A biomassza felhasználása az épületgépészetben
2007/5. lapszám | Ilonka Mária | 3807 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az ember „energiaétvágya” az utóbbi évszázadban rendkívüli módon megnőtt. Ez annak az eredménye, hogy egyre több gépet, berendezést használnak. Az energiaipar a kényelmet hivatott biztosítani nagyon szervezett formában, különböző energiaellátó rendszerek segítségével. Ez a tendencia a ma élő emberiségnek kellemesnek tűnik. A mindennapi tevékenység végzése közben meg sem fordul az emberek fejében, hogy a fosszilis energiaforrások készletei végesek.
Néhány évtizede, az 1970-es évek közepén megjelent egy tudósok által összeállított tanulmány, amely felhívja a figyelmet arra, hogy ez a tendencia hosszú ideig nem tartható fenn két oknál fogva: részint nincs korlátlanul rendelkezésünkre álló természeti energiaforrás, másrészt a felhasználás jelenlegi módja, illetve az ebből keletkező toxikus anyagnak a légkörbe való kibocsátása terheli és veszélyezteti a környezetet, a faunát és közvetett módon az ember életét is. Voltaképpen már három évtizede birtokában vagyunk azoknak az ismereteknek, amelyek a források korlátozott voltát, illetve a környezet szennyezését előrejelzik, illetve amelyek az ezzel kapcsolatos problémákat megfogalmazzák. Cikkünk a Dr. Barótfi István egyetemi tanár, a Szent István Egyetem Gépészmérnök Kar Környezettechnika és Épületgépészet Tanszékének vezetőjével készült riport alapján íródott.
Az energiaválság és hatásai
A szakemberek a ´70-es évek óta folyamatosan keresik a megoldást, hogy milyen környezetkímélőbb energiafajtára lehetne kiváltani a fosszilis energiákat. A nehézséget az jelenti, hogy a ma élő generációk számára a kérdés úgy vetődik fel a témával kapcsolatban, hogy „hajlandók vagyunk-e fogyasztási szokásainkban, életmódunkban önkorlátozottan tevékenykedni, illetve hajlandók vagyunk-e a jövő generáció érdekében áldozatot hozni?” Ennek a kérdéskörnek a sarkalatos pontja maga az energia.
A megújítható energiaforrások: a Nap energiája, a Nap hatására az élő szervezetekben létrejövő biomassza, a szél- és a vízenergia, valamint a geotermikus energia. Ezek használata a jövőben kényszerűség, szükségszerűség lesz. Az utóbbi három évtizedben számos kísérlet történt a megújuló energia felhasználására, azonban mégis kevés kézzel fogható eredmény született. Az eredményt alapvetően nem a műszaki megoldatlanság, hanem a kompromisszumképtelenség okozza.
Lényeges különbségnek számít a biomassza hasznosításában hazánk és a nyugati országok között, hogy Nyugat-Európában a fafeldolgozás hulladékait hasznosítják a különböző falu-fűtőművekben. Mivel Magyarországon is igen nagy erdőterületek vannak, közel a fele a nyugat-európaiaknak, ezért idehaza először a biomassza energetikai célú hasznosítása mezőgazdasági melléktermékekre jött létre (például szalmaégetésre). Manapság az energetikai hasznosításban első helyen szerepel a biomassza, amelyet közvetlen hőtermelés-tüzeléssel, és ezt a kisebb részben erdészeti melléktermékekből, nagyobb részben pedig energetikai célra ültetett növényekkel célszerű és lehetséges megvalósítani. Ez kedvező lehet a földhasználat, a foglalkoztatottság szempontjából. A más országokban kialakult szokásokat átvenni nem nagyon lehet, mivel a mi éghajlatunk más, és ezért speciális eljárásokat kell majd kikísérletezni.
Az elmúlt években hazánkban változás következett be a biomassza hasznosításával kapcsolatban, mivel a szenes erőműveink üzemeltetését 2005-ig be kellett fejezni. Ahol az emisszió csökkentését nem tudják biztosítani, ott jobbnak tűnt az a megoldás, hogy ezeket az erőműveket átállították biomassza-tüzelésre. Erre jó példa a borsodi és a pécsi hőerőmű. Az előzetes tudományos vizsgálatok és számítások azt igazolták, hogy elegendő biomassza-mennyiség áll ezeknek az erőműveknek a rendelkezésére. Amikor ezek az erőművek megjelentek a piacon vásárlóként, hirtelen kiderült, hogy az erdőktől nem lehet azonnal kinyerni a biomasszát, és gazdaságilag is előnyösebb megoldás, ha importból elégítik ki a jelenlegi igényeket.
Erőművi felhasználás
Mi történne akkor, ha egyik napról a másikra át kellene állni a hazai erőműveknek a biomassza felhasználására? Nos, ez megvalósítható lenne, ha energianövényekből biztosítanák az alapanyagot. Az erdészetben a jelenlegi 18 százalékos erdősültséget 30 százalékra kívánják bővíteni. A fakitermelés hulladékai csak korlátozott energiaellátást biztosítanak az erőművek számára.
A biomassza elsősorban helyi energiaforrás, viszonylag kevés szállítási költséggel és helybeli hő- és villamosenergia-termeléssel falufűtésként sokkal előnyösebb lenne, mint nagyobb volumenben. Azokban a régiókban kell ezt a módszert alkalmazni, ahol a környéken bőséges utánpótlás van. Jó megoldásnak tűnik a biomassza egyéni felhasználása akár fűtésre, például egy erdőtulajdonos számára.
A biogazdálkodók a keletkezett szerves hulladékokat komposztálással tápanyag-utánpótlásra használják. A biomassza energiapótlásra való felhasználása sokkal kedvezőbb akkor, ha például biogázt termelnek belőle, mivel az alapanyagot illetően nincsenek különleges követelmények: lehet nedves, rothadt, az anyag nem semmisül meg. Menet közben gáz képződik, és a visszamaradt biotrágya teljes értékű tápanyag-utánpótlást biztosít. Korábban több biogáztelep is működött. Az elmúlt években Nyírbátorban alakítottak ki biogáztelepet.
Előtérben az épületek
A megújuló energiák kis energiasűrűségű energiaforrások, ami azt jelenti, hogy nagy felületen viszonylag kis teljesítmény vagy kis energiafluxus áll rendelkezésre. Ez eleve meghatározza a felhasználás körét. Miután a kisebb energiasűrűség leginkább a lakásokban használható, ezért a megújuló energiaforrások épületekhez kapcsolódó hasznosítása a legelső lehetőségek között jelenik meg. Az épületek gépészeti berendezésein keresztül való hasznosítás reális.
A fogyasztóknak akkor van szükségük energiára, amikor az életmódjuk azt megköveteli. Ezért a tárolt energiahordozó az épületgépészeti felhasználásra kiválóan alkalmas. A biomassza ugyanúgy kezelendő, mint bármely fosszilis energiahordozó. Közvetlenül eltüzelhetjük, vagy a benne lévő olajat kipréselhetjük, gázt fejleszthetünk fermentálással a hulladéklerakókban, és azt depónia-gázként tudjuk felhasználni. Egy kilogramm vagy egy köbméter biomassza energiatartalma (fűtőértéke) a harmadrésze az olajnak, fele a földgáznak, valamivel rosszabb, mint a rossz minőségű barnaszén. Ebből következik, hogy nagy mennyiségben kell a tüzelőanyagokat eltüzelni, ezért az épületgépészetben a biomassza hasznosításához szükséges a nagy mennyiségű anyag tárolása és nagyméretű berendezések alkalmazása. Mekkora méretű berendezésekre van szükség, hogy az égetés hatásos legyen? Azért, hogy ne nagy térfoga-tokról beszéljük, a lakossági felhasználásnál és az épületgépészeti hasznosításoknál általában tömörítményeket szeretnek felhasználni: brikettet vagy pelletet készítenek. Mindkét terméket össze kell préselni, ami energiafelhasználással jár, viszont ez a befektetés megtérül, mert kisebb térfogaton lehet tárolni a tüzelőanyagot. A lakossági felhasználásban Ausztriában nagyon széles körben a pellettüzelés általánosan elterjedt megoldás. Ennek az előnyei közé tartozik az is, hogy ezt a formát automatikusan lehet adagolni a tüzelőtérbe. Majdnem úgy lehet vele tüzelni, mint egy gáz-tüzelőberendezéssel. A pellet szabályos alakú, a pincében lehet tárolni, és a tüzelőberendezésben automatikus adagolást lehet kialakítani.
Teljesítményük alsó határát 8-10 kilowattban lehet meghatározni, a felső határ több 10 megawatt is lehet. A lakások hőenergia-igénye a meghatározó. Jól hőszigetelt lakásokban a fűtési teljesítményigény 12-15 kilowatt körül van. Ilyen berendezéseket a kereskedelmi forgalomban lehet kapni. Az elterjedést nagymértékben az akadályozza, hogy az elmúlt időszakban nem sikerült a felhasználáshoz szükséges szervezést megoldani. Ehhez az kell, hogy legyen alapanyag, amelyet megfelelően előkészítenek tüzelésre, vagyis pelletálnak.
Időről időre akadnak, akik megtermelik az alapanyagot, de nincs, aki pelletálja, és ez megfordítva is igaz. Akadtak pelletálók, de nem volt alapanyagtermelő. Ezért az elmúlt 25-30 évben nem sikerült összehozni a kazán- és a pelletgyártót, kereskedőt és felhasználókat egységes rendszerbe, hogy a folyamat szolgáltatásként jelenjen meg.
A lakossági felhasználásban talán áttörés következik be a gázáremelés miatt. Szó van arról, hogy a jövőben esetleg egy nagyobb szervezet összefogja majd a termeléstől egészen a kazángyártásig ezt a folyamatot.
Mindenféle biomasszából, növényből lehet pelletet, brikettet készíteni. A mi éghajlati körülményeink között tüzelésre a legegyszerűbben használható anyag a búzaszalma. Legnagyobb mennyiségben jelenik meg a kukoricsacsutka vagy a kukoricaszár. Ez utóbbinak nagy a nedvességtartalma, csak szárítás után pelletálható. Az utóbbi évtizedek tanulsága éppen az volt, hogy a lakossági felhasználást sem lehet megoldani biomasszából azáltal, hogy valamilyen melléktermékre építenek. Az a probléma áll elő, hogy az a termelőnek, akinek mindez mellékterméke, ha mondjuk profilt vált, és átáll cukorrépa-termesztésre, nem lesz szalmája. Ezért egyre inkább elterjed az a nézet, hogy a biomassza energetikai hasznosításában kifejezetten energetikai célra kell növényt termeszteni: például az energiaerdőt vagy az energiafüvet. Ezek biztosíthatják azt, hogy nem melléktermékként, hanem főtermékként fogják előállítani a tüzeléshez szükséges alapanyagot.
Kutatás-fejlesztés
A biomassza energetikai hasznosításával kapcsolatos első lépések az 1970-es években kutatás-fejlesztési szinten megtörténtek. A hagyományos fa-szalmatüzeléshez a korszerű technikát hozzáalakították. Ezek eredményesek voltak, ma már a korszerű lehetőségek a kazánokban megjelennek: automatikus adagolást, a füstgázból távozó kisebb káros anyagra történő visszaszabályozást megoldották. Nem annyira kutatás-fejlesztést igényel, mint inkább a felhasználók aktivitását. A biomassza égetésére alkalmas kazánok műszaki követelményei pontosan olyanok, mint bármely más kazán esetében. Ami a biomasszánál eltérő: a tüzelőanyagot tárolni kell, valamilyen módon adagolni a kazánba, és meg kell akadályozni, hogy a beadagolás során a tüzelőanyag visszaégjen a tároló felé. Biztonsági berendezést kell beépíteni.
Biogáz és társai
A biomassza 50 százalék karbont tartalmaz, a többi anyag nem éghető komponens. A mai berendezések, amelyekben a biomasszát eltüzelik, önmagukban véve többnyire elgázosítók. Az úgynevezett termikus elgázosító kazánok úgy működnek, hogy belerakják a szilárd biomaszszát, az 200 °C fok körül elgázosodik, és a tűztér alsó részében úgy ég el, mintha földgáz lenne. Ez az egyik megoldás.
A másik: a biomasszát valahol elgázosítják, biogázt termelnek belőle. A legnagyobb előnye, hogy olyan anyagokból is előállítható biogáz, amely másra nagyon nehezen használható fel, például trágyából, szennyvíziszapból. A biogáz az egyik legjobban tüzelhető anyag és a legjobb energiaforrás – lenne. Az a probléma, hogy kis energiasűrűségű. Egy köbméter gáz energiatartalma fél liter olajnak felel meg, és ezért nagy tárolótérfogatok szükségesek. A biogáz sűrítése az energia egy jelentős részét felhasználná, drága az elkészítése. Nagy trágyamennyiségből nagy térfogatú gáz lesz.
Magyarországon több biogázüzem van előkészületben. Európa legnagyobb biogázüzeme a Nyírségben, Nyírbátorban található, amely a környék valamennyi szerves hulladékára (állati és növényi) épült. Biogázüzem számos helyen akad, valamennyi szennyvíztisztítóban van biogázfermentálás. A szennyvíziszapból jobb, ha biogázt készítenek, amit fűtésre és világításra egyaránt használni lehet. 15-20 évvel ezelőtt folytattunk olyan kísérleteket, amelyek bebizonyították, hogy olyan égőkben is eltüzelhetők, amit földgáztüzelésre használtak. A biogáz kellemes, környezetbarát tüzelőanyag lenne, de nagyon sokba kerül az előállítása. Egy üzem megtérülési ideje 15 év körül van. Ha a biogázt nem kell tárolni, hanem az előállítás után közvetlenül fel tudjuk használni, akkor a megtérülési idő 10 évre csökken.
Kisgazdasági előállítás
Van arra példa, hogy a kisgazdaságokban már hatékonyan működik a biogáztermelés és -felhasználás. Az a gond, hogy mindössze referenciaüzemek vannak Németországban és Ausztriában, de ezt kis méretekben csinálni nem éri meg. Néha a tudományos ismeretterjesztő újságokban lehet látni, hogy vietnámi kisgazdaságokban a tehéntartás melléktermékéből biogázt állítanak elő, de ez nálunk nem jellemző.
Az Uniónak van egy programja, hogy minél több megújuló energiahordozót fogjanak munkába. Ez befolyásolja a magyar kisgazdaságokban a biogáz előállítását és közvetlen felhasználását. Reális a felvetés: biomassza, kisgazdaság, épületgépészet. Olyan helyen lehet a biomassza energetikai hasznosításáról valóságosan beszélni, ahol a környéken megterem az alapanyag. Ezek színterei mindenképpen a kisgazdaságok. Ott kell olyan technikai és épületgépészeti berendezéseket alkalmazni, hogy a termelőnek, a gazdának kényelmes életet biztosíthasson. Tehát a biomassza hasznosításának ott van létjogosultsága, ahol a környéken megterem.
Az Európai Unióval kapcsolatos törekvésekkel mindenki érzi és ma már saját bőrén tapasztalhatja, hogy a változás meg fogja követelni a megújuló energiák alkalmazását. A problémát csak az jelenti, hogy ez áldozatot követel, és ezért az egyes országok nemzetgazdaságai nem nagyon lelkesednek. Sok pénzbe kerül. És ha az Európai Unió a Távol-Kelettel és az USA-val is versenyezni akar, akkor nem olyan könnyen tudja megtenni: ugyanis nem vállalhatja fel, hogy a hagyományos vagy az atomenergia helyett biomasszát használ. Ezért megy a kínlódás. A másik oldalról nézve az ügyet: ahhoz, hogy az alternatív energiaforrások alkalmazását széles körben el lehessen érni, 25-30 évvel ezelőtt az volt az alapvető elképzelés, hogy ahol megterem az alapanyag, ott használják fel. Az elmúlt három évtized azt igazolta, hogy az emberek szeretnék a békés, boldog jövőjüket látni, amikor van még energiaforrás, de áldozatokat nem akarnak hozni. Nem akarnak otthon fát vágni, tüzelőt hordani és így tovább. Ezért az utóbbi 8-10 évben egyértelművé vált, hogy a megújuló energiaforrások széles körű hasznosítását olyan megoldások fogják jelenteni, amelyeknél az energiafelhasználási szokásokon nem kell változtatni. Ezért Magyarországon, de más országokban is a biomasszát elsősorban villamosenergia-termelésre használják, és ezt az áramot jelenleg 23,80 Ft/kWh áron veszi át az áramszolgáltató. Ez lényegesen magasabb ár, mint a hagyományos energiaforrásokból előállított villamos energia ára. A különbözetet az állam az adóból fizeti. Az elmúlt évben ez a támogatás 70 milliárd forint körül volt. Meggondolandó, hogy a biomassza megér-e ennyit.
Lakossági felhasználás
Miközben az egyik oldalról a biomassza energetikai hasznosításában az erőművek a villamosenergia-termelésen keresztül kapnak támogatást, a másik oldalon a lakosság a biomassza hasznosításához nem kap. A lakossági felhasználás csak akkor fog széles körben elterjedni, hogyha a kazánok és a tüzelőanyag olcsóbb lesz, mint jelenleg. A gázáremelés előtt a fa piaci ára energiaegységre vonatkoztatva közel ugyanannyiba került, mint a földgázé. Nem volt érdemes vásárolt tűzifával tüzelni. Ez a helyzet megváltozott. A gázáremelés előnyösebb helyzetbe hozta a fát, a biomasszát, növekszik az érdeklődés az energetikai hasznosítása iránt.
Ma egy családi ház fűtésére egy 20 kW-os földgázkazán 180 ezer forint, ugyanolyan biomassza tüzelésű kazán 260 ezer forint. Emellé még tárolót kell építeni. A biomassza lakossági felhasználása ma még nagymértékben azon múlik, hogy mennyire elkötelezett a felhasználó ez irányban. Elvárhatjuk például az önkormányzatoktól, hogy az iskolákat, a szociális otthonokat, önkormányzati épületeket biomasszával fűtsék. Ennek az épületgépészeti vonzatai jelenleg már adottak. 30-50-100 kilowattos kazánokról van szó, amelyek önkormányzati épületeknél valóságosan is használhatók. Az épületgépészeti rendszerekhez a biomassza hasznosítása úgy hozzáilleszthető, hogy az épületgépészeti rendszer jelentős részét nem kell megváltoztatni, mivel a biomassza- kazánok viszonylag nagy komfortfokozatúak, esztétikusak.
Alkalmas növények
A rendelkezésre álló anyagokat alapvetően kétfelé tudjuk osztani: fás szárúakra és lágyszárúakra. A fás szárúak – mint ahogy a nevében is benne van –, a fák, illetve fanyesedékek, nagyon kedvezően használhatók fel, annak ellenére, hogy a nedvességtartalmuk magas. Kicsi a salaktartalmuk és magas a salak-lágyuláspontjuk. A lágyszárú növények, mezőgazdasági melléktermékek (szalma, kukoricaszár, repceinda, energiafű, nád) fűtőértéke majdnem ugyanannyi, mint a fáé, hátrányuk, hogy a salaktartalmuk többszöröse a fáénak, és alacsony a salak-lágyulási pontjuk. Ez azt jelenti, hogy bizonyos tüzelőberendezésekben a fa és a szén eltüzelhető, ugyanakkor a szalma nem tüzelhető el, mert a salak üvegszerűen ráolvad a kazán belső felületére, és rövid idő alatt működésképtelenné teszi a berendezést. Speciális tüzelőberendezések szükségesek ezek égetéséhez. Felhasználható a fás szárúak minden fajtája, legyen az magas gyantatartalmú fenyő vagy keményfaapríték, a lágyszárúak közül pedig azok, amelyek viszonylag szárazon jelennek meg: a szalma, az energiafű, kínai nád, a kukorica, napraforgószár. Nyugat-Európában van példa arra, hogy teljes növényt (szárat és terményt) is elégetnek, például a rossz minőségű búzát. Ez előnyös, mivel a kalászban lévő szemeknek magasabb a fűtőértéke. Nálunk ez a megoldás még nem elfogadott. „Kenyeret” tüzelni magyar embernek nem szokás.
Biodízellel tüzelni
Az olajos magvak nagy jelentőséggel kell, hogy bírjanak a tüzelésben. Például a kipréselt repceolaj tüzelésre majdnem ugyanúgy felhasználható, mint az ásványolaj, és használata kisebb tárolótérfogatot igényelne, és automatikusan adagolható. A repceolaj hasonlóképpen eltüzelhető az olajkályhákban, mint a tüzelőolaj. Azért nem használjuk, mert a szakemberek elképzelése az, hogy az energiafelhasználásunkban nagyon nagy mértékű a közlekedésben felhasznált energia, ezért ha a repceolaj alkalmas lehet erre, készítsünk inkább belőle biodízelt. Jobban járnánk, ha a repceolajat vagy a napraforgóolajat fűtésre használnánk fel. Másfél évtizeddel ezelőtt még doktori disszertáció is született ebből, amelyből kiderült, hogy nem kell átalakítani az olajkályhát. Aki biodízel, bioetanol alapanyagot termel, mindenképpen értékesíteni akarja. Arra még nincs példa, hogy valaki ezen fűtési módszerrel próbálkozott otthon. A biodízel – ha a jövedéki adókat is figyelembe vesszük – még drágább, mint a dízelolaj. Ha olcsóbban adnánk, az állam veszítene rajta.
Nos, felmerül egy újabb lehetőség is, miszerint a napraforgót, a repcét vagy a szóját kifejezetten tüzelési célra kellene termelni. Amennyiben a gazdák nem tudnák megfelelő áron értékesíteni, akkor úgynevezett energetikai „pufferként” lehetne ezt az anyagot felhasználni.
Falufűtőművek
A megújuló energiaforrások használatával kapcsolatos lehetőségeinket talán jól modellezi a burgenlandi helyzet. Burgenland egyike az Európai Unió legkeletibb tartományainak, és viszonylag „szegény” térségnek számított még Magyarország európai uniós csatlakozása előtt. Ezért ott az EU-csatlakozás után a megújuló energiákkal kapcsolatos fejlesztések kerültek a középpontba, és ezt az osztrákok oly módon használták ki, hogy az egyes falvakban különböző projektek keretében energiaközpontokat alakítottak ki. A faluközösség összeadja a biomasszát, és télen annak elégetésével fűtik a település házait.
Magyarországon is érdemes lenne az osztrák tapasztalatokat felhasználva megtenni a megfelelő lépéseket a hasonló, biomasszán alapuló fűtőművek kialakítására. Az ilyen típusú alternatív energiahasznosítások legfontosabb alapja, hogy megváltozzon a szemléletmód. A településeknek fel kell mérniük, hogy van-e reális alapja vagy sem a biomaszsza energetikai hasznosításának. Meg kell vizsgálni azt is, hogy melyik az eladhatóbb energetikai alapot szolgáltató növény a piacon, és csak azt termelni, amit az adott domborzat és talajkörnyezet lehetővé tesz. Ha ez az elképzelés megszületik, akkor két területen érdemes lépéseket tenni: részben az energianövény felhasználásával kapcsolatos értékesítési területen, másrészt a termesztés bevezetésével, gépesítésével kapcsolatos pénzügyi források megteremtésére. Magyarország valamennyi régiójára és kistérségére születtek korábban a SAPARD program keretében felmérések, amelyek a potenciált és a lehetséges alkalmazási területeket bemutatják. Ez minden régió számára iránymutatásul szolgálhat, és esetlegesen, mint régiós pályázaton keresztül pénzforráshoz juttathat.
Elvileg mindenki feldolgozhatja a keletkezett energianövényt, ám az ezzel kapcsolatos egyedi berendezés nagyon drága. Elfogadhatónak tűnik, hogy ott, ahol sok a biomassza, a faluközösség közös összefogással vásároljon egy gépet, és az egyik gazdálkodó szakosodjon biobrikett vagy pellet készítésére. Így mindenki számára optimális lehet a helyzet: aki ezt a munkát elvállalja, annak némi jutalék jár, ugyanakkor a többi gazdálkodó a biomassza gyűjtésével tud foglalkozni. Akinek például egy hektáron 10-15 tonna mezőgazdasági áruja termelődik, 10-20 hektár esetében nem fizetődik ki a pellet készítése.
Magyarországon 25-30 év alatt nem lehetett megszervezni erre a célra a faluközösségeket, mert az ehhez szükséges távfűtőrendszernek Magyarországon rossz kicsengése van, a távfűtés és a lakótelep összekapcsoló fogalmak. Bizonyos lakósűrűség kell hozzá, hogy ennek a biotávhővezetéknek a telepítési költsége ne legyen magas.
A falufűtések 8-10 éven belül megtérülő beruházások, és ha ilyen jó hazai rendszer megvalósul, ez lesz a nagy áttörés. De ugyanez igaz arra is, amennyiben az önkormányzatok akarnak fejleszteni, és kifejezetten erre pályáznak: majd óvodák, iskolák, önkormányzati épületek fűtésére. A biomassza és minden megújuló energiaforrás, valamint az energiával való takarékoskodás kérdése akkor fognak eredményre vezetni, amikor az egyes ember magára nézve is fontosnak tartja. Az emberek hozzáállásának megváltozása nélkül nem lesz áttörés, de bízni kell abban, hogy ez folyamatosan a külső hatások kényszere következtében is minél előbb be fog következni.
