Mese a nyíltszívű beruházóról
2011/6. lapszám | Dr. Barcsik József | 2747 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Nem mese, amit elmondok, bár mint minden mesének, van eleje, mellyel a történet elkezdődött. Egy szakmafüggetlen, nem épületgépész cég munkatársai mondták el történetüket az épületükben megvalósuló fűtési rendszerrel kapcsolatban.
Az üresen álló épületet néhány éve vásárolták meg abból a célból, hogy egy összeszerelő műhelyt létesítsenek benne. Ehhez szükség volt a beszállított alkatrészek fogadására, valamint az elkészült részegységek, végtermékek időszakos tárolására, raktározására is. Készen kapták a „dobozt”, az üresen álló épületet, és ehhez kellett biztosítani az ivóvízellátást, a keletkezett szennyvíz elvezetését, valamint az egyes helyiségek funkcionális igényének megfelelő fűtést is. Úgy gondolták, hogy egy központi fűtésű rendszert alakítatnak ki az épületben, és a mai kor elvárásainak megfelelően egy biomassza-tüzelésű kazánnal termelik meg a fűtési meleg vizet. A gépkocsi-bejáratoknál a hőveszteség csökkentése érdekében légfüggönyben gondolkodtak.
Az elképzelést rövidesen tett követte. Egy tervezőt felkértek a fűtési rendszer megtervezésére. A tervező el is készítette az épület kétcsöves rendszerű központi fűtési tervét. A szükséges teljesítményű radiátorokat is betervezte. A kazánházba egy ismert márkájú biomassza-tüzelésű kazánt tervezett be. A keletkező égéstermék elvezetéséhez egy általa kiválasztott lemezkémény került a rajzokba. A fűtési rendszerbe egy megfelelő térfogatú puffertartályt választott ki a tervező. A fűtési terv birtokában felkerestek egy kivitelező céget. A tárgyalásokat követően – szóban – megállapodtak, hogy a szerelést elvégzik X összegért. A kivitelezésre a pénzügyi forrás rendelkezésükre állt. Kivitelezői szerződést – utólag talán azt mondhatjuk, „jóhiszeműen” – nem kötöttek a fűtési rendszer megvalósítására. A munkaterületet átadták a kivitelezőnek, aki ezt követően megkezdte a szerelést. Közben a munkára előleget kért a megbízótól, melyet át is adtak a vállalkozónak.
A megrendelő – laikus lévén – teljes mértékben megbízott a kivitelezőben. Egyébként épületgépész műszaki ellenőrt nem kért fel a szerelés ellenőrzésére, érdekeinek védelmére. A szereléssel a kivitelező elkészült, de kiderült, hogy a tervtől eltérően valósult meg az épület központi fűtési rendszere. A szerelés során teljesen figyelmen kívül hagyták a kiviteli tervben foglaltakat.
A vállalkozó tájékoztatta a tulajdonost, hogy elkészültek a munkával. Újabb számlát nyújtott be a megbízónak, de egyben közölte, hogy a teljes átadásig még további költségekkel jelentkezik. Ezt követően a megrendelő képviselői végigjárták az épületet, és azt látták, hogy a kazánházba ismeretlen gyártmányú – ún. gyári táblával nem rendelkező – két darab meleg vizes kazán került beszerelésre. A gyári tábla, gépkönyv hiányában nem lehetett tudni, hogy mennyi a beépített kazánok teljesítménye kW-ban, mekkora a huzatigényük. A következő tétel: a kivitelező a tervtől eltérő – kisebb – térfogatú puffertartályt épített be a fűtési rendszerbe. A kazánházban találtak egy a terven nem szereplő puffertartályt, mely a kivitelező elmondása szerint a bejárati ajtó-légfüggönyök levegőjének felmelegítését szolgálta volna. Ez viszont nem valósult meg, költséghiányra hivatkozva. A folyamatnak volt még egy szépséghibája, talán mind közül a legfontosabb. Az elkészült fűtési rendszer műszaki átadás-átvételi eljárását nem bonyolították le.
A megbízó kérte, hogy adják át az eljárás során
- a megvalósult fűtési rendszer – gépészeti és villamos – megvalósulási „D” tervét, a műszaki leírást,
- a beszerelt biomassza-tüzelésű kazánok gépkönyveit,
- a beépített puffertartályok gépkönyveit,
- a beszerelt keringtető szivattyúk, szerelvények, csövek bizonylatait,
- az elkészült fűtési rendszer átmosatásáról készült jegyzőkönyvet,
- a zárt tágulási tartályok nyomásának beállítási értékeit,
- a fűtési rendszer nyomáspróba- jegyzőkönyvét,
- a fűtési rendszer hidraulikai beszabályozását igazoló bizonylatot,
- a kémények vizsgálati jegyzőkönyveit,
- a kémény huzatmérését, és annak összehasonlítását az egyes kazánok gépkönyveiben az elvárt huzatigénnyel,
- az egyes kazánok füstcsövein a füstgáz-hőmérséklet mérését.
A vállalkozó a műszaki átadás-átvételi eljárás lefolytatásának feltételeként az általa jogosnak tartott további összeg átutalását jelölte meg.
Hogyan tovább?
(Nem mellékesen: Ezután az épületben – a szükség úgy hozta – dolgozni kezdtek. Eljött a fűtési idény, és a tulajdonos elkezdte a biomassza-tüzelésű, meleg vizes központi fűtésű rendszert üzemeltetni. A felvett fűtő a tudásához mérten végezte a feladatát, de nem kapta meg a fűtési rendszer kapcsolási sémájára készített kezelési és karbantartási utasítását sem. Több olyan probléma jelentkezett menet közben, amit nem tudtak megoldani.) A mesének lehet rossz vége? Reméljük, nem. Mit tehet a tulajdonos, hogy a beruházás gyermekbetegségeit meggyógyítsák? Le kell ülnie a tárgyalóasztalhoz a vállalkozóval, úgy, hogy a megrendelő előzetesen felvértezi magát a megfelelő szakmai háttéranyaggal. Ennek érdekében egy jól képzett, megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkező központifűtés-szerelőmesterrel tételesen fel kell méretnie a megvalósult állapotot. Ennek a felmérésnek tartalmaznia kell a beépített berendezéseket (kazánok, puffertartályok), szivattyúkat, hőleadókat, anyagokat, szerelvényeket stb., egyszóval amiből összeállt a fűtési rendszer. A fűtésszerelő a felmérést követően elvégzi a méretek függvényében a feltételezett anyag- és munkadíj-számítást. Ennek birtokában a megrendelő rendelkezni fog egy közelítő megvalósulási összeg-kalkulációval. Ezt össze lehet majd vetni a kivitelező által követelt költséggel, összeggel. Ezt követően a feleknek először békés úton, peres eljáráson kívül meg kell próbálniuk rendezni a beruházás pénzügyi állapotát.
A fűtési beruházás tanulságáról
Minden mesének van tanulsága, minden történet egy tanulsággal fejeződik be. Esetünkben a megbízó értetlenül áll a történtek előtt. Mit kellett volna tennie, hogy a beruházás műszaki és pénzügyi háttere biztosított legyen? Ugyanis most derült ki, amikor az i-re a pontot fel kellett volna tenni, hogy nem kötöttek szerződést. Nem foglalták szerződéses formába a kivitelezés során – az átadott kiviteli terv alapján – megvalósítandó műszaki tartalmat, a projekt díját. A szerződésben a konkrét műszaki tartalom mellett a szerződés formáját – átalánydíjas vagy tételes elszámolású – is tisztázni kellett volna. A megrendelőnek – laikus lévén – fel kellett volna kérnie egy épületgépész műszaki ellenőrt, aki a nevében eljár, gyakorolja a tulajdonosi jogokat, ügyel arra, hogy a kiviteli tervtől csak a tervező hozzájárulásával térhessen el a kivitelező. Gondosan vigyáz arra, hogy az építési naplót a kivitelező fo-lyamatosan vezesse, a napi bejegyzéseit megtegye. Ezekre a műszaki ellenőr aztán érdemben reagál. A vállalkozó által a megrendelőnek benyújtott szerződés szerinti számlákat ellenőrzi. A szerelés befejezését követően gondoskodik a műszaki átadás-átvételi eljárás összehívásáról és lebonyolításáról. Amennyiben a fűtési rendszer beruházása nyáron fejeződik be, akkor a 72 órás próbafűtést a fűtési idényben végezteti el a vállalkozóval, amit jegyzőkönyvben dokumentálnak le, mely bizonyítja a fűtés minőségi megfelelőségét. Ennek során az egyes helyiségekben a megrendelő megbízottjával hőmérsékletméréseket kell végezni. A pozitív fűtési eredmények birtokában utalhatják át a kivitelezőnek a beruházási összegből visszatartott részt. Ha a tulajdonos ebben a szellemben folytatta volna le a biomassza-tüzelésű, központi fűtésű rendszer beruházását, akkor kevesebb álmatlan éjszakája lett volna, és a kivitelezővel való kapcsolata sem romlott volna meg. A fűtési beruházás gyermekbetegségeit megelőzhetjük, ha betartjuk a rendeletekben megfogalmazott játékszabályokat. „Itt a vége, fuss el véle.”, ahogy a meséink is befejeződnek. A mi szakmai mesénk eddig tartott. Talán érdemes volt elmondani, remélve, hogy okulhatnak belőle mások is.
