Minőség a hosszú élet titka
2012/4. lapszám | Gémes Atilla | 9900 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A vízelvezető rendszer az épület igen kis része, a beruházás értékének csak ezrelékekben meghatározható tételét jelenti, viszont a követelményeknek nem megfelelő gyártmány kiválasztása nagy károkat okozhat (pl. beázás), illetve a ház használati értékét nagymértékben lerontja, a felhasználó életminőségére és egészségére is hatással van!
Jó esetben életünk részét képező használati tárgyainkat hozzáértő mérnökök tervezik meg, az alapján, hogy milyen felhasználói, használati, kényelmi igényeknek és szabvány-követelményeknek kell megfelelniük. Azt a folyamatot, amely alatt az ötletből végül termék lesz, fejlesztésnek nevezzük, amely egy nagy szaktudást, gyakorlatot, sok időt és pénzt igénylő tevékenység. Így van ez az építőipari anyagok esetében is. A jó minőségű, megbízható épületgépészeti termékek azért kerülnek többe, mert az árba a fejlesztés költségeit is kénytelen a gyártó beépíteni. Vannak azonban olyan gyártók is, melyek saját ötletek híján élősködő piócaként figyelik a versenytársak lépéseit, és mivel a magyar jogrendszer nem ad hatékony védelmet ellenük, az új termék piacra dobását követően néhány hónappal olcsó másolataikkal félelem nélkül árasztják el a piacot. A tapasztalatok szerint azonban az ilyen koppintmányok sokszor nem felelnek meg a követelményeknek, mivel fejlesztői képességek hiányában, igényesség és megfelelő szaktudás nélkül készültek, illetve jogi okokból kialakításbeli változásokat, módosításokat hajtottak végre a másolás során. Ezért sok esetben pont azokat a fontos részeket változtatják meg, amelyek a kifogástalan működés zálogai voltak az eredeti terméknél. Van két történetem, melyek főszereplőit az különbözteti meg, hogy az egyik egészséges értékrenddel rendelkezik, tetteit a józanész vezérli, míg a másik sajnos nem rendelkezik ezekkel az erényekkel. Ebben a számban először Kevin, a második személy életébe kaphatunk bepillantást, a következő részben pedig megismerhetjük Zoltánt, a másik főhőst is.
Kevin, a managertípusú
Hősünk – Kevin – számára, akinek kiskorában nem sok mesét olvastak a szülei, mindig a látszat volt fontos, a takarásban lévő dolgokkal soha nem foglalkozott. A hirtelen meggazdagodott fiatalember, a nemrég vásárolt lakásában, reggel az óra sipító lármájára ébred. Rögtön bekapcsolja a rádiót, amelyből a reggeli műsor két istenkáromló sztárműsorvezetőjének síron túli, bugyborékoló röhögése harsan fel éppen. Lógó fejjel, összeszűkült szemmel, félálomban botorkál a fürdőszoba felé. A gyönyörű mahagóni faajtó nyitásakor megcsapja az orrát az enyhe csatornaszag. „Érdekes. Mikor a lakást megvettem, nem éreztem”. A szemeiből a csipát piszkálgatva a fürdőszobaszekrény és a fal közötti résben keresgéli a villanykapcsolót. Még nem szokta meg… Sajnos a fürdőszoba kicsivel hűvös, mert a keleti import radiátorral valami baj van. A tükörsima, méregdrága márvány padlólap alatt jól működő padlófűtés kellemes érzést adna – szemei szokják még a fényt –, de meglátja a csúnyán körbecsempézett szuezszifon aranyozott rácsát. Már mérgelődik. „Ez sem tűnt fel eddig”. Rálép a lefolyórácsra, mire az kibillen a helyéből. Majdnem megbotlik.
Ezt követően beoldalaz, és „vigyázzállásban” bezárja magát a multinacionális barkácsáruház dekoratív, akciós zuhanykabinjába, amelynek réseiből a takarítónő pár nappal ezelőtt „fogkefével” vakargatta ki a fekete gombás lerakódásokat. Lába alatt hüppög a tálca, és mintha víz is szörcsögne alatta – talán elengedett a sziloplaszt, már megint ki kell hívni a szerelőt, bosszankodik. Nagy nehezen beállítja a zuhanyvíz hőmérsékletét. Végre valami jó élmény. Folyik rá a meleg víz. De sajnos szegény Kevin a meleg víztől való nagy kéjelgés után megpróbál szappanozni, mivel azonban karjai nem férnek el, leejti a szappant. A lábához lehajolni nem tud, mert szűk a hely, és miközben mocorog, természetesen a könyökmagasságba szerelt csaptelep szabályozókarját meglöki, és leforrázza magát. Miután a stresszt kiheverte, az egyre vastagabb gőzben nagy nehezen lezuhanyozik. A fürdőszobában van ugyan egy hangosan zörgő elszívó ventilátor, de az a WC fölé van szerelve, így a kabinra hatástalan. Mire végez, a zuhanytálcában bokáig áll a víz, mivel nincs zuhanytálca-szifon, és az azt helyettesítő flexicső már rég eltömődött. A kabin szűk, tehát benne megtörülközni nem tud, így megpróbál kiszabadulni. A silány kabin tolóajtaját nagy nehezen kifeszegeti – nem jött még rá, hogy hol kell az ajtót megfogni, hogy ne feszüljön –, a szűk nyíláson ügyesen lelép a kb. 15 cm-rel mélyebben lévő, tükörsima márványpadlóra, de nem csúszik el, mert már nagyon óvatos. A burkolaton víztócsa van, mert szivárog a kabin valahol. Törölközés közben még több víz folyik le róla, úszik a padló. Sajnos a víz nem a padlószifon felé folyik, mert annak idején a kőművesnek nem volt vízmértéke.
Nem baj, majd a takarítónő feltörli. Öltözés, kávé, cigaretta, és indulás a munkába. Mivel késésben van, a sötétített üvegű luxus terepjáróval agresszíven hajt, dudálva és villogva, szabálytalankodva próbál másokkal szemben előnyt szerezve haladni, nem enged be senkit, mintha a világon minden őróla szólna. Végre beér a tőzsdére, bár a nyitást lekéste. Egy fontos üzletről lemaradt, sokat veszített, ezért a megbízója szakítani akar vele. Vége a munkanapnak. Az események többé-kevésbé ismétlődnek, csak fordított sorrendben. A különbség annyi, hogy most a zuhanyozásnál a könyökével a csaptelep karját a hideg víz irányába löki el. Van ugyan fürdőkád is, de ott nincs zuhanyfej, és csak alkalmi látogatói használják. Korábban mindig boszszankodott, mert a kád leeresztésekor a fürdővíz és a hab mindig feljött a padlólefolyó rácsán, amibe mindig belelépett, és a zokniját átáztatta. Mostanra azonban megtanulta, hogy ha mielőtt leereszti a kádat, rátesz a padlólefolyó aranyozott rácsára egy fölmosó rongyot, és leszorítja egy vízzel teli felmosó vödörrel, akkor nem lesz árvíz a fürdőszobában. Ezt a módszert használja ugyanis a takarítónő is a mosógép működtetésekor, mert az is a kádba folyik. Csak az a baj, hogyha a WC-t lehúzzák, akkor a padlószifonból is kiszívódik a vízzár nagy része, majd pár óra múlva a maradék is kipárolog, és jön a csatornaszag. Az okos takarítónő javaslatára ilyenkor mindig egy pohár vízzel feltölti a padlószifont, és a probléma egy időre megszűnik. Szegény Kevint más bajok is sújtják, mert a fürdőszobája padlójából kispórolták a szigetelést, ezért az alsó szomszédnak ázik a mennyezete. Kiderül, hogy az előző „tulaj” ezért adta el a lakást. Az események ismétlődése következtében Kevin mindig stresszesen kelt és feküdt, a benne felgyülemlett sérelmeket a barátnőin próbálta levezetni.
A tőzsdén is csapkodtak a hullámok a feje fölött, betegség támadta meg a testét, és harminchárom évesen már az első műtéten is túl volt. Látható a történetből, hogy a rossz környezet, a silány minőségű használati tárgyak megbízhatatlan működése mennyire negatív hatással lehet a lelkiállapotunkra, munkánkra és egészségünkre. De lehet ezt másképpen is csinálni…
(Folytatjuk)
