A mekmesterek köztünk járnak
2010/3. lapszám | Fülöp Miklós | 3741 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Aktuális tanulságos történetünk szerepelhetne a Mekkmester rovatban is, ám ezúttal az elbaltázott dolgok mögé is benézünk, és a megmosolyogtató megoldások kárvallottja is szóhoz jut.
A történet 2009 februárjában kezdett íródni, mikor főszereplőnk fővállalkozóként elvállata egy budapesti XIII. kerületi társasházban lévő lakás komplett gépészeti felújítását. A teljes körű felújítás keretein belül egy alvállalkozótól megrendelésre került a kéményen belüli, füstgázoldali kéménybélelés, amelyet a „szakember” el is végzett. A munkák elhúzódtak, így a kémény légoldali befejezésére 2009 novemberében került volna sor, ám időközben a kéményes vállalkozóval megromlott a kapcsolat, mert több esetben inkorrektnek bizonyult. Egyéb munkáknál is késett, nem lehetett telefonon elérni, nem jelent meg a megbeszélt helyszínen. Sajnos ez a hozzáállás a munkájával kapcsolatban is elmondható, hiszen a kémény befejezésére hívott másik vállalkozó természetesen megvizsgálta a korábban elvégzett kéménybélelést – mivel a nevét kell adnia a munkához –, és az alábbiakat tapasztalta:
- hiányzott a kéményoldal védelme,
- 3 db westerform csőből lett összeállítva a bélés,
- szabályos ÉMI-engedélyes toldóidom helyett szigetelőszalaggal rögzítették azokat,
- acél összekötő elem helyett alumíniumcső került beépítésre,
- lemezcsavaros kötések kerültek alkalmazásra (ezeket a megoldásokat láthatjuk a képeken).
A mekmester nem vállalta fel a kémény rendbetételét, melyért 100 000 forintot korábban felvett, mi több, állította, hogy ő megfelelően
elvégezte a rábízott munkát. A kontár módon elkészített kéménybélelés kijavítása és helyrehozatala további 130 000 forintjába került a fővállalkozónknak, amely immáron rendelkezik kéményseprői szakvéleménnyel.
A történethez hozzátartozik, hogy – majdhogynem természetes módon – számla nélkül dolgozott az alvállalkozó, így mentesítve magát az adófizetés és a számon kérhetőség terhe alól. Nyilván a fővállalkozó is helytelenül járt el, amikor nem ragaszkodott a számlához, gondolván, megspórol néhány tízezer forintot, így most ennek a levét issza, és fizeti ki a megtakarított költség sokszorosát. Nem beszélve arról, hogy mi történik akkor, ha az elbaltázott megoldások balesethez, tragédiához vezetnek. Szerződés és számla nélkül vajon ki viselte volna ennek az anyagi és büntetőjogi következményét? Vajon hány ilyen időzített bomba ketyeg a lakásaink kéményében? Ezek a magukat szakemberek nevező kontárok köztünk járnak! Vajon milyen munkát végezhet az ilyen egy laikus megrendelőnél, ha egy kollégát így átver? És mi adunk neki munkát, belőlünk él, mi hívjuk be a lakásainkba...
