Napjaink épületgépészete
2007/7-8. lapszám | Cséki István | 3335 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
„Minden mulandó, csak a változás örök.” Ez érvényes a mi szakmánkra is. A technikák, technológiák folyamatosan változnak, ami az energia felhasználásának csökkenéséhez, illetve a szerelések könnyítéséhez vezet.
A régebbi ólomcsöves, majd horganyzott és fekete acélcsöves szerelésekhez képest a mai csővezetékek megmunkálása annyira leegyszerűsödött, hogy arra akár egy „háziasszony” is betanítható. Igaz, hogy nem fogja tudni, mit miért csinál, de a vezetékek összekötésének megoldására képes lesz. Természetesen ehhez egy rövid idejű betanításra van szükség. Sajnos negatív példa is van rá, a rövid idejű betanítás helyett azonnal munkába álltak hozzá nem értő „szakemberek”, s több milliós kárt okozva dolgoztak.
Vízellátás
A világ – s ezzel együtt hazánk – édesvízkészlete egyre fogy, emiatt takarékoskodni kell vele. A rendszerváltás előtt nálunk 350 liter körül volt az egy napra eső fejenkénti vízfelhasználás, míg ma már csak 200 liter körül van. De nem lehetünk ezzel elégedettek, mert a németeknél csak 170 liter körüli ez az érték.
Például a hagyományos WC-tartályok 10-12 liter vízzel öblítenek alkalmanként, míg a korszerűek ugyanezt 3-6 liter vízzel oldják meg. A mosogatást a legtöbb helyen még ma is folyóvízzel végzik, vagyis a szükséges mennyiségnek a többszörösét használják el.
A vízellátásban a kifolyószelepek, csaptelepek egyre inkább energiatakarékosak, azaz egyre kevesebb víz felhasználása mellett tudják ugyanazt a hatást elérni, mintha a régebbi szerelvényeken a nagyobb mennyiségű víz folyna ki. Igazából csak akkor kell nagyobb mennyiségű víz, amikor valamit meg kell tölteni (kád, jakuzzi stb.). Közösségi helyeken takarékoskodni lehet az automata csaptelepekkel is. Spórolni lehet a szürke vizek felhasználásával is (csapadékvizet vezetünk a WC-khez, esetleg a mosógépekhez, valamint locsolásra is fel lehet használni).
Fűtés
A fűtési rendszerek fejlődése is töretlen. A hőleadók egyre jobb hatásfokkal hasznosítják a hőt. A helyiségek fűtésében is jelentős változások vannak. Korábban csak a fűtőtestes megoldások léteztek, ugyan voltak kísérletek a padlófűtésre (most nem az ókori római padlófűtésre gondolok), de az acélcsövek miatt ezek használata abbamaradt. Ma már egyre inkább kérik a megrendelők a felületfűtéseket (padlófűtés, falfűtés, mennyezetfűtés).
A fűtőtesteknél korábban a 90/70 °C-os rendszer használata terjedt el. Napjainkban már a 70/50 °C-os fűtések a szokványosak, mert így kisebbek a hőveszteségek. A kondenzációs technika terjedése viszont magával hozza, hogy a fűtőtestes fűtések is maximum 50 °C-os előremenő vízzel dolgoznak. Ez a hőmérséklet a felületfűtéseknek is kedvez. Ezzel elérkeztünk oda, hogy ha keverve használunk fűtőtesteket és felületfűtéseket, akkor nem kell különböző hőmérsékletű előremenő vizeket előállítani.
Vigyázni kell arra, ha egy házon vagy egy lakáson belül használunk két különböző fűtési rendszert. Vannak, akik a tartózkodó helyiségekben felületfűtést kérnek, a hálóhelyiségekben pedig fűtőtestet. Más hőérzet lesz a fűtőtestes helyiségben és más a felületfűtésű helyiségben. Lehet, hogy jól érezzük magunkat az egyik helyiségben, de ha átmegyünk a másikba, akkor az eltérő fűtés miatt egy ideig nem lesz kellemes a közérzetünk. A legjobb, ha ilyenkor vegyes hőleadást valósítunk meg, vagyis a szükséges hőmennyiség felét felületfűtéssel, a másik felét fűtőtestekkel oldjuk meg. Természetesen ez drágább szerelést jelent, de ki lehet használni vele a két rendszer nyújtotta előnyöket.
Az alacsony hőmérsékletű fűtés lehetővé teszi a jobb hatásfokú energiafelhasználást. A legolcsóbb közülük a kondenzációs kazánok felszerelése. Ezek az alacsony hőmérsékletű fűtések használatkor jóval 100% feletti hatásfokot tudnak elérni. Jól méretezett rendszernél akár 30%-kal kevesebb gáz felhasználására van szükség éves szinten, mint hagyományos kazánnál. Igaz, hogy még a régi 90/70 °C-os fűtési rendszereknél is jól hasznosíthatók, hiszen a 180 fűtési napból talán 30 nap az, amikor a visszatérő víz hőmérséklete 50 °C felett van. A fűtési idény nagy részében ekkor is kondenzációs üzemben fog dolgozni a kazán.
Drágább megoldás a hőszivattyús hőtermelés kiépítése. Itt a primer oldalról nyert hőenergia jöhet levegőből, talajkollektorból, talajszondából vagy talajvízből. A hőszivattyú jóságfoka (COP) attól függ, hogy az előzőkből melyiket használjuk. Annál jobb a COP, minél magasabb hőmérsékletű közegtől tudjuk elvonni a hőt. Természetesen a közeg – képletesen mondva – végtelen energiatartalmú legyen. Ha hőelvonás közben csökken a közeg hőmérséklete, akkor a COP is romlik.
Kevesebbet takarékoskodhatunk az elektromotorral hajtott kompresszoros hőszivattyúval, de a gázmotorossal sokkal többet. Ez addig így lesz, amíg az elektromos energia ára többszöröse a gázenergiáénak. (Ma 40 Ft körül van 1 kW villamos energia, 100 Ft körül van 1 m³ gáz, de az majdnem 10 kW, így 1 kW-ra vetítve valamivel 10 Ft felett van az ára.)
Szintén drágább megoldás a napkollektorok használata, s ennek van még egy hátránya, hogy nem minden időben tudunk vele hőenergiát kinyerni. Ennél a megoldásnál szükségünk van egy tartalék fűtés beépítésére is. A jobb hőhasznosítást a vákuumcsöves kollektorokkal vagy a hőcsövekkel tudjuk elérni, de ezek drágábbak a síkkollektoroknál.
Megújuló energiaforrás a biomassza, melyet komolyabb berendezéssel lehet hasznosítható állapotba hozni. Az előbbiek egyedi megoldásként is használhatók, de a biogáz hasznosítása csak több berendezés mellett kifizetődő. Hazánkban ma kisebb mértékű a biogáz felhasználása, mint a rendszerváltás előtt.
Gyerekcipőben jár még az energiacella. Ez még nem teljesen kiforrott technológia, de biztatók a kísérletek. A készülék elektromos energiát állít elő, s a hulladékhő használható fűtéshez.
Hűtés
Az épületek hőszigetelésére már sokat gondolunk, de a nyílászárókat, főleg az ablakokat nagyon nagyra választjuk. A jó hőszigetelésű ablakoknál ez nem is jelent problémát a fűtésnél, de a nyári időszakban komoly hőnyereséget okoz, vagyis nagy hűtőteljesítményt kell beépíteni.
Jelentősen csökkenthető a hűtési igény, ha gondoskodunk megfelelő árnyékolásról. A jó árnyékolás nemcsak nyáron véd bennünket, hanem télen is csökkenthető vele a fűtési energiaigény. Például külső roló a téli időszakban éjszaka leengedve csökkenti a hőveszteséget, nyáron pedig nappal leeresztve csökkenti a napsugárzásból adódó felmelegedést. A jó tájolású és jó hőszigetelésű épületeknél az árnyékoló használatával el lehet érni, hogy télen alig kell fűteni, nyáron pedig szinte soha nem kell hűteni.
A hűtés megoldható a levegő lehűtésével, vagy felületfűtéseknél a padló, fal vagy mennyezet hűtésével. A felülethűtések még nem nagyon terjedtek el, sokkal inkább a levegő hűtése szokásos. Sok helyen az utólagos beépítésnél szinte csak a split-klíma jöhet szóba, amelyiknek a kültéri egysége rontja a városképet. Központi klíma beépítése nagyon kedvező, mely folyadékhűtőn keresztül hűteni tudja az egész házat. Ehhez viszont ki kell építeni a légcsatorna-hálózatot. Igaz, van egy másik lehetőség is, a fan-coil berendezés, amely el tudja látni a fűtést és a hűtést is.
Kapható olyan hűtőegység, mint a cirkó, amit ténylegesen a cirkó mellé lehet felszerelni a falra, s ez oldja meg a nyári hűtését az épületnek.
Hűteni lehet egy jó hőszivattyúval is, ma már nem csak fűteni tud ez a berendezés. Nagyobb rendszereknél megoldható az abszorpciós hűtés is.
Szellőztetés
Az épületek szellőztetése ma rendkívül fontossá vált. A szinte nulla légbeeresztésű nyílászárók miatt a helyiségekben erősen megnő a levegő CO2-tartalma – és ami az épületszerkezetek szempontjából rosszabb – a nedvességtartalma is. A téli időszakban a hőhidaknál (ami minden helyiségben megtalálható kisebb-nagyobb mértékben) a páratartalom kicsapódik (tartósan 65% relatív nedvességtartalomnál vagy e felett), s a falak elkezdenek penészedni.
A jó nyílászáróval épített házaknál gondoskodni kell a megfelelő szellőztetésről. Ezt ma „ellenőrzött lakásszellőzésnek” nevezzük. A lakóhelyiségekbe fújjuk be a levegőt, és a mellékhelyiségekből szívjuk el. Ez a szellőző levegő haladási irányát is meghatározza. A levegő nem megfelelő sebessége huzatérzetet kelthet, ezért 0,15-0,2 m/s-nál nagyobb sebesség ne legyen a tartózkodási zónában. A huzatérzet a levegő hőmérsékletétől függ. Nyáron 35 °C-os levegőnél az 1-2 m/s-os sebességet is kellemesnek érezzük, viszont -15 °C-nál a legkisebb légsebességtől is hideglelést kapunk.
Ma már kaphatók olyan készülékek, melyekbe be van építve a befúvó- és elszívóventilátor, szűrő, hangcsillapító és hővisszanyerő is. Drága megoldás, de kapható hőszivattyúval egybeépített hővisszanyerő, így akár nem is kell külön fűtés a friss levegő bevezetéséhez.
Ha pedig teljesen önállóan akarjuk fűteni a bejuttatott levegőt, akkor az alacsony hőmérséklet miatt bármelyik megújuló energia felhasználható hozzá.
