Dinamikus beszabályozó szelepek használata a gyakorlatban
2008/1-2. lapszám | Vinkler Károly | 11 237 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az alábbiakban a dinamikus beszabályozó szelepek gyakorlati felhasználását mutatjuk be. A dinamikus vagy automatikus beszabályozás esetében a hidraulikai elosztóhálózatok meghatározott pontjaira olyan segédenergia nélküli, arányos szabályozó szelepek kerülnek beépítésre, melyek a szeleptányér segédenergia nélkül történő működtetésével biztosítják az elosztóhálózat megfelelő térfogatáram-elosztását, ill. a hálózat nyomáskülönbségének szabályozását. A dinamikus beszabályozó szelepek főbb típusai: nyomáskülönbség-szabályozók, térfogatáram-szabályozók, kombinált nyomáskülönbség- és térfogatáram-szabályozók.
A dinamikus beszabályozó szelepek főbb típusai:
- nyomáskülönbség-szabályozók,
- térfogatáram-szabályozók,
- kombinált nyomáskülönbség- és térfogatáram-szabályozók.
Nyomáskülönbség- szabályozók
A nyomáskülönbség szabályozására leggyakrabban egy mérő (kézi) és egy dinamikus (automatikus) szelepből álló szeleppárt alkalmazunk. A szeleppár feladata egy fogyasztói csoport (1. ábra) vagy egy szabályozó szelep (2. ábra) nyomáskülönbségének stabilizálása.
Változó térfogatáramú, kétcsöves radiátoros fűtési rendszerek nyomáskülönb- ségének szabályozása
A kétcsöves, termosztatikus radiátoros rendszerek nyomáskülönbség-stabilizálásának célja hármas:
- a termosztatikus szelepek megfelelő autoritásának biztosítása,
- a termosztatikus szelepeket részterheléskor terhelő nagy nyomáskülönb- ség következtében jelentkező zaj elkerülése,
- a fogyasztói körök egymástól való hidraulikai függetlenítése.
A kétcsöves radiátoros rendszerekben a nyomáskülönbség szabályozásának helye a rendszer felépítésétől függően különböző lehet:
- strangonként (3. ábra),
- emeleti leágazásoknál (4. ábra),
- lakások előtt (5. ábra).
A nyomáskülönbség-szabályozás helyét úgy kell megválasztani, hogy részterheléskor a termosztatikus radiátorszelepek megfelelő autoritással működjenek, ill. üzemelésük zajmentes legyen. A dinamikus szelep arányossági sávja által meghatározott térfogatáram-tartomány függ az automatikus szelep felépítésétől, a szeleppár előtti H nyomáskülönbségtől és a stabilizálandó pL nyomáskülönbségtől.
A változó térfogatáramú rendszer működése szempontjából megfelelő, +/-20%-os arányossági sáv szélső nyomáskülönbség értékeihez Vmin és Vmax térfogatáramok tartoznak, melyeket az automatikus szelep kvmin és kvmax értékei határoznak meg. Minden hasonló felépítésű szelep jellemző és igen fontos adatai a kvmin és kvmax értékek, melyek ismerete a szelepek méretezéséhez, az arányossági sáv meghatározásához elengedhetetlenül szükségesek. Látható, hogy amennyiben a Vaktuális térfogatáram értéke kisebb, mint Vmin, akkor a szabályozás pontatlanná és bizonytalanná válik, mivel a szelep működése a kívánatos arányossági sávon kívül kerül. A dinamikus szelepek méretezésekor ügyelni kell arra, hogy a Vaktuális térfogatáram értéke mindig nagyobb legyen, mint a Vmin, ill. kisebb, mint Vmax térfogatáram-érték.
Általánosságban megállapítható, hogy a nyomáskülönbség-szabályozást a termosztatikus radiátorszelepekhez minél közelebb kell megvalósítani, például lakásonként. Mivel azonban a segédenergia nélküli proporcionális szelepek csak meghatározott térfogatáram-sávban szabályoznak megfelelően, így a részterhelésnél jelentkező esetlegesen túl alacsony térfogatáram - ami például a lakásonkénti beépítésből ered - már a dinamikus szelep arányossági sávján kívül eshet, ami hibás működést eredményez.
A lakások nyomáskülönbsége általában nem éri el a nyomáskülönbség-szabályozó szelep minimum alapjelét, mely általában 10 kPa, így a hidraulikai rendszer teljes terhelés esetén beszabályozatlanná válik, mivel a dinamikus szelep ebben az esetben teljesen nyitva van. Ekkor sokan azt ajánlják, hogy fojtsunk a radiátor-visszatérő szelepeken, így viszont felesleges ellenállást építünk a rendszerbe, és "a kabátot illesztjük a gombhoz".
A nyomáskülönbség
A dinamikus szelepek beépítéséből adódó túl magas mozgó alkatrészszám érzékennyé teheti a rendszert a szennyeződésre.
Ez utóbbi tényezők tehát bizonyos határt szabnak annak, hogy a nyomáskülönbség-szabályozó szelepeket lakásonként építsük be a kétcsöves radiátoros rendszerekbe. Javasoljuk, hogy a nyomáskülönbséget ne lakásonként, hanem lakáscsoportonként stabilizáljuk, ahol a nyomáskülönbség az esetek többségében már eleve 10-12 kPa, és a nagyszámú fogyasztó miatt a részterheléses térfogatáram mindig magasabb, mint a dinamikus szelep minimum térfogatárama. Garzon- vagy kisméretű lakásoknál kerülni kell a lakásonkénti nyomáskülönbség-stabilizálást, mivel a kis közvetítőközeg-térfogatáramnál az automatikus beszabályozó szelep könnyen az arányossági tartományon kívül üzemelhet.
Részlet Vinkler Károly:
Hidraulikai beszabályozás II. című könyvéből
