Válság van, volt és lesz
2009/3. lapszám | Szemán Róbert | 2478 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Néhány nappal ezelőtt a Pécsi Egyetem által szervezett szakmai napon egy vezető épületgépészeti cég képviselője kérte, hogy ha cikket írunk, akkor véletlenül se rontsuk tovább az országban és a gazdaságban uralkodó negatív hangulatot. Véleménye szerint a nagyon borús helyzetértékelés és a pánik tovább gerjeszti a napjainkban dúló bizonytalan állapotot.
Amennyiben megvizsgáljuk a napi sajtót és a híradásokat, valóban igazat kell adnunk azoknak, akik a bulvárújságírás új dimenziójaként értékelik a gazdasági hírek fokozódó térnyerését. Manapság a pénzügyekkel soha nem foglalkozó háziasszony is tájékozott a kamatlábak, a keresztárfolyamok és euróárfolyam hektikus mozgásának kérdésében.
Válság van
Válság van, de szerintem elsősorban nem csak gazdasági, hanem morális. A fogyasztás szentségére emelt rendszer inog, és az eddig bevált közgazdasági módszerek nem hozzák a kívánt eredményt. Miért van az, hogy az egyik nap még a hitelminősítők által kiváló besorolást kapó Lehmann Brothers befektetési bank röpke 24 óra alatt csődbe megy és felszámolásra került? Mi alapján döntenek akkor a befektetők, vajon minden fiktív? A különböző országok pénzügyi felügyeletei miért nem vették észre, hogy bankjainkban milyen disznóságok történtek? Egy ír bank ügyvezetője hogyan tudott 8 éven keresztül minden évben eurómilliókat átutalni saját céljaira úgy, hogy ez senkinek sem tűnt fel, és a kasszából sem hiányzott a pénz?
Sokat gondolkoztam ezen, és tegnap a jakabszelepem szerelése közben hirtelen beugrott a válasz. Pilótajáték volt az egész. Élénken emlékszem az 1980-as évek végére, amikor először tapasztaltam meg, hogyan működik a dolog, és véleményem szerint most is hasonló az elv. Mindenki keresni akart, és minél többet, a lehető legrövidebb idő alatt. A befektetők olyan helyre fektettek be, ami magas hozamot fizetett, a befektetési társaság, amely kiemelkedő osztalékot és kamatot biztosít, mesés prémiumot tud adni vezetőinek, sok adót fizetnek az államnak, és persze fogyasztanak és fogyasztanak. Számtalan helyről lehetett hallani, hogy a pénzügyi szektorban irreálisan magas jövedelmi viszonyok alakultak ki, és a topmenedzserek fizetése a csillagos eget súrolta. Egyre többet akartak keresni, ezért egyre kockázatosabb pénzügyi termékeket találtak ki, a profit pedig egyre magasabb lett. Most a lufi, úgy tűnik, kipukkadt, és persze a reálgazdaságot sem kíméli, ez a pénzhiány a beruházások visszaeséséhez, valamint a keresletszűküléshez vezet.
Válság volt
Válság régen is volt, a fejlődés ciklikussága természetes jelenség a gazdaságban. Sokunknak csekély vigasz, de a visszaesés után csak fejlődés jöhet egyszer, és ahogy tanult szaktársam mondja: „A tarlóégetés után is friss hajtások bújnak ki a földből”. Sokan a ’30-as évek visszaesését látják a mai történésekben, és ennek megfelelően dolgozzák ki túlélő stratégiájukat, hogy jól teszik-e, majd meglátjuk.
Ennyi
elég a világ dolgairól, most nézzünk körbe szűkebb környezetünkben, Magyarországon. Szaklapunk hasábjain már sokszor megjelent, hogy itthon véleményünk szerint tarthatatlan a helyzet, és úgy érezzük, a tények minket igazolnak. Változtatni kell, és ezt már tovább nem lehet halogatni. Tanulmányaink során alapesetként emlegették, hogy a bíróságokon nem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás van. Ma hazánkban sajnálatosan azonban ez sincs, ugyanis az adóalanyként halálra nyúzott építőipari vállalkozó, akinek tartoznak, és akitől az APEH 60 nap alatt leinkasszózta az áfát és az egyéb adókat, a bíróság előtt 3-8 évet vár egy végrehajtó ítéletre, és akkor már semmit sem tud behajtani az időtényező miatt.
A bírósági eljárási díjakat az évek folyamán magasra emelték, tehát azt sem lehet kifogásként felhozni, hogy szívességet tesznek nekünk. A bírói út drága, időigényes és nem hatékony, nem csoda, hogy sokan az előző lapszámunkban leírt módon önbíráskodónak tűnő VÉSZ nevű (Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége) szervezetbe tömörülnek kétségbeesettségükben. Bármerre nézünk, azt látjuk, hogy két világ van hazánkban, egyrészt a versenyképes, a vevőt fontos partnernek tekintő vállalkozások, másrészt a bürokratikus, nem hatékony, úrhatnám és döntésképtelen állami-önkormányzati hivatalok és apparátusok. Munkám során számtalan intézménnyel találkoztam, és többségükben csak kerékkötői voltak az aktív termelőmunkának. Minden hivatal manapság egy kiskirályság, ahol hatalmat gyakorolnak az ügyfelek fölött, és hálásak lehetünk nekik, ha valamit elintéznek.
Hajlamosak vagyunk a rossz példák alapján azt hinni, hogy a bürokrácia a nálunk megszokott impotens hozzáállást jelenti. Jó példa azonban ennek az ellenkezőjére a földhivatal esete, mert 10 évvel ezelőtt a tulajdonjog bejegyzésére 5 évet is kellett várni, és ebből óriási bonyodalmak adódtak, ma már viszont elég gyorsan halad az ügyintézés. Megoldhatatlannak tartották akkor a hátralékok feldolgozását, de egy tehetséges, talpraesett és kompromisszumokat nem ismerő vezetőséggel sikerült lényeges javulást elérni pár év alatt. Nyilván sokan hallották a híradást ekkor különféle földhivatali „ügyintézők” és vezetők letartóztatásáról és korrupciós ügyeikről. A zavarosban halászók érdeke volt a kusza rendszer fenntartása, amit csak kemény kézzel lehetett megszüntetni.
Forduljunk kicsit az építőipar felé és vizsgáljuk meg az építési engedélyeztetési eljárás ügyeit. Katasztrofálisan sok hivatal van, melyekkel térítési díj ellenében egyeztetni kell, és még több, amit értesíteni kell, és fellebbezési jogával élve tovább bonyolíthatja életünket. A Környezetvédelmi Felügyelőségtől a Honvédelmi Minisztérium Távközlési Hivataláig a postázott lista lassan egy teljes A4-es oldalra rúg. Néha úgy érzem, Magyarországon mindenki csak igazgatni, revíziót végezni meg ellenőrizni akar, de akkor ki termel, és kit fognak vizslatni a tisztelt ellenőri főellenőrök? Saját magamnak is sokkal könnyebb egy kész munkát vagy akár egy ilyen cikket széttúrni, kritizálni, mint nulláról megalkotni, létrehozni. A termelőmunka becsületét kellene visszahozni, és az állam jól képzett és nem túl nagyszámú képviselője vegye figyelembe, hogy a termelés az elsődleges, és nem az igazgatás.
Nézzünk szembe a tényekkel. Válság van, volt és lesz, de most reformok kellenek az államigazgatás, a jog és az adók, és persze a morál területén is.
