Kéményseprés: tények és tendenciák
2012/7-8. lapszám | Karczagi Gyula Cziáky Zoltán | 4325 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A kéményseprő tevékenység Magyarországon hagyományosan a bírálatok kereszttüzében áll. Hiányérzetet kelt azonban, hogy a kritikák gyakran hírekre, sztereotípiákra, általánosításokra és nem információra vagy alaposabb elemzésekre épülnek. Maga a kéményseprő szakma is gondban van, ha érveit rendszerszerűen kimunkált, számszerű bizonyítékokkal szeretné nyomatékosítani. A kéményseprésről ugyanis komoly értékelemzés, hatástanulmány, országos összegzés az elmúlt 20 évben nem készült.
A tüzeléshez kapcsolódó biztonságtechnika területén folyó szakmai viták hátterében az egyébként egymásra utalt felek közötti vélt vagy valós érdekellentétek állnak. Ebben a küzdelemben a legkisebb lobbierővel rendelkező, legcsekélyebb gazdasági potenciállal bíró, kissé magára hagyott kéményseprőszakma gyakorlatilag alig képes véleménye érvényesítésére, holott éppen a kéményseprés rendelkezik a legszélesebb körű konkrét tapasztalattal a lakossági tüzelés biztonságtechnikája területén. Példák sora (a termofor kéményektől a fokozott légzárású nyílászárókig) bizonyítja, hogy a kéményseprők érvei ellenére korábban hozott, vagy éppen meg nem hozott egyes szabályok, szabálymódosítások a gyakorlatban később hibásnak vagy elkésettnek bizonyultak. A kéményseprők legfőbb eszköze, a balesetek veszélyével való egyébként jogos fenyegetés ma már kevés, pláne, hogy ennél többről is lehetne szó! Az olcsó, jól szervezett, a szinte minden lakossal és épülettel kapcsolatban álló országos kéményseprő-hálózat más fontos nemzeti programokat is szolgálhatna.
A jelenlegi magyar kéményseprés az eddigi (a cikk írása közben került elfogadásra a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC. törvény), mára már elavult jogi szabályozás foglyaként sok okot ad a kritikára, de ezeket az anomáliákat, színvonalbeli egyenetlenségeket súlyos tévedés azok javítása helyett a tevékenység értelmének, fontosságának megkérdőjelezésére konvertálni. Sajnos a megbízó önkormányzatok, de még a törvényalkotók számára sem egyértelmű a kéményseprőszakma érték-kibocsátó képessége, fejlődési lehetősége, amit bizonyítanak az eltérő helyi értékelések, vagy az évek óta tartó törvényalkotási folyamat sűrű koncepcióváltásai. A lakosság számára a kéményseprés egy olyan kényszer, ami gyakran rossz hír hozója, ezért legjobb lenne elkerülni. Ugyanakkor létezik a belátás is, hogy a biztonság érdekében tűrni, vagy akár fűtéskorszerűsítési tanácsadásként igénybe venni érdemes.
A fűtéstechnikai szakmában tevékenykedő vállalkozások (társszakmák) számára a kéményseprés nem kívánt ellenőr, látszólagos piacrontó, nehezítő tényező, amit lehetőleg rendeletileg vissza kell szorítani, a kontároknak pedig eleve el kell kerülni. Végül nekünk, kéményseprőknek olyan, társadalmilag indokolatlanul alulértékelt tevékenység, aminek a fontosságáról azon túl is meg vagyunk győződve, mint amit önmagában indokolna, hogy ebből élünk. A 2013. január 1-én életbe lépő, a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC. törvény végre tartalmazza azt a fontos felismerést, hogy a szakma hatékonyságának és ellenőrzésének alapja a tevékenységhez kötődő legfontosabb területi, teljesítmény- és műszaki adatok egységes rendszerének létrehozása.
Tüzelőanyag használatának alakulása
Ennek része, hogy a kéményseprő a helyi önkormányzattól kapott címjegyzék alapján dolgozzon, a kéményekhez kapcsolódó tüzelőberendezés típusát is rögzítse és tartsa nyilván, ellenőrzését az égéslevegő-ellátásra is terjessze ki, ezzel a feladatát hivatalosan is rendszerelvűen végezze. A tevékenységről országosan egységes tartalmú dokumentumok kerüljenek kibocsátásra, egységes eljárási rend és szakmai tartalom mellett. Készüljön egységes éves szakmai beszámoló. Az évenkénti összegzések lehetőséget adnak majd a korábbiaknál reálisabb vélemény kialakítására a kéményseprőszakma tevékenységének tényleges társadalmi súlyáról. Létrejöhet egy olyan országos műszaki tudásbázis, ami – elemzések után – fontos információkat szolgáltat az államigazgatásnak a lakossági fűtési tevékenység energiabiztonsági, -hatékonysági és környezetvédelmi jellemzőiről, akár tetszőlegesen választott földrajzi terület kijelölésével. Időben követve láthatóvá válik a változások trendje is.
Egy ilyen adatbázisra alapozottan lehet igazán állást foglalni a tüzelésbiztonsággal kapcsolatos felelősség szakmák közötti megosztásának kérdésében. A gázbiztonságban már létrehozott ún. felelősségi mátrix a kéményseprő szakterület bevonásával így lesz kiterjeszthető a teljes tüzelési rendszer létesítésére és működtetésére. Ezzel sok fölösleges vita szűnhetne meg a fűtéstechnika társszakmái között, és ténylegesen javulhatna az energiafelhasználás biztonsága, eredményesebb lehetne a kontártevékenység és a feketemunka visszaszorítása. A minden lakásba évente egy alkalommal bejutó kéményseprő által jogszerűen gyűjtött műszaki információ feldolgozása, elemzése felhasználható a lakosság érdemibb tájékoztatására, illetve az önkormányzat többféle tartalmú informálására is, növelve a szolgáltatás hasznosságát, a helyi és országos döntések jobb megalapozását. A ki nem használt lehetőséget a korábbi időszakban egyes kéményseprő cégek maguk is érzékelték.
Ezért néhány cégnél, már eddig is, különböző műszaki szintű, de a kötelezőnél magasabb információtartalommal bíró rendszereket működtettek. A cél elsősorban a saját helyi tevékenység színvonalasabb ellátása, a szolgáltatásmenedzsment javítása volt. Az adatbázisok időnkénti, változó célú elemzése azonban mindinkább rendszeressé vált. A Termoment Kft. 12 éve épít tudásbázist Miskolc területén, míg az azonos informatikai rendszert 5 éve használó Borsodkomm Kft. 200 BAZ megyei (jellemzően kis-) településen végzi ugyanezt. Az ezen cégek által használt elemző rendszert, amely akár az ország területére is kiterjeszthető, előbbi a korábbi Széchenyi-terv támogatásával fejlesztette ki, több mint 10 évvel ezelőtt.
A rendszer fejlesztése és karbantartása azóta is folyamatos. Az adatok és elemzések – bár periférikusak – néhány kiragadott, jól definiálható esetben általánosításra is alkalmasak. Indokolt a tapasztalatok megkülönböztetése, nagyváros (város), illetve vidéki terület (vidék) szerinti megosztása. A teljesség igénye nélkül, konkrét példákkal mutatjuk be a két jellemző településtípus valós kémény- és kéményseprési helyzetét, annak változását az elmúlt 5 évben, feltételezve, hogy a felvázolt kép többnyire általánosítható. Abban a reményben tesszük ezt, hogy adataink alapján jobban érthetővé válik a kéményseprők szakmai vitákban gyakran vitatott tézisrendszere.
Változó tüzelőanyag-arányok és a kéményhasználat
Szembetűnő változás a földgáz, mint fő tüzelőanyag használati részarányának gyors csökkenése. Ennek helyére a városban főként fatüzelés, benne 1-2%-ban a pellettüzelés (összességében vegyes tüzelés) lép. A párhuzamos működtetés mellett megjelenik a tisztán vegyes tüzelésre való berendezkedés növekedése is. A városban (1. ábra) a vegyes tüzelésben 4% a szénhasználat, de új szén- vagy brikett-tüzelő berendezés alig létesül. Vidéken a bázis alacsonyabb részarányú gázhasználatról indul, de itt is azonos trend mutatható ki (2. ábra). Itt a vegyes tüzelésben 7% a szén (lignit, brikett stb.) használata. Megjegyzés: a városban a lakások 1,2%-ában létezik valamilyen más alternatív hőenergia-használat (napkollektor, napelem, hőszivattyú), legtöbbször kombinált változatban.
Tüzelőanyag használatának alakulása vidéken
A nyilvántartott kémények száma csak kismértékben melkedik (város + vidék együttesen 5 év alatt mindössze 3,8% emelkedés). A teljes kéményszámon belül a városban az ún. működő kémények aránya 67,1%-ról 80,6%-ra nőtt. A lakosság tehát az új, többnyire fatüzelő berendezéseket a már meglévő, ún. tartalékkéményhez csatlakoztatja, szerencsés esetben azok átalakítása után. Ennek hiánya vagy alkalmatlan épületen belüli pozíciója esetén új, szerelt vagy elemes kéményt épít. A folyamat a továbbiakban növekvő számú új kéményt igényel, hiszen máris jelentős kéményhiány érzékelhető. Ezután jogos a kérdés, hogy a korábban kötelező tartalékkémény-létesítés eltörlését új létesítményeknél milyen megfontolás indokolja? Az alternatív tüzelőanyag-használat kiépítéséből a bérházi lakások nagy része és a gyűjtőkéményes lakások egésze kényszerűségből, elvi lehetőség hiányában kimarad. (Városban ez a lakások 40-42%-a.) Növekvő szerep vár azokra a kéménnyel, annak átalakításával vagy tüzelőberendezésekkel kapcsolatos technikai újdonságokra, amelyek képesek szélesíteni az alternatív tüzelés körét.
Zárt égésterű berendezések terjedése a gáztüzelésben
A gáztüzelés dominanciája változatlan, és a trend ellenére középtávon ez mindenképpen fennmarad. A készülékcserék aránya 5 év átlagában a teljes kéménybe kötött gázkészülék-állományra vetítve városban 1,94%, vidéken 1,18% évente. A gázkészülékek átlagos életkora folyamatosan növekszik. A cserék 2011-ben városban 34,6%-ban a nyílt égésterű berendezés zárt égésterűre történő cseréjét jelentették. Vidéken ez az arány 45,15%. Városban, a gyűjtőkéményhez kapcsolt lakásokban, amelyek az összes lakás 22%-át teszik ki, egyénileg csak nyílt égésterű készülékre lehet cserélni, ami a lényegesnek tűnő eltérést némileg magyarázza. A teljes nyilvántartott készülékállományban jelenleg városban 8,8%, vidéken 8,5% a zárt égésterű berendezések aránya.
Tekintettel a GMBSZ-ben rögzített mentességi esetre (együtt tanúsított készülék égéstermék-elvezető rendszer), a kéményseprőnek ma már a készülékcserék kb. 35%-áról nincs tudomása, ami a nyilvántartott készülékadatokat egyre jobban torzítja, ezáltal a fentiekben leírt elemzési eredmények hibáját növelve, azok felhasználhatóságát csökkenti. Az együtt tanúsítottság igazolása ellenőrizetlen, javítások esetére nincs is értelmezve, a későbbi ellenőrzés, javítás megoldatlan. Ilyen körülmények között a részleges mentesség utat nyithat a visszaéléseknek, sokan a korábbinál bátrabban kerülik meg az engedélyezést.
A kéményhasználattal összefüggésbe hozható tipikus baleseti veszélyek időbeli változása
Nem véletlen, hogy különösen ezeknél jellemzők az olyan homlokzati kivezetések vagy más szabálytalan megoldások, amelyek sértik az OTÉK előírásait is, és növekvő számú lakótársi panaszt is okoznak. A zárt égésterű berendezések kéményseprő-átvételénél alkalmazott első műszeres szivárgásvizsgálat átlagosan 28%-ban mutat hibás szerelést. 3-4 évnyi üzem után mind sűrűbben jelentkező gondok: tömörség leromlása, járatok szennyeződése, télen levegőjárat fagyás miatti dugulása, a zárt rendszer észrevétlen megszűnése vagy megszüntetése, vízzáró tömődések stb. A hibák előfordulása (pl. elfagyás) a szabálytalan telepítéseknél gyakoribb. A hibaelhárítást az együtt minősített készülékek esetében is mintegy 50-60%-ban a kéményseprő szolgáltatótól várják.
1. táblázat: Korszerűtlen kémények aránya az összes működő kéményben
város vidék 2006 45,6 31,4 2011 55,4 64,5
2. táblázat: A városban végzett 2011. évi kéményseprő tevékenység által rögzített kéményhibák egyszerűsített statisztikája
Hiba, hiba helye Előfordulási arány a teljes, ellenőrzött kéményállományban Füstgáz-visszaáramlás (csak működő tüzelőberendezés esetén) 0,0345% Kürtőállapot 8,48% Kéményfej-állapot 11,76% Felső ellenőrzési/tisztítási lehetőség 20,95% Alsó ellenőrzési/tisztítási lehetőség 15,00% Füstcső-állapot 11,00% Légellátás, depresszió-veszély 28,02% Tüzelőberendezés-állapot (nyilvánvaló probléma) 4,76%
3. táblázat: Város és vidék egyesített baleseti statisztikája
2007 2008 2009 2010 2011 Ismertté vált füstgázmérgezések évente
eset/1000 db kémény0,057 0,089 0,053 0,057 0,079 Ebből halált okozó
eset/1000 db kémény0,005 0 0,005 0,005 0 Kéménytűz évente
eset/1000 db kémény0,057 0,042 0,05 0,06 0,09
Kémények általános állapota
A kéményállomány 91%-a nyílt égésterű, hagyományos tüzelőberendezéseket szolgál ki. Gyakorlatilag minden Magyarországon forgalmazott típus és gyártmány megtalálható. Az átalakított kémények esetében az összes engedélyezett javító technológia használatban van. Különbség az arányokban jelentkezik, és jól tükrözi az adott terület gazdasági helyzetét. 5 év alatt a gáztüzelő berendezésekhez tartozó kémények körében városban 33,3%-ról 27,5%-ra csökkent a kondenzációt tűrő bélelés nélküli kémények aránya, de ez még mindig a legégetőbb tömegprobléma. Jellemző viszont a 10-15 évvel korábban alumíniummal bélelt kémények bélésének erős korróziója, így ezek lassan ismét felújításra vagy átalakításra szorulnak.
Vidéken a földgáz későbbi bevezetése miatt jóval kevesebb az eleve béleletlen kémény: jelenleg 7,3%-nyi. Itt viszont az ún. hagyományos, épületen kívül szerelt szigetelt fémkémények dominálnak, arányuk 29,2%. Ezek egy korszerűtlen típusára jellemző, hogy gyorsan visszahűlnek (amivel huzathatásukat elvesztik), szélérzékenyek. A halálos balesetek túlnyomó többsége, függetlenül a konkrét kiváltó októl, ilyen kéményeknél következik be. A hagyományos gázkészülékek hőcserélői ilyen kéményeknél szennyeződnek el a leggyorsabban, ami az elégtelen induló huzattal magyarázható. Ez a kéménytípus városban 14,5%-ban van jelen. Az elavult kéményektől való megszabadulás vagy a korszerűsítés kikényszerítése kizárólag a készülék cseréjéhez kötött kéményseprő-engedélyezésen keresztül történik. Egy újabb, a kéményseprő szakvéleményezés alól tervezett részleges felmentés (GMBSZ) ezt a kényszert megszüntetné: így elmaradhat a bélelés vagy egyéb javítás (korszerűsítés), valamint az esetleges egyéb változtatás miatt indokolt égéslevegő-ellátottság ellenőrzése is.
Általában korszerűtlennek tekintjük azokat a kéményeket, amelyek egy adott időszaknak megfelelő új engedélyezési eljárás során már nem lennének átalakítás nélkül engedélyezhetők. Az adatokból látható, hogy a hagyományos (gravitációs) kémények esetében a szabályok megváltozása miatt egyre több kémény avul el. A megújulási folyamat üteme tragikusan elmarad az avulásétól. Fentiek miatt a tüzelőberendezések szabályoknak megfelelő cseréje esetén a kémények jelentős részének korszerűsítése vagy cseréje is szükséges, ami a beruházási költségek – gyakran terven felüli – emelkedését eredményezi. Egyes műszaki előírások szigora, figyelemmel a tüzelőberendezések általában jellemző műszaki paramétereire, nem indokolt, illetve baleseti statisztikákkal nem támasztható alá. A kéményseprőszakma számára a legnagyobb nehézséget ezeknek az ellentmondá-soknak a kezelése jelenti.
Baleseti veszélyforrások
A 3. ábrán jelölt előfordulási gyakoriság azokat az egy év alatt tapasztalt eseteket mutatja, amikor a kéményseprő-ellenőrzés az adott veszélytípust észlelve visszaáramlást detektált, és életveszély miatt azonnali beavatkozást tartott szükségesnek. A megtörtént (szerencsére elenyésző számú) tényleges baleset konkrét okai jól követik ezt a tapasztalást. Látható, hogy korábban a tipikus veszélyt az eltömődött, elhanyagolt gázkészülékek, majd a fokozódó ablakcserék okozta depresszió következményei okozták. A hibás biztonsági szabályozás miatt – minden jogosultság nélkül – a kéményseprésre maradt a felelőtlenül végzett ablakcseréket követő, levegőhiánnyal kapcsolatos problémák észlelése, majd a megoldások kikényszerítése (pl. levegőpótló szerelvények utólagos beépíttetése).
Megfigyelhető, hogy a kéményseprők értek is el eredményt; átmenetileg csökkent a levegőhiányos problémák (és a balesetek) száma. A fatüzelés terjedése azonban ismét növeli a levegőhiányos eseteket. A veszély abból származik, hogy esetenként fokozott légzárású nyílászárók mellett, azonos légtérben, egyidejűleg nyílt égésterű gáz- és fatüzelő berendezés is üzemel. A kandallók, kályhák utólagos beállításakor gyakran ismét elfeledkeznek a levegőigény biztosításáról, a korábban kialakított egyensúly ismét felborul. Az erősebb huzathatású, szilárdtüzelésű kémény depressziót okoz, ami az éppen működő gáztüzelő rendszerben füstgáz-visszaáramlást eredményez. A fatüzelő berendezések beállításakor sokan nem kérnek kéményseprő-engedélyt, így a probléma megelőző feltárása és a szükséges óvintézkedés elmarad.
További gond, ha az igénybe vett, korábban tartalékstátuszú kémény alkalmatlan, és átalakítása elmarad. A fűtésszerelők és kályhaépítők gyakran üzleti megfontolásból elhallgatják a kéményvizsgálat szükségességét, holott sokszor maguk is érzékelik a kémény alkalmatlanságát. Olyan tévhitek is terjednek, hogy a pelletégetők vagy a faelgázosítók esetében bármilyen falazott kémény, vagy eredetileg nyílt égésterű gáztüzeléshez használt kémény (pl. alumíniummal bélelt) is alkalmas. A szabálytalan kémények a hagyományos fatüzelés magasabb füstgázhőmérséklete miatt fokozottan tűzveszélyesek. Ugyanilyen hatású, ha széntüzelésre alkalmas kazánokat fával működtetnek. Ilyenkor a nagyobb égéstér igénye miatt a tűz könnyen a kémény járatára is átterjed, túlhevítve azt. Mindezek a kéménytüzek szaporodásában jelentkeznek. 2012 első 5 hónapjában mindkét területen dokumentáltan anynyi kéménytűz történt, mint az előző év teljes egészében.
Kéményseprés és energiahatékonyság
A kéményseprő-szolgáltatás autentikus fejlesztési lehetősége, hogy a lakossági berendezések tüzelési hatásfokát igény esetén, illetve időközönként meghatározva, információjával az üzemeltetőt segítse. Ennek birtokában az üzemeltető hatásfokot javító karbantartási, beszabályozási munkákat rendelhet meg. Mérések bizonyítják, hogy a lakossági gáztüzelő berendezéseknél az átlagos hatásfok az adott készüléktől elvárható szint alatt van 8-10%-kal. A minden évben kötelezően megjelenő kéményseprő szolgáltató által végzett időnkénti mérés a legolcsóbb, jelenleg ki nem használt lehetőség lehet a pazarlás csökkentésére.
Természetesen egyértelműen reprodukálható mérésekről van szó, amikhez rendszeresen ellenőrzött, (hitelesített) mérőberendezések és erre képzett kéményseprők kellenek. A magyar kéményseprőszakma a Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestületének háttérbiztosításával (képzés és a műszerkarbantartás, ellenőrzés szervezése) képes ellátni ezt a feladatot. Miskolcon 2003 óta a helyi kéményseprő-rendelet feladatként írja elő a kéményseprő számára az önkormányzati intézmények tüzelőberendezéseinél a hatásfok ellenőrzését, ami évi 300 ún. tüzelési hatásfokmérés elvégzését jelenti. Az így feltárt hiányosságok orvoslása révén igazoltan évi 3-3,5% energia-megtakarítás realizálódik. Ma Magyarországon az új beruházással elérhető hatékonyságjavítás lehetősége kor- látozott, bár kétségtelenül látványosabb megoldás. Igazán jelentős eredmény a már meglévő rendkívül nagyszámú lakossági beren-dezés működésének racionalizálásától lenne várható.
Kéményseprés és környezetvédelem
A kéményseprő szolgáltató képes jelezni a lakosság fűtési tevékenysége által okozott környezeti veszélyeket, mindenekelőtt a levegőtisztaság-védelmi területen. A hatásfokjavító törekvések ezt a célt is szolgálják. A kéményseprő-adatbázisban szereplő készüléktípus-listák lehetőséget adnak egy adott területen a várható emisszió és az adott területre jellemző ún. háttérszennyezés mérés nélküli becslésére, ennek akár térinformatikai módszerekkel való térképszerű megjelenítésére. Jelenleg tény, hogy a lakossági tüzelés romló immissziós értékeket produkál, amelynek egyik létező, de kevésbé jelentős oka a gáztüzeléshez köthető: részben a berendezések emelkedő átlagéletkora, illetve az alacsony szinten történő füstgáz-kibocsátás növekvő aránya (homlokzati kivezetések).
A légszennyezés növekedésének legfőbb oka azonban a szilárdtüzelés terjedése, ami miatt jelentősen romlanak az ún. immissziós értékek (CO, por). Utóbbira a korábban említett elemző program segítségével végzett számítás is példával szolgál, amely szerint például Miskolc városban 5 év alatt 1100 tonnával (74%-kal) növekedett a vegyes tüzelésből származó szilárdanyag-emisszió. Az adatot alátámasztja, hogy ugyanezen időszakban fokozatosan nőtt az ún. szmogos napok száma, amikor az ún. PM10-koncentráció mért értéke meghaladta az 50 mikrogramm/m3 értéket. A tüzelésből származó szilárdanyag-emisszió (korom, salak) zömében PM10 minőségű. A vegyes tüzelés terjedésének további kísérőjelensége a nem megfelelő tüzelőrendszer (kazán, kályha, kémény) üzemeltetése mellett a nem megfelelő minőségű tüzelőanyag használata. A romló levegőminőség mellett a mikrokörnyezeti lakossági panaszok állandó növekedése jellemző.
Összefoglalás
A kéményseprő tevékenység hasznosságának, a közszolgáltatás értékének fokozásához:
- Fontos, hogy a lakosság tüzelési tevékenységéről legyen pontos, naprakész műszaki információ, amit a területileg illetékes kéményseprő ipari közszolgáltató csak akkor tud biztosítani, ha a változásokról minden esetben hivatalból értesül.
- Fontos, hogy a tüzelésbiztonsággal kapcsolatos ellenőrzés teljes körűen fennmaradjon.
- A kéményekre vonatkozó műszaki előírások további szigorítása értelmetlen, a követelmények elszakadtak a tüzelőberendezések és -rendszerek átlagos állapotától.
- A kéményseprő feladatát célszerű kiegészíteni energiahatékonysági ellenőrzéssel és a tüzelőanyag használatának ellenőrzésével, aminek módját egyeztetni kell az érintett társszolgáltatókkal.
- A kéményseprő közvetlen kapcsolatát a lakossággal tudatosan felépített tartalmú, közérthető alapfokú fűtéstechnikai tanácsadásra is fel kell használni.
- Minderre a magyar kéményseprők alapvetően felkészültek a képzettség, szervezettség, tőke biztosítása tekintetében, de természetesen a szakmának folyamatosan fejlődnie kell.
