Az Óbudai Gázgyár története III.
2011/4. lapszám | Fischer Zoltán | 40 408 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Cikksorozatunk (1. rész, 2. rész) harmadik része az 1940-es évektől a második világháborún át a hanyatlásig, majd az 1987-es teljes leállásig követi nyomon az Óbudai Gázgyár történetét.
Az Óbudai Gázgyár teljesítőképessége 1940-re elérte a maximumot. A kőszéngáz-fejlesztő berendezések kapacitása teljesen ki volt használva, tartalékkal nem rendelkeztek. A generátorgáz-előállító berendezés és a kemencék teljes kapacitással üzemeltek. Az erőteljesen növekvő gázfogyasztás miatt 1940-ben Véssei vezérigazgató írásban fordult a székesfőváros polgármesteréhez, miszerint a napi termelést 100-120 ezer köbméterrel kívánatos emelni, melyet csak a gázgyár kemencéinek bővítésével lehetett elérni. A terveket és a megvalósítást a székesfőváros tanácsa elfogadta, és a bővítés munkálatait megkezdték. Ekkoriban a szén a Ruhr- és Saar-vidéki bányákból érkezett évi 345 000 tonna mennyiségben, télen vasúton, a többi évszakban pedig a Dunán, vízi úton. Ezekre az évekre jellemző volt mind a magán, mind az ipari gázfogyasztás nagymértékű növekedése, függetlenül az árak változásától.
1. kép: 1912. 08. 17. gázfejlesztő kemencék
A háztartásokban még mindig megérte a kényelmes, bizonytalanságoktól mentes gázt használni. De a háborús iparnak is nagy szüksége volt a gázra. Az óbudai gázgyár 30 éves fennállása és üzemelése a bővítésen túl megkövetelte a rendszeres és gyakori karbantartási munkákat, javításokat és felújításokat. 1941-ben a gáztermelés 130 millió köbméter fölé emelkedett, a napi gázszükséglet időnként az 500 ezer köbmétert is elérte. Nem csoda, hogy 1942-re az Óbudai Gázgyár elérte a termelőképességének felső határát, úgy, hogy még az üzembiztonság szempontjából szükséges tartalékkal sem rendelkezett, sőt még további emelkedéssel is számolnia kellett. A további bővítés befejezését 1943 őszére tervezték. A katonai szolgálatot teljesítők miatt az alkalmazottak létszáma megcsappant. Szociális helyzetük könnyítését ezúttal is fontos kötelezettségének tekintette az üzem vezetősége. A kisebb jövedelműeket, az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került munkatársakat jelentős összegekkel támogatták.
2. kép: A kemencesor bontás után
A rászorultak közül sokan vették igénybe a kamatmentes fizetési előleget. A legalapvetőbb élelmiszereket és ruházati cikkeket beszerezték, és szétosztották a bajba jutott dolgozók között. 1944-ben a légitámadásokkal megkezdődött az egyre növekvő háborús károsodások sora. Az első komoly zavart az Északi vasúti összekötő híd egy részének 1944. szeptemberi bombázásai okozták, mert a híddal együtt az arra szerelt nyomóvezeték is elpusztult, valamint a generátortelep is súlyosan megrongálódott. A másik nagyobb zavart a Margit-híd 1944. november 4-i felrobbantása jelentette, amikor a második nyomóvezeték is megsemmisült. 1945. január 2-án bombatalálat érte az üzemi területen a távnyomó berendezés előtt levő főgázvezetéket, és a gázszolgáltatást egy időre be kellett szüntetni. 1945 első negyedéve volt a legnehezebb időszak a helyreállítás terén. A háború, valamint az árvíz okozta károk kijavítása állandó küzdelmet jelentett a termelés fenntartása érdekében.
3. kép: A lerombolt Margit-híd.
4. kép: A bontás képei: kéményrobbantás
Az Óbudai Gázgyár Budapest körülzárásakor orosz kézre került, és így az ostrom során sok károsodástól menekült meg. A károk közé kell még sorolni, hogy a két darab 100 ezer köbméter űrtartalmú gáztartó is megsérült, és kiégett. A hat kemenceblokk közül két új és két régi blokk falazata megrepedezett. A háborús események következtében a generátortelep négy generátora és csővezetéke, valamint a generátortelep salakfelvonója is megsérült. 1945 márciusára tervezték a gázgyár újbóli megindítását, ez azonban csak március végére sikerült. A gyár újbóli üzembe helyezése alatt a csőhálózat helyreállítása is folyt. Először a budai részek jutottak gázhoz, majd 1945. június elején a Boráros ideiglenes fahídon elhelyezett, szintén ideiglenes gázvezetéken sikerült átvezetni a gázt a pesti oldalra is. A gázhálózatok javítása és felülvizsgálata eredményeként 1945. szeptember végére Budapest egész területének gázcső-hálózatát gáz alá lehetett helyezni. A pesti oldal gázellátásának biztosítására a Margit-híd pillérein nyugvó, függő sodronykötélhidat szereltek a gáznyomó vezeték hordozására. 1945. december 1-től kezdve ez a cső biztosította Pest gázellátását.
5. kép Az óbudai levegős földgázbontó
Az Óbudai Gázgyár helyreállítása
A háborús események miatt az Óbudai Gázgyárban a pusztulás mértéke 1945-ben a becslések szerint megközelítőleg 12%-os volt, amely adat a berendezésekre és létesítményekre egyaránt vonatkozik. A háborús pusztítást 1947-re kijavították, a szükséges berendezéseket, létesítményeket újraépítették. A gáztartók 1945-ben teljesen elpusztultak, ezeket 1947-re 66%-os mértékben sikerült kijavítani. A gáztartók hiánya miatt a részleges gázellátást a kerületi föld alatti nyomásszabályzókkal végezték. Azonban a gázgyártáshoz szükséges külföldi szén hiánya a gyártott gáz mennyiségét annyira lecsökkentette, hogy a háború vége felé a gázszolgáltatást napi 3-4 órára korlátozták. A kalóriaérték növelésére 1945 őszén megállapodást kötött a Gázművek a MAORT-tal (Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság), hogy az Újudvari telepről havi 8-9 ezer tonna cseppfolyósított propán-bután gázt szállít vasúti kocsikkal. Óbudán kiépítették a cseppfolyós PB-fogadó állomást és elgőzölögtetőt. A tartályból adagolt PB-gáz a gőzfűtésű előmelegítőből és elgőzölögtetőből a gázmérőn keresztül a gáztartóba került, ahol a városi gáz kalóriaértékét növelte, előbb 2800 kalóriára, majd 3100, 3600, később pedig 4000 kalóriára köbméterenként. 1949-1950-ben került sor az I. és II. kemencecsoport átépítésére, ami azt jelentette, hogy a háború végén rendelkezésre álló kemencék száma közel a kétszeresére nőtt.
6. kép Az Óbudai Gázgyár látképe leállás előtt
7. kép régi gázmérő órák
8. kép A szénalapú gázgyártás vége, 1984. okt. 25.
A gáztermelés mellett a kemencecsoport átépítésével a koksztermelés is megnőtt, ami a lakossági kokszellátás javulását eredményezte. 1954-ben helyezték üzem-be a VII. kemencecsoportot, ezzel az üzemelő kamrák száma 101 lett, a napi termelés pedig 360 ezer köbméterre nőtt. 1955-ben fejeződött be a VIII. kemencecsoport 16 kamrájának felépítése, ezzel a napi teljesítmény 430 köbméter/kamra gázra nőtt. Megemlítendő, hogy a kamrákat a Koppers-kamrák alapján és a cég segítségével magyar szakemberek tervezték, és hazai anyagokból építették fel. Az üzemelő kamrák száma ezzel 117-re nőtt. 1958-ban átépítették a kemenceüzem V. és VI. blokkját, 1959-ben pedig a IV. blokkot. Az átépítés alatt 15-16 darabbal csökkent az üzemelő kamrák száma, ezzel csökkent a kamragáz- és koksztermelés. A kieső kamragáz mennyiségét földgázzal és a kokszgenerátor-üzem fokozott termelésével pótolták.
Földgáz felhasználása városi gázra
Az ötvenes évek végén nyilvánvalóvá vált, hogy az igények kielégítésére nem elég, ha dúsítógázként használják a földgázt, hanem közvetlenül a városi gáz forrásává kell azt tenni. Az Óbudai Gázgyár bővítése lehetetlenné vált, és a hagyományos városigáz-gyártás újabb növelése sem volt lehetséges.
Földgázbontók létesítése az Óbudai Gázgyárban
A gyár szakembereinek irányításával és közreműködésével megtervezésre került és 1963-ban felépült az egyenként 100 ezer köbméter napi kapacitású termelőegységekből álló első levegős földgázbontó üzem. Az 1963 végétől termelő egység 1964-ben 53,9 millió gázt adott, ami lehetővé tette a városi gáz termelését. 1969-ben a levegős bontóüzemet kettő darab 150 ezer köbméter napi teljesítményű egységgel bővítették. Természetszerűen ezzel egyidejűleg a korábban megépült reaktorokat is korszerűsítették.
Az Óbudai Gázgyár tevékenységének visszafejlődése és leállása
Tartálytornyok hosszmetszete
Az Óbudai Gázgyárban súlyos gondokat okozott a kemencék állagromlása, ami a ’60-as évek végén kezdődött és a ’70-es években felgyorsult. Ezt az állagromlást a kemencék elöregedése és a szenek sülőképességének romlása együttesen idézte elő. Ezt a folyamatot megállítani, megfordítani nem lehetett. Az üzemképes kamrák száma az eredeti 117-ről 1975-ben a VIII. blokk leállítása miatt 78-ra csökkent. 1980-ban 63, 1983-ban összesen 38 darab kamra maradt üzemben. A kamrák száma ezt követően tovább csökkent, és végül ösz-szesen 28 kamra maradt üzemképes. Az üzemeltetést műszaki nehézségek miatt nem lehetett fenntartani. A nagymérvű elhasználódás miatt 1984. október 15-én a kemencékkel együtt az egész szénfeldolgozó vertikum megszűnt. A szénelőkészítő, a kokszfeldolgozó és gáztisztító üzemek leálltak. Ezzel az Óbudai Gázgyárban 71 év után megszűnt a szénalapú gázgyártás. A továbbiakban csak a levegős bontók üzemeltek, oly módon, hogy a földgázzal feltöltött gáztartókba keverték a levegős bontott gázt. 1987. április 6-án a levegős bontás is leállt. Április 14-én ezt a távnyomó üzem leállítása követte. Ezzel Óbudán a gázkiszállítás megszűnt.
A tornyok ma
A lakótelep ma
A leállítás után megkezdődött az üzemi berendezések lebontása, a területek rendezése, a fennmaradásra érdemes épületek más célra történő átalakítása. Mára az Óbudai Gázgyár mintegy 27 hektárnyi területén található épületeinek egy része műemléki védettséget élvez, azonban semmilyen állagmegóvásban nem részesülnek, ezért nagyon vegyes képet mutatnak. A Gázgyár épületegyüttese: mérlegház, igazgatósági épület (a Gázgyár együttesének művészi szempontból talán legigényesebb épülete, amely a Gázgyár utca felé impozáns homlokzattal tekint), jóléti épület, lakóépület, raktár, nagyműhely, száraztisztító, óraház (a gyárterület műemléki szempontból egyik legértékesebb épülete), távnyomó, kátránytornyok (a közvetlenül mellette álló víztoronnyal a gyárterület leglátványosabb, legértékesebb elemét jelentik), víztorony, kazánház, központi labor, villamossági központ, benzinfinomító, szivattyúház. Legrosszabb állapotban talán az egész épületegyüttes szimbólumának tekinthető víz- és kátránytornyok vannak, a szél és az időjárás vasfoga már elkezdte felemészteni a hajdani építők dicső munkáját.
Gázgyári lakótelep építése
Az elmúlt években több nagyszabású elképzelés is született a terület építészeti rehabilitációjára vonatkozóan, sőt a Fővárosi Önkormányzat egy 2005-ös határozata rendelkezik is a terület kultúr- és fesztiválpark jellegű hasznosításáról, azonban pénzeszközöket nem rendeltek a határozat mellé. 2009-ben jelentős lépésként megkezdődött a terület kármentesítése, a szennyezett talaj elhordása, ám ez később felfüggesztésre került. Csak bízni lehet abban, hogy hamarosan lesz olyan befektető, akinek fontos lesz a múlt eme szeletének megmentése unokáink számára.
Forrás:
Dr. Gulyásné Gömöri Anikó Dr. Balogh András Vadas Ferenc: Az Óbudai Gázgyár története
