VGF&HKL szaklap

Csapot, papot

2008/5. lapszám | Meyer József |  3075 | |

Az alábbi tartalom archív, 12 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Megáll az a vélekedés, miszerint egy armatúra karrierjének élettartamgörbéjét ugyanúgy megrajzolhatjuk, mint bármely más piacra dobott divatos termékét, amennyiben műszaki színvonalában, felhasználhatóságának egyszerűségében, formatervezettségében és univerzalitásában magára irányítja a felhasználók megkülönböztetett figyelmét. Ilyen rendkívül sikeres termékünk a golyóscsap.

Egyúttal közkedvelt is

Hogy milyen előnyökkel jár a golyóscsapok beépítése? Ezt a kivitelező kollégák nagyon jól tudják. Egyszerű a forma, alacsony a beszerzési ár, gyors a szerelhetősége, tetszőleges (?) irányú és pozíciójú a beépítése, megbízható a működése a megvalósítás időszakában stb. Az első ábrapárban szemléletes példaképpen állítunk egymással szembe két hazai gyártású szerelvényt: a múltat képviselő jogelőd (MSZ 5790) kúpfelületen záró gázcsapot és egy nála minden tekintetben korszerűbb, belsejét tekintve már szférikus kialakítású, de még ugyancsak "nyitott házú" versenytársát.

Sarokverziójú gázcsapunknál jól látható, hogy annak menetes csatlakoztatású szorítófedele az időszakos karbantartást lehetővé tette: azt lecsavarva a szerelő kiemelte az egész belső részt, a hengeres felületeket gázra vegyileg közömbös kenőanyaggal vonta be. Az így felvitt vékony filmréteg segítette a könnyed működtetést és a gáztömörség fenntartását. A betét visszahelyezése után a fedelet visszacsavarva az éppen megfelelő szorítóerő elérésekor - még bizonyosan nincsen gázszivárgás és a kis elfordítási nyomaték könnyű kezelhetőséget biztosít - annak pozícióját a kontúrfelületen biztosítócsavarral rögzíthették. Nagy tömegben, a gázmérők órakötésén mint méretlen oldali elzáró szolgált. A robusztus, anyagpazarló megformálás, az említett időszakos felülvizsgálat szükségessége, valamint a kezelőkar őrzése rendre behozhatatlan hátrányt jelentett újabb kori riválisaival szemben. A konstruktőrök persze megfontolhatják, hogy milyen belső kialakítás tette feleslegessé a golyóscsapok karbantartó szét- és összeszerelését? Ezeket viszont már érdemes a kúpos elzárású csapoknál újfent figyelembe venni annak érdekében, hogy azok sikeresen visszatérhessenek a szerelőipar praxisába, néhány olyan üzemeltetési probléma kiküszöbölésére, amiket a nyakló nélkül beépített golyóscsapok okozhatnak úgy az épületgépészeti szállítási, mint keringtetési feladatok megoldása során.

 

Alkalmazási felvetések

Elsősorban a menetes csatlakoztatású, azon belül is kiemelten a kétkarmantyús gömbcsapok számos hibája inkább egy esetleges beavatkozásunk során okoz gondot: amikor egyes rendszerrészeket szeretnénk időlegesen kizárni javítási vagy gépészeti berendezések lecserélése céljából. Említsünk néhány példát: Egy lakótömb fő vízelzárójáról azt hisszük, hogy elzártuk, holott a kézi kar tengelye időközben valami módon leszakadt az elforgatandó gömbfelületről. Nem lehet tudni, hogy korábban azt éppen milyen köztes pozícióban hagyta? De ez az anyaggyengeség negyedfordulatos elzárású, zömmel félcolos sarok tartalékelzáróknál még gyakoribb, amit a hossztengelyén időrendjében megelőz egy forgató-elzáró nyomatékra visz- szavezethető kezdeti torzulás, minek során az elzáró képessége nem tökéletes, illetve folyamatosan hanyatlik.

Főleg az úgynevezett teljes keresztmetszeten átfolyást lehetővé tévő változatoknál az általunk esetleg túlbuzgón tövig behajtott menetes csővégek belülről, két irányból feszíthetik a gömbházat, ami szintén megnehezíti a könnyű működtetést. A 2. ábrán látható kockázatosabb, osztottan zárt házas kialakításban fedezhetjük fel (például szakaszelzáróként) a szétcsavarodás veszélyét, amit a beépítés megfontolásával csökkenthetünk. Természetesen anélkül, hogy szétszerelnénk a golyóscsapunkat, áramlási irányban elsőként feltömítjük a kisebbik menetes féllel szomszédos, az elzáró mechanizmus többségét magába foglaló hosszabbik armatúrarészt. (Abban bízva, hogy akkor minimális a vízömlés, amikor a záró elem és a kezelőkar teljes tömegében a szolgáltatás felőli oldalon van.) Az ilyen típusú szakaszelzárónkat a leágazó csövével együtt mindenkor a strang vagy az alapvezeték hossztengelyével közös síkban építjük be, elkerülendő a hőmérsékletkülönbségekből eredő, periodikusan ismétlődő, kétirányú mozgásokat, vagy esetleges lengésekből fakadó, csavaró menetlazításokat. A szétcsavarodás veszélye akkor is fennáll, ha valamely csőszakaszát úgy próbáljuk kicserélni, hogy nem fogunk ellen rajta.

A 3. ábra azt a kifolyócsapot mutatja, amelyiket belső terekben fenntartások nélkül alkalmazhatunk. Nem úgy kerti csapként, amennyiben a fagy a sikertelen vagy elmulasztott víztelenítés miatt már egészen rövid idő elmúltával, akár pár órán belül szétrepesztheti az anyagában vékony csapházat. O °C alatt az első képen ábrázolt belsőmenetes golyóscsapnak pedig a zárófedelét tépheti fel, torzíthatja hullámossá a jég. Egyik jelentős szerelvénygyártónk a téli külső, például kerti víztelenítési tevékenységek során javasolja, hogy a fagykárok elkerülése céljából a golyóscsapunkat félig nyitott állásban hagyjuk sorsára.

 

Alkotóelemek tűrt illesztése

Fenntartásaink kapcsán joggal gyanakodhatunk arra, hogy a gyártás körülményei közt tesztelt és ott hibátlannak minősülő armatúrák egy kiépített rendszer köztes (!) alkotójaként a közeg, annak nyomása, valamint hőmérséklete viszonyában - semmiképpen sem a használat gyakorisága szerint - rövid időn belül működési zavarokat mutatnak, illetve pár éven belül teljesen megbízhatatlanná válnak, úgymond beállnak, kiemelten a "zárt házas" golyóscsapok esetében. Ez furcsa módon leggyorsabban a hidegvíz-ellátásokon. Viszont teljesen indokolatlanok és nem igazolódnak ezek a kételyeink például a lakóépületek kisnyomású földgázvezetékein, vagy olyan kifolyó/ürítő golyóscsapok esetében, melyeknek az egyik oldalán természetesen mindig atmoszférikus nyomás uralkodik. A gyártási tűrésezések főleg ezekben a kivételes esetekben felelnek meg egyúttal az üzemi körülményeknek is.

 

Alapanyaga PE

Tán megbocsátható egy rövid kitérő a technológiai vagy nagyobb ellátó rend-szerek kialakítása apropójából. Például egy műanyag alapanyagú gázellátó rendszer esetében a szolgáltatók egyöntetű igényeként fogalmazódott meg a PE hálózatok homogenitása, vagyis hogy a városi elosztó hálózatok lehetőleg csak nem fémes elemekből épüljenek fel. A neves gyártó ismertetőjét olvasva szóba kerülnek a PE anyagú gömbcsapok, amelyek konstrukciója során részben erőtani, részben geometriai nehézségek egyaránt fölmerültek. Valamennyi átömlő keresztmetszethez hozzárendelhető egy számára ideális gömbméret, viszont a kisebb - NA 15, 20 - méretekben ezek túlságosan kicsik a minimális nyomatékigényre méretezett csatlakozó elemhez képest. A belső aránytalanságok lényege abban áll, hogy a nemfémes szilárdsági jellemzői kifejezetten rosszak. Kompromisszumos megoldások során részben fémalapúvá váltak ezek a gömbcsapok, annak érdekében, hogy a tömegarányok helyreállhassanak. Minden olyan esetben, amikor a felhasználók kitartottak a tökéletes tömörségű, homogenizált, tisztán műanyag ellátó rendszereik mellett, ott NA 50-es méretig bezárólag a konstruktőrök az egészen kis csőátmérőkhöz a gömb alakú záróelem helyett henger formájút választottak.

 

Teret a sokféleségnek

Zömmel a fűtés-hűtési munkafejezetekben a dinamikus tömegáram-szabályozási szerelvények szerepe folyamatosan felértékelődik, szemben a statikus elemekkel, így például a témánkat adó golyóscsappal. Ezek az igen egyszerű, jobbára vagylagos üzemmódot képviselő szerelvények kizárólag az üzemeltetési beavatkozásokat könnyítik meg. Ugyanakkor belül is egyre tisztábbak a csőhálózatok, valamint az azokban áramló közeg. Eközben segédenergiával vagy anélkül működő szabályozó szelepek, különféle (mágneses, termosztátos, kombinált, mint termofej+kézi kezelhetőség stb.) vezérlésű, egyre jobb záró képességű megfelelőik kerülnek forgalomba, így nem kell pazarlóan betervezni melléjük még a statikus elzárókat is. Persze ezzel nem azt sulykoljuk, hogy hagyjunk ott csapot, papot. A működőképességre fókuszáló szakmai fenntartásainkat hosszan részleteztük az előző bekezdésekben, melynek köszönhetően egyre több funkcióban helyettesíthetjük elsősorban a zárt házas golyóscsapokat. Kültéri alkalmazásoknál pedig helyesebben tesszük, ha klasszikus (pl. ász: 210) működési elven összeépített kifolyószelepeket választunk, azokat még a tartós fagy sem károsítja.

 


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem