Energia-megtakarítást célzó felújítások és műszeres állapotfelmérés
2012/4. lapszám | Engel György | 2667 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A tartósan magas energiaárak és az elöregedett épületállomány következtében mind nagyobb igény jelentkezik az energiahatékonyságot növelő felújítások iránt. A hagyományos nyílászárók hőszigetelési képessége nagyságrenddel rosszabb lehet a modern kor elvárásait kielégítő, fokozott légzárásúakénál. A régi fa tokszerkezetek az időjárással szemben kevésbé ellenállók, ez további hőveszteséget okozhat.
Az építési technológia fejlődése egyre jobb hőszigetelésű épületeket eredményez. 30-50 évvel ezelőtt épült épületek hőátbocsátási tényezője sokkal magasabb az új épületekénél. A hőveszteségek utólagos hőszigeteléssel csökkenthetők. Az energiaköltségek csökkentése érdekében tehát a nyílászárók cseréje és az utólagos hőszigetelés a legelterjedtebb beavatkozások egyike. Komoly veszélyforrást jelent a nem kellően átgondolt, csak egy-egy részterületre kiterjedő beavatkozás. A régi építések rossz hőszigetelése következtében az épület „lélegzett”, azaz a természetes filtráció általában biztosította a minimálisan szükséges légcserét. Az utólagos szigeteléssel és a nyílászárók cseréjével ez a filtráció akár 0-ra is csökkenhet.
A légcsere hiánya az épület belső levegőminőségét rontja. A belső páratartalom megnövekszik, ami a falszerkezeteken fellépő hőhidak mentén kicsapódást eredményezhet, és ez nehezen visszafordítható penészesedési, gombásodási folyamatot indíthat el. Az épületben lévő személyek lélegzésükkel szén-dioxidot bocsátanak a környezetbe. Egy átlagos felnőtt férfi 15,4 l/h szén-dioxiddal terheli környezetét. A nem megfelelő légcsere következtében a szén-dioxid felgyülemlik a levegőben, ami káros fiziológiai következményekkel jár a bent tartózkodókra. Az egészséges levegőjű helyiségben a szén-dioxid 800 ppm-nél alacsonyabb koncentrációban van jelen, míg 1200 ppm-es koncentráció, huzamosabb bent tartózkodás esetén fejfájást, hányingert, koncentrációs zavart okoz. Az épület használóinak komfortérzete romlik. Nyílt égésterű tüzelőberendezések helységeiben az elégséges légcsere különösen fontos, mind a tüzelőberendezés működése, mind az emberi élet védelme szempontjából. Az egyes beavatkozások szükségessége műszeres vizsgálattal állapítható meg, ezáltal a felújítás költségei optimalizálhatók. Amenynyiben az épület pályázaton kíván pénzügyi támogatást igényelni a tervezett beavatkozások elvégzéséhez, (műszeres mérésekkel alátámasztott) szakvéleményt kell csatolni a pályázati dokumentációhoz. A termográfia révén pontos kép alkotható mind a nyílászárók, mind a külső szigetelés állapotáról. A beltéri falfelületek vizsgálatával feltérképezhetők a penészedésre, gombásodásra hajlamos felületek. A termográfiai vizsgálatok csak meghatározott környezeti feltételek megléte esetén végezhetők el. A kültér és a beltér között legalább 15 °C-os hőmérsékletkülönbség szükséges a hőszivárgások pontos diagnózisához. Kültéri vizsgálatok esetén fontos, hogy a mérés szél- és napsütésmentes időszakban történjen, mivel a szél hűtőhatása révén a szivárgási pontok láthatatlanok maradnak, a nap sugarai pedig elfedhetik a valós szivárgásokat.
A helyes megállapítások levonásához szükséges, hogy a vizsgált épület helyiségei egyenletesen legyenek felfűtve, mivel a kisebb hőmérsékletkülönbség következtében az esetleges szivárgások alulértékeltté válnak. A vizsgált épület hővesztesége a mérések segítségével számszerűsíthető, így meghatározható a szükséges beavatkozásoktól elvárható energia-megtakarítás mértéke. Mind a nyílászárók, mind a falfelületek hőátbocsátási tényezője (U-érték) pontosan meghatározható a vizsgált felület hőmérsékletéből, a kül- és a beltér léghőmérsékletéből a hőátadási tényező figyelembevételével. A termográfiás vizsgálatok és az U-értékmérés eredményeinek összegzése képezheti a felújítás szükségességét alátámasztó szakvéleményt. Kellően körültekintő és alapos mérések segítségével pontosan meghatározható a vizsgált épület állapota, amelynek alapján racionalizálhatók a felújítás költségei. Azonban a felújítás mellékhatásaként megszűnő vagy jelentősen csökkenő természetes szellőzés káros hatásainak elkerülése érdekében gondoskodni kell a minimálisan szükséges légcserét biztosító mesterséges légbevezetésről, légcseréről. Az épületek belső levegőminősége pontosan diagnosztizálható helyszíni mérésekkel. A mérés eredményeképpen megállapítható a helyiség levegőjének nedvességtartama, szén-dioxid-szintje, valamint a légáramlás mértéke. A mérést olyankor kell elvégezni, amikor a helyiségekben huzamosabb ideje bent tartózkodó személyek száma megegyezik az általában bent tartózkodók létszámával. Így kaphatunk pontos képet a légcsere állapotáról. Az épület hőszükségletét biztosító tüzelőberendezés optimális üzemben tartása, energiahatékonyság szempontjából, szintén kiemelt jelentőséggel bír. A hagyományos tüzelőberendezések kiváltása modern kondenzációs készülékekkel jelentős megtakarítást eredményezhet. Mivel nem tervköteles készülékcsere csak azonos működési elvű készülékek esetében lehetséges (jelenleg), kondenzációs elvű készülék nem köthető be hagyományos készülék helyére tervezés és méretezés nélkül. A kondenzációs készülékek alacsony füstgázhőmérsékletük miatt speciális elvezető rendszert igényelnek.
Sok esetben a használatban lévő tüzelőberendezés évekig üzemel tisztítás és karbantartás nélkül. Ez hatásfokromlást okozhat, és növeli a tökéletlen égés következtében kialakuló balesetveszély kockázatát. A tüzelőberendezés által kibocsátott füstgáz összetétele füstgázelemző műszer segítségével vizsgálható. A mérés eredményéből megállapítható a készülék állapota, hatásfoka. Az égés akkor tökéletes, ha mind a tüzelőanyag, mind az égéshez szükséges oxigén teljesen el tud égni. Ez az állítás azt eredményezné, hogy a távozó füstgázban oxigén nincs jelen. Mivel azonban sem a tüzelőanyagok, sem a tüzelőberendezések nem tökéletesek, az égéshez bekevert oxigén nem tud teljesen részt venni az égésben, tehát a távozó füstgázban, tüzelőanyagfajtától függő mennyiségben, található oxigén. Ennek az oxigénnek a mennyisége és a tökéletlen égés következtében megjelenő szén-monoxid koncentrációja révén határozható meg a tüzelőberendezés hatékonysága. A szükséges tisztítást követően a készülék üzeme a füstgázelemző műszer segítségével optimalizálható, ezáltal jelentősen csökkenthető a szükséges hőmennyiség előállításához felhasznált energia mennyisége. Az energia-megtakarítást célzó beavatkozások csak átgondoltan és előzetes állapotfelmérést követően érhetik el leginkább céljukat, a tüzelőanyag felhasználásának csökkenését, és ezáltal a károsanyag-kibocsátás csökkenését.
