VGF&HKL szaklap

CO-mérgezések és megoldási javaslatok

2012. december 11. | Dr. Chappon Miklós |  3238 | |

Az alábbi tartalom archív, 13 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

CO-mérgezések és megoldási javaslatok cikkünkről bővebben olvashat, ha rákattint a címre.

Amikor tavaly ősszel felkérést kaptam, hogy tanítómesterem, Dr. Meszléry Celesztin sorozatához kapcsolódva kora tavasszal szóljak a gyűjtőkémények javíthatóságáról, különös tekintettel az injektoros megszívásra, még nem gondoltam, hogy az idő ismét felülírja elképzelésünket. Természetesen szó lesz majd erről is, azonban meg kellene végre találnunk a helyes utat, amit követve megmenthetnénk a még veszélyben lévő embertársainkat. Sajnos az elmúlt 2 hónapban újra megszaporodtak a halálos balesetek, amelyekről szóló híradások félnapokra talán megrázzák a közvéleményt, de attól tartok, eközben lassan beépül a hétköznapi emberek tudatába, mint elkerülhetetlen, ugyanúgy, mint a hírekben szereplő egyéb halálesetek is. A szakemberek eközben folyamatosan rázzák a vészcsengőt, de - legyünk őszinték - kevés eredménnyel.

A Kéményjobbítók Országos Szövetsége (KÉOSZ) megalapítása, azaz 1993 óta folyamatosan napirenden tartja a kémények, illetve a teljes kéményáramkör problémáinak megoldását, a kialakult helyzet javíthatóságát, de leggyakrabban pénzhiányra való hivatkozással minden marad a régiben. Véleményünk szerint nagyon sok intézkedés megtételéhez vagy egyáltalán nem kellene pénz, vagy csak kevésre van szükség. Egy azonban biztos, ha nem csinálunk rendet jogszabályainkban és az állampolgárok fejében, akkor a CO tovább szedheti áldozatait, és ily módon is folytatódik a népesség csökkenése.
Én magam 1972-ben, egyetemistaként, tudományos diákköri munkában kezdtem ismerkedni a kéményekkel, az égéstermék-elvezetés rejtelmeivel, így aztán nekem is megvan a magam felelőssége, hogy ilyen sok idő alatt sem tudtunk látványos eredményt elérni a lakosság védelmében. Ezt a gondolatmenetet követve persze megfogalmazható a jogszabályalkotó és a lakó, készüléküzemeltető felelőssége is, hogy az állam, a kormányzat, illetve a közszolgálati média, rádió, televízió tevékenységéről, felelősségéről ne is beszéljünk.
Gyakran esik szó a vétlen lakóról, aki önhibáján kívül kerülhet életveszélyes helyzetbe. Ez sok esetben igaz is, mivel a blokkos épületben lakók nem tehetnek arról, hogy volt időszak, amikor rendelet kötelezte a kivitelezőt az úgynevezett egycsatornás (termofor) gyűjtőkémény beépítésére. Ma a kettősfalú és az egyesített falú egycsatornás gyűjtőkéményt is összefoglalóan termofor gyűjtőkéménynek nevezik. Akik figyelik a szakirodalmat, pontosan ismerik ezen kémények hibáit, labilis működésüket, ill. azt, hogy 1986. június 1. óta ilyen kémény nem építhető, azonban még közel 100 000 db használatban van ma is. Az állam, mint az elrendelő jogutódja nem vonulhat ki erről a területről csak azért, mert az épületek túlnyomó többsége már magántulajdonban van. Az új tulajdonosok nem tudták, mit vesznek a nyakukba, talán az állam sem tudta pontosan, mit is ad el. A potenciális veszélyhelyzet azonban ma már közismert tény, akkor is, ha nem minden lakó hajlandó ezt komolyan venni.
Több helyen írtam, írtuk már, miszerint az ember meglehetősen szívós fajta, egy-egy hiba következtében előálló veszélyt még túl tud élni. A halálos balesetek okait vizsgálva megállapíthatjuk három-négy, esetleg még több hiba hatásának összegződését. A bíróságok a tervezőtől a kivitelezőn át a kéményseprőkig általában mindenkit elmarasztalnak, sőt sokszor az áldozat vétkes magatartása is megállapítható. Előfordulhat, hogy valakit felmentenek, de kérdem én, hogyan számol el az illető saját lelkiismeretével, ha pontosan tudja, ő hibázott, és e hiba nélkül az áldozatok esetleg túlélhették volna a balesetet!?
Nekünk, szakembereknek kellene elérnünk, hogy a "vétlen" lakó törvényes eszközökkel ne okozhasson balesetet. Az ablakcserét, sőt még a nyílászárók tömítését is engedélykötelessé kellene tenni, mert az utóbbi időkben első számú halálok lett a légtömör lakásban működtetett nyílt égésterű gázkészülék, azaz az olyan, amelyik az égéshez szükséges levegőt a lakótérből kapja, illetőleg csak kapná, ha ún. légbevezetőket építettek volna be az ablakba vagy a külső falba.
A "vétlen" lakó tovább ronthatja helyzetét, ha a belső légtér megszívását idézi elő konyhai elszívóernyővel, szárítógéppel vagy központi porszívóval. A hermetikusnak tekinthető lakáson ugyanis általában a kémény az egyetlen lyuk, amelyiknek ugyan az égéstermék eltávolítása lenne a feladata, azonban a már említett gépek mindegyike sokkal erősebb huzatot képes előállítani, mint maga a kémény, tehát az égéstermék például a konyhai elszívóernyőn át távozik, de előtte a fürdőszobától a konyháig a lakótéren át áramlik és mérgez.
A "vétlen" lakót ma már rendelet kötelezi gázkészülékének jó állapotban tartására! Legtöbben erről persze mit sem tudnak, ráadásul ezt a jogszabályt nem is igyekszik senki sem betartatni, ugyanis nincs ellenőr, nincs szankció. Helyesebben a szankció egy baleset, mely után gyakran nincs mit tenni, meg nem történtté tenni nem lehet. A világ pedig álszent, a baleseti statisztikák nyilvánosságra hozása nem kötelező. Leggyakrabban a kereskedelmi rádiók, televíziók jól értesültségén múlik, megtudjuk-e vagy sem, mi történt.
Az eddigiekből már talán kiderült, én nem tartom olyan "vétlen"-nek azt a lakót, aki a tudatlanság biztonságával, a hatóságok, szolgáltatók kikerülésével, esetleg kóklerek, fekete munkások "segítségével" idézi elő az életveszélyes helyzeteket.
A megoldás keresése
Az első és talán a legfontosabb lépéssel el kellene érni a lakosság tájékozottságának növelését, veszélyérzetének fokozását. Természetesen nem rettegő kéményes szakembereket szeretnénk nevelni a "vétlen" lakókból, de el kellene érnünk, hogy legalább olyan komolyan vegyék a légellátás-égéstermék-elvezetés témakörét, mint amennyire tisztelik a 230 V váltóáramot. Amennyiben a lakó nem engedi be a kéményseprőt, már nem lehet "vétlen"! Ezt is komolyabban kellene venni, szankcionálni! A készülék-karbantartás naprakészségét pedig a személygépkocsik zöldkártyájához hasonlóan igazolhatná a lakó. Ennek meglétét a menetrendszerűen érkező kéményseprő ellenőrizhetné, szankcióra az I. fokú építési hatóság lehetne jogosult. A napokban elhangzott riport szerint a Fővárosi Kéményseprő vállalná a légbevezetés és a légellátás ellenőrzését. Hiba utáni szankcionálásra ismét az I. fokú építési hatóságot javasoljuk. Az előző pont elején szereplő feladatok jelentős részét a civil szervezetek - akik ezen célok eléréséért már eddig is sokat tettek - biztosan felvállalják. A további feladatokhoz valamilyen szintű rendeletre, jogszabályra várhatóan szükség van, de ezek előkészítésébe is érdemes lenne bevonni a civil szervezetek képviselőit.

Nagyon sokat segíthetne, ha a kéményseprők rendelkeznének egy precíz adatállománnyal, melyben szerepelne valamennyi tüzelőberendezés, típusmegjelöléssel, a nyílászárók tömítettségére és a reteszelt elszívóberendezésekre vonatkozó információkkal együtt.
Meggyőződésünk szerint ugyanis ez az adatállomány max. 2 év alatt megszerezhető, attól kezdve pedig minden fekete szerelés, ablakcsere stb. tetten érhető, és az elévülési idő rögzítése után később is büntethető. Ezzel persze nem a büntetés maga a cél, hanem a veszélyes tevékenység szabályos és szakszerű mederbe terelése. Jelenleg ugyanis gyakori az egymásra mutogatás, míg az évenkénti ellenőrzés tiszta helyzetet teremthet.
A 2006 márciusában rendezett IV. Országos Kéménykonferencia már rögzítette, hogy minden olyan termék gyártója legyen köteles felhívni a kivitelezők, ill. a lakosság figyelmét a megnövekedett veszélyekre, amely termékek közvetlenül hathatnak a gázkészülékek és az égéstermék-elvezető rendszerek működésére. Ez elsősorban az ablakgyártók és -forgalmazók, valamint az elszívóberendezések (ventilátorok, konyhai elszívóernyők, szárítógépek, központi porszívók) gyártóinak és forgalmazóinak jelentene többletfeladatot.
Az új gázkészülékek használatba vételekor a gyártói garancia, ill. a szavatossági nyilatkozat adatait megkaphatnák a kéményseprők, ami által záródna a kör, illetve körön kívülre kerülhetnének a feketeszerelések, ügyeskedések.

Az egycsatornás gyűjtőkémény javíthatóságáról
Először azt a tévhitet szeretném eloszlatni, mely szerint Magyarországon nem építhető gyűjtőkémény. Ez a fajta építési tilalom kizárólagosan a könynyűbeton anyagú, egycsatornás (termofor) gyűjtőkéményre vonatkozik! A legkorszerűbbnek tekinthető, zárt rendszerű gyűjtőkémények elterjesztését, a hozzá tartozó zárt égésterű gázkészülékekkel együtt, minden helyzetben segítenünk szükséges!
Mint már említettük, a nagyszámú, meglévő "termofor" kémény miatt továbbra is kiemelt feladat a kényszerűen ilyen típusú kéményt üzemeltetők védelme. Ezek a kémények a bekötések helyén, kb. 3 méterenként lyukasak, és nagyon kis huzattal üzemelnek. E kis mértékű huzat hatását a szél vagy az ablakok letömítése tovább ronthatja, az áramlásbiztosítókon át a kéménybe jutó hígító levegő a huzatot csökkenti, az ellenállást pedig növeli. Kézenfekvőnek látszik a termikus égéstermék-csappantyúk használata, ugyanis így a nem működő készülékeken át (a zárt csappantyúk következtében) nem kerül hűtő levegő a kéménybe, azaz nő a huzat az előbb ismertetett állapothoz képest, tehát nő a kémény terhelhetősége és biztonsága. Ma már található a piacon engedéllyel rendelkező csappantyú, azonban oda kell figyelni ezek karbantartására, ellenőrzésére! Kapjanak a csappantyúk is "zöld" kártyát! A termofor kémények legnagyobb hibája (a labilis működés után) az alulméretezettség volt, melyen segíthet az égéstermék-csappantyú. Amennyiben az ellenőrző számítások nem igazolják a megfelelő mértékű javulást, akkor célszerű mesterséges elszívásról gondoskodni. A kémény megszívása megoldható direkt, a kéményre ültetett ventilátorral vagy injektorral. Míg az első esetben egy esetleges áramszünetkor a kéményfejen ülő ventilátor jelentős fojtást okoz, ami reteszelt leállítást tesz szükségessé, addig az injektor alkalmazásakor az átfolyó rendszerű gázvízmelegítők ilyenkor is működhetnek.
A mesterséges égéstermék-elvezető rendszerré történő átalakítás nagy előnye, hogy ebben az esetben már lakásfűtő és kombi kazánok is ráköthetők a kéményre, természetesen az ÉME előírásainak megfelelően.
Az üzemidő előrehaladtával a termofor kémények fizikális állaga is folyamatosan romlik, tehát előfordulhat, hogy a kémény tömörségének helyreállításáról gondoskodni kell. Tudomásom szerint jelenleg két engedélyezett eljárással oldható meg ez a feladat. Az úgynevezett ASAN eljárással először felbővítik a javítandó kéményt, majd a behúzott és felfújt tömlő lesz a betonozás egyik zsaluzata, míg a felbővített kémény a másik. A használt, kefírsűrűségű szilikátbeton kitölti a repedéseket, üregeket, és az eredeti kéményen belül egy önhordó beton béléscsövet hoz létre. Az így felújított kémény olajkályhák égéstermékének elvezetésére is alkalmas.
A másik megoldás csak gázüzemű készülékek kéményének felújításakor jöhet szóba, lévén a kéménybe behúzott béléscső anyaga kompozit. A technológia lényege szerint az üvegszál erősítésű műanyag béléscsövet a behúzás után felfújják, gőzzel hőkezelik, így alakul ki a javítandó belső felületre kiterülő, kb. 2 mm vastag, savnak, lúgnak ellenálló haszoncső. Mindkét anyagnak kedvezők a hőszigetelési és csősúrlódási jellemzői, tulajdonságai. Újra ki kell hangsúlyozni, hogy az egycsatornás gyűjtőkémény érzékenyebb szerkezet, mint az egyedi kémény, ezért a légbevezetők beépítésére még jobban oda kell figyelni.

Segítség a lakóknak, szerelőknek
Mitől válhat gyanússá a gázkészülék üzeme a lakónak? Honnan tudhatja, hogy veszélyben lehet? Első javaslatom, hogy ellenőrizze le mindenki a kéményseprő által az ellenőrzés, munkavégzés után átadott papírt, aminek fejlécében található: "Sormunkakönyv - Tanúsítvány", amiből egyértelműen kiderül, hogy kéménye egyedi-e vagy gyűjtő. Utóbbi esetben legyen óvatosabb!
Amennyiben nincs levegő-bevezető beépítve a külső falba, akkor ne cserélje ki az ablakát, ill. ne tömítse le a meglévőt! Ne vegye természetesnek, ha valamelyik családtagnak gyakran fáj a feje. Ellenőrizze a gázkészülék burkolatának hőmérsékletét, illetve a készülék tetejénél lévő rácsoknál, például gyertyával az áramlás irányát. Modern, égéstermék-visszaáramlás elleni védelemmel rendelkező készülékek gyakori leállással jelzik, ha valami nincs rendben.
Bármilyen rendellenesség esetén haladéktalanul értesítsék a készülékszervizt vagy a kéményseprőt, és gyakran szellőztessenek.
Növeli a biztonságérzetet, ha a gázkészülék helyiségében, pl. a fürdőszobában CO-riasztót helyezünk el (van már konnektorba dugható típus is), mely a veszélyes koncentráció kialakulása előtt hangos sípolással figyelmeztet a veszélyre.

A legbiztonságosabb megoldás
Az iparilag fejlett országokban nem tiltással, hanem pozitív diszkriminációval igyekeznek hatni a lakosságra. Ezt nálunk úgy lehetne megvalósítani, hogy komoly anyagi támogatásban részesülne az a lakóközösség, amelyik a termofor gyűjtőkéményben elhelyezett béléscsőre kötné a szétválasztott rendszerű, zárt égésterű gézkészülékek égéstermék-oldalát, míg a külső falon keresztül kapná a készülék az égéshez szükséges levegőt. Ebben az esetben már csak a belső komfort miatt elengedhetetlen levegő-utánpótlásról kell gondoskodni, mellyel a lakáson belüli penészképződés is megakadályozható. A legkorszerűbb és legbiztonságosabb megoldást a zárt égésterű és kondenzációs kazán alkalmazása jelenti. Szétválasztott rendszernél pedig még jégdugó kialakulására, képződésére sem kell számítani.

Összefoglalás
Véleményem szerint az összes szakembernek, hatóságnak, civil szervezetnek össze kell fognia az elkerülhető halálos balesetek megakadályozása érdekében. Az ehhez szükséges jogszabály-módosításokat mielőbb meg kell tenni!
A lakosság felvilágosítását bármi áron el kell érni, először tanítsuk meg a közös képviselőket a legfontosabb tudnivalókra, vagy ha ez kevés, írassunk "szappanoperát". Tudatosítani kell mindenkiben, hogy az elmaradt kazánkarbantartás - a veszélyhelyzet növekedésén túl - nagyobb gázfogyasztást és így nagyobb gázszámlát jelent, ami biztosan többe kerül, mint a készülékjavító-szerelő munkája!
A lakótérben megjelenő szén-dioxid-koncentráció a nyílt égésterű gázkészülékeket CO-termelővé változtatja, mivel ezek a lakótérből veszik az égési levegőt. A Miskolcon végzett mérések szerint 5-19 perc alatt már veszélyes mennyiségű CO keletkezik.
Vigyázzunk egymásra! Ne legyünk felelőtlenek!

Dr. Chappon Miklós


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem