Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Bár a kemencék a 20. századi társadalmi-gazdasági fejlődés nyomán feleslegessé váltak a lakóházakban, mégis éppen a 20. század végén és napjainkban éled fel az az igény, hogy – elsősorban üdülő-pihenőtelkeinken – felépítsünk egyet-egyet belőlük. Eleink elsősorban szárazbabból készített levest vagy főzeléket, valamint savanyú káposztából húsos káposztát és töltött káposztát főztek ott. A hozzávalókat vas- vagy cserépfazékban rétegezve főzték egy-másfél órát, majd berántották, és újra felrottyantották. A kemence takarítása: a főzés végeztével a kemencét kívül-belül kitakarították, előkészítették a következő tüzeléshez.
A kemenceépítés okai
Ma már mások, mint annak idején. A régi időkben a mindennapi sütés-főzés eszközei a lakóházak egy-egy helyisé- gének fűtését is szolgálták. Amint azt Sabján Tibor írta: „A mai ismert alföldi kemencéink kialakulása a 15. század második felében kezdődött el” ...s tartott egészen addig, amíg „a 19. század végén a hagyományos lakáskultúra bomlásnak indult.” Ha belegondolunk, mai rohanó életünkben – beleértve a falusi miliőt is – nincs is lehetőségünk és időnk – a türelmet nem is számítva – kemencés fűtésre, főzésre-sütésre. Ugyanakkor szabad idejében egyre több ember gondol arra, hogy ily módon is felelevenítse eme rusztikus hagyományunkat, amely kissé visszavezet őseink világába, és közben a mai kor oly stresszes rohanását is feloldja. Nekik készült ez a képes beszámoló a két legegyszerűbb kemence „felépítéséről”. Az agyag (sár) minősége meghatározó, ezért kellő körültekintéssel kell vásárolnunk (beszereznünk).
1. fotó A padka felépítményébe földet, hőszigetelő anyagot, majd mintegy 10-20 cm közepes szemű kavicsot döngölünk. Ez a leendő kemence égésterének alja.
A kemenceépítésnél alkalmazott
agyag akkor jó, ha a száradás és égetés folyamán kicsit zsugorodik (3-5%), kevés szennyeződés található benne. Amennyiben egy 5 cm átmérőjű golyót formálunk belőle, csak erős nyomástól kell szétesnie, és ha belőle 3-5 cm-es szálat sodorhatunk, akkor jó minőségű. Amennyiben nem tudunk megnyugtatóan dönteni, úgy mintatéglát készítünk 60-80%-nyi agyaggal, illetve 20-40%-nyi homokkal. Ezek közül a legjobban formázhatót válasszuk. Ha szabad téren építünk fel kemencéket, célszerű padkát készíteni, amely részint a sütés-főzés közbeni lehajolást védi ki, részben pedig ebbe az alapba töltjük be azt az anyagot, amely lefelé megakadályozza a hőáramlást. A padka felépítményébe földet, hőszigetelő anyagot (elsősorban 10 cm hosszú összetört üveget), majd mintegy 10-20 cm közepes szemű kavicsot döngölünk. A rétegek tetejére vagy sós agyagot (egy vödör agyagban 10-15 dkg sóval), vagy kiégetett, szorosan összeillesztett tömör téglát, illetve riolitlapot tehetünk. Ez lesz a leendő kemence égésterének alja, melynek feladata a jó felforrósodás és hőtartás biztosítása (1. kép). Ezután következik a kemence vázát alkotó karók helyének kijelölése. A kemence belsejének átmérőjére 80-120 cm-t javasolnak, ehhez kell megépíteni a padkát és az aljzatot. A kör alakú búboskemence kerületének kijelölése egyszerű: szög, madzag kell csak hozzá (2. és 3. kép).
2. fotó A körminta mentén 10-15 cm-re egymástól leszúrjuk a karókat (20 cm mélyre), melyeket mintegy 75°-ban bedöntünk.
3. fotó Hajlékony vesszőkből kialakítjuk a kemence búbját, szintén rögzítve azokat a karókhoz és az abroncshoz is.
4. fotó Az ágacskák között 1-2 cm rés lehet.
5. fotó
6. fotó
Ezután a körminta mentén
10-15 cm-re egymástól leszúrjuk a karókat (20 cm mélyre), melyeket mintegy 75°-ban bedöntünk. Az általunk választott magasságban a karókat valamilyen természetes anyaggal, akár vékony dróttal a karókhoz rögzítjük. Ezután hajlékony vesszőkből kialakítjuk a kemence búbját (3. kép), szintén rögzítve azokat a karókhoz és az abroncshoz is. A következő munkafázisban hajlékony ágakkal körbefonjuk a vázat. Ezen ágacskák között 1-2 cm rés lehet (4. kép). A kész vázra ezután több fázisban hordjuk fel az előzőleg gondosan előkészített agyagot (9., 12. és 14. kép). Az éppen formálható agyagból (melybe kevés törek is kerülhet) alulról fölfelé, körkörösen mintegy 15-20 cm hosszú, 5-10 cm vastag darabokat csapunk a vázhoz, ügyelve arra, hogy megfelelően kössenek egymáshoz is. Az agyagot két rétegben visszük fel, vigyázva, hogy az elsőnek legyen alkalma megszikkadni. A második réteget már kézzel vagy alkalmas eszközzel simítjuk el, hogy a kemence elnyerje alakját. Kültéri kemencénél 12-14 cm, beltéren 6- 8 cm falvastagság a kívánatos. A kemencén két nyílást kell kialakítanunk. A száját előre kijelölhetjük néhány hajlékony vesszőből, s a tapasztáskor ezt a részt különös gonddal simítsuk el. A szájnyílás nagyságát általában 40x 40 cm-esnek javallják, de függhet attól, hogy milyen nyílászárót tervezünk hozzá. A készen vett ajtó mérete adja magát, de ha az egyszerűségre és a régiességre törekszünk, mi magunk is készíthetünk valamilyen félkör alakú eszközt, melyet a tüzelés befejezésekor rakunk a helyére.
7. fotó
7. kép Amennyiben téglalap alakú kemencét, karókemencét szeretnénk készíteni, úgy 2-4 cm vastag karókat kell vágnunk, melyeket az alépítmény előkészített földjébe szúrunk egymástól mintegy 10 cm-re.
8. kép
9. kép
10. kép A másik nyílás a füst távozását segíti elő. Ez mintegy kályhacső nagyságú nyílás az uralkodó széljárással ellentétes oldalon – sohasem a szájnyílással szemben, azzal valamelyest szögben legyen, hogy a tüzelés folyamán a forró leve-gőnek minél kacskaringósabb utat kelljen megtennie, így alkalma legyen a lehetőséghez képest legjobban felforrósítani a kemencét.
11. kép
12. kép
13. kép
14. kép
A másik nyílás a füst távozását segíti elő.
Ez mintegy kályhacső nagyságú nyílás az uralkodó széljárással ellentétes oldalon – sohasem a szájnyílással szemben, azzal valamelyest szögben legyen, hogy a tüzelés folyamán a forró levegőnek minél kacskaringósabb utat kelljen megtennie, így alkalma legyen a lehetőséghez képest legjobban felforrósítani a kemencét (10. kép). Egyébként a kemence szájnyílása se legyen az uralkodó széllel szemben. Amennyiben téglalap alakú kemencét, karókemencét szeretnénk készíteni, úgy 2- 4 cm vastag karókat kell vágnunk, melyeket az alépítmény előkészített földjébe szúrunk egymástól mintegy 10 cm-re (7. kép); felül keretbe fogjuk s a tetején is áthidaljuk ugyanilyen módon. A rögzítés a fentebbiekhez hasonlóan növényi rosttal vagy vékony dróttal történhet. A vázon már ekkor kijelölhetjük a száj-, illetve a füstelvezető nyílást. Ebben az esetben nem alkalmazunk veszszőfonást, hanem agyaghurkákat gyúrunk, melyeket megformázunk, folyami sózott homokban meghempergetünk, majd ezeket egymás mellé rakjuk. A következő sorban úgy rakjuk a hurkákat, hogy jó kötés legyen köztük. Az agyagfalat itt egy fázisban építjük fel, menet közben elsimítva a külső felületet (18. és 19. képek).
15. kép
17. kép
16. kép
Amikor készen állunk kemencénk építésének első fázisával, 2-3 hétig szikkasztjuk (kültéren valamilyen fedelet kell fölé emelni), majd hígabb agyaggal áttapasztjuk, és újabb szárítás után meszes agyaggal, majd mésszel befestjük. A kemence kiszárítása után ugyancsak kényes művelet következik, a kiégetés. A szakirodalom szerint ezt 2-3 napon keresztül állandóan tüzelve kell elvégezni. Mintegy 24 óráig nagyon kicsiny tűz elégséges, majd egyre nagyobb lánggal kell dolgoznunk. Ha jól végezzük a dolgunkat, akkor az agyagkemence egységes kerámiaként viselkedik. Ha elhamarkodjuk a kiégetést, akkor az agyagban levő víz hatására a kemence szétnyílhat vagy akár szét is robbanhat. Ha pedig mindent megfelelően végeztünk, akkor mozgósíthatjuk az asszonyt, és követelhetjük rajta naponta a házi cipót és hétvégenként az egészben sült malacot.
A kemence fűtése << A kemencét szalmával, venyigével, kukoricaszárral, náddal vagy jó száraz rőzsével fűtötték. Nem tömték meg, hanem annyi tüzelőanyagot tettek be egyszerre, amennyi a szájon befért, mintegy 30-cm átmérőnyit.
18-19. kép A következő sorban úgy rakjuk a hurkákat, hogy jó kötés legyen köztük. Az agyagfalat itt egy fázisban építjük fel, menet közben elsimítva a külső felületet
19. kép
Sütés
Kenyérsütéshez
8-12 adag (dugat) kellett. Felváltva fűtötték a kemence egyik, majd másik oldalát. Az elégett parázs maradványait kihúzták arra alkalmas szerszámmal. Az utolsó adag tüzelőanyag parazsát szétterítették a kemence alján, hogy kellően felforrósítsa azt. Akkor volt megfelelő a hőmérséklet a sütéshez-főzéshez, ha fémeszközzel végighúzva a fenéken, szikrát vetett. Ezekben a kisméretű kemen- cékben elsősorban ne kenyeret süssünk, munkaigényessége és mennyisége miatt.
Egy kenyérnyi anyagot
nemigen érdemes készíteni, csak akkor, ha inkább lángost sütnénk. A lángost szurkáljuk meg, vessük be, és néhány perc alatt meg is sül. Libazsírral, vajjal, tejföllel fölséges. Ugyanígy gyorsan lehet pogácsát is sütni, de azt tepsiben javallt a kemencébe tenni. Kolbászt, hurkát, oldalast, tarját tepsiben vagy tálban, az egészben sült tyúkot, kacsát inkább mélyebb edényben süthetjük, miután megfűszereztük, sóztuk, ízlés szerint zsírt is tettünk alá. A kemencés hús annyiban különbözik a gáztűzhelyestől, hogy a felszeletelt krumplira teszik az inkább zsíros, mint száraz húsféleséget.
A kemencében főzni is lehet.
Eleink elsősorban szárazbabból készített levest vagy főzeléket, valamint savanyú káposztából húsos káposztát és töltött káposztát főztek ott. A hozzávalókat vas- vagy cserépfazékban rétegezve főzték egy-másfél órát, majd berántották, és újra felrottyantották. A kemence takarítása: a főzés végeztével a kemencét kívül-belül kitakarították, előkészítették a következő tüzeléshez.
