Szegénylegényből királyfi
2011/11. lapszám | Fülöp Miklós | 4113 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A meséket mindannyian szeretjük. Ott a gonosz elnyeri büntetését, jó tett helyébe jutalom jár, a szerelmesek pedig boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Mai mesénk a szegénylegényről szól, aki elment a nagyvárosba szerencsét próbálni. Hogy hősünk elnyerte-e a királylány kezét, és övé lett-e a fele királyság, a történet végére megtudjuk.
A szokatlan felvezető
A szokatlan felvezető után némileg tényszerűbben is vázoljuk cikkünk témáját, amely az Uniszer Team Kft. története, a miértre pedig a cég története szolgál válaszként, ami igen érdekes, hiszen a rendszerváltás előtt alakuló és azt túlélő vállalkozásról van szó, úgy, hogy a jelenben 35 fős alkalmazotti létszámmal dolgoznak, sőt, Nyugat-Európában is megállják a helyüket. Az Uniszerről beszélni nem lehet a cégvezető említése nélkül, hiszen a vállalkozás története az ő története is. Bagics Lajos egészen fiatalon, az általános iskola befejezése után Budapestre került, ahol központi fűtés- és csőhálózat-szerelőnek tanult. A képesítés megszerzése és egy honvédségi kitérő után, 1977-ben egy kisiparos mellett kezdett el dolgozni, aki a kor színvonalát meghaladó, minőségi munkákat végzett jó nevű közéleti szereplőknek. A sors tehát úgy hozta, hogy Bagics Lajos egészen fiatalon kapcsolatba került a legmagasabb igényekkel és a legújabb technikai megoldásokkal, olyanokkal, amelyekkel akkoriban hazánkban csak nagyon kevesek.
Említhetjük itt a falsík alatti öblítő-rendszereket vagy a hőfokszabályozós csaptelepeket, és ne felejtsük el, hogy a nyolcvanas évek elején járunk! Ezek az élmények a fiatal szerelő egész további életét meghatározták, és világos célként fogalmazódott meg benne, hogy ebben a közegben akar dolgozni. A nyolcvanas évek végén újabb szakma (gázvezeték- és készülékszerelő) megszerzésével képezte tovább magát, majd mestervizsgák következtek. Változást az 1984-es év hozott, ugyanis főhősünk ekkor ismerkedett meg Alter Ferenc épületgépész mérnökkel, akinek egyből feltűnt Bagics szakmai affinitása. Az ismeretség eredményeként még ebben az évben megalakították az Uniszer Gmk.-t. A cégnek kezdetben kevés, viszont annál igényesebb munkája volt, jellemzően családi házak, luxusvillák beltéri medencével, jacuzzival, majd megbízást kaptak az Atrium Hyatt szálloda uszodagépészeti kivitelezésére. 1986-ra az Uniszer Gmk. létszáma 8 főre emelkedett, és az egyre érdekesebb kivitelezési munkák mellett a cég látta el az Ideal Standard márkaképviseletének hivatalos szervizpartneri teendőit is. A rendszerváltás idejét a legmagasabb luxusigényű munkák sora jellemezte, ekkorra a dolgozói létszám már 12-14 fő volt. A fejlődés ezután sem állt meg, a változatos és komoly kihívást jelentő megbízásoknak egy közös jellemzője volt: a legmagasabb minőségi elvárás. Az 1995-ös év több változást is hozott. Mivel a gmk. ekkorra elavult vállalkozási forma lett, a cég kft.-vé alakult, így jött létre az Uniszer Team Kft.
 |
A másik szintén jelentős változás, hogy az alapítók útjai elváltak, és a korábbi társ más irányba haladt tovább, így a cég vezetése teljes egészében Bagics Lajosra maradt, ám ez sem okozott megtorpanást. Az ezredfordulót követően a hazai megbízások mellett, amelyek számtalan szakmai sikert hoztak, külföldön is megmérettetésre került a cég, ugyanis két jelentős munkára is megbízást kapott az Uniszer Team Ukrajnában, amelyekből ez egyik a kijevi miniszterelnöki rezidencia épülete volt. Az ezt követő évekből érdekességként kiemelhetjük a Parlament tűzivíz-hálózatának gépészeti tervezését, de újabb külföldi kihívásként egy horvátországi szálloda kivitelezési munkáit is. A következő jelentős változás a cég életében 2005-ben állt be, amikor 1000-3000 m²-es luxusvillák mellett még nagyobb munkákat is sikerült megszerezni hotelek, irodaházak teljes körű gépészeti kivitelezése formájában. Ekkorra a dolgozói létszám elérte a 33-36 főt. 2010-ben az Uniszer Team ismét átlépte a határt, ám ezúttal nyugatra fordult, hiszen szerződést írtak alá egy svájci munkára, amely Bázelbe szólította a csapatot. A svájci bemutatkozás jól sikerült, amit a tavalyi évben újabb lehetőség követett, ezúttal Luganóban, ahol – talán mondanunk sem kell – a legkomolyabb elvárásoknak kell megfelelni. Cikkünk nem interjúnak indult, ám az anyagyűjtés kapcsán megismerkedtem Bagics Lajossal, aki közlékenységével kiváló beszélgetőpartnernek bizonyult.
Néhány momentum ebből a beszélgetésből kihagyhatatlan.
Valószínűleg sokan vannak azok, akik szívesen dolgoznának a felső tízezerhez tartozó megrendelőknek, ám ez keveseknek adatik meg, önnek, hogy sikerült?
A szerencsén is múlott a dolog, hiszen fiatalon belecsöppentem ebbe a közegbe, de csak ezért még nem adna senki munkát. Lassan negyven év küzdelmes munkájának az eredménye az az apránként felépített kapcsolati tőke, amely az ügyfélkört adja. Zsoldosnak tartom magunkat, akik a legmagasabb igényeket szolgálják ki a lehető legmagasabb szinten, ahol hibára nincs lehetőség: minőséget várnak tőlünk, és nekünk ezért minőséget kell adnunk. Meg szoktam említeni, hiszen büszkeséggel tölt el, hogy számtalan ismert közéleti szereplő mellett hat miniszterelnöknek volt szerencsém dolgozni.
 |
A rendszerváltás előtt kezdődött a cégtörténet, és mára 35 fővel dolgoznak; ez sem átlagos…
Van olyan munkatársam, akivel 22 éve dolgozom együtt, de tízet meghaladó azok száma is, akikkel több mint 10 éve dolgozunk. Van olyan szerelőnk, aki nálunk ismerkedett meg a szakmával, itt volt inas. Volt azért egy-két bukkanó is. A legnagyobb talán 1998-ban volt, amikor az EVA bevezetésekor 12 nagyon jól képzett, értékes munkatársam úgy gondolta, hogy megpróbál a saját lábára állni. Néhány szerszámmal, összeállva úgy döntöttek, hogy vállalkozók lesznek. A 12 emberből 7 visszajött néhány éven belül. Visszavettem őket, mert igazából egy csalfa remény áldozatai lettek. Amiben hibásak voltak, hogy nem tudták mérlegelni azt, hogy őket a legelső fordulóban átverik. Nem volt meg a tapasztalatuk ahhoz, hogy egy munkát megfelelően képviselni tudjanak. Egy munkát nem csak megszerezni kell, és nem elég az sem, ha megfelelően megcsinálod, annak az ellenértékét meg is kell kapnod.
Ezzel sosem volt problémája, a megrendelők mindig fizettek?
Nem panaszkodhatom, mert általában nem volt a fizetéssel gond, ám az lenne a furcsa, ha nem tudnék néhány ellenpéldát mondani. Emlékezetes, az országos médiát is megjárt eset volt, amikor a televízió kamerái előtt szereltük le egy közintézményben a kazánokat, mert a megrendelő nem fizette ki a munkát, ám végül ez az eset is jól végződött, és megkaptuk, ami járt.
 |
Éppen kérdezni akartam az egyes munkák utóéletéről, meddig követik figyelemmel azokat?
Mivel nagy többségében igen komoly és összetett gépészeti rendszerekről van szó, kijelenthetjük, hogy a tervezés, kivitelezés során a házat feleségül vesszük, azaz végigkísérjük az életét, egészen addig, ameddig a tulajdonos ezt igényli. Van olyan épület, ahova 24 éve járunk karbantartani, és van példa arra is, hogy az ingatlanok tulajdonosváltásakor minket is „eladnak”, azaz a házzal együtt mi is megyünk.
A végére hagytam a legérdekesebbet. Kérem, meséljen a nyugat-európai szerepvállalásukról.
A válaszhoz hozzátartozik, hogy egész életemben a holnapokra készültem, a mai nap már hozza magát, nekem mindig a jövő volt az érdekes, hogy ne kerüljek olyan helyzetbe, amin meglepődnék. Részben a külföldi munkavállalást is az előregondolkodás szülte, mert itthon jelenleg nem látom biztonságban az embereim megélhetését. Pár éve szűkül az a kör, amely elvárja és megfizeti a magas igényeket, és nem árulok el titkot azzal, ha azt mondom, hogy elég bizonytalan a helyzet mostanában az építőiparban is. A svájci munkavállalás nagy kockázattal is jár, hiszen meg kell ismernünk, meg kell tanulnunk a helyi viszonyokat, amelyek számtalan ponton különböznek a hazaitól, a legkisebb dolgoktól kezdve, mint a parkolási vagy behajtási szabályoktól, a munkaidő betartásán át a pénzügyi kérdésekig. Emellett komoly logisztikai feladatokat is meg kell oldanunk, hiszen minden anyagot itthonról viszünk, de említhetem a kint dolgozó kollégák elszállásolását is.
 |
Zárszóként kérem, foglalja össze az Uniszer elmúlt 27 évét.
1968-ban jöttem el otthonról, egy dunántúli kis faluból. A vasútállomásra a nagyapám kísért ki, aki az életbölcsességét néhány mondatba sűrítve adta át nekem, figyelmeztetvén, hogy az egyetlen pótolhatatlan érték a becsület, és arra mindennél jobban vigyázzak. Nos, eszerint próbáltam élni: bárkivel megállapodtam valamiről, legyen az alkalmazott, partner vagy ügyfél, az kőbe lett vésve. Küzdelmes, szorgalmas munkával értem el mindent. Lassan 60 éves leszek, régen azt gondoltam, hogy ekkorra hátradőlök a karosszékben, de ez nem így lett, többet dolgozok, mint valaha. A munkák előkészítése, megszerzése hatalmas feladat, amelyben támaszkodhatok az elmúlt 27 évre, arra, hogy nem okoztam csalódást, és még mindig a holnapokra készülök…
A bevezetőben említett szegénylegény végül szerencsével járt, és ha királyfi nem is lett belőle, ma egy megbecsült, 35 alkalmazottért felelősséget vállaló, a legmagasabb elvárásoknak megfelelő cég vezetője. Minden jó, ha jó a vége, itt a vége, fuss el véle.
Fülöp Miklós
