Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A Széchenyi

A Széchenyi gyógyfürdő története

2012/12. lapszám | Fábián Attila |  4462 |

Az alábbi tartalom archív, 9 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A  Széchenyi

A Széchenyi Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexuma, Budapest első gyógyfürdője. A XIX. század második felében Zsigmondy Vilmos bányamérnök kezdeményezésére sikeres mélyfúrásokat végeztek a Városligetben, ahol később, 1881-ben már „Artézi fürdő” működött. Az ideiglenes jellegű fürdő azonban egyre kevésbé felelt meg a kor igényeinek, így épült fel 1913-ban Czigler Győző tervei alapján a Széchenyi Gyógyfürdő. A fürdő 1927-ben férfi és női népfürdőosztállyal és strandfürdővel bővült.

A folyamatos és megfelelő vízellátás biztosítására 1936-ban új artézi kút fúrásába kezdtek. A két évig tartó munkát ismét siker koronázta, a kútból 7000 köbméter forró víz (72 0C) tört elő naponta. Ez a mennyiség messze meghaladta a fürdő vízszükségletét, ezért a Főváros Közgyűlése, Szendy Károly polgármester javaslatára szökőkút és ivócsarnok létesítését rendelte el, mivel az időközben elvégeztetett vizsgálatok igazolták a víz gyógyhatását. Az 1960-as évek közepén pedig további átalakításokra került sor, így létesült egy társas fürdőruhás termálosztály.

Tudatos felújítások

A Budapest Hévizei és Gyógyfürdői Rt. 1997-ben kezdte meg a Széchenyi Gyógyfürdő tudatos, a műemléki szempontokat is figyelembe vevő felújítását. Addig általában ad hoc munkák folytak, a felmerülő műszaki problémákat csak tűzoltás jelleggel kezelték.

A múlt században, a Francsek-szárny részeként, 1927-ben három kültéri medencét is építettek a régi gyógyfürdő és az új uszoda által körbezárt udvaron. Műszaki korszerűsítésük egyébként is időszerű volt, de az Európai Unióba törekvő Magyarország számára egy kormányrendelet is előírta felújításukat, a közforgalmú medencék szűrő-forgató (víztisztító) berendezéssel történő ellátását. A Mélyépterv Komplex Mérnöki Rt. tervezőinek 1998-1999-ben nemcsak a technikai jellegű feladatokat (vízforgató berendezés a kazánházban) kellett megoldaniuk, hanem a medencék felújításával együtt a műalkotások restaurálását is el kellett végezniük. Amenynyire csak lehetett, az 1927-es állapotot igyekeztek vissza-, illetve helyreállítani az uszoda területén. Ugyanezt az elvet követték a fürdő bejárati előcsarnokának és éttermének a helyreállítása során is. A medencék körüli fűtött járófelületek lehetővé teszik a kellemes téli használatot, annak ellenére, hogy az öltözőkből a medencékhez vezető, esztétikailag rendkívül kedvezőtlen megjelenésű zárt folyosókat megszüntették.

A Szent István forrás

A fürdő bejáratától nem messze található fedlap és akna az utcáról nézve semmit sem sejtet a föld alatt található kettes számú, vagy más néven a Szent István forrásról. A Széchenyi fürdő külső szemlélő elől elzárt részei, a gépházak és maga az egész gépészet legalább annyira hatalmas mint maga a fürdő. Alul, a „szentélyben” járva, ahogy Nádházi Sándor, a fürdő épületgépésze nevezi, végeláthatatlan járatokon haladunk a véget nem érő csőrendszerek között. A keresztbe-kasul futó vezetékeken kívül még körülbelül négy kilométer vezeték van az épületben, és ha ehhez hozzávesszük, hogy ezenkívül még hányféle víz van: direkt termál, városi víz, hideg kútvíz, kevert víz, hűtött termál és a használati meleg víz, ami szintén kevert, a rendszer elsőre még bonyolultabbnak tűnik.

Pár perc séta egy hosszú és forró járaton a fal két oldalán lévő vastag vezetékek között, és megérkezünk a kettes forráshoz, melyet 1913-ban fúrtak, és 76 °C-os termálvíz jön belőle immár 99 éve. Odaérkezésünkkor bokáig áll a víz, az egyik nemrég vásárolt tolózár gyári hibás, spriccel belőle a víz. A csere még odébb lesz, egyelőre megy a vita az eszköz műbizonylatáról a fürdő és a gyártó között.

A falon lévő vezetékek szállítják a 76 °C-os vizet a központi gépházban lévő szivattyúkhoz, ahol elosztásra kerül. A hatalmas vízhozamnak köszönhetően a termálvíz nem csak a fürdőigényeket szolgálja ki, hanem a fürdőt is ezzel fűtik, de kap vizet a Dagály, a Fővárosi Állatkert és még néhány távvezeték. Régebben ment víz Újpestre, lakóépületekbe, a Szőnyi uszodába és a MÁV kórházba is. Ezeken a vezetékeken a víz szállítása azért szűnt meg, mind az uszodába, mind a kórházba, mert egyrészt nem volt rá igény, másrészt a vezetékek olyan állapotban voltak, hogy azok karbantartása már nem lett volna rentábilis.

Az állatkertről és a vízilóról

A gépházban lévő szivattyúk osztják el a vizet a különböző területekre, illetve hőcserélőkön keresztül hőenergiát adnak az állatkertnek is. A meleg víz ugyanúgy vezetékeken keresztül megy az állatkertbe, de az zárt körön történik. Az állatkertben ezt fűtésre használják, továbbá a víziló medencéje is termálvízzel van tele, melynek hatására a budapesti állatkerti vízilovak szaporulata a legnagyobb az egész világon, fogságban.

A termálvíz felhasználása

A termálvíz sorsa úgy alakul, főleg a téli állapotban, hogy először átmegy egy fűtési hőcserélőn, onnan leveszik a hőt, amit felhasználnak az épület fűtésére. A következő lépés, hogy a lehűlt termálvíz átmegy egy használati melegvíz-készítő rendszeren, és azt használják használati meleg víznek a fürdőben. A tovább hűlt termálvíz – ami még mindig nem medencehőmérsékletű – továbbfolyik az épület udvarán lévő hűtőtornyokba, amely lehűti a vizet 28 °C-osra. Ez a leghűvösebb vizű medence a fürdőben, mert a merülőmedencék 30 °C-osak. Ezen medencék esetében a termálvíz direkt visszakeverésével érik el az előírt hőfokokat. A fürdő rengeteget spórol ezzel a megoldással, mondta Nádházi úr, de még mindig vannak kiaknázatlan lehetőségek, hiszen így is hatalmas a pazarlás. Ennek a rendszernek a bővítése és fejlesztése egyelőre folyamatban van, mondta a gépészmérnök. Főleg a hűtőtornyokat szeretnék kiváltani, különösen ő, folytatta Nádházi úr, hiszen nonszensz, hogy tulajdonképpen elfüstölik a levegőbe az energiát. Ráadásul úgy, hogy a hűtőtornyok is árammal mennek. Ha ez megszűnne, akkor lehetséges lenne az összes hő hasznosítása. Ezt úgy tudná a gépészmérnök elképzelni, hogy a rendszerbe közbeiktatnának egy olyan kört, ami hőenergiát vesz el a rendszerből, és segít abban, hogy a víz tovább hűljön. Ha nem is tudják 28 °C-osra lehűteni a hőlépcső miatt, de akkor is kevesebb energiát kell elengedni a levegőbe, és az is hasznosul valahol. Egészen furcsa, mondta Nádházi úr, hogy a világ összes pontján energiaéhség van, mi pedig pazaroljuk azt.

Hűtőtornyok és kazánház

A gépházak és alagsor után megnéztük az udvaron található hűtőtornyokat. Ahogy fentebb írtuk, ezek a végső fázisai a víz hűtésének. Ezt úgy kell elképzelni, mondta Nádházi úr, hogy ebben a hűtőtoronyban víz kering, és a termálvíz egy hőcserélőn keresztül áramlik ide. A víz felülről ráfolyik, illetve alulról egy ventilátor fújja a levegőt, és ezzel hűti le a vizet, mint a régi léghűtő berendezések esetében. A hűtőtornyok felett állandóan egy hatalmas gőzfelhő látható. Az egyik hűtőtorony mellett van egy kisebb kazánház, ahol a gyors gőzhevítők vannak. A kazánház minden előírásnak megfelel, amit anno a gázművek előírtak, van többek között robbanófelület, vészszellőzés. Egy ekkora létesítménynél muszáj, hogy minőségi munkát végezzenek, mert ez a lelke mindennek, mondta a gépészmérnök.

Régen a kazánház az egész udvart elfoglalta. Jelenleg két darab két megawattos kazán van, illetve a gőzfejlesztők. Gázzal működnek, mert a termálvízből nem lehet gőzt csinálni. Összehasonlítani sem lehet a régi tűzcsöves kazánokkal ezeket az új rendszereket, mondta Nádházi úr. Egyrészt méreteit tekintve is összehasonlíthatatlanul kisebbek, másrészt ott vannak a hatalmas vízterek, és abba fújták bele a lángot, ami felforralta a vizet. Ráadásul a régi kazánok állandó felügyeletet igényeltek: volt egy kazánfűtő, aki a szemét a kazánon tartva egész nap figyelte, hogy miképp is állnak a dolgok. Ezen kívül ott van még az is, hogy az újak sokkal energiatakarékosabbak. Nem tudom, hogy ez mit jelent pontosan számszerűsítve, mondta Nádházi úr, majd hozzátette, hogy bár egy kiló gőzt előállítani ugyanannyi hőenergiával lehet, mint harminc évvel ezelőtt, de a járulékos dolgok, mint például a szigetelés, a távozó sarjú gőz és hasonlók révén sokat lehet fogni. Emellett még a hőátadó felület is jobb minőségű, például nem vízkövesedik. Mivel reggel hattól este tízig van nyitva a fürdő, a két gőzfejlesztő is folyamatosan dolgozik ez alatt az idő alatt. Ellátja a szaunákat, továbbá a gőzszolgáltatásokat. Ezek a készülékek 3-4 évesek, teljesen automaták, csak hibajelzés esetén igényelnek beavatkozást. A fürdőben lévő élményelemeket is automata szabályozza, hogy mikor mi kapcsoljon be, legyen szó a sodrófolyosóról vagy a nyakzuhanyról. Hibajelzéskor a vezérlőpanelen láthatók az állapotok, továbbá a gépészkarbantartóban lévő kollégáknak is kifut egy hibajelzés. Ilyen esetekben a kolléga odamegy, megnézni, hogy mi történt, és ha szükséges, beavatkozik, esetleg értesíti a szervizt.

További érdekesség a kazánházban az iszapoló vezeték. A vízben óhatatlanul keletkeznek szennyeződések, melyek egy tartályba futnak, és amikor ez összegyűlik, leiszapolják a kazánt, és kiszivattyúzzák.

Városi vízbetáplálás

Mivel a fürdőben nemcsak töltő-ürítő rendszerű termálmedencék vannak, hanem szűrő-vízforgató rendszerű medencék is, így a fürdőnek van egy városi hidegvíz-betáplálása is. A fürdőben található kutak mind ivóvíz- minőségűek. A termálvizes gépház mellett van egy szűrő-vízforgató gépház, itt található a strandmedencéknek szűrője, ez biztosítja a strand- és élménymedencék vízellátását. Ebben a gépházban találhatók a szűrőtartályok, valamint a medence tisztántartásához szükséges vegyszerek és azok adagolóberendezései. A rendszer teljesen automata, számítógép- vezérelt, a gépész kollégák csak a felügyeletét látják el, mondta Nádházi Sándor. Itt ugyanúgy található egy szivattyútelep, ami a víz elosztását szolgálja. A strandmedencék temperálása pedig szintén termálvíz hozzáadásával történik. A termálmedencék töltő-ürítő rendszerűek, melyekbe nem mehet vegyszer, mivel az pont a gyógyhatást semlegesítené. A fürdő emiatt kapta meg a felmentést az ÁNTSZ-től, mondta a gépészmérnök.

1. kép Ezeken a csővezetékeken érkezik a több mint 70 fokos termálviz a központi gépházba.

2. kép Az udvarban található két hűtőtorony közül az egyik.

3. kép Részlet a gépházból, előtérben egy nagyobb teljesítményű villanymotorral.

4. kép Részlet az alagsorban futó csővezeték-rendszerből.

Légtechnika

Ahogy a fürdő alagsorában járunk, rengeteg új vezeték látható, ezek az utolsó felújítások során kerültek ide, amikor korszerű légtechnika is készült a fürdőben. Az épület régi légtechnikája gravitációs rendszerű volt. Emellett a fűtés is úgy volt megoldva a kezdetekben, hogy dupla fala volt az épületnek, és a forró levegőt keringtették a falak közt. Ennek a légcsatornának a nyomai még azért hébe-hóba megtalálhatók az alagsor labirintusszerűen kacskaringózó és elhagyatott területein. Az új légelvezetés mesterséges befúvás és elszívás rendszerű a medenceterekben. Ahogy az alagsorban sétálunk, vendéglátóm időnként megjegyzi, hogy most éppen a különböző egészségügyi és termálszolgáltatásokat nyújtó kádszobák alatt járunk. Ezekhez mind külön gépészet tartozik. Nádházi úr valószínűleg nem téved nagyot, amikor azt mondja, hogy napokig lehetne itt sétálgatni. Ezzel csak egyetérteni tudok.

Modern megoldások 100 évvel ezelőttről

Rendkívül érdekes jellegzetessége az épületnek, hogy a kinti strandmedencéktől eltekintve, melyek később épültek, a benti medencék boltíves lábszerkezeten állnak. Ennek az volt a célja, hogy a könnyebb karbantartást segítse elő. Csak ámulunk a száz évvel ezelőtti megoldáson, hiszen rendkívül praktikus és logikus. Minden medence öt oldalról körbejárható – alulról és a négy oldaláról –, az összes vezeték a levegőben van, tehát a legkisebb meghibásodást is könnyen észlelni lehet, továbbá a rendszer nem megy a medence rovására. Ha probléma van, nem kell szétvésni a medencét, hogy vezetéket javítsanak vagy cseréljenek.

A lábak statikai felülvizsgálata folyamatos, hiszen senki nem szeretné, hogy egy medence a nyakába pottyanjon, mondta mosolyogva Nádházi úr. Ez a technológia leginkább a Széchenyire jellemző, bár a Rudas gyógy-fürdő úszómedencéje hasonló kialakítású, de ott csak két oldalról közelíthetők meg a medencék. A lábak között futó vezetékek között természetesen vannak már újak is, főleg amiatt, hogy a legutolsó felújításoknál meg kellett oldani a medence-hidraulikát. Régen nagy sárgarézcsapokon ömlött be a víz a medencékbe, ami ugyan közkedvelt volt, viszont maradtak a csövekben pangó terek, amelyekben nem folyt át a víz.

A felújítás után a rézcsapokat lebontották, ezt helyettesítették alsó befúvással. A medencék aljának több pontján befúvókat helyeztek el, innen táplálják be a vizet, így küszöbölve ki a pangó tereket. A betáplált és elhasznált víz felül, egy túlfolyó vályún keresztül távozik el. Némely boltíves lábszerkezet mellett még láthatók a régi légcsatornának és fűtésrendszernek az érintetlen maradványai.

A gyógyfürdő fürdőegységei

  • beltéri medencék 15 db
  • kültéri medencék 3 db
  • szaunák és gőzkabinok 10 db

A gyógyfürdő szolgáltatásai

  • beltéri és kültéri gyógyvizes medencék,
  • szabadtéri uszoda,
  • szabadtéri élménymedence,
  • pezsgőfürdő, sodrómedence,
  • gőzkamrák, szaunák, masszírozás, lábápolás, cellulitisz-kezelés, SPA méregtelenítés, aquafitness

Gyógyszolgáltatások

  • Ivókúra, termál gyógymedence,
  • gyógyvizes kádfürdő, iszapkezelés, súlyfürdő, szénsavas kádfürdő,
  • orvosi gyógymasszázs,
  • víz alatti vízsugármasszázs,
  • víz alatti csoportos gyógytorna,
  • komplex fürdőgyógyászati ellátás.

A múlt században, a Francsek-szárny részeként, 1927-ben három kültéri medencét is építettek a régi gyógyfürdő és az új uszoda által körbezárt udvaron. Műszaki korszerűsítésük egyébként is időszerű volt, de az Európai Unióba törekvő Magyarország számára egy kormányrendelet is előírta felújításukat, a közforgalmú medencék szűrő-forgató (víztisztító) berendezéssel történő ellátását.

A gyógyfürdő vízösszetétele

A fürdő vízellátását az 1938-ban átadott II. számú Szent István-kút biztosítja. Nátriumot is tartalmazó kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szulfátos hévíz, melynek fluorid- és metaborsav-tartalma is jelentős.

  • lítium, Li+ 0,20 mg,
  • nátrium, Na+ 176,20 mg,
  • kálium, K+ 21,40 mg,
  • kalcium, Ca2+ 156,30 mg,
  • magnézium, Mg2+ 35,00 mg,
  • fluorid, F 2,75 mg,
  • klorid, Cl 197,00 mg,
  • bromid, Br 0,20 mg,
  • jodid, I 0,07 mg,
  • hidrogén-karbonát, HCO3 554,60 mg,
  • szulfát, SO4–2 211,20 mg,
  • szulfid, S2 1,21 mg,
  • metabórsav, HBO2 6,50 mg,
  • metakovasav H2SiO3 36,40 mg,
  • szén-dioxid CO2 375,50 mg,
  • összesen: 1774,53 mg/liter.

Nehézségek

A legtöbb problémát az okozza, mondta Nádházi Sándor úr, hogy egyik gyártó sem foglalkozik kimondottan olyan szerelvényekkel, melyek figyelembe vennék a termálvíz hatásait. Egy időben azt mondták, hogy a rézvezeték egy csoda, és akkor mindent rézből csináltak, de a termálvíz a rezet egy hét alatt megette. Az acélcső bírja a megpróbáltatásokat, a műanyaggal egyetemben, de egy szivattyúnál nem vehetjük meg az alapkiszerelést, helyette vagy öntöttvasat, vagy bronz járókerekeset, vagy rozsdamenteset kell vásárolni. De persze még a normál rozsdamentes anyagot is megtámadja a termálgőz.

További probléma, hogy a fürdő az év 365 napján üzemel. Nagyon nehéz olyan idő-intervallumot találni, amikor karban lehet tartani ezeket a rendszereket. Ez általában éjszaka történik, amikor a medencék leürülnek, de mivel az uszoda este 10 órakor zár be, és reggel 6-kor már nyit is, ez egy elég rövid idő, főleg úgy, hogy éjszaka történik a takarítás és a medencék újratöltése is.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem