VGF&HKL szaklap

Radiátorcserék nagyban

2008. június 10. | Meyer József |  2679 | |

Az alábbi tartalom archív, 12 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Dr. Csoknyai István "Soklakásos házak fűtéskorszerűsítése" című publikációja az Interneten elérhető. E konkrét hivatkozásunk apropójául szolgál a tény, hogy kétkezi fűtésszerelőkként mi is a legnagyobb megdöbbenéssel olvashatjuk ennek az alapvető műnek minden sorát. Újólag föltételezhetjük ugyanis, hogy a múlt században megvalósított tömeges lakásépítési programoknak köszönhetően az egyébként egyre élhetetlenebb panelgettók gépészeti felújítási feladatai kimeríthetetlen munkalehetőségeket jelenthetnének nekünk is.

Mielőtt bármibe is belefognánk

Az ominózus cikkből vezérelvként idézhetjük a szerző megállapításait: "A korszerűsítés szükségességével mindenki egyetért, de a megvalósításnak számos akadálya van. Különösebb indoklás nélkül ezek a következők:
pénzügyi nehézségek, tulajdoni viszonyok, jogi rendezetlenségek, a lebonyolítás szervezésének gátjai, a lakók egyetértésének szükségessége stb."

Világos beszéd! Kiemelten az egycsöves rendszereken üzemelő, zömmel alumínium alapanyagú radiátorok eseti, még inkább tömeges cseréjét lehetetlenség erőből, szakmai rutinból megoldani. Még abban az esetben sem, ha a lakástulajdonos(ok) már mindent (radiátort, szelepet) megvásárolt(ak), és a verdikt szerint csak annyi a dolgunk, hogy ezeket bekössük. Az átgondolatlanságok súlyos kockázatára újfent idézünk a cikkből: "Másfajta szelep kell egycsöves és más- fajta kétcsöves fűtésnél. (...) Egycsöves fűtésnél nincs szükség a radiátoronkénti szabályozásra (...) a korszerűsítés a fordított U-csöves (nyolcvanezer lakásban működik ilyen hálózat) vagy leningrádi rendszernek nevezett fűtéseknél is sajátos problémát vet fel (...) a fűtőtesten alsó-felső csatlakozással átvezetett fűtővíz bonyolultan áramlik benne. Igen rossz hőmérsékletmező alakul ki, és a költségmegosztást is megnehezíti. (...) Ilyenkor célszerű áramlásfordítót alkalmazni."

Korántsem teljes a kép, de már jól körvonalazódik a döntési folyamatok bonyolult rendszere. Mondjuk egy felső elosztású, egycsöves fűtési leszállón kellene dolgoznunk. Ebből létezhet tisztán átfolyós, a felső három szinten átkötőszakaszos, végig átkötőszakaszos, valamint átkötőszakaszos-termosztatikus radiátorszelepes változat. Variációnként és szintenként (!) eltérhet a teendőnk: sovány vigasz, hogy a legalsó, pl. földszinti/magasföldszinti hőleadó cseréjénél nagyobb a döntési szabadságunk, kevesebb a korlátozó szempont. Leginkább az áramlási zaj megjelenésének veszélyével kell számolnunk. (Ne feledjük, hogy a mai panelradiátorok csatlakozási mérete jellemzően félcolos.)

 

Tipizálható számítások

Az MSZ EN 832 foglalkozik a lakóépületek hőtechnikai viselkedésével, a fűtési energiaigény számításával, minden olyan tényező mérlegelésével, amit előbb-utóbb meg kell tanulnunk. Ez az a pillanat, amikor becsülettel be kell látnunk: szövetségesek után kell nézni. A beszerezhető, rendelkezésünkre álló méretezési algoritmusok zöme már megfelel az idézett szabvány előírásainak, ajánlatos ezeket használni. De számosságát tekintve egymilliós lakásszám felett már mindenképp megfon-tolandó a leggyakoribb épülettípusok újraszámolt energiamérlegének archiválása. 3D-s látványterven tudnánk kikeresni bennük a saját otthonunkat, leolvasva a lecserélendő RADAL radiátorunk helyettesítésére kiszemelt új hőleadó teljesítményadatait, valamint a javasolt kötés-átalakításokat. Melyek ezek a paneltípusok? KF-5, KF-10, S-312, K-30, F, E stb., vagyis a nyilvántartásban véges számú adatsor közt válogathatnánk.

 

Variálható megoldások a cserék során

Az egycsöves fűtési rendszerek túlméretezettsége sok esetben annyira szembeötlő, hogy ezt már az adatfelvétel és felmérés pillanatában közölnünk kell a megrendelőnkkel. Különösen olyan esetekben, amikor a meglévő leszálló vezeték mérete az új hőtechnikai számítások szerint valóban szükséges és elégséges strangméretnél két dimenzióval vastagabb (!). Ebben az esetben kezdeményezhetünk egy olyan megoldást, amelynek során kétradiátoros ikerkötést alakítunk ki oly módon, hogy az egyik - a kisebbik - tisztán átfolyós, elzáró szerelvények nélküli marad. Tagadhatatlan hátránya, hogy egy újabb falfelületet is elfoglalunk vele. Ha a leszálló vezeték mérete "csak" egy átmérővel nagyobb, akkor arra az esetre megismételjük egy korábbi cikkben (Meyer: Egy- és kétcsöves rendszerek, VGF, 2005/12) közölt ajánlatunkat, amellyel akkor a pillangószelepes RADAL radiátoroknak kívántunk méltó emléket állítani.

Itt is két fűtőtestet vettünk alapul, amelyeket síkban sorba kötöttünk: az elsőt a méretében legrövidebbre választva, és ez üzemelt volna úgy, mint egy átkötő szakasz, vagyis szintén nem rendelkezett volna elzáró szerelvényekkel. Viszont a vele sorba kötött folytatása már igen. Összeszerelésükhöz igényesebb kötési elemeket/krómo-zott fittingeket felhasználva szolgáltuk volna a jogosan elvárt esztétikai igényeket.

Kiváltképp ilyen esetekben partnerünk lehetne a tervező kollégánk, amennyiben a megrendelőink méltányolnák, elfogadnák az ő közreműködését is. Ugyanis a rendszerbe való beavatkozásunk semmiképp sem ronthatja annak kialakult hidraulikai viszonyait még ezekben az esetben sem, amikor a túlméretezettség bizonyítható.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem