A Kéménykonferencia margójára

2008/5. lapszám | Veresegyházi Béla |  4160 |

Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Újabb konfliktus borzolja az épületgépész szakma kedélyeit, ezúttal újra egy kiállítás-konferencia kapcsán. Tavaly ilyenkor a Hungarotherm - Comfort Budapest verseny osztotta meg a gépészeket, és keserítette őket, most az épületgépész-kéményseprő ellentét tört felszínre a Kéménykonferencia kapcsán. Alábbi cikkeinkben ezt a problémakört járjuk körül.

A Kéménykonferencia margójára

A probléma persze nem új keletű, mindössze a tályog fakadt fel most, az idén márciusban megrendezett Kéménykonferencia apropóján. Lássuk az előzményeket.

Idézet Netoleczky Károly, a Kéményjobbítók Országos Szövetségének elnökének leveléből:

"A Kéményjobbítók Országos Szövetsége (KÉOSZ, alapítva 1993-ban) a Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozatával és a Bács-Kiskun Megyei Mérnöki Kamarával immár ötödször szervezte meg az egyre nagyobb érdeklődéssel várt Kéménykonferenciát. 2007. november és 2008. február vége között úgy éreztük, hogy a szakma egységéért sok kompromisszumot felvállalva, de elértük a teljes szakterületre kiterjedő, közös szervezésű konferencia megvalósítását. Az EMKÉSZ (Első Magyar Kéményszövetség) elnöke ugyanis személyes megbízottját delegálta a szervezőbizottságba. Csajka György úr komolyan is vette feladatát, sok jó ötlettel és előadás-tervezettel segítette közös munkánkat. Az EMKÉSZ elnöksége viszont minden előzetes jelzés vagy figyelmeztetés nélkül visszahívta őt, és február végén, 4 héttel a konferencia megnyitása előtt visszavonta részvételét és támogatását a tervezett, közös szervezésű eseménytől. Mi természetesen megkíséreltük meggyőzni őket, hogy a szakmai nézeteltérések tisztázásának egyik legalkalmasabb helyszíne egy széleskörű konferencia, ahol a résztvevők előadások keretében és fehér asztal mellett fejthetik ki véleményüket, álláspontjukat. Az EMKÉSZ és a Kéményseprők Ipartestülete által meghirdetett bojkott az egész szakma számára káros, mindkét fél külső megítélésén csak ronthat, a párbeszéd elmaradása pedig mindig a fejlődés lassulását eredményezi, azaz mindannyian csak vesztesek lehetünk!"

Tehát az első konkrétum az volt, hogy az EMKÉSZ szeretett volna beszállni a Kéménykonferencia szervezésébe, aztán mégis kiszállt belőle. Pedig az együttdolgozás közelebb hozhatta volna egymáshoz a két szervezetet, amelyek közül az egyik - ez nyilvánvaló - épületgépész, a másik kéményseprő szempontból tekint a kéménykérdésre. Ezek folytán újra a szövetségek elhatárolódása erősödött.

A szakítás egyik, ha nem legfőbb oka volt az ominózus levél, amelyben a KÉOSZ köréhez tartozó szakemberek nagyobb önkormányzatok jegyzőit keresték meg. Íme a levél:

 

Levél a jegyzőknek

Tárgy: Gázkészülékek MSZ CEN/TR 1749:2006 szerinti osztályba sorolása és ennek hatása a létesítési engedélyezési eljárásra, a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló törvény várható változása alapján.

Tisztelt Jegyző Asszony, Úr!

Engedje meg, hogy az alulírott szervezetek nevében felhívjuk figyelmét néhány, a gázüzemű tüzelőberendezések égéstermék-elvezetésével kapcsolatban a létesítési-engedélyeztetési eljárások során rövidesen várható, önöket is érintő változásra, és a ma érvényes jogszabályi háttérből következő helyes gyakorlatra. A fentiekkel kapcsolatban az aláíró szervezetek - meghirdetett céljaiknak megfelelően - vállalják, hogy szakterületük szerint segítséget nyújtanak az önök munkájához, különös tekintettel az európai harmonizációra és a kéményseprő-ipari közszolgáltatással, valamint a gáztörvénnyel kapcsolatban rövidesen várható változásokra.

Aktuális témánk: a gázkészülékek MSZ CEN/TR 1749 szerinti osztályba sorolásának hatása a jelenlegi építésügyi engedélyezési eljárásra, a jelenleg érvényes jogszabályok alapján.

Tájékoztatásunk célja, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a ma érvényes jogszabályi háttérből következően a gázkészülékek létesítési eljárása során az égéstermék-elvezető berendezések véleményezésére jogosult szervezet más és más attól függően, hogy az égéstermék-elvezető berendezés épülettartozéknak, kéménynek minősül, vagy a gázkészülék szerves részét alkotja.

A gázkészülékek CE-jel alatt történő forgalomba hozatali rendje az Európai Unió szintjén szabályozott. A forgalomba hozatalhoz szükséges tanúsítványt csak kijelölt tanúsítók (notified body) állítják ki, akikre nézve a tagországok által elfogadott, harmonizált európai szabványokon keresztül az MSZ CEN/TR 1749-es dokumentumban foglaltak kötelező érvénnyel vonatkoznak.

Az MSZ CEN/TR 1749:2006 a gázkészülékeket egyrészt az égésilevegő-ellátás és az égéstermék-elvezetés módja szerint sorolja "A", "B" és "C" osztályba, másrészt annak függvényében, hogy az égéstermék-elvezető, illetve az égésilevegő-ellátó berendezések a gázkészülék részei vagy sem. Leegyszerűsítve: az "A" típus az égéstermék-elvezetés nélküli, a "B" típus a nyitott égésterű, kéménybe kötött, míg a "C" típus a zárt égésterű, levegő-bevezetéssel és égéstermék-elvezetővel ellátott készülékeket jelenti.

A "B" és "C" típusok altípusai között egyaránt találhatók olyan gázkészülék-típusok, amelyek égéstermék-elvezetője a gázkészülék szerves része, és olyanok is, amelyek az égéstermék elvezetéséhez az épület égéstermék-elvezetőjét veszik igénybe. Fontos fogalmi változás, hogy az európai osztályozás szerint a gázkészülék típusán nem a gázkészülék megnevezését, hanem az égéstermék-elvezetés és levegőellátás módja szerinti besorolás alapján meghatározott típusát kell érteni. Egy gázkészüléknek több típusra vonatkozó tanúsítványa lehet. A típusok felsorolása szerepel a készülék adattábláján, a készülék gépkönyvében és CE tanúsítványán is. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a készülék alkalmazásba vételéhez szükséges beépítési terven azonban csak a készülék egyik tanúsított típusa szerinti megoldás szerepelhet!

Ha az égéstermék-elvezető és az égésilevegő-ellátó berendezése, mint rendszerelemek a gázkészülék szerves részét képezik, akkor a teljes berendezést, mint gázkészüléket kell figyelembe venni. Ekkor a teljes berendezés az épületben elhelyezett épületgépészeti berendezésnek minősül. A berendezés szerves részét képező égéstermék-elvezető a gázkészülék és nem az épület égéstermék-elvezetője! E megállapításnak az a következménye, hogy a gázkészülék esetleges cseréje esetén - itt nem részletezett feltételektől függően - a teljes berendezés cseréje válhat szükségessé!

A következő gázkészülék-típusok teljes égéstermék-elvezetője minősül a gáztörvény hatálya alá tartozó gázkészüléknek (ide értve ezek altípusait is): B4, B5, C1, C3, C5, C7.

A CEN/TR 1749 várhatóan kibővül a C9 típusú készülékkel, amely a gázkészülék égésilevegő-ellátásához igénybe veszi az épület erre alkalmas szerkezeti elemét (például egy korábbi kéményt), ugyanakkor az égéstermék-elvezető berendezés minden eleme a gázkészülék szerves része lesz.

Amennyiben az égéstermék-elvezető nem része, vagy csak részben része a gázkészüléknek, akkor az égéstermék-elvezetéshez az épületnek az építési termékek irányelv hatálya alá tartozó égéstermék-elvezetőjét, kéményét kell igénybe venni. A következő gázkészülék-típusok és ezek altípusai tartoznak ide: B1, B2, B3, C2, C4, C6, C8.

Ha az égésilevegő-ellátó berendezés nem szerves része a gázkészüléknek, akkor az égésilevegő-ellátásról külön gondoskodni kell.

A fentiek szerint a gázkészüléknek a beépítési terven feltüntetett típusa egyértelműen meghatározza, hogy az égéstermék-elvezető és égésilevegő-ellátó berendezések, és ezek kapcsolódó részei a gázkészülék szerves részét képezik-e vagy sem.

Az építményekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban igen fontos annak megkülönböztetése, hogy az égéstermék kivezetése az épület égéstermék-elvezetőjén keresztül vagy közvetlenül a gázkészülékből valósul-e meg, ugyanis az eljárásban közreműködő közműszolgáltató ettől függően eltérő: a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet az épület égéstermék-elvezetője, kéménye esetén a kéményseprő-ipari szolgáltató szervezetet jelöli meg véleményezőként, míg abban az esetben, ha az égéstermék közvetlenül a gázkészülékből lép ki a szabadba, akkor a gáztörvény szerint a gázkészülék telepítésével kapcsolatban a terv felülvizsgálatára a gázelosztói engedélyes illetékes. A fentieknek megfelelően fel fogjuk hívni az építész-, építő- és épületgépész mérnökök figyelmét is arra, hogy a terveken a beépítendő gázkészülékek típusát (égéstermék és légellátási mód szerinti besorolását) feltétlenül tüntessék fel.

Az MSZ CEN/TR 1749:2006 jelű dokumentum a Magyar Szabványügyi Testület szabványboltjában megvásárolható vagy megrendelhető, illetve az MSZT olvasótermének nyitvatartási idejében megtekinthető.

Regőczi István, MGVE

Golyán László, MÉGSZ

Netoleczky Károly, KÉOSZ

Fazekas Miklós, MSZT/MB 309

Ez volt az a bomba, ami szétrobbantotta a két szervezet kirügyező kapcsolatát, ugyanis a kéményseprők úgy értelmezték, mint jogaik csorbítását. Az alapprobléma egyszerű: kié a zárt égésterű készülék füstgáz-elvezetése? A kéményseprők szerint minden, amin füst megy át, az övég, az épületgépészek meg azt mondják, hogy mivel a zárt égésterű készülékek füstgáz-elvezetése együtt lett minősítve a berendezéssel, ezért a készülékesek feladata annak karbantartása stb. A kérdés egyszerre szakmába és pénztárcába vágó.

Ezután következett maga a Kéménykonferencia, amit a kéményseprők néhány kivételtől eltekintve bojkottáltak a fentiek miatt. A konferencia ettől függetlenül jól sikerült, sokan voltak, és talán éppen a konfliktus miatt is érdekes előadások hangzottak el. Lentebb olvashatjuk a konferencia határozatait.

Az V. Országos Kéménykonferencia határozatai

• Javasoljuk egy Koordinációs Bizottság létrehozását, az érintett szakmai szövetségek, szolgáltatók és minisztériumok részvételével, amely kidolgozza a "gázkészülék - levegőellátás - égéstermék-elvezetés" rendszer egységes magyarországi szabályozását, figyelembe véve az európai tapasztalatokat és szabványokat, harmonizálva a hazai előírásokat, szem előtt tartva elsősorban a fogyasztók érdekeit, gyors (2-3 munkanap) eljárásrend bevezetésével, visszaszorítva az illegális készülékcserék gyakorlatát.
• Az elhanyagolt gázkészülék - égéstermék-elvezető rendszerek (melyek az egyik fő baleseti forrást jelentik) kiszűrésére, valamint a pontosabb nyilvántartás elérésére javasoljuk egy az egész rendszerre vonatkozó "Karbantartási napló" bevezetését, amellyel a fogyasztó igazolhatja a közüzemi szolgáltató felé az időszakos karbantartások szakszerű megtörténtét. A karbantartási naplóba csak arra jogosult vállalkozások képviselői tehetnek bejegyzést.
• A kéményseprőszakmát ért kritikák és a szakmai véleményeltérések kezelésére jogszabályban rögzítve kell megteremteni a kéményseprő szakmai döntésével és eljárásával szemben, a szolgáltatótól független fellebbezés lehetőségét.
• A kéményseprő közszolgáltatók és a gázszolgáltatók szakmai irányelvei, technológiai utasításai és eljárásrendjei Magyarországon egységesek legyenek, az európai és a magyar előírásokkal összhangban.
• A kéménybe kötött, nyitott égésterű gázkészülékek légellátásának és égéstermék-elvezetésének korrekt méretezéséhez szükségesnek tartjuk egy - a készülékgyártók adatai és az üzembe helyezők mérései alapján készítendő - adatbázis összeállítását. Az összegyűjtött és rendszerezett adatbázis hozzáférhetőségét a KÉOSZ biztosítsa.
• Készüljön a szakterület piaci szereplőinek felelősségi körét, jogait, ezek összefüggéseit, kölcsönhatásait rögzítő ún. felelősségi mátrix (összefüggésrendszer), amely rögzíti a jogszabályalkotó, a szolgáltatók, a tervezők, a kivitelezők, a gyártók, az üzembe helyezők stb. feladatait és felelősségét.
• Készüljön országos program kormányzati támogatással, közérthető formában, a lakosság tájékoztatására, műszaki kultúrájának javítására, a veszélyforrások és a biztonságos energia-megtakarítás bemutatására. A program elsődleges célja a tragikus balesetek számának erőteljes csökkentése, de középtávon (3-5 év) el kell érnie a lakosság műszaki, életvédelmi, környezetvédelmi tudatosságának, igényességének átalakítását is.
• Az égéstermék-elvezető rendszerek telepítése legyen építésiengedély-köteles. Ehhez módosítani kell a 37/2007. (XII. 15.) ÖTM rendelet I. melléklet III/13. pontját.
• Az azonos rendeltetésű B xy jelzésű gázkészülék 111/2003. (VII. 29.) Korm. rendelet 2. mell. 21. § (1) bekezdés szerinti cseréjének feltétele legyen a légellátási és égéstermék-elvezetési jellemzők dokumentálása, a hő- és áramlástechnikai méretezése, melyet jogosultsággal rendelkező tervező végezhet.
• Jól definiáltan szét kell választani a közszolgáltatói és a szabadpiaci szolgáltatási tevékenységeket. A fogyasztónak legyen választási lehetősége, azaz a nagyobb tudással, jobb felszereltséggel rendelkező vállalkozások juthassanak nagyobb piaci részesedéshez. A megfelelő minősítéssel rendelkező vállalkozások jegyzőkönyveit, igazolásait fogadják el a közszolgáltatók.
• Készüljön támogatási, pályázati rendszer a jelentős energia-megtakarítást eredményező, illetve a biztonságot növelő gázkészülékek és égéstermék-elvezetők cseréjére, korszerűsítésére.

A verbális csata a konferencia után is folytatódott a két szervezet között különböző eszközökkel. Itt most a KÉOSZ hivatalos kommünikéjét adjuk közre.

Az V. Országos Kéménykonferencia minden korábbinál sikeresebb volt

A Kéményjobbítók Országos Szövetsége, a Bács-Kiskun Megyei Mérnöki Kamara és a Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozata rendezésében, március végén ismét Kecskemét adott otthont a kétévenként megrendezett, 10 éves múltra visszatekintő Országos Kéménykonferenciának, amelyet ma már joggal nevezhetnénk nemzetközi konferenciának is, hiszen külföldi előadás is elhangzott, és a résztvevők között is volt külföldi. A konferencia minden mérhető paraméterében sikeresebb volt az előzőnél, így az előadások és a résztvevők száma tekintetében is.

A konferencia előkészítése viharos volt, aminek előzménye, hogy a Kéményjobbítók Országos Szövetsége a Magyar Épületgépészek Szövetségével, a Magyar Gázipari Vállalkozók Szövetségével és a Magyar Szabványügyi Testület Gázkészülékek Bizottságával közösen, korábban egy tájékoztató levelet írt az önkormányzatok számára. A levélben egy szakmai anomália feloldására hívtuk fel a figyelmet, konkrétan arra, hogy a jogszabályok helyes értelmezése szerint mi a gázkészülék fogalma, mert a szakma szempontjából fontosnak tarjuk, hogy a több törvényben és rendeletben használt alapvető fogalmat helyesen értelmezzék a jogalkalmazók. A korábban megírt levél alapján a Fővárosi Önkormányzat éppen a konferenciát megelőző időszakra hívott össze a kérdésben egy egyeztetést. A felmerült érdekellentétek miatt a Kéményseprő Ipartestület és az EMKÉSZ a konferencia bojkottjára szólított fel, aminek köszönhetően a konferenciának minden eddiginél több résztvevője volt, és a kéményseprő szervezetek is szép számmal képviseltették magukat.

Az előzményeknek megfelelően a konferencia előadásainak és hozzászólásainak jelentős része érintette a bojkott-felhívást kiváltó, égéstermék-elvezetéssel tanúsított gázkészülékek témakörét. Az elhangzott előadások alapján, külön kiemelve a német előadást, mindenki számára egyértelművé kellett válnia, hogy a levelünkben felvetett kérdés rendezése tekintetében hazánk a nyugathoz képest több éves lemaradásban van. Ennek az lehet a következménye, hogy Magyarország egy olyan EU-eljárásba keveredik, amikor azzal vádolhatnak minket, hogy akadályozzuk a CE-jel alatt forgalomba hozott áruk szabad értékesítését.

A megoldáshoz vezető úton ez a konferencia meghatározó jelentőségű volt, hiszen a konferencián vált világossá minden értő füllel rendelkező számára, hogy más európai országok ezt a problémát már megoldották. A magyar gázszolgáltatók eljárásai, a gázkészülékek üzembe helyezési utasításai és a GMBSZ előírásai is a gázkészülékek osztályba sorolásának európai rendjét és fogalom-meghatározásait alkalmazzák. Tőlünk nyugatra - még a kéményseprők által sokat emlegetett Németországban is - régóta elfogadják, ha egy európai tanúsító tanúsítja például azt, hogy a készülék egy 10 m-es égéstermék-elvezetővel megfelel. A nemzeti installációs eljárás keretében más országok gyakorlatában nem vizsgálják felül azt, amit egy európai tanúsító már CE-jel szerinti eljárásban tanúsított. Az európai renddel és gyakorlattal ellentétes véleményeket hangoztatók könnyen úgy járhatnak, mint az autós, aki szemben haladva az autópálya forgalmával, azt hallva a rádióban, hogy egy őrült szemben halad a forgalommal, megszólal: Mi az hogy egy? Az összes!!

Érdekesség, hogy a konferenciára Vaszil Lajos, az MSZT/MB 309 titkára, magával hozott egy levelet, amely arról tanúskodik, hogy a levelünkben jelzett anomáliát, amely a jogszabályok magyarországi alkalmazási gyakorlata és a jogszabályok között fennáll, már 2001-ben, az MSZT keretein belül felvetettük. Az együtt tanúsítás kérdése a 2 évvel ezelőtti kéménykonferencia két előadásának is témája volt. A konferencia megerősített bennünket abban, hogy a téma felvetése a hivatkozott levélben indokolt, időszerű és a megfelelő eszköz volt, a monopolhelyzetüket féltő szervezetek megoldást halogató taktikájával szemben.

Már a levél megírásakor tisztában voltunk vele, hogy egy olyan változás mellett tanúsított kiállás, amely a műszaki szabályozás változása miatt magával hozza a monopolhelyzetben lévő tevékenység piaci alapokra történő áthelyezését, az érintettek heves ellenállásába fog ütközni, és ugyanolyan alaptalan vádaskodások céltáblái leszünk, mint a GMBSZ kidolgozásában résztvevő szakemberek. Ezért a konferencia elfogadott ajánlásaival összhangban megerősítjük azt a célunkat is, hogy a fűtési szezonban szükségessé váló minőségi gázkészülék-cserék 3 nap alatt legálisan legyenek lehetségesek, úgy, mint ahogy ez más európai országokban már 10-15 éve gyakorlat. Magyarországon sincs helye a több hónapig tartó engedélyezési eljárásoknak, mert ezek elsődleges okozói az illegális készülékcserék 90% feletti arányának.

A gázkészülékek CE-jel szerint történő európai forgalomba hozatali rendjét bevezető magyar jogszabályok, megértésük és betartásuk esetén, garantálják a műszaki biztonságot. Aki érti az európai rendszer logikáját, az azt is tudja, hogy szó sincs arról, hogy a hivatkozott levél aláírói a műszaki biztonság ellen lépnénk fel. Ebben a rendszerben minden biztonsághoz szükséges tevékenységnek megvan a felelőse, legfeljebb még lehetnek olyanok, akik nincsenek tisztában azzal, hogy ki miért felelős. Ezért szorgalmazzuk - és a konferencia ajánlásaiba is bekerült - a létesítésben részt vevők feladatát és felelősségi körét rögzítő felelősségi mátrix kidolgozását.

A konferencián, a jogszabályokkal kapcsolatos kérdéseken túl hallhattunk előadást a németországi helyzetről, a biogáz- és a pellettüzelésről, a levegőminőség vizsgálatáról, valamint egy igazságügyi szakértő tapasztalatairól stb. is. Az egycsatornás gyűjtőkémények két előadásban is szerepeltek.

Az első nap délutánján került sor a kiállítók szakmai előadásaira, amelyekben újdonságaikat mutatták be az érdeklődőknek. Az előadásokat kérdések, hozzászólások, és pezsgő vita követte. Sajnos ritkán adatik meg mostanában Magyarországon, hogy olyan nyílt, kultúrált, őszinte vita bontakozzon ki a résztvevők között, mint itt, így komoly reményünk lehet a közös álláspont megtalálására.

Véleményünk szerint a jogszabályok által előírt változások bevezetése elkerülhetetlen. Kérdéses, hogy egy új szabályozás kidolgozásában a kéményseprő szervezetek részt vesznek-e vagy sem. Azok a kéményseprők, akik részt vettek a konferencián, helyesen döntöttek, mert így akkor is részeseivé váltak a jövőnket meghatározó döntéseknek, ha véleményük még nem egyezik a miénkkel. A távolmaradók kizárták magukat ebből a lehetőségből, és kihagytak egy izgalmas, sokszínű, baráti hangulatú szakmai konferenciát.

Az alapító elnök zárszavában köszönetet mondott minden résztvevőnek, segítőnek, majd a konferenciát egy idézettel zárta. A bölcselet szerint "Ha az IGAZSÁG a te oldaladon van, nézd meg, mi van a másik oldalon!!!!"

Fazakas Miklós

a Kéményjobbítók Országos Szövetségének elnökségi tagja

Majd rögtön a kéményseprő szakma képviselőjének félhivatalosnak mondható levelét.

Kéménykonferencia kéményseprők nélkül

Egy levél, melynek címzettjei a helyi önkormányzatok jegyzői, aláírói pedig Fazakas Miklós (MSZT/MB), Golyán László (MÉGSZ), Netoleczky Károly (KÉOSZ), Regőczi István (MGVE) voltak, alaposan felkavarta a kéményseprőszakma amúgy sem békés vizeit. Ennek volt köszönhető, hogy a kéményseprő cégek vezetői csak minimális létszámban vettek részt az V. Országos Kéménykonferencián. Én, kéményseprő létemre, részvételemmel nem a kéményseprők távolmaradása ellen demonstráltam, hanem ezen a fórumon akartam elmondani, hogy egyes szakmai csoportok tévesen megítélt érdekek mentén lobbizva, veszélybe sodorják a lakosságot, a kéményseprőket, és nem utolsó sorban önmagukat.

A konferenciát Dr. Chappon Miklós azzal nyitotta meg, hogy kivetített egy képet, melyen a résztvevők egyik fele egy fiatal nőt, a másik fele pedig egy idős hölgyet vélt felfedezni. Ezzel demonstrálta, hogy a dolgok különbözőképpen láthatók, értelmezhetők. Ez így is van, különösen, ha így is akarjuk, és ezért ilyen cseles képet készítünk. De lehet ilyen cseles mondatokat is szerkeszteni, ki ne ismerné a következő példát erre: "A királyt megölni nem kell félnetek jó ha ti mind beleegyeztek én nem ellenzem." Csak vesszők kérdése, mi legyen a mondat értelme. És sajnos lehet ilyen cseles leveleket is írni, melyben látszólag a jogért harcolunk, egy másik látszat szerint viszont a "piszkos" anyagiakért.

A kérdéses levél, három oldal tömény műszaki tartalommal, a jogi végzettségű jegyzők számára sem így sem úgy nem volt érthető, ezért vagy figyelmen kívül hagyták, vagy tévesen azt a következtetést vonták le, hogy a cső a csőben rendszerű kéményekkel ezután a kéményseprőknek nem kell foglalkozniuk. A jegyzőknek ez az elbizonytalanítása a kéményseprő cégeknek forintban (millió forintban) pontosan megállapítható kárt okozott. A károkozók személye is pontosan megállapítható, ezért csak elhatározás kérdése, hogy ki és mikor indít kártérítési pert.

A kéményseprő cégeknek szerződéseik vannak az önkormányzatokkal, a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás 27/1996. BM rendelet szerinti ellátására. Ez azt jelenti, hogy a BM rendelet szerinti feltételeknek kell megfelelni minden szempontból (telephely, eszköz, szakember stb.), ahhoz, hogy a rendeletben előírt feladatok elvégzésére maradéktalanul alkalmasak legyenek. A kéményseprő cégek 90%-a magánvállalkozás, saját pénzből biztosítja a feltételeket és a szükséges fejlesztéseket.

Ehhez képest a gázszolgáltató - nem tudni, milyen alapon (a GKM rendelet nem hatalmazza és nem is tudná felhatalmazni erre!!) - az érvényes BM rendelettel szemben ír elő dolgokat a kéményseprő szolgáltatónak. Bármilyen hihetetlen, hogy egy szolgáltató egy másik szolgáltató tevékenységét próbálja utasításokkal befolyásolni, a kialakult gyakorlat szerint most ez történik. Nem számít a lakosság, nem számítanak a kéményseprők, csak működjenek a gázfogyasztó készülékek.

Az érvényes törvényi és rendeleti szabályozás értelmében, a kémények üzembe helyezése során, a kéményseprők - a lakosság érdekében - az állam által kirendelt műszaki ellenőrök szerepét töltik be. Ehhez képest a gázkészülékkel együtt szerelt kéményeket a készülékszerelők szeretnék az ellenőrzés köréből kivonni különböző indokokkal:

1. A készülék és a kémény együtt van minősítve.

Ha ez így van, leegyszerűsödik a tervező feladata, leegyszerűsödik az alkalmazhatóság igazolása, de ettől még a kémény összeszerelése, nyomvonalvezetése, kitorkolás elhelyezése és egyéb építészeti előírások betartása semmiképp sem lesz garantált!

2. A kémények ellenőrzéséhez a készülékesek rendelkeznek műszerekkel és szakértelemmel.

Ki kell, hogy ábrándítsam a készülékes szakmát. Kéményt ellenőrizni bárki tud, aki vesz műszert és megtanulja a használatát. A kéményseprőknél már évek óta gyakorlat a zárt égésterű készülékek kéményeinek ellenőrzése. De nem ez a lényeg! A lényeg az, hogy adott munkának ki legyen a műszaki ellenőre, átvevője. Maga a kivitelező vagy netán más szakember?

Nem nehéz kitalálni a készülékesek különös szakmai önérzetének okát: megszabadulni a kémény-kivitelezés ellenőrzésének kínos terhétől, ráadásul pluszbevételhez jutni az öntanúsítás kiállításával, ez aztán a két légy egy csapásra! Már előre reszketek a jövőtől, mi lesz, ha az építőipari szakma lobbitevékenysége is megerősödik annyira, hogy az épített kémények megfelelő kivitelezését saját maguk a kivitelezők fogják ellenőrizni és tanúsítani. Azt hiszem akkor mi kéményseprők végképp lehúzhatjuk a rolót, a népességcsökkenés pedig legfeljebb egy kicsit nagyobb ütemre vált.  

Nagyon sok esettel találkozunk, amikor a gázkészüléket lecserélő vagy üzembe helyező szakember kéményügyben nincs a helyzet magaslatán, és csak a mi közbelépésünk menti meg az ügyfél életét. Ezek a "szakemberek" általában mindent szabálytalanul csinálnak, és közel féláron dolgoznak. Jelentős üzleti károkat okoznak ezzel, jól felkészült, becsületesen dolgozó vállalkozásoknak. Azt gondolom, ezeknek az eseteknek a kiszűrése legalább annyira fontos a készülékes szakembereknek, mint a lakosságnak, vagy mint a kéményseprőknek.

Nehéz megállapítani, hogy a szakmán belüli egymásnak feszülés az oka-e a kitapintható, egyre élesebb személyes ellentéteknek, vagy a személyes ellentétek miatt alakult-e ki a szakmában ez az eddig nem tapasztalt egymásnak feszülés, de jó lenne, ha a küzdő felek a vidéki etika szabályai szerint kimennének a kocsma elé, ott intéznék el a személyes problémájukat, és nem a kocsmát vernék szét.

Szenkovszky István

Szegedi Kéményseprőipari Kft.

 

Végül pedig a jegyzőknek szóló levél egyik szerzőjének válaszát adjuk közre.

Ki fizeti a révészt?

Válasz Szenkovszky István úr "Kéménykonferencia kéményseprők nélkül" című cikkére

Mivel név szerint is megszólításra kerültem, ezért szükségesnek tartom, hogy a cikkben leírtakra reagáljak. A cikk írójával számos kérdésben tudnék vitatkozni, de az alábbiakat tartom a legfontosabbnak. Megírtunk és aláírtunk egy levelet, amiben nem hoztuk és nem is kívántuk veszélyhelyzetbe hozni a lakosságot, a kéményseprőket és önmagunkat sem. Én, mint gépészmérnök majdnem 25 évig energiagazdálkodással és biztonságtechnikával foglalkoztam hatóságnál, majd több mint 15 éve gázkészülékek forgalmazásával foglalkozom. Az MGVE megválasztott elnökeként soha nem foglalkoztam lobbitevékenységgel, célunk a gázszakma többi résztvevőjével együtt biztosítani a fogyasztó biztonságos és lehetőleg energiatakarékos ellátását. Ezért dolgoztunk, és dolgozunk jelenleg is a Gázipari Műszaki Szakbizottságban, azaz a minél magasabb biztonsági követelményeknek megfelelő műszaki előírások kidolgozásáért.

Soha nem kérdőjeleztem meg a kéményseprők tevékenységének szükségességét, de nagyon sokszor jeleztem a szabályozatlan kvázi hatósági tevékenység - amely során a hatósági jellegű tevékenység összekeveredik a tiszta szolgáltatási tevékenységgel - visszásságait. A meglévő törvényekre és rendeletekre épülő kéményseprő tevékenység a régi rendszerben, állami keretek között, úgy ahogy működött, a gondok nem a rendszerváltás következtében, hanem elsősorban az energiaválság miatti takarékossági intézkedések következményeként jelentkeztek.

Sajnos, ezen a területen is kb. 20 év lemaradásunk van. Az 1994. évi gáztörvényt nem követte az új műszaki biztonsági szabályzat megalkotása. Itt vesztettünk kb. 10 évet. A kommunikációs gondok a kéményseprők és a gázkészülékes szakma között 1991-1995 között jelentkeztek, volt olyan neves nyugat-európai, korszerű készüléket forgalmazó cég, amely beszüntette a rendezetlen körülmények miatt a magyarországi készülékforgalmazást. Kétségtelenül a kéményseprők érdemének lehet tekinteni azt, hogy az ún. "Irányelvek a mesterséges égéstermék-elvezetésű gáztüzelő berendezések égéstermék-elvezető kéményeinek létesítési szabályaira, ellenőrzésére, karbantartására" című anyagot elkészítették, igaz, a szakma bevonása és a vélemények figyelembevétele nélkül. Az ipartestület kérte a tevékenységet akkor felügyelő BM-től az "Irányelvek." kötelezővé tételét, ezt a kérést a minisztérium főosztályvezetője a szakmai egyeztetés hiányára való tekintettel elutasította. Az egyeztetés mind a mai napig nem történt meg, ennek ellenére ezt a pontatlan, műszakilag több esetben nem indokolható előírásokat tartalmazó "szabályzatot" a kéményseprőszakma kötelező jelleggel betartatja a laikus lakossággal, igen sok esetben szóban közölt utasításokkal. (Az anyag "Műszaki előírások" címmel megtalálható a www.kemenysepro.hu honlapon.)

A szóbeli hibaközlés nem teszi lehetővé a jogorvoslatot, korrupciós lehetőséget is magában hordozhat, elbizonytalanítja a fogyasztót, így a szakma szereplőinek is káros. A lakosságnak nincs fellebbezési lehetősége, hiszen a kéményseprőket felügyelő jegyző nem szakember, a szóban közölt "utasítás" pedig nehezen bizonyítható. A közelmúltban megtartott - véleményem szerint sikeres - Kéménykonferencián az egyik kéményseprő szakvállalat vezetője a kéményseprő cégeket forintban ért károkról beszélt. Arról kellene inkább beszélni, milyen károk érik a lakosságot, hiszen az indokolatlan követelmények betartásának költségeit is ők fizetik. El kellene gondolkozni mindenkinek arról, melyik a fontosabb, a cél vagy az eszköz.

A szakma összes résztvevője a végfogyasztó érdekében dolgozik, illetve kell, hogy dolgozzon.

Nem helyénvaló az a gondolatfelvetés, hogy mi tekinthető indokolt tevékenységnek akkor, amikor azt a tevékenységben érdekelt szereplő akarja meghatározni. A gázkészülékek karbantartása, a karbantartás utáni mérés és szabályozás indokolt. A zárt égésterű készülékeknél ez elsősorban nem életvédelmi, hanem energiatakarékossági szempont, a karbantartás, beszabályozás nélküli mérés vagy a mérés megismétlése indokolatlanul növeli a lakosság terheit. Mindezeket a problémákat feloldaná, ha végre tudomásul vennék az érdekeltek azt, hogy a kvázi hatósági és a szolgáltatási tevékenységet szét kell választani. Ez a monopolhelyzet egyébként nem felel meg az EU előírásainak, ennek a helyzetnek megszüntetése a sokszor példaként idézett Németországban jelenleg folyamatban van.

Elismerem a kéményseprők tudását, de nekik is tudomásul kell venni azt, hogy a sokszor villamosmérnök végzettségű gázkészülék-szerelő, az épületgépész mérnöktervező, a felsőfokú végzettségű gázszolgáltató tervbírálója, a meó-átvevő ismeri és szereti a szakmáját, tudatában van annak, hogy felelős az általa végzett tevékenységért. Nagyon remélem azt, hogy állami segítséggel végre egymást partnernek tekintve közösen igyekszünk megoldani a felmerült problémát, nem a "piszkos" anyagiakért és nem a sehová sem vezető bojkottal.

Bízom abban, hogy a probléma megoldása a közeljövőben mindenki megelégedésére rendeződik, ehhez egyesületünk közreműködését ezúton is felajánlom.

Regőczi István

Magyar Gázipari Vállalkozok Egyesülete  

A szerkesztő véleménye

Részünkről nem minősítenénk a levélváltást, inkább csak néhány kérdést tennénk fel.

1. Olcsó - vagy legalábbis ár-érték arányos - a kéményseprő-ipari szolgáltatás? A kéményseprők szakmailag és munka-erkölcsileg a maximumot nyújtják-e? Az ezekre a kérdésekre adott "igen" válasz adhat alapot nekik a vitára.
2. Mit mond a törvény, kihez tartozik a zárt égésterű készülék füstgáz-elvezetése? Ha a magyar törvény ellentétes az EU-szabályozzással, van-e lehetőség tőle eltérni?
3. Szakmailag mi az indokolt, ki vizsgálja a készüléket?
4. Ha az épületgépész szakszervizes vizsgálja a zárt égésterű füstgáz-elvezetését, mi a garancia, hogy ki is hívják őt? (Tapasztalataink és egyéb adatok szerint is a gázkészülék-tulajdonosok kb. 10%-a tartatja legalább évente egyszer karban a készülékét, van, aki soha!) Itt nem lenne szükség (a gyakorlatban is!) kötelező érvényre?

Kérjük a két fél képviselőit, válaszolják meg ezeket a kérdéseket.

---