Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Kereskedelem

2007/5. lapszám | Veresegyházi Béla |  2416 |

Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Egy bizonyosfajta szaniterterméket gyártó, nemzetközi viszonylatban kicsinek számító, szomszédos állambeli cég a rendszerváltás után bejött Magyarországra, és kisebb nagykereskedőkkel leszerződve létrehozott egy hálózatot, amivel lefedte az ország területét. Lényegében mindenhol lehetett kapni a termékeit, jó áron, megfelelő minőségben, évi mondjuk tizenötezer darabot értékesítettek hazánkban.

Piacszerzés

Egy bizonyosfajta szaniterterméket gyártó, nemzetközi viszonylatban kicsinek számító, szomszédos állambeli cég a rendszerváltás után bejött Magyarországra, és kisebb nagykereskedőkkel leszerződve létrehozott egy hálózatot, amivel lefedte az ország területét. Lényegében mindenhol lehetett kapni a termékeit, jó áron, megfelelő minőségben, évi mondjuk tizenötezer darabot értékesítettek hazánkban.

Több évig zökkenőmentesen működött is a rendszer, mígnem az egyik, a többinél valamivel nagyobb kereskedő úgy döntött, hogy tízezer darabot, azaz a hazai forgalom kétharmadát rendeli meg egyszerre. A gyártó persze örült, és mint ahogy azt illik is, nagyobb kedvezményt biztosított ennek a cégnek, mint a többieknek. Mi történt? Ez a nagykereskedő olcsóbban tudta adni a terméket, így a többiek lassanként lemondtak az értékesítésről, hiszen árban rosszabbak tudtak csak lenni, mint a szomszédos kereskedő. A gyártó persze kétségbe esett, hogy visszaesik a forgalma, de jött a megmentő! Ugyanaz a cég, aki előző évben tízezer darabot rendelt, jelentkezett, hogy azonos (nagyon tisztességes) áron a következő évre húszezer darabot vesz át, bankgaranciával! Ez a gyártó számára ugrásszerű piacnövekedést jelentett a már a szeme előtt lebegő csökkenés helyett, hát hogyne kapott volna két kézzel a szerződés után!

Ez persze azzal járt, hogy a többi hazai kereskedő, már akik addig tartották magukat, mint az izzó parazsat dobták el a terméket, így a „húszezres” egyedül maradt a piacon. Mit tett ekkor? Azt mondta a gyártónak: jó, ebben az évben átvettem a húszezer darabot, és jövőre is átveszem, de csak „szuper olcsón”. A gyártó pedig mit tehetett, belement, mert ennek a számára rosz üzletnek nem volt alternatívája, csak a teljes kivonulás (a többi nagykereskedő addigra már talált magának más terméket). A tanulság? Egyrészt jobb több kis vevő, mint egy nagy, másrészt tudni kell nemet mondani az azonnali haszonnal kecsegtető, jónak látszó üzletekre is.

A számlát a cég fizeti!

Második történetünk sokkal kisebb dimenziókat ölel fel. Egy nagykereskedő üzletében történt az eset, hogy az ismerős kivitelező vállalat által elszállított áru (kazán) ellenértékeként nekik kiszámlázott, immár aktuálissá váló pénzösszeg csak nem akart megérkezni. Vették hát a telefont, és érdeklődtek. A kivitelező cég ügyvezetője nem értette, ők ilyen kazánt nem rendeltek, nem is kellett nekik. Aztán mielőtt vitává fajult volna a dolog, csodák csodája, valaki befizette a kazán ellenértékét a kereskedőhöz. Mi történt? Minden valószínűség szerint a kivitelező cégnél valaki felírt a megrendelőre egy plusz kazánt saját magának, gondolván, hogy a sok egyéb tétel mellett majd csak elsikkad ez az egy, és cége automatikusan kifizeti. Pechje volt, mert felfedezték a turpisságot, hát inkább gyorsan befizette az összeget.

Nincs tudomásunk róla, hogy a tettesnek nyomára jutottak-e.

Plusz egy nulla

Szintén egy épületgépészeti nagykereskedésben történt (többször is). A delikvens vásárolt egy szál rézcsövet, egy fittinget stb., szóval mindenből egy minimális mennyiséget. A számlával lement a raktárba, ám útközben átírt pár darabszámot, néhol meg egyszerűen csak hozzátett egy nullát, így mindenből többszörös mennyiséget vett át. Persze ez csak addig működött, amíg fény nem derült a trükkre; aztán mindig letelefonáltak a pénztárból a raktárba, bediktálva a pontos adatokat. A másik lényeges elem: ez a fajta csalás csak régi rendszerű számlázás-árukiadásnál működhetett, ahol számítógépesítve van a rendszer, esély sincs rá.

Mit tehetnénk hozzá a magunk részéről a fentiekhez? Figyelni kell, mert ez a világ nem tökéletes.