Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A VGF szerkesztőségének első 10 éve

2010/4. lapszám | Szemán Róbert |  1427 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A VGF szerkesztőségének első 10 éve

Sokat gondolkodtam azon, hogy miről írjak a 10 éves VGF születésnapi számába. Szerkesztőként mindig az volt és továbbra is az a véleményem, hogy Tisztelt Előfizetőink – akik számunkra a legfontosabbak, hiszen nekik írjuk az újságot – nem kíváncsiak a főszerkesztő személyes élményeire és a szerkesztőség belső híreire. Remélem, az eddigi lapszámokon látszik ez a törekvésem, mert nem tördeltük tele a lapot sem fényképekkel, sem különféle céges utazási beszámolókkal.

Most, a 10 éves évforduló okán azt gondolom, hogy kivételt tehetünk, és remélem, személyes történetem és véleményem szakmánkkal kapcsolatban szórakoztató lehet a kollégák számára.

Szemán Róbert: „hitem, hogy mindenek előtt a legfontosabb számunkra az előfizető, aki olvas minket, és évente, az előfizető díj befizetésével vagy éppen be nem fizetésével tetszést nyilvánít

Nem olyan régen, egy épületgépész baráti társaságban üldögélve szakmánk nagy dolgain töprengtünk, és próbáltuk megváltani a világot. Megújulókról, kapcsolt energiatermelésről, energiacelláról, stirling-motorról és hasonló fejlesztésekről beszélgettünk, és szinte beleszédültünk a jövő lehetőségeinek víziójába. Sokukat kamaszkorom óta ismertem, és a közös élmények, valamint a munka során megtanultunk együtt gondolkodni.

A volt osztálytársaimról hirtelen eszembe jutott 1982 tele, amikor legjobb barátommal 13 és fél évesen a pályaválasztáson töprengtünk, hazafelé ballagva a suliból. Komoly túlzás volna feltételezni, hogy ilyen korban mi választottunk pályát, mert természetesen szüleink tették ezt meg helyettünk.

Miki barátom egy jó nevű gimnáziumba felvételizett, én pedig humán érdeklődésem és ezzel kapcsolatos iskolai elképzelésem ellenére, gépészmérnök édesapám és technikus édesanyám akarata szerint épületgépésznek jelentkeztem a Vági István Szakközépiskolába. A családi tanács azért döntött így, mert bátyám személyében ugyanitt már végzett egy Szemán magasépítő szakon. Úgy okoskodtak, hogy jó munkamegosztás alakulhat ki majd a későbbiekben közöttünk.

Miki kérdezgette tőlem, hogy minek készülök, de megmondom őszintén, nem tudtam neki normális választ adni. Annyit tudtam az egészről, hogy fenn a fal tövében csövek mennek, de hogy mit kell ezen tanulni, és ráadásul négy évet, arról fogalmam sem volt. Komolyan faggatott, és heccelt, hogy mi értelme van ennek az iskolának. Esélyem sem volt védekezni, máig emlékszem a kétségbeesésre és arra, hogy mit éreztem, belekényszerítve egy reménytelen, számomra érdektelen szakmába és az ezzel kapcsolatos tanulmányi időszak előttem álló beláthatatlanul hosszú, unalmas idejébe.

Veresegyházi Béla kompromisszumok nélkül, villámgyorsan képes létrehozni akár egy 120 oldalas jubileumi számot is

Mátis Bálint a szaklapok tördelésében egy új korszakot alkotott, mely határainkon túl is mintát adott. A tartalmon túl az ő képi illusztrációinak is köszönhetjük jó néhány előfizetőnket.

Az első két év borzalmasan telt, hiszen az általam annyira kedvelt csekély számú irodalom- és történelemórát kivéve fizikát, mechanikát és matekot kellett tanulni. A második év végére azonban osztályfőnököm, Cséki István, Komárominé és persze az örökifjú dr. Endre Árpád tevékenységének hála, már nem utáltam alapból a szakmát. Kiváló, legendás hírű műhelytanáraim megtanítottak hegeszteni és menetet vágni, melynek később oly sok hasznát vettem.

Az eltelt négy év során sok barátot szereztem, és kaptam egy szakmát, melyből, úgy tűnt akkor, ’86-ban, jól meg tudok élni. Közvetlenül a középiskola elvégzése után, a pécsi Pollack Mihály Főiskolai Kar mellett „maszek” fürdőszoba-felújításokat vállaltam, és jó kis zsebpénz gyűlt össze. Ekkor már örültem annak, hogy ezt a pályát szánták nekem, sőt, a mérnöki tanulmányok is elkezdtek érdekelni, és megláttam a jövő lehetőségét is az épületgépészetben. Ma már érzem az alkotás dicsőségét egy több tízezer négyzetméteres irodaház próbaüzeme után, és kiélhetem humán érdeklődésemet is, hiszen egy szaklapot szerkeszthetek immáron 10 éve.

Megszerettem a szakmámat, és úgy érzem, hogy szerencsére ez lett a jövő egyik sztárfoglalkozása.

Taba Gábor bölcsész végzettségű szerkesztőtársammal fejünkbe vettük, hogy szükség van egy modern és új technológiákat bemutató szaklapra

Fülöp Miklós szerkesztő, sokoldalú munkája rengeteget hozzátesz a szerkesztőség munkájához

Jogászok, közgazdászok és szinte mindenki szájából dőlnek a „hőszivattyú”, „napkollektor”, „falfűtés és -hűtés” kifejezések, és amikor egy társaságban megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, már senki sem két csövet, az előremenőt és a visszatérőt emlegeti, hanem különféle laikus kérdéseket intéznek hozzám a földhővel, levegőkazánnal és a talajkorrektorral kapcsolatban. Új és új technológiák árasztják el a piacot, és az energia, valamint ennek a megtakarítása a legnagyobb üzlet ma.

Gimesi Krisztinának jelentős szerepe van az olvasottság növelésében és a szaklap nyomtatásában, terjesztésében

Vissza egy kicsit a VGF alapításához

10 éve ketten Taba Gábor bölcsész végzettségű szerkesztőtársammal fejünkbe vettük, hogy szükség van egy modern és új technológiákat bemutató szaklapra, mely nem gépész asztalitenisz-versenyről és különféle céges rendezvényekről, kiállításokról szól. A szakmai közvélemény-kutatás után már majdnem biztosak voltunk a sikerben, és más nem volt hátra, mint egy jó magazint eljuttatni a szakma szereplőihez, elsősorban a kivitelező kollégákhoz. Ekkor alakult ki az a hitem, hogy mindenek előtt a legfontosabb számunkra az előfizető, aki olvas minket, és évente, az előfizető díj befizetésével vagy éppen be nem fizetésével tetszést nyilvánít. Szerencsére a szakma nyitott volt az új lapra és manapság több mint 4300 előfizető olvas minket rendszeresen az országban.

Nagyon sokat köszönhetek Gábornak, aki a megalapozó első két év után új kihívást akart, és azóta a mai napig a Villanyszerelők Lapja címen kiadott szaklap főszerkesztője, és ezen számomra ismeretlen területen jelentős szerepe volt abban, hogy az épületvillamossági ipar vezető kiadványává vált az újság.

Nagy öröm számomra, hogy Veresegyházi Bélával, aki 8 éve vette át a VGF szerkesztését, úgy tudunk együtt dolgozni, hogy egyeztetés nélkül érzi és tudja, mely cikkek tetszenek és melyek nem, továbbá kompromisszumok nélkül, villámgyorsan képes létrehozni akár egy 120 oldalas jubileumi számot is.

Kilenc éve segít Mátis Bálint grafikus, vezető tervezőszerkesztő a lap megjelenítésében, nagyon sokat tanultam tőle, hihetetlen aktív, kreatív hirdetéseket hoztunk össze ketten, és úgy hiszem, hogy a szaklapok tördelésében egy új korszakot alkotott, mely határainkon túl is mintát adott. A tartalmon túl az ő képi illusztrációinak is köszönhetjük jó néhány előfizetőnket.

Bagoly Hajnalka és Madarasi-Pap Klára szerkesztőségi titkárokként segítik a munkát

Bármilyen jó csapatot alkotunk, ez koordinálatlan lenne egy jó szerkesztőségi vezető nélkül, aki irányítja és szervezi a kapcsolattartást az előfizetőinkkel és a hirdetőinkkel. A szigorú lapzárták és lapkiadói rend megszervezésében elévülhetetlen érdemei voltak Koós-Lukács Tímeának, most ezt a feladatot Gimesi Krisztina végzi, aki számtalan előfizetői akcióval keresi meg az épületgépészeket és a hirdetőpartnereket. Jelentős szerepe van az olvasottság növelésében és a szaklap nyomtatásában, terjesztésében.

Az évek során még sokan dolgoztak a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnikánál, egyéniségükkel hozzájárultak a kiadvány sikeréhez, munkájukat ezúton is köszönjük.

Pflum Tamás netadmin a webes munkákat végzi

Visszatérve a cikk elejére, 10 évvel ezelőtt  még más műszaki problémákról és megoldásokról írtunk, a technikai fejlődés azóta is folyamatos. Nyolc éve még csak óvatosan érintettük például a kondenzációs kazánok ügyét, majd később, kb. öt éve minden lapszámunkban lehetett olvasni egy-egy cikket kiváló szerzőink tollából. Ma már ez a technológia a szakmánk mindennapi része, elképzelhetetlen nélküle egy korszerű fűtési rendszer. Beszélhetünk továbbá akár a vízkezelésről, az iszapleválasztásról, az energiatakarékos szivattyúkról, a GMBSZ-ről vagy sok egyéb témáról, ami bizonyítja, hogy számos, a VGF-ben megjelenő műszaki felvetés a jövő mindennapi része lett és lesz. Kíváncsi vagyok én is, hogy mi fog történni szakmánkban, és már tudom, hogy közel 30 éve jó választás volt, mikor épületgépésznek adtak, mert a következő évek legérdekesebb fejlesztési nálunk fognak megvalósulni.

Köszönjük bizalmukat, és reméljük, hogy előfizetnek a következő 10 évre is, mert ne feledjék egyik jelmondatunkat: „A fejlődéshez információ szükséges”.

VGF&HKL szaklap