Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A melegvízkomfort növelése kondenzációs kombi készüléken

2010/5. lapszám | Fördős Norbert |  13 821 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A melegvízkomfort növelése kondenzációs kombi készüléken

Melegvízkészítés külső tárolóval, átfolyós rendszerben vagy esetleg beépített tároló által? Mindegyik megoldás mellett szólhat érv, illetve – több, kevesebb – ellenérv. Jelen cikk nem is akar egyik megoldás mellett sem állást foglalni, csupán egy lehetséges műszaki alternatívát kíván bemutatni egy átfolyós rendszerű kombi kondenzációs készülék esetén. Ma is sok ügyfél teszi fel a kérdést egy adott márkanév alatt a kondenzációs fűtési hőtermelő kiválasztása során, hogy melyik megoldás mellett tegye le a voksát. Ahány ház, annyi fűtési rendszer és melegvíz-vételezési szokás. Az ingatlanok fűtési hőszükséglete egyre kisebb, de a magasabb melegvízkomfort igénye jelentősen nőtt az utóbbi években. Az átfolyós kondenzációs készülékek fűtési modulációs tartománya alapvetően sok lakóingatlan kifűtését teszik lehetővé, azonban melegvízoldalról ők sem lépesek a lehetetlenre.

Ma is sok ügyfél teszi fel a kérdést egy adott márkanév alatt a kondenzációs fűtési hőtermelő kiválasztása során, hogy melyik megoldás mellett tegye le a voksát. Ahány ház, annyi fűtési rendszer és melegvíz-vételezési szokás. Az ingatlanok fűtési hőszükséglete egyre kisebb, de a magasabb melegvízkomfort igénye jelentősen nőtt az utóbbi években. Az átfolyós kondenzációs készülékek fűtési modulációs tartománya alapvetően sok lakóingatlan kifűtését teszik lehetővé, azonban melegvízoldalról ők sem lépesek a lehetetlenre.

Az átfolyós rendszer határai

Az átfolyós rendszerű kombi készülékek működési sajátosságait talán teljesen felesleges e lap hasábjain alaposan részletezni. Tény viszont, hogy gázfelhasználás szempontjából ez az egyik legtakarékosabb melegvízkészítési mód, hiszen a hőtermelő alapvetően csak akkor fogyaszt gázt, ha melegvíz-csapolás történik egy vételezési helyen (pl. mosdó, fürdő vagy mosogató). Az átfolyós rendszer előnye a folyamatos üzem és a fűtési üzemtől történő teljes függetlenség. Hátránya viszont a korlátozott vízhozam, a néha előforduló hőmérsékletingadozás, az adott esetben hosszú, üzemmeleg állapotba kerülés. Egyik átfolyós üzemű készülék sem képes becsapni a fizikai törvényeket, így a kombi készülékek melegvízkomfortját minden pillanatban a készüléken átfolyt vízmennyiség, illetve a kívánt hőfokemelés viszonya határozza meg a bevitt teljesítmény mellett.

Sok mai kombi készülékben a használati melegvízkészítés igényét szárnykerekes áramlásérzékelő jelzi a kazán vezérlése felé. Előnye ennek a megoldásnak, hogy – készüléktípustól függően – már viszonylag kis átfolyási mennyiség felismerésére alkalmas, másrészt az egyes lapátokban található mágnesek mozgásának érzékelése nem csupán indítójelzést adhat, hanem – ha a vezérlőpanel erre alkalmas – a Hall-szenzor segítségével az elektronika képes az átfolyt vízmennyiség mérésére is. Ez a lehetőség egyrészt roppant hasznos, mert mérőpohár nélkül lehet a kazánon átfolyt vízmennyiség értékét korlátozni (sok végfelhasználói reklamáció kerülhető el ezzel), másrészt a készülék égője – az égő modulációs tartományának korlátai között – jobban alkalmas arra, hogy a kívánt melegvíz-hőfok meg is valósulhasson a fogyasztói igényeknek megfelelően.

Hátrányként jelentkezik még, hogy a begyújtást követően sokáig kell várni a készülék üzemmeleg állapotba jutásáig. Erre is vannak különböző gyártói megoldások (programozható hőntartás, meleg víz parancsra funkció, beépített – elektromos fűtéssel ellátott – mikrotartály vagy csak egy egyszerű melegvizes előtéttartály), de nem minden esetben adják meg azt a komfortszintet, melyet a fogyasztó elvár. Mindezek azonban nem változtatnak azon a tényen, hogy a vízhozam – akár csak rövid ideig – nem növelhető meg, illetve sokszor várni kell a meleg víz „megérkezésére” a csapolási helyen. Az ilyen jellegű problémák egyik megoldása lehet – a többféle lehetőség közül – az alábbiakban bemutatott fali rétegtárolós egység bizonyos átfolyós rendszerű kombi készülékek számára.

Komfortnövelés fali rétegtárolóval

A zárt égésterű hőtermelők előretörése megállíthatatlan. Ebben a folyamatban azonban egyre nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak a kondenzációs készülékek. Az eladott falikazánok zöme még mindig átfolyós rendszerű kombi, így itt érdemes a melegvízkomfort növelésére olyan terméket keresni, amelynek – akár utólagos – beépítése minimális helyigénnyel és viszonylag kedvező költségekkel jár. Magyarországon is található már olyan gázkészülékgyártó cég, amely kínál az átfolyós rendszerű kombi készülékekhez köthető fali rétegtárolós egységet. A rétegtároló töltési elvét bizonyára most szükségtelen bemutatni, de pont ez a műszaki megoldás ideális egy kondenzációs kombi készülék esetén a melegvízoldali paraméterek javítására.

Megmarad, sőt kiemelt szerepet kap a kombi kazán szekunder lemezes hőcserélője. A hidegvíz-bemenet, illetve a meleg víz kimenő ág átkerül a fali rétegtárolóra (a vízáramlás érzékelése is itt történik), és különböző NTC-k mérik a hőmérsékleti viszonyokat. A belső körben – a tároló és a lemezes hőcserélő között – bronzházas, fokozatmentes szivattyú keringteti a használati meleg vizet, vezérlését pedig a tárolóegység elektromos panelje végzi, melyet kommunikációs kábel köt össze a kombi kazán központi egységével.

A tárolót a jelentős kihűlés ellen vastag hőszigetelő réteg óvja, külső burkolata pedig szerves egységet képez az átfolyós kombi készülékkel. Kondenzációs működésű kazánhoz csak időjáráskövető szabályozót érdemes bekötni, ahol általában már megoldott a tárolótöltés időbeli vezérlése is, így a fali rétegtároló hőmérséklete és hőntartási időprogramja – akárcsak egy külső tároló esetén – szabadon megválasztható és beállítható. Az átfolyós kondenzációs készülék fali rétegtárolós bővítése cirkulációs vezetékhálózaton is alkalmazható, de nem feltétlenül javasolt.

A fali rétegtároló előnyei

Valószínűleg mindenki számára elfogadható, hogy a legjobb melegvízkomfortot egy külső tárolóval alkotott hőközponti kialakítás (lehet akár szolár bivalens tárolóval, illetve más, kombinált rendszerben összeállított berendezés) vagy egy álló kialakítású (rétegtárolós) kondenzációs készülék adja. Ezek a megoldások azonban drágábbak és nagyobb is helyszükségletük. A beépített rétegtárolóval gyárilag ellátott készülékeknél azonban falra szerelhető a teljes egység, nem kell már általában a tárolóhoz külön tágulási tartályt, biztonsági szerelvénycsoportot, tároló-összekötő készletet és hőmérsékletérzékelőt külön vásárolni, mert azok beletartoznak a komplett termék szállítási terjedelmébe. Elmarad ezen kívül azok szerelési anyag-, illetve munkadíja, nem kell az esztétikus megjelenésre külön áldozni, mert egyszerűen nem lehet a telepítést elrontani. Azoknál a készülékeknél, ahol a rétegtároló és a kazán külön egységet képez, a kisebb önsúly miatt könnyebb a felszerelés, és viszonylag egyszerű az egységek összekötése. Az már persze más kérdés, hogy utólag – akár karbantartás vagy javítás során – mennyire lehet a készülék egyes alkotóelemihez hozzáférni. Nem mellékes még a komplett befoglaló méret, így gyakran az a megoldás lehet célravezető, ahol csak a mélységi méret tér el a kombi készülékek eddig megszokott méreteitől. A méreteknél is kardinálisabb kérdés viszont a legnagyobb és a tartós melegvízhozam.

Természetesen ezeket a paramétereket nem csupán a rétegtároló űrtartalma, hanem a melegvízkészítésre fordítható készülékteljesítmény, az átfolyt vízmennyiség és kívánt melegvíz-hőfok, valamint a szekunder lemezes hőcserélő tulajdonságai határozzák meg. Ha egy 25 kW teljesítményű (HMV) fűtési hőtermelőt egy átlagos, indirekt fűtésű melegvíz-tárolóval (120 l) kapcsolunk össze, akkor – a tároló műszaki jellemzőinek függvényében – a legnagyobb kimenő melegvíz-teljesítmény hozzávetőlegesen 145 l/10 perc, a tartós melegvízhozam 615 l/óra (azaz 10,25 l/perc) lehet. Itt persze figyelembe kell venni a készülék fűtési előremenőjének hőmérsékletét, a kívánt tároló-hőfokot, illetve a bejövő hidegvíz-hőmérsékletet (pl. DIN 4708 szerint). Ehhez képest egy átfolyós rendszerű kondenzációs készülék 23 kW teljesítmény mellett (HMV) a következő paramétereket képes teljesíteni: legnagyobb melegvízhozam 147 l/10 perc (ΔT = 30 K), valamint tartós melegvíz-teljesítmény 9,4 l/perc (ΔT = 35 K).

Látható, hogy a különbség nem annyira jelentős. Ez különösen akkor igaz, ha egy kisebb űrtartalmú, indirekt fűtésű fali tárolóval kialakított hőközponthoz képest végzünk összehasonlítást. Csodát azonban nem szabad várni, a fali rétegtároló sem kimeríthetetlen, a választás során össze kell hangolni a melegvíz-oldali paramétereket a fogyasztók, különböző csapolók vízmennyiség-igényével, valamint azok egyidejűségével.

A fali rétegtároló anyaga egyébként általában nemesacél, így nincs szükség külön magnézium védőanódra, nem kell a tároló falának korrózióból fakadó károsodásával számolni. A fali rétegtárolós egység talán egyetlen, igazi hibája lehet viszont, ha nincs a tárolón tisztítónyílás, melynek segítségével könnyebben elvégezhetők a vízkőképződés miatt szükséges javítások, illetve tisztítási műveletek.