Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Az univerzális fűtési puffertároló gyakorlati szemmel

2010/7-8. lapszám | Fördős Norbert |  5427 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az univerzális fűtési puffertároló gyakorlati szemmel

Előző lapszámunkban– a terjedelmi határok korlátain belül – bemutattuk az univerzális fűtési puffertárolót és annak legfontosabb részegységeit (szolár töltő-, illetve frissvizes állomás, központi rendszervezérlő). Ezt a kezdeményezést folytatva az alábbiakban rövid betekintést adnánk ennek a terméknek a létjogosultságáról egy mai, több fűtési hőtermelővel és szolár-berendezéssel kialakított komplex rendszer esetén az érvek, valamint a tervezési lépések tükrében.

A fűtésrásegítéssel ellátott rendszerek

összeállítása során általában kombi puffertárolót, szolár-állomást, termosztatikus keverőszelepet, univerzális rendszerszabályozót, komplett hidraulikus blokkot, méretezett hidraulikus váltót és az ezekhez szükséges szerelvényeket kell összeválogatni. Mindez sok tételt, magasabb árat, valamint kellő szakértelmet, illetve odafigyelést igénylő műveletek sorozatát jelenti (tervezés, kivitelezés és beüzemelés). Ha a fűtési hőtermelő egyetlen gázkészülékből áll, a Nap energiáját pedig csak a használati melegvíz-készítés hatékony támogatására kívánja a berendezés üzemeltetője szolgálatába állítani, akkor – ma már – viszonylag megszokott, „rutin” feladatról van szó. Problémát a fűtésrásegítés, valamint a több hőtermelőből kialakított fűtési rendszer szokott okozni.

Reneszánszát éli a vegyes tüzelésű kazán, és egyre többen alkalmaznak vízteres kandallót is. Mindkét termék – főleg a biztonság tekintetében – megfelelő kapacitással rendelkező puffertárolót igényel. Normál esetben ez azonban újabb tartályt jelent a használati melegvíz-készítésért felelős tároló mellett: újabb költség, ami ráadásul több helyet, magasabb rendszerköltséget eredményez. Kinek van erre szüksége, amikor minden újabb négyzetméter, amely a lakótérből vesz el hasznos teret, gazdaságtalan?

Másik, szintén egyre gyakrabban alkalmazott hőtermelő a fűtési hőszivattyú. Ezek a berendezések alacsony hőfoklépcsővel és hosszabb üzemidővel működnek, így nagyon sok esetben az ilyen jellegű termékek is megfelelő űrtartalommal rendelkező fűtési puffertárolót igényelnek. A fenti feladatok ellátására, illetve annak követelményeinek teljesítésére lehet azonban pont ideális megoldás az univerzális puffertároló betervezése, különösen szolár berendezés alkalmazása esetén.

Tervezési szempontok és alapelvek

A több fűtési hőtermelőből álló, szolár berendezést is magában foglaló komplex fűtési rendszer telepítése alapos körültekintést és gondos előkészítést igényel. Teljesen magától értetődő tervezési alapadat a kifűtendő épület számított hőszükséglete, valamint a biztosítani kívánt melegvízigény. Fontos differenciálni azonban az épület használati módját (lakóépület vagy vendéglátó egység, esetleg sport- vagy közintézmény), mert ezek az ingatlanok eltérő melegvíz-szolgáltatási feladatokat és hőszükséglet-számítást rónak a tervezőre. Napenergiával támogatott fűtésrásegítés és használati melegvíz-készítés esetén természetesen ügyelni kell az épület elhelyezkedésére, illetve a tető tájolására, dőlésszögére. Ezen kívül meg kell határozni még a kívánt szolár lefedettségi fokot, valamint definiálni az utánfűtésre használt fűtési hőtermelő(k) típusát is.

A szolár fedezeti fok a melegvíz-készítés azon részét adja meg, amely a szolár-rendszer által biztosítható. Kisebb rendszerek esetén (családi és ikerházak) a melegvíz-készítés lefedettségi foka 60%-os. Ez az érték napenergiával támogatott fűtésrásegítés során 26%. Utánfűtő hőtermelőként különösen ajánlott a megújuló energiaforrásokat hasznosító termékek (például hőszivattyúk vagy pelletkazánok) alkalmazása.

A fentiek meghatározása után – központi elemként – a puffertároló kiválasztása következik, ahol a puffertároló méretezését körültekintően kell elvégezni, hogy egyszerre jól és gazdaságosan működő rendszerkonfigurációt lehessen kiépíteni. Az univerzális puffertároló összhangban áll a fűtési hőszükséglettel, valamint – a frissvizes állomás által – a melegvíz-igénnyel. A puffertároló tervezése során ökölszabályként használható a következő: 30 liter puffertároló-űrtartalom minden egyes számított, 1 kW kazánteljesítményre. A puffertároló kiválasztása még a melegvíz-igény és a felhasználói szokások alapján is körvonalazódik.

Szolár melegvíz-készítés:
Családi és ikerház: űrtartalom = a napi melegvíz-igény 1,5-2-szerese, de legalább 50 l minden kollektor-felület m²-re.
Többlakásos ház: 30-80 l tároló-űrtartalom 1 m² kollektorfelületre.

Szolár fűtésrásegítés:
50-80 l tároló-űrtartalom 1 m² kollektorfelületre.

A szükséges tároló-űrtartalom 25%-os szolár lefedettségi fok mellett 30-50 l/m2, 50%-os szolár lefedettségi fok esetén pedig 50-70 l/m2 kollektorfelületet igényel. Többlakásos társasház esetén a napi melegvíz-igény 70/lakóegység (60 °C) lehet. Ezzel lakóegységenként kb. 1 m² kollektor-felület adódik, mellyel hozzávetőlegesen 35-45% lefedettség érhető el. Nem szabad azonban megfeledkezni a fűtési tágulási tartályról sem, melynek mérete a rendszer víztérfogatának (puffertárolóval együtt), statikus magasságának, valamint víztartalékának függvénye.

Az állomások kiválasztásának kritériumai

A frissvizes állomás esetén a kiválasztást befolyásoló alapvető tényezők: melegvíz-szükséglet, a rendszert használó személyek száma, a használati mód, illetve egyidejűség, és persze a puffertároló űrtartalma. A családi házak, illetve az ikerházak használati melegvíz-igénye lényegesen csekélyebb, mint a nagyobb létesítményeké (például sportintézmények). A gyakorlatban ez a puffertárolóban 30% melegvíz-űrtartalmat (sportlétesítményeknél 50%) jelent. A hőtermelő típusa és teljesítménye, valamint a megadott teljesítmény-jelzőszám alapján segédletekből lehet a puffertároló szükséges nagyságát megválasztani.
A szolár-töltőállomás kritériumai: ha az univerzális puffertárolós rendszer szolár-berendezéssel együtt üzemel, akkor a teljes létesítmény megközelítő kialakítása a következő ökölszabály alapján határozható meg.

Szolár melegvíz-készítés:
– Családi és ikerház: 1-1,5 m² kollektorfelület személyenként.
– Társasház: lakóegységenként kb. 1 m² kollektorfelület.

A 25%-os szolár lefedettségi fok 50 l napi melegvíz-igény (60 °C) mellett 0,5 m², az 50%-os szolár lefedettségi fok 50 l napi melegvíz-igény (60 °C) mellett 1 m² kollektorfelületet igényel.

Szolár fűtésrásegítés esetén a kollektorfelület egzakt meghatározása, illetve optimalizálása csak szimuláció segítségével lehetséges. A kollektorfelület nagyságának megközelítésére azonban a következő két ökölszabály alkalmazható:
– A nagyobb szolár lefedettségi fokot biztosító, melegvíz-készítésre méretezett szolár-mező felületét kell megduplázni.
– 1 m² kollektorfelületet kell minden 10 m² fűtött lakófelületre számolni.

A fenti lépések eredménye

az univerzális puffertárolóval támogatott komplex fűtési rendszer. Természetesen a feladat végleges befejezése további folyamatokat igényel még, ahol különösen fontos a felállítási hely tervezése. A felállítást, beépítést és a puffertárolós rendszer üzemeltetését helyi előírások, szabványok és műszaki iránymutatások szabályozzák. A beépítési hely tervezése során figyelembe kell venni a puffertároló súlyát vízzel feltöltött állapotában, valamint méreteit az épületen belül történő szállítás kapcsán. Ezekhez a műveletekhez hasznos segítséget adnak a különböző gyártók tervezési segédletei, melyek könnyedén elérhetők.