Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Beállítási és diagnosztikai sajátosságok egy modern gázkészülék vezérlőpaneljén

2010/4. lapszám | Fördős Norbert |  5309 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Beállítási és diagnosztikai sajátosságok egy modern gázkészülék vezérlőpaneljén

Látszólag szinte minden gázüzemű hőtermelő egyforma: hőigény esetén begyújt, fűt és meleg vizet készít a végfelhasználó igényeinek megfelelően. Egy laikus ember úgy gondolja, ennyi talán elegendő is a tökéletes működéshez. Ma is sok üzemeltető álma, hogy csak néhány forgató- vagy nyomógombot kelljen kezelni a készülék működtetése során.

Nem kell minden végfelhasználónak egyben fűtéstechnikai szakembernek lennie, de teljesen természetes igény, hogy valamennyi ügyfél megbízható és takarékos megoldást keres. A fűtési rendszer összetett berendezés, melynek egyik legfontosabb eleme a hőtermelő, éppen ezért nem mindegy, melyiket ajánlja a telepítő szakember. Nem elég ugyanis pusztán a legnagyobb hőszükségletet, a modulációs tartományt és az égéstermék-elvezetési lehetőségeket figyelembe venni, mert a tudatos választáshoz ismerni kell a kazán elektromos paneljének speciális tulajdonságait is. Ez viszont – készülékgyártónként – igen eltérő.

Alapvető beállítások üzembe helyezéskor

Ma már minden fali és álló gázkészüléknek rendelkeznie kell bizonyos, a vezérlő elektronikába integrált alapfunkciókkal. Átfolyós rendszerű kombi készülékeknél és fűtő kazánok hőközponti kialakításánál a legtöbb esetben csak a használati melegvíz-készítés során szükséges a fűtési hőtermelő névleges teljesítménye, ezért ügyelni kell a kazán égőteljesítményének modulációs tartományán belül az úgynevezett fűtési részterhelés beállítására. Ez a funkció szinte az összes fali gázkészülék esetén megtalálható, használata pedig alapvető beüzemelési feladat. Hasonló jelentősége van még a készülékbe integrált szivattyú utánfutási idejének meghatározásának is (nem minden készüléktípus rendelkezik ezzel az opcióval). A belső fűtési szivattyú utánfutásának állíthatóságával definiálható a szivattyú keringtetési ideje a hőigény megszűnését követően. Ezzel rugalmasan illeszthető a szivattyú működése a fűtési rendszer különböző hidraulikai kialakításaihoz és azok működési követelményeihez.

Gyakori tapasztalat, hogy a rossz helyen felszerelt szobatermosztát miatt vagy az égő sűrű begyújtása következtében jelentősen megnő a gázfogyasztás: ehhez feltétlenül tudni kell, hogy a bekacsolás pillanatában kedvezőtlen a tüzeléstechnikai hatásfok. Minél többször ismétlődik meg ez a ciklus, annál gyorsabban éri el a készülék gyújtótranszformátora a tervezett életciklus végét, illetve a begyújtási folyamat során kialakuló kedvezőtlen hatások miatt drasztikusan megnőhet a gázfogyasztás. Ennek elkerülésére létezik már bizonyos kazántípusoknál egy olyan belső számolóoperáció a vezérlő elektronikán belül, mellyel a begyújtási folyamatok automatikusan optimalizálhatók, így az égő begyújtására üzemszüneti idő határozható meg. Ennél a funkciónál külön menüpontból olvasható ki a még fennmaradt égőtiltási idő. Hőközponti telepítések során gyakran szükséges a fűtési hőtermelő tárolótöltő teljesítményének hangolása a csatolt melegvíz-tároló paramétereihez, és adott esetben szükség lehet a fűtési előremenő értékének korlátozására, illetve beállítására is a tárolótöltés során.

Ma már a legtöbb átfolyós rendszerű kombi készülék két hőcserélővel rendelkezik, ezért beépített váltószelepük van. Ezek a szelepek szinte kivétel nélkül motoros működésűek, hidraulikus elven működő váltószeleppel az új kazánok esetén már nem találkozunk. Műszaki szempontból a szervomotoros megoldás amiatt jobb, hogy lehetőséget ad különleges üzemmódok és váltószelep-állások megvalósítására (pl. középállás – leürítéskor; tartós fűtésállás – hidraulikus váltóval ellátott többkörös, külső tárolótöltő szivattyúval kiépített rendszerek esetén). Hasznos opció még az integrált légtelenítő és – kondenzációs készülékeknél – a szifontöltő program, a kéményseprő-funkció is.

Melegvíz-készítési sajátosságok

Átfolyós rendszerű kombi készülékek esetén nagyon hasznos opció az átfolyt vízmennyiség mérése, mert végfelhasználók részéről gyakori panasz, hogy – főleg a téli időszakban – nem melegszik fel eléggé a használati meleg víz. Ennek természetesen alapvetően fizikai oka van, de mivel a laikus ügyfél ennek hátterét nem ismeri, jogosan várhatja el készülékétől a gépkönyvben megadott melegvíz-szolgáltatást. Egyetlen kombi hőtermelő sem képes becsapni a fizika törvényszerűségeit, így a normál üzemi feltételek, illetve a készülék dokumentációjában megadott műszaki paraméterek biztosítása végett feltétlenül be kell állítani a kombi kazánon átfolyt vízmennyiséget. Erre a feladatra kiváló lehetőség a szárnykerekes vízáramlás-érzékelővel ellátott olyan típusú kombi készülék, ahol az egyes turbinalapátokon található mágnesek nem csak az égő begyújtására adnak indító impulzust a beépített Hall-szenzoron keresztül, hanem a vezérlő elektronika a szárnykerék forgásának sebességéből is ki tudja számolni a percenként átfolyt vízmennyiséget, melynek értékét a digitális képernyő jeleníti meg. Ezzel a módszerrel külön mérőpohár nélkül korlátozható be a kazánon átfolyt maximális vízmennyiség, így nem fordulhat az elő, hogy nagyobb vízfogyasztású csapolási helyeken vagy magasabb hálózati hidegvíz-nyomás esetén ne tudja a kombi hőtermelő az előírt melegvíz-komfortot biztosítani.

A funkciónak óriási előnye még, hogy a korrekt beállításhoz nincs szükség külön mérőpohárra, az egész folyamat gyorsan és teljesen egzakt módon végezhető el a készülék menürendszerének segítségével. Azoknál az átfolyós rendszerű készülékeknél, ahol van hőntartási funkció (a HMV lemezes hőcserélő üzemmeleg állapotban marad), praktikus lehetőség az előírt hőmérsékleti értékhez képest egy ofszet érték definiálása. Így a kazánnak nem kell a lemezes hőcserélőben lévő vizet pont a kívánt melegvíz-hőfokon tartania, elegendő csupán egy ennél alacsonyabb hőmérséklet is, mert annak továbbmelegítéséhez kevesebb energia szükséges, mint a bejövő hálózati hideg víz teljes átfűtéséhez. Természetesen a hőntartási funkció megfelelő szabályozóval programozható is.

Gyújtásdiagnosztika és lángfelügyelet

Az elektronikus gyújtású gázkészülékeknél a lángfelügyeleti funkció ellátásáért az ionizációs elektróda felel. Működésében probléma akkor lép fel, ha az elektróda felületén olyan oxidréteg alakul ki, amely az ionizációs áram értékét jelentősen lecsökkenti. Minden elektronikus gyújtású hőtermelőn – az ionizációs áramkörbe sorba kötött – multiméter segítségével megmérhető az ionizációs áram nagysága, azonban bizonyos készüléktípusoknál az aktuális érték közvetlenül vagy egy viszonyítási alapot képező kóddal kijeleztethető.

Elektronikus gyújtású fali kazánoknál rendkívül hasznos opció az elektromos panel menürendszere által kérhető gyújtótranszformátor-diagnózis. A legtökéletesebb ellenőrzés akkor kérhető, ha a vezérlő egység folyamatosan figyeli az átlagos és maximális gyújtási időt, rögzíti a sikertelen gyújtások számát, és vizsgálja, hogy az égőn kialakuló láng az első vagy a második gyújtási kísérlet során jön-e létre.

A kezelőfelület opciói

A vétlen vagy szándékos forgatógomb-elállítás ellen roppant fontos opció a gyerekzár, illetve az előremenő fűtővíz-hőmérséklet maximális értékét szoftver útján meghatározó fűtési vízhőmérséklet-korlát. Ez az érték általában 75 °C-ra van gyárilag beállítva, de aktiválása esetén a legnagyobb fűtővíz-hőmérséklet a forgatógomb maximális állása esetén is fix értéken rögzíthető (pl. 65 °C 90 °C helyett). A digitális kijelzővel ellátott készülékeknél teljesen természetes dolog, hogy bármelyik kezelőgomb (előremenő fűtővíz vagy használati melegvíz hőmérséklet-beállító) működtetése közben a keletkező értékváltozást a képernyő folyamatosan követi. Emellett egyre több készülék képes – speciális gyári fűtési szabályozó nélkül is – karbantartási figyelemfelhívó üzenet küldésére. Ennek definiálása előre beállított időtartam vagy rögzített üzemóraszám alapján történik. Ahol ez a funkció üzemóra szerint működik, ott lehetőség van a fűtési és melegvíz-készítési üzemórák megkülönböztetésére, illetve ezeknek az üzemmódoknak a kapcsolási számai rögzítődnek az elektromos panel megfelelő memóriáiban, így utólagosan is lekérdezhetők. Reklamációkezelésnél rendkívül hasznos ez az opció, amikor az ügyfél a magas gázfogyasztásra panaszkodik, mert az eltárolt adatok alapján hozzávetőlegesen következtetni lehet egy adott ciklus alatt a kazán üzemeltetési időtartamára és a becsült gázfelhasználásra.

Ellenőrzés és diagnosztika

Azoknál a hőtermelőknél, ahol lehetőség van időjáráskövető szabályozó csatlakoztatására, a külső hőmérsékletérzékelő által mért léghőmérséklet általában a vezérlő elektronika által a szervizmenüben is ellenőrizhető, nem csupán a készülékre kötött szabályozó képernyőjén. Szabályozók bekötése esetén hasznos opció a csatlakozók kontaktusainak ellenőrzése (pl. 230 V-os, kétpont-szabályozású szobatermosztát esetén van-e „rövidzár”), illetve analóg szabályozású termosztátot esetén a szabályozó által előírt fűtési előremenő hőmérséklete. Nem számít újdonságnak és különleges funkciónak sem, ha minden egyes NTC-érzékelő (fűtési előremenő/visszatérő, HMV, tároló) hőmérséklete a menürendszeren belül, külön-külön megjeleníthető.

A készülék szivattyújának „szárazon futása” ellen különböző nyomásfelügyeleti opciók, letapadásának elkerülésére pedig belső időzítés védenek. Bizonyos vezérlőelektronikák képesek arra is, hogy lehetővé tegyék egyes komponensek (pl. motoros váltószelep, fűtési szivattyú) tesztüzemét, aktuális állapotuk megjelenítését és a vezérlő feszültségértékének kijelzését (pl. gázarmatúra esetén), valamint információt is tudnak adni a hőtermelő üzemének állapotáról (tárolótöltés, fűtési üzem, nyári állás stb.). A vezérlőelektronika „gondolkodásának” folyamatos felügyeletét segítik elő azok a kazánok, ahol a szervizmenü és a hibakód-lista mellett létezik egy úgynevezett státuszkód rendszer is. Ez az opció arra szolgál, hogy minden egyes pillanatban – előre definiált üzemállapot-kódok segítségével – érthetővé váljon az elektromos panel által működtetett perifériák indításának sorrendje és a készülék aktuális állapota. A pontos hibadiagnosztika elősegítését pedig belső hibatároló támogatja, ahol a különböző hibakódok – bekövetkezésük időrendi sorrendjében – pontosan lekérdezhetők.