-felülvizsgálatára, és a felvett jegyzőkönyv szerint a berendezések "rendben lévőnek találtattak., véglegesen átvétettnek nyilváníttatnak." Érdemes visszalapoznunk ennek a város életét kedvezően befolyásoló beruházás előkészítési lépéseire, a vezetési mechanizmus döntési folyamataira, bizonyára tanulhatunk belőle, és érdemes viszszatekintenünk azokra az új műszaki megoldásokra, melyeket a jeles mérnökök ajánlottak a város vezetésének, és amiket meg is valósítottak.
A vízkút mérését 1928. december 27-én kezdték meg, az utolsó mérésre 1929. február 17-én került sor. A megfigyeléseket tehát kis megszakításokkal 52 napon keresztül végezték. Az elvégzett mérések szerint termálkút vízhozama átlagban 35 m3/h, vagyis 840 m3/nap. A gázmérést január 20-án kezdték meg, melyet 29 napon keresztül végeztek. A kinyerhető gázmennyiséget átlagban 9 m3/h-ban, fűtőértékét 6600 kalória/m3-ben határozták meg. A víz- és a gázmérési adatok összevetéséből megállapították, hogy a kútból kiömlő víz minden m3-ére kb. 0,25 m3 gáz jut.
A víz analízisét az Országos Közegészségügyi Intézet vegyésze, Jendrassik Aladár végezte el. A vizet kémiai összetétele alapján ásványvíznek lehetett minősíteni. Becsey jelentése részletesen foglalkozott a víz és gáz felhasználásának lehetőségeivel is, amiket a képviselőtestület később elfogadott, és a kivitelezés során megvalósított. A jelentés összefoglalásában utalás történik arra, hogy a rendelkezésre álló napi kb. 840 m3 meleg vizet legracionálisabban úgy lehetne értékesíteni, hogy a fürdő napi 120 m3 szükségletét meghaladó kb. 720 m3-nyi vízmennyiséget a fürdő, a szálló és a színház fűtésére használnák fel, a meglevő gőzfűtő berendezések átalakítása révén. A fűtésből visszatérő kb. 720 m3/nap mennyiségű, 40 °C hőfokú víz további értékesítésre is lehetőséget látott Becsey. Véleménye szerint a víz kiválóan alkalmas lenne
. a városhoz közeli kolopi iszap igénybe vételével reumás szanatórium ellátására,
. langyos strandfürdő és sportuszoda céljaira,
. ásványos üdítővíz előállítására is, melynek egy 2000 palack/nap termelésére szolgáló berendezés beruházó költségeit és várható jövedelmezőségét is megvizsgálta (később ÁLDÁS VÍZ néven forgalmazásra is került).
A tanulmány foglalkozott a rendelkezésre álló, átlagban napi 215 m3, 6600 kalória/m3 fűtőértékű földgázzal, melyből napi 60-70 m3-t a szálloda konyhája használhatna fel, a fennmaradó 145-150 m3 gázmennyiségből kb. 290 kWh/nap villamos energiát termelhetnének a szálloda, a fürdő és a színház áramfogyasztásának bőséges fedezésére. A rendelkezésre bocsátott statisztikai adatok szerint a szálló és a fürdő elektromos energiafelhasználása 22 000, a színház áramigénye pedig 17 500 kWh/év volt, mely kerekítve összesen 40 000 kWh/év.
Rohonci Hugó jelentésében utalt arra, hogy a termálvíz 54 °C-os hőmérséklete nem elegendő ahhoz, hogy azt utánmelegítés nélkül fűtésre használják fel, mert olyan nagy méretű fűtőfelületek felszerelését igényelné, amelyet a legtöbb helyiségben egyáltalán nem lehetne elhelyezni. A termálvíznek fűtésre való felhasználását úgy képzelte, hogy a fűtőtesteket az egyes helyiségekben úgy méretezik, hogy azok 54 °C-os termálvíznél -5 °C külső hőmérsékletig megfelelők legyenek a helyiségben kívánt belső hőmérséklet biztosítására. Abban az esetben, ha a külső hőmérséklet -5 °C alá süllyedne, a fürdő épületében kazánokkal a termálvizet magasabb hőmérsékletre melegítenék fel.
Kidolgozta továbbá a városháza és a városi bérház fűtési berendezésének tervét is. Ezek részére a szükséges fűtővezetékeket - közel 300 fm - az Apponyi (ma Táncsics) utca hosszán készítendő úttest alatti szigetelt betoncsatornában helyeznék el, természetesen olyan mérettel, hogy az utcában lévő gimnázium és csecsemőotthon, valamint az esetleg épített épületek fűtésére is alkalmas legyen. A városháza fűtési berendezését úgy készítenék, hogy csak azon helyiségeket temperálnák, amelyeket kályhával fűtenek. A polgármester a Ganz és Társa Danubius Gépgyár Rt. ajánlatának véleményezésére júniusban szakértői értekezletre hívott és a részvételre kért fel 14 független épületgépész szakembert. A város iparvállalatai is biztosították a város vezetését arról, hogy "az artézi kút gázának áramfejlesztési célokra tervbe vett kihasználása feltétlenül igen rentábilis, és gazdasági szempontból elsőrendű fontossággal bír."
A városi képviselőtestület június 28-ai közgyűlésén a szakértői vélemények meghallgatása után határozatot hozott a fürdő mellett fúrt kút vizének és gázának gazdaságos kihasználására és értékesítésére. Figyelemre méltó a határozatban, hogy "a képviselőtestület a tervezendő beruházást nagyon gazdaságosnak találta, mivel különösen az üzemnek a szénszükséglete oly horribilis, hogy annak beszerzése az üzem rentabilitását veszélyezteti, azonban a betervezett létesítményekkel úgy a tüzelőanyag-, mint a villanyáram-szükséglet kiadásai minimálisra redukálhatók, s így a beruházott összeg több évi költségvetésbe beállítva minden nehézség nélkül kifizethető lesz."
Rohonczi Hugó okl. mérnök július 18-án adott kiviteli tervszintű ajánlatot a Tisza Szálló és Fürdő, valamint a városi színházépület gőzfűtési berendezéseinek termálvízfűtő berendezéssé való átalakítására, melyet később a Ganz és Társa, mint fővállalkozó átvett. A fűtési rendszernek a termálvízzel történő működése érdekében a következő átalakításokat javasolták:
A fűtőtestek megnövelését tervezték olyan mértékben, hogy a rendelkezésre álló 50 °C hőmérsékletű termálvízzel, 10 °C külső hőmérsékletig, állandó fűtést feltételezve, a megkívánható belső hőfokok elérhetők és fenntarthatók legyenek. A fűtőtestek ilyen mértékű kibővítését az épület legtöbb helyén könnyűszerrel elvégezhetőnek ítélte meg. A fűtőtestek visszatérő kötésébe a kondenzvíztorlók helyére egy elzárócsapot kívántak felszerelni, ezáltal egyrészt biztosítani a fűtővíz zavartalan átfolyását, másrészt nagymértékben növelni az üzembiztonságot is. Ha a fűtőtest leszerelése szükségesnek mutatkozik, akkor ez a berendezés üzemének szüneteltetése nélkül megoldható lesz. A vízszintes gőzvezetékek az átalakítás után a termálvízfűtés előremenő csővezetékei lesznek. Az egész fürdő-, szálloda- és színházépület hőigényét -20 °C külső hőmérséklet mellett összesen 700 000 kalóriának számolták.
A rendszer átalakítását az ajánlatban az év október végéig vállalták oly módon, hogy időközben az épületek egyes részeit termálvízfűtéssel használatba vehetnék, és a szerelés alatt csak az épületek azon részei maradnának fűtés nélkül, ahol éppen munka folyik. A Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Részvénytársaság július 24-én adta meg a kivitelezésre vonatkozó ajánlatát a városi fürdő földgázforrásának és meleg vizének kihasználására, melyet két csoportba osztottak.
I. csoport: az elektromos centrálé, gazométer, gázkiválasztással kapcsolatos berendezések, vízhűtés és szivattyúk vállalási költsége 71 030 P.
II. csoport: fűtőberendezés és az azzal összefüggő elemek, melyet alvállalkozóval végeztetne el, Rohonczi Hugó okl. mérnök tervei alapján, ezek kivitelezési költsége 60 603 P.
Az ajánlat a következők szerint foglalható össze:
. A termálvíz kezelése.
. A kútból kitermelt gázos vizet a gázkiválasztó "kazánba" vezetik, ahol a meleg vízből a gáz leválasztásra kerül. A 100 v.o.mm. nyomású földgáz csővezetéken az erőtelep gazométerébe, gáztartályába jut. A gáztalanított meleg víz csővezetéken áramlik a kazánházban lévő szivattyúig, ahonnan kb. 15 m vízoszlopnak megfelelő nyomással a melegvíz-elosztóba szállítják. Az elosztóból a meleg víz
. a toronyban vagy a szálló padlásában elhelyezett magas tartályba kerül, ahonnan a két melegvízmedencébe (30 m3) folyik át.
. Az elosztóból ágazik le a fűtés vízvezetéke is. A fűtéshez felhasznált lehűlt vizet a pincében levő gyűjtőmedencébe vezetik, ahonnan egy automatikusan működő szivattyú szállítja viszsza a 30 m3-es melegvízmedencékbe. A meleg vízből tehát semmi sem vész el.
. Innen a víz a sétatéren elhelyezett, kb. 80 m-re lévő 6 m átmérőjű hűtőszökőkúthoz kerül, ahol az 5 csévén óránként levegőbe porlasztott 4 m3 meleg víz lehűl a környezeti levegőhőmérsékletre, és ezáltal alkalmas lesz a gázmotor hűtővizének, valamint a fürdő hidegvízszükségletének biztosítására, illetve a közhasználatra kialakított ivókúthoz is vezetnek vizet.
A földgáz tárolása
A gáztartályt a sétatérnek a fürdőépület és a Tisza felé eső sarkára tervezték be, kb. 45 m távolságra a gépházépület sarkától. A teleszkopikus kivitelű gaztartály térfogata 160 m3, átmérője 7000 mm, teljes harangmagassága 5000 mm, az aknamélység kb. 3000 mm. A gaztartály záróvizét a szökőkút túlfolyó vezetéke frissíti fel; innen a túlömlő víz a Tiszába kerül, a Tisza-vezeték végén betorkolló fejre a vízáradás esetére visszatorló szerkezetet terveztek be. A gázharang súlyát úgy állapították meg, hogy a gáz nyomása 100 mm vízoszlop legyen. A gáztartályt gáztúltermelés esetére biztonsági lefúvató csővezetékkel látták el. A külső harangvezeték 6 db vasgerendából képzett oszlopból áll, melyeket egymás között szélrácsozattal kötöttek össze. Az oszlop súlya kb. 15 tonna. A gáztartályból a gáz 100 v.o.mm nyomással jutott a gázmotorhoz, a nyomáscsökkentőn keresztül a konyhába 40 v.o.mm nyomáson.
Az elektromos energia előállítása
A rendelkezésre álló, kb. 220 m3 napi gázmennyiségből kb. 80 m3 fedezte a konyha gázigényét. A maradék kb. 140 m3-t az elektromos energia előállítására szánták, melyből naponta kb. 210-220 kWh áramot kívántak előállítani a gázmotor által meghajtott generátorral.
A városi főmérnök október 28-kai javaslatára a polgármester a munkálatok felügyeletére és ellenőrzésére Körtvélyessy Dezső ipariskolai igazgatót kérte fel. A vállalkozói szerződést, mint megrendelő a város képviseletében dr. Tóth Tamás polgármester írta alá a képviselőtestület felhatalmazása alapján, a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon és Hajógyár Rt. budapesti céggel, mint fővállalkozóval. A vállalkozó a létesítmény üzemképes állapotban történő átadását 1931. január 31-re vállalta, amennyiben a város által építendő gépház, gépalapok, gazométer-medence, szökőkútmedence legkésőbb 1929. december 10-ig szerelésre alkalmas állapotban átadatik a kivitelezőnek. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy a kivitelező 1930. március végén vis majort jelentett a Polgármesteri Hivatalnak, mely szerint 10-én vasszerkezeti műhelyük teljes munkáslétszáma sztrájkba lépett, és ez lehetetlenné tette szerelőiknek külső munkálatokra való kiküldését.
Augusztus 5-én Körtvélyessy Dezső szakértő tájékoztatta Dr. Tóth Tamás polgármestert, miszerint a létesített berendezés teljes egészében elkészült, de a fűtési rendszer átvételére csak a hideg idő beálltával tesz javaslatot. A beruházás ideiglenes átvételét augusztus 11-én kezdték meg és 12-én fejezték be. Az átadás során nem vizsgálták a fürdő és szálloda fűtési berendezéseinek melegvízfűtésre történő átalakítását. Az ideiglenes átvétel során szükséges üzempróbát több mint 8 órán keresztül folytatták le, különböző terhelési próbák mellett. A telepet az üzembe helyezés során átlag 130 A és 107,5 V feszültséggel járatták, melynek során 25 kW teljesítményt adott le. A próba alatt átmenetileg a terhelést 144 A-ig fokozták, amikor is 105 V feszültségnél a telep teljesítménye 27,6 kW volt.1931. 11. 10-én a vállalkozó cégtől - a képviselőtestület által megjelölt napon - az elkészült rendszert a város vezetése véglegesen átvette, és megkezdődött a rendszer üzemeltetése.
Mit üzenhet számunkra a termálkút hasznosítása, a 75 évvel ezelőtt megvalósult és üzembe helyezett beruházás? Dr. Tóth Tamás polgármester felismerte a termálvíz energetikai hasznosításának a lehetőségét. A város képviselőtestülete egyhangúlag támogatta a beruházás megvalósítását. A polgármester a bizottságokba a tanulmányok, kiviteli tervek véleményezésére külső szakembereket, mérnököket kért fel. A létesítmény kivitelezését a beruházó részéről felkért Körtvélyessy Dezső ipariskolai igazgató, szakértő gépészmérnök ellenőrizte. Becsey Antal okl. gépészmérnök komplex módon vizsgálta a mélyből feltört hévíz hasznosítását, melynek során az értékesítésnek azt a módját tekintette a legalkalmasabbnak, amellyel minél kisebb beruházás árán minél nagyobb kihasználást lehet elérni. Műszaki és gazdaságossági számításokkal javasolta a termálvíz hőtartalmának a fűtési célú hasznosítását, többfokozatú (HMV, fürdési célú) felhasználását, az ásványvíz palackozását, a hévízből leválasztott földgáz hasznosítását tüzelési célra, illetve gázmotorban, melynek során a meghajtott generátorral villamos energiát termeltek. Javaslata szerint geológiai és geofizikai előtanulmányok alapján érdemes lenne foglalkozni a gázmennyiség "szaporításával". (Ez a jövendölése bevált, mert az 1950-es évek második felében feltárták a szandaszőllősi földgázmezőt.)
A fűtési rendszerek korszerűsítésével foglalkozó Rohonczi Hugó okl. mérnök javasolta és vizsgálta a Tisza Szálló és Gyógyfürdő, illetve a szomszédban lévő színház központi gőzfűtési rendszerének átalakítását szivattyús meleg vizes rendszerűre; a városházáig kiépítendő távfűtő vezetéket a városháza és a városi bérház ellátása érdekében; a városháza központi fűtési rendszerének megvalósíthatóságát.
Epilógus
A múlt még fellelhető műszaki emlékeit keresve a gyógyfürdő nyugdíjas műszakvezetője, Csajbók István kalauzolt végig a fűtési rendszeren. A felszálló kútként üzemelt termálkutat 1968-ban műszaki jellegű problémák miatt lezárták. Ezt követően a gázmotor és a generátor üzemeltetését leállították. A használaton kívül helyezett kút szerepét a Verseghy Ferenc Gimnázium előtti parkban fúrt - negatív jellegű - új kút vette át. Szolnokon beindult a földgázszolgáltatás, és a fürdő BW kazánjait átállították széntüzelésről gázra.
A pincében még látható a téglából kialakított csatorna, amelyen keresztül a gáztalanítóból a termálvíz és a földgáz vezetékeken belépett a házba, ahol elosztásra került. A pincéből lépett ki, és hőtartalmát leadva érkezett vissza a színház és a szomszédos épületek fűtését ellátó vezeték. Innen indult a HMV-vezeték is. Évekkel ezelőtt lebontották a gáztartályt. Ma már csak a tartóoszlopok utalnak a múlt technikájára. Napjainkban is termálvizet szolgáltatnak használati meleg vízként a Szigligeti Színháznak és néhány lakóépületnek. Központi fűtésre hőenergiát már csak az óvodának biztosít a Tisza Szálló és Gyógyfürdő komplexum.
Dr. Barcsik József
