VGF&HKL szaklap

A fürdőszoba szerelvényezése

2008. augusztus 7. | Meyer József |  18 198 | |

Az alábbi tartalom archív, 12 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Hogy mire kell odafigyelni, milyen célszerszámokat alkalmazzunk, hogy milyen a hideg-és melegvíz ellátó ágvezeték belső mérete és anyaga, a szennyvízelvezetés nyomvonala és elvezető kapacitása megfelel-e az új berendezéseknek - mindezek a kérdések szinte egyszerre vetődnek fel bennünk egy adott feladat elvállalása kapcsán. Ezúttal a fürdőszobai szerelvényezési munkákat vesszük számba, elsődlegesen a gyakorlati megfontolások irányából.

A megrendelő elképzelései

A megoldásokat eleve meghatározza, hogy felújításról, vagy egy teljesen új épület ún. „szer 2”, befejező munkájáról beszélünk. Ez a szakzsargon szerinti rövidítés sok szempontból fontos a kivitelező számára. A megelőző „szer 1”-ben érünk el egy teljesen elhatárolható, csövezett készültségi fokot, ami egyúttal a pénzügyi ütemezést és a garanciát is körvonalazza. Olyannyira, hogy – jellemzően a lakásépítések gyakorlatában – akár vállalkozóváltás is könnyen megoldható, már amennyiben a befejező, kulcsrakész állapot a műszaki tartalomban teljesen eltérő. Az új otthonok értékesítési időszakában pedig a több hónapos csúszások megszokottak, természetesek.

Könnyen előáll az a helyzet, hogy ahány lakástulajdonos van, annyi a mozgósított szerelőcsapatok száma. Így a vállalkozásunk minden egyedi esetben más és más szempontokra fókuszál, de vezérelvként leszögezhető, hogy a megrendelőnk igényeit egészen a szerelékekig bezáróan pontosan kell követnünk, ami egy állandó egyeztetési folyamattal jár a berendezési tárgyak, a szerelvények és a „szer 1” során megvalósított standard, normatív kiállások, csatlakozási lehetőségek dolgában, mert mindennaposak azok a kisebb-nagyobb szükségszerű átalakítások, amelyek egyedi formavilágú berendezési tárgyak telepítésekor törvényszerűen adódnak.

Szerelő kollégáink megszámlálhatatlan példával segíthetnének, ha ezt a cikket közösen írnánk. A legpraktikusabb, hogyha egységenként soroljuk fel mindazokat a döntési szempontjainkat, amit a megrendelőink választása kelt életre.

 

A mosdó

Korábban megjelent írásokra hivatkozva csak ismételni tudjuk: lehetőség szerint személyesen vegyünk részt minden olyan anyagvásárlásban, amit a megbízónk kezdeményez. Mert már a fayance áru kiválasztása során is adódhatnak olyan, a funkcionalitásból eredő sajátosságok, mint a sokat citált szifontakarós együttes, amit az ágvezetékezéskor nem vehettek figyelembe, például a sarokszelepek a kerámiaedény kontúrjába, vagy azon kívülre esnének. Vagy mondjuk a szerelvényáruházban bolyongva lakástulajdonosunk egy olyan egykaros álló mosdó csaptelepet választ, aminek teste kevésbé robosztus, keskenysége miatt szinte átesik a mosdó meglévő csaphelyén. Tüstént módosítanunk kell a berendezésünkön: keresnünk kell egy olyan változatot, amelyiknél később mi végezzük el az átlyukasztást a gyengített tartományban a legkedvezőbb, kisebb körátmérő kivésésével. Ha a mosdók sarokszelepeinek távolságát meghatározó falikorong pár tartólemezét kézbe vesszük, annak 10 centiméteres közepelő osztása mindaddig megfelel a számunkra, míg a választott berendezési tárgyunk falon felfekvő hátsó hídján a rögzítő csavaroknak kiképzett furatok tengelytávja éppen a megszokott 28 cm-es méret. Viszont aggályos, ha ez kevésbé ismert gyártóknál és keskenyebb mosdó méretnél 12/14-re szűkül, mert felülről vezetékezett hideg/melegoldali nyomvonalon akaratlanul akár mindkét nyomóba belefúrhatunk. Ugyanez a falikorong pánt útban lehet a 32-es lefolyócsőnek, keresztezheti annak szerelési tengelyét. Persze melegen etázsolt, tehát PVC alapanyagú lefolyóval mögé kerülhetünk, de ez vésésekkel, pótlólagos helyreállításokkal jár, amit általában a legtöbb lakástulajdonos gyanakvással fogad.

Különféle konstrukciós fenntartásokkal kell előállnunk a falsík alá építhető segédszerkezetek tárgyában. Ha a csavarral fixálható, átfolyós (nevezik még iker, vagy T falikorongnak) típust nézzük, annak kifogástalan, nagyobb menetszámú változata a hosszúnyakú (747/LH) klasszikus megfelelőjét idézi és az excenterek, vagy kifolyószelepek behajtásánál a csavaró nyomaték elviselése szempontjából kiválóan megfelel. Ellenben a saját felöntésének nittelésével lemezszalagra zömített falikorong pár – mint technikai megoldás - kevésbé ellenálló, nem túl bizalomgerjesztő. Gyanútlan szerelő kollégáinkkal könnyen megeshet, hogy szerelvényezéskor a felkenderezett elem becsavarása során a már kész csőkapcsolatokat eltorzítják, mi több, a falikorongot akár kitörhetik ebből a barkácsolt sablonból. Különösen műanyag alapanyagú csőkötések sínylik meg ezeket a nemkívánatos erőjátékokat, szélső esetben a csőpalást úgy behorpadhat, hogy lehetetlenné válik a vízvételezés.

Az imént már említettük a menetszámot. Amennyiben az kevés, vagyis a fittingünk túlságosan sekély, akkor nehezen tudjuk elvégezni a finomszerelvények végső beállítását, szerencsétlenségünkre még meg is repeszthetjük. Máskor előfordulhat, hogy hosszabbítót kell alkalmaznunk, ami mindig kényszermegoldás. Azt feltétlenül a szifontakaró javára írhatjuk, hogy alkalmazásával a sok szempontból esetlen, vitatható szereléstechnológiájú és higiéniai szempontok alapján súlyosan kifogásolható mosdóláb használatát fokozatosan kiszorítja. Másrészt tagadhatatlan, hogy korrekt felszerelésével csak fokozzuk a fali berendezésünk stabilitását, terhelhetőségét.

Kapacitálhatjuk a megrendelőnket arra, hogy ebben az esetben a legolcsóbb műanyag mosdó búraszifont vásárolja meg, mert az igényes, fém alapanyagú és krómozott felületű, drágább fajták hozzá hasonlatos módon rejtve maradnának. Itt keletkezhet némi megtakarítás. Gondot okozhat a falsíkig konstrukcióban vezetett műanyag víz ágvezeték iker falikorongja is. Utólag már nagyon körülményes a csőtengelyek egymáshoz közelítése, amennyiben újfent a szifontakaró felhelyezése lenne a feladatunk. Persze minden azon múlik, hogy mennyire bontható a válaszfalunk. A tégla és az ytong például jól véshető, hornyolható. Felülről, egészen a padlóvonal közeléig kiszabadítjuk a hideg és a melegvíz ágvezeték párokat, nyomvonalaikat a középvonal irányába ívelve újra véssük, majd egymáshoz a lehető legközelebb, például faékre csavarozással pozícionáljuk őket, már amennyire ezt a lefolyó kiállásunk egyáltalán engedi.

Ha már szóba került a szennyvíz elvezetése, akkor említsük meg a mosdónál járatos kiállásunk padlóvonaltól mért közepét, ami a legtöbb esetben 550 mm. A felülről vezérelt vízleeresztés 7 cm-nyi plusz helyigénye és egy mélyebb medencéjű berendezési tárgy együttese okozhat akár olyan mérethiányt, hogy az összeszerelést szégyenszemre a leeresztő szelep becsavarásával kell befejeznünk. Valljuk be, hogy ilyenkor egy kis kontrát is belenyomunk a falba csatlakozó csövünkbe. Említsük meg a másik végletet: ugyanilyen méretviszonyok mellett egy sekély öblű, netán bútorlapra helyezett, divatvezető konstrukciónál meg éppenséggel további 10 cm-t kell feljebb vinnünk a 32-es könyököt, olyannyira mélyre került az a formatervezés jóvoltából. (Az egységesen figyelembe vehető mintegy 85 cm-es legfölső, csaptelep kezelési bázisméret miatt a sarokszelepek kiállása viszont meghagyható.)

Egy sajnálatos hiányérzettel búcsúzunk ettől az anyagrésztől: a leeresztő szelepekhez nem fejlesztettek ki olyan tömítőgyűrűt, amely eredményesen megakadályozhatná a mosdó dugóval lezárt medencéjében összegyűjtött víz „perem alatti” elszivárgását.

 

Kádak, zuhanytálcák

Különös, hogy ezek beépítésénél elsőként ugyancsak a tömítési szisztémák jutnak eszünkbe. Vége-hossza nincsen ugyanis azoknak a gondoknak, amiket az elöregedő tömítőgyűrűk, vagy a sajátos profilú, sprőd műanyag alátétek okoznak. Ezeket a gyakorlatunkból mindannyian jól ismerjük. Most inkább az elvárható ismérveket soroljuk: egy tömítés legyen elasztikus, vegyileg ellenálló, alaktartó, megfelelő vastagságú, az öregedési folyamata pedig lassú, kötőelemei tartsák a szorítóerőt, zömmel legyen elegendő a fél kéz csavaró nyomatékereje, sérülése és csavarodása ellen horony-szád kapcsolat védje, stb. Lemezanyagú medencéknél szimpatikus megoldás a bepattintható, mindkét felületen kiterülő, kettős gyűrű megjelenése a leeresztő-túlfolyó garnitúrák szerelékei között.

Kádak, kiváltképp zuhanyfülkék beépítése során nyilvánvaló a művelet véglegessége. Csak nagyon nehezen, hihetetlen nehézségek árán tudnánk ezeket szét- és újraszerelni. Kabin tartóelemek adaptációja során olykor szükségszerű, hogy együtt dolgozzunk a burkolóval, például egy vonalvezetésében folytonos bordűrt keresztezve abból az elem helyét ki kell faragni. Az sem ritka, hogy a gyengébb anyagú tartóelemeket ragasztással kötjük a falsíkhoz, azt csak a teljes tönkremenetele által tudnánk onnan kibontani.

Miért beszélünk erről? Mert a divat által meghatározott, élményelemekkel gazdagított használatok a legtöbb esetben megnövelik a berendezések vízigényét, ami alól a fürdőkád sem kivétel. Ha csak egy mód van rá, még a végleges beépítés előtt tegyünk lehetővé egy próbát, ha másként nem megy, akkor ideiglenes kötésekkel. A megrendelőnk időben győződjön meg arról, hogy valóban ezt akarta-e? Ha például csalódik a masszázskabinra emlékeztető zuhanyzó H-M kötésen vételezhető víz mennyiségében, még megfontolhatja, hogy arra egy másik körről esetleg utólag rásegítsünk. (Végszükségben az átmenő falikorong mindkét ágát betápként köthetjük.) A kompromisszumos megoldások ugyanis minden esetben kudarcnak minősülnek és csak idő kérdése, hogy – bár vétlenek vagyunk - a felhasználói elégedetlenség ránk visszaszálljon.

A nagyobb tároló képességű fürdőmedencék szigetszerűen is telepíthetők, a padkába, plénumba szerelendő csaptelep komoly szakmai kihívást jelent. A nagyobb vízhozamot itt is biztosítanunk kell, mi több, a szennyezet víz elvezetésére is ügyelünk ilyenkor. Persze aláépített kádszifon esetén nincsen ok az aggodalomra, mert az a saját áteresztőképességével kielégítően szabályozza a folyamatot.

 

Amikor régészkedünk

Itt, a felújítási munkáknál csak érintőlegesen foglalkozunk a WC berendezések cseréjével, el- és áthelyezésével. Alaposan meg kell fontolnunk a teendőinket, ha a megrendelő az álló csésze új tengelybe történő elforgatásában gondolkodik, amit többnyire a jobb helykihasználással indokol. Valójában itt az esetlegesen meglévő padlóösszefolyó köti le a figyelmünket. Ezúttal nem csak a lefolyócső nyomvonala tisztázandó, habár az is fontos a lerögzítés furatai miatt. Részletkérdés a szennyvízelvezetés felállásának, vagy hátsó csatlakozásának átalakítása is. Viszont egy csapásra érdekessé válik a padló lejtése! Ha a berendezési tárgyunk hossztengelye azzal egybeesik, vagy az eltérés kismértékű, akkor gond nélkül elvégezhetjük a munkánkat. Ellenben kerülnünk kell a lejtésirányra merőleges fősík kiválasztását. Érdemes ezt is egy ideiglenes elhelyezéssel kontrolálni. Magától értetődően az ülőke híven mutatja a padlóvonalat, a berendezésünk ferdesége olyan érzetet kelthet, mintha a csésze bármikor kidőlhetne alólunk. Akármennyire is jelentéktelen az ilyen irányú bosszúságunk, azon utólag már nem tudunk változtatni. A rossz érzés elkísér bennünket egészen a következő gépészeti felújításig.

A helyi melegvízellátás témájában szabadjon ismételten felelevenítenünk annak legérdekesebb, legelterjedtebb működési zavarát, amit a már nem létező fürdőhengerek bekötési szabályaival, még inkább azok nyomásviszonyaival lehetne rokonítani. Ez is egy neuralgikus pontja a fürdőszoba használatának.

Fürdőszobai szerelvények

Nem sok idő kellett ahhoz, hogy az átfolyós gázvízmelegítők és az egykaros, tehát nyomás alatt keverő csaptelepek közti vadházasságot a gyakorlat szentesítse. Már megszoktuk, nem minősítjük hibának, túltesszük magunkat azon a vízvételi lehetőségünkön, ami ilyenkor egyáltalán megvalósítható. Próbáljuk ki: fordítsuk szélső, forróvíz-vételi állásba a csaptelepünk karját és engedjük a vizet. Ahogy elkezdjük keverni a hideggel, a gázkészülékünk körülbelül a kar középállásáig hajlandó üzemelni, mintegy megfelezve ezáltal a szabályozási tartományt. És ez a probléma nem csak a hazai gyártású gázbojlereknél jelentkezik.

Az efféle, korlátozottan eredményes melegvíz-szolgáltatás azonban kismértékben javítható. A következő példában - paradox módon - éppen egy zuhanykabin telepítése során kellett erre megoldást találni. A fülkét a felújítandó fürdőszobában, a megmaradó kád közelében kellett elhelyezni. A kádtöltő csaptelep teljesen hagyományos kétgombos, atmoszférikus keverésű, még kifogástalan állapotú volt, így annak cseréjét nem tervezték. A gázvízmelegítő ugyan megette a kenyere javát, de nemrég lett felújítva. A zuhanyzó csaptelepe viszont egykaros. Nyomás alatti üzemét ezúttal is kipróbálhattuk, még a végleges szerelés előtt. Működtetése során a gázvízmelegítő a zuhanyt részesítette előnyben. A kád csaptelep egyidejű melegvíz szolgáltatásáról szó sem lehetett, ott éppenséggel a vákuumot konstatálhattunk, a zuhany csaptelep előnykapcsolását a gázkészülék intézte. Ellenben azzal, hogy a kádtöltő csaptelep nyitott melegvíz szelepén át biztosítottunk egy atmoszférikus pontot, a zuhanyzó melegvízellátása majdhogynem kifogástalanná vált. Megrendelőnk hozzájárulását kértük ahhoz, hogy krómozott idomok segítségével a fali kádtöltő csaptelep kiállását átalakíthassuk. Melegoldali excenter elé ilyen felületképzéssel ellátott közcsavart és T idomot szereltünk be, utóbbit függőlegesen, majd ebbe beletömítettünk egy fél colos központi légbeszívót.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem