VGF&HKL szaklap

Vízóra kvíz

2012. december 11. | Meyer József |  2137 | |

Az alábbi tartalom archív, 13 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Nem csak a munkaképességünk kopik el lassanként, a múló éveink során. Végignézve a szerszámparkunkon megállapíthatjuk, hogy kedvenc munkaeszközeink felett is eljárt az idő. Mára értéküket jócskán elveszítve a haszonvas-telepeken kaphatnánk értük pár forintot, de érzelmi kötődéseink miatt szinte lehetetlen egyszerre megválnunk tőlük. Pláne akkor, ha kiszámoljuk, vajon mibe kerülne az újakkal történő pótlásuk.

A nagy tévedés

Hiába figyelmeztettek a mestereink, mi kényszervállalkozóként sokszor egyedül vágtunk neki a kivitelezésnek. Pedig a szerelőpár meghatározás - mint szakmánkban a fizikai munka alapvető szervezeti egysége - előrevetítette, hogy segítség nélkül hosszútávon biztos kudarcra vagyunk ítélve. A magányosan alkotgató szerelő csak kunsztok sokaságával éri el, hogy végül olyan méretű szakaszokkal tudjon dolgozni, ami egy ilyen duett számára nem lehet gond.
Ezek a többlet-erőfeszítések önmagukban még senkit sem riasztottak el a munkavállalástól, annál is inkább, mert sokunknak ez volt az egyetlen választható út a labilis munkavállalási feltételek korai időszakában. Két kiemelhető kockázati elem azonban mindvégig kísérheti ezt a kényszerű virtust: a nem várt nehézségek kezelése, valamint a baleseti kockázat. Ez utóbbira csak egy példa: kollégánk szerelés közben tenyere kiterjedt felületén elégette a bőrét, de a munkát mindenképpen be kellett fejeznie. Így a vízhólyag által levált bőrfelületet kisimítva, körülbelül az eredeti helyére visszatunkolva egy ideiglenes kötéssel kellett tovább hegesztenie, dolgoznia. Sérülésének ellátására csak a munka végeztével, a levonulást követően kerülhetett sor.
A mellékvízmérők gyors elterjedésével viszont az egyszemélyes vállalások számára is megnyílhatott a piac, helyesebben arra gondolhattunk, hogy tipikusan ez az a munka, amelyet egyedül is elvállalhatunk. Ki hitte volna, hogy mára ezt a vélekedést is meghaladják az események, mint arról a következőkben szó lesz.

A szerelési sajátosságok alakulása

Mindenekelőtt kérjük azoknak az olvasóinknak az elnézését, akik nem a fővárosi szolgáltatói gyakorlat szerint élték meg a mellékvízmérők telepítési lehetőségeinek kisebb-nagyobb változásait. (Csak reménykedhetünk abban, hogy a levonható tanulságok szemszögéből nézve közös nevezőre lehet jutni.)
A fellendülés kezdeti időszakában úgy tűnt, hogy az általunk megtervezett és kivitelezett szerelési munkát vállalkozóként egy kézben tarthatjuk az óráról kiállított kereskedői szavatossági jegy és a szerelési nyilatkozatunk által. A beadott gépészeti terveink elbírálását követően már a felszerelt mérő szerint történt a számlázási nyilvántartásba vétel. Lényegét tekintve függetlenül attól, hogy saját tulajdonú ingatlanról vagy bérleményről volt szó. Teljesen hagyományos építésű, régebbi lakásokban gyakorta a telepítést megelőzően komoly átalakításokkal kellett összevonni azokat a stranglekötéseket, amelyek eredetileg külön-külön ágvezetéken láttak el csapolókat ugyanott. Ennek során többször is előfordult, hogy csatlakozóméretet kellett bővítenünk annak érdekében, hogy a nyomást és a megfelelő vízmennyiséget továbbra is biztosítsuk a tulajdonos számára, ritka példaként akár a mérőérzékenység rovására.
Másrészt tömeges és sokkal könnyebb típusfeladatként adódott a házgyári térelemeken belüli mellékvízmérő-szerelés, ami végleges lökést adott olyan komoly vállalkozások beindításának, amelyek a szolgáltatóval együttműködve, mi több, abból kinőve fokozatosan vették át az egész piacot. Áraikat olyan mértékig tudták csökkenteni, amelyet már nem követhettek az egyéni vállalkozók. Tipikus példája ennek a H-M kétmérős házgyári árajánlatuk, amely mára bruttó 30 ezres végösszegével alulmúlhatatlan, bár ezt a végszámot az illető kft. részéről minden kötelezettség nélkül, telefonon adták meg. A teljesség kedvéért gondoljuk ezt végig. Tegyük fel, hogy ugyanekkora a mi vállalási öszszegünk. Egy ennek pontosan megfelelő KF (5) 10-es panelváltozatban egy térelemen belül kellene dolgoznunk. Már az Uni-Mag lemez megbontása is aggályos. De tegyük fel, hogy sikerrel jártunk. A lakás lekötő ágvezetéki szakaszában - jobb esetben - már kihagyták a mérő helyét, de az elzárókat a hideg- és a melegvíz-oldalon egyaránt új golyóscsapra kell cserélnünk, tehát szakaszos vízelzárásokat kell végrehajtanunk, nem megfeledkezve a cirkulációs vezetékről sem. Szerencsések vagyunk akkor, ha tényleg csak a vízórákat kell a passzdarabok helyére szerelnünk, de ebben ne bízzunk! Lemezmunkánk is adódik, amennyiben leolvasáshoz két helyen is átfúrjuk a burkolatot, az óra lapjának megfelelő átmérőjű koronafúróval. Azután az egészről méretarányos kiviteli tervet kell készítenünk. De még mindig nem vagyunk versenyképesek, mert az illető kft. ezen felül ebben az összegben vállalja még a plombálást is. Vannak persze részletekbe menő módosításaink. Például az órák új tengelybe, közelebb szerelése, hogy közvetlenül a burkolólemez mögé áthelyezve a leolvashatóságukat könnyítsük. Ezek ugyan nem nagy többletek, de vagy a veszteségünket, vagy az árat növelik.

Amikor a hatóság vállalkozik

Szinte valamennyi szolgáltatónk esetében megfigyelhető egy átalakulási folyamat. (A nagy szervezetek akár regionálisan, akár egy központon belül kft.-kbe szétszerveződve védekeznek a vélt vagy valós üresjárati költségek ellen.) Ilyen jellegű cégaprózódások alkalmával is egy feltételezett rendelési állomány szükséges ahhoz, hogy a felelős döntés megszülethessen. A mi esetünkben a hitelesítés és az azt követő, végellenőrzést is foganatosító plombálás, majd nyilvántartási folyamat rendeződött ilyen önállóan gazdálkodó szervezetekbe. Alappal, mert ha csak a házgyári térelemek beépített számát vesszük alapul, akkor nem tévedünk nagyot, hogyha a számukat félmillió körülire becsüljük.
Az ominózus hat év leteltével a mellékvízmérőket is hitelesíteni kell, szól a verdikt, függetlenül attól, hogy az óra mennyit mért valójában. Melyek az eljárás szempontjai? A tulajdonos által kiszerelt beszállított mérőt a nyomásállósága szempontjából is vizsgálják, annak 6 bart kell elviselnie. Meglepetésünkre a legtöbb korábban forgalmazott típus már itt elvérzik. Nem szaporítva a szót, az a legegyszerűbb megoldás, ha a hitelesítő által készletezett típust tőlük megvéve új mérőt építünk be a régebbi helyére, ezáltal időt és fáradságot takarítunk meg. Hogyha mégis ragaszkodunk a saját mérőnkhöz, akkor néhány dolgot tudomásul kell vennünk, mint: a hitelesítő cég a pótalkatrész beszerzése szempontjából csak egy-két megbízhatóbbnak ítélt gyártót tart számon, maga a hitelesítési eljárás legalább egy hetet vesz igénybe, a költségek elérik, sőt meg is haladják az új, de azonnal beszerelhető óráét stb.

Nem lehetünk mindig versenyben

Levonhatunk néhány következtetést. A hitelesítési eljárásban egyszeri megbízás erejéig vehetünk részt, amennyiben a feladatunk egy ki- és visszaszerelésre korlátozódik. A hitelesítést és a plombálást a szolgáltatónk cégei végzik el. A továbbiakban legfeljebb olyan szakmailag igényesebb feladatokra tudunk jó ajánlatot adni, ahol a már említett módon hagyományos, sokszor műemlék-jellegű és -korú rendszerekben kell komolyabb átalakítási munkákat elvégezni a mellékvízmérők telepítése érdekében.

Meyer József


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem