Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Túlnyomásos gyűjtőkémény gyakorlati szemmel

2012/7-8. lapszám | Fördős Norbert |  4516 |

Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika Szaklap 2012 év eleji lapszámaiban egy kétrészes cikk keretein belül mutattuk be a többrészes, túlnyomással működő kéményrendszerek felépítését, elemtárát és alkalmazási feltételeit, illetve lehetőségeit. Ezt az égéstermék-elvezető rendszert most a megvalósítás oldaláról közelítjük meg – főként gyakorlati szemmel.

Túlnyomásos gyűjtőkémény gyakorlati szemmel

A Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika Szaklap 2012 év eleji lapszámaiban egy kétrészes cikk keretein belül mutattuk be a többrészes, túlnyomással működő kéményrendszerek felépítését, elemtárát és alkalmazási feltételeit, illetve lehetőségeit. Ezt az égéstermék-elvezető rendszert most a megvalósítás oldaláról közelítjük meg – főként gyakorlati szemmel.

A túlnyomással működő, többrészes égéstermék-elvezető berendezések talán az LAS rendszerű gyűjtőkéményekhez hasonlíthatók leginkább: az égéshez szükséges frisslevegő-ellátás itt is egy megfelelően méretezett kürtőn keresztül történik, ahol a csatlakoztatott fali hőtermelőket koncentrikus csővezetékek kötik össze a kéménnyel. Eltérés van azonban a kémény üzemében, mert a túlnyomásos kéményrendszernél a hőtermelő ventilátorának az égéstermék-elvezető rendszer teljes ellenállását le kell győznie, egészen a kitorkollási pontig.

Ennek alapján erre a rendszerre csak olyan hőtermelők alkalmazhatók, amelyek az égő részterhelése mellett is elegendő felhasználható ventilátor-szállítónyomással rendelkeznek, ahol minden egyes fali készüléknél biztosítani kell a visszaáramlás elleni védelmet, segédenergia nélkül működő csappantyúk segítségével. Természetesen ilyen jellegű rendszermegoldást Nyugat-Európában több neves európai gázkészülékgyártó is kínál évek óta már, ennek ellenére ez a kéményrendszer Magyarországon még nem honosodott meg igazán, pedig bizonyos esetekben innovatív és versenyképes alternatíva lehet a gyűjtőkémény-felújítások piacán.

A kiindulási állapot

Budai kerület, félig hegyvidéki környék: egy a hatvanas években épült társasház, amelyben egyesített falú gyűjtőkémények találhatók. A helyileg illetékes kéményseprő – többszörös halasztás és bizonyos lakók ellenállása ellenére – elérte, hogy a gyűjtőkéményt, valamint az arra bekötött, nyílt égésterű tüzelőberendezéseket életveszélyesnek nyilvánítsák. A helyszínt bejárva ez a döntés teljesen jogos volt: fokozott légzárású ablakok, valahol szellőztető/szagelszívó ventilátorral kombinálva, de a „hab a tortán” a lakásokon belül, a közös gyűjtőkéményre kötött fali fűtőkészülék és átfolyós vízmelegítő párosítás volt.

 1. ábra Koncentrikus bekötő csővezeték és az átalakított gyűjtőkémény visszafalazás előtt.

Ezek a hőtermelők hosszú évek óta így – természetesen nem szakaszos üzemben – működtek, ami a kéményállagon is kitörölhetetlen nyomokat hagyott. A lakók többsége – utólag pedig mindenki – belátta, hogy ez az állapot tarthatatlan, ezért számba vették a szóba jöhető alternatívákat. A választható műszaki megoldások mellett a többrészes, túlnyomásos kéményrendszer úgy került előtérbe, hogy a kéményfelújítás mellett több tulajdonos is hőleadócserében gondolkodott, így a régi, tagos radiátorok helyett olyan termékekre esett a választás, amelyekkel a kondenzációs üzemet biztosító fűtési hőfoklépcső a téli időszak során is garantálható. Ezenkívül a felújításra szoruló gyűjtőkéményeknél a fürdőszoba a lakások közepén helyezkedett el, ezért a várható telepítési és helyreállítási költségek szempontjából nem, de esztétikailag sem volt kifizetődő az osztott rendszerű égéstermék-elvezetés kialakítása. Manapság pedig már nem „misztikum” a kondenzációs technika, így a reális érvrendszernek (készülék + égéstermék-elvezetés) köszönhetően lakóközösség a túlnyomásos gyűjtőkémény mellett döntött.

A csatlakoztatható hőtermelők száma

A szóban forgó égéstermék-elvezető rendszernél – a kiválasztott készüléktípus függvényében – a rendelkezésre álló akna keresztmetszete, valamint a legalsó hőtermelő bekötése és a kitorkollási pont közötti hatásos kéménymagasság határozza meg az egy kéménybe beköthető gázkészülékek számát. A ház adottságai, illetve az egy kürtőre csatlakoztatott készülék-darabszám (3 db hőtermelő) minimum 14x14 vagy O16 cm-es aknaméretet igényel, azonban ennél a kürtő-keresztmetszetnél – 22 kW-os kombi hőtermelőkkel – 8,6 méter a kéménymagasság határa, így a jobb hozzáférhetőség, szerelhetőség és a hosszabb hatásos kéménymagasság miatt az O20 cm-es keresztmetszetre esett a választás. Ilyen keresztmetszettel már 16 méter fölé is „kúszhat” a kéményhossz, sőt ez a kürtőméret akár 4 db kombi hőtermelőt is elbír. A gázüzemű kondenzációs készülékek bekötéséhez elegendő a O60/100 mm-es koncentrikus bekötő csővezeték, így nem kell a kazán mérőcsonkos gyári indító adapterét nagyobb méretre (O80/125 mm) lecserélni.

2. ábra Felfúrt és ezzel együtt mechanikusan „kitisztított” kéményakna. A falazat belső állapota és a résekben elnyelt por hosszútávon problémát okozhat a légellátásra szolgáló kürtőben, ezért bélelni kell.

Ennek a kéményrendszernek a maximuma egyébként 5 db átfolyó rendszerű kondenzációs hőtermelő, 19,1 méteres hatásos kéménymagassággal (ebben az esetben azonban a kürtő minimális keresztmetszete 20x20 vagy O22 cm).

A fentiek alapján talán belátható, hogy ez a többrészes, túlnyomással üzemelő kéményrendszer reális alternatíva lehet a többszintes, a lakásonkénti saját központi fűtésre, akárcsak később áttérő, felújításra szoruló társasházi gyűjtőkémények esetén. Tény, hogy a kondenzációs hőtermelő drágább termék, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ennek az égéstermék-elvezető rendszernek a lakásokra vetített fajlagos költsége kisebb.

Ezenkívül ennél a megoldásnál nem kell az égéshez szükséges frisslevegő-vezetéket valamelyik oldalfalon – néha sajnos a „fél lakáson” – keresztül befűzni, amely egyrészt több bontással, másrészt költségesebb helyreállítással, adott esetben pedig esztétikai javításokkal jár.

Tehát a kondenzációs hőtermelő magasabb ára – a hagyományos működésű, zárt égésterű készülékekhez képest – a kéményrendszer kialakításával, valamint az üzemeltetés során jelentkező megtakarításokkal mérsékelhető. Ilyen mértékű beruházásnál, illetve átalakításnál minden esetben szükség van új gáztervre, de gyakran a teljes fogyasztói vezetéket is át kell alakítani, amely – többek között – gázóra le- és felszereléssel, valamint MEO-val is jár.

Ezekre a műveletekre azonban az összes zárt égésterű hőtermelő telepítése során szükség van, így ebben a tekintetben a kondenzációs készülék beépítése az engedélyeztetési eljárások során nem okoz pluszköltséget.

További járulékos kiadásokkal csak abban az esetben kell kalkulálni, ha a saját központi fűtésre történő rákötés lehetősége a kéményfelújítás során még nem adott (ez azonban alapvetően megint nem készülékspecifikus), mert az már a lakás, nem pedig a gyűjtőkémény része.

3. ábra Nem várt „meglepetések”: alapos felmérés nélkül a vésés során „találkozhatunk” nem várt helyzetekkel.

Az átalakítás főbb lépései

Minden egyes kéményfelújítás első lépése az alapos felülvizsgálat: ez a gyűjtőkémények esetén sincs másképp, ahol a szakszerű kamerás felméréssel könnyen feltárható a kürtő falazata, a teljes kémény állaga és a bekötések elhelyezkedése. Egyesített falú gyűjtőkémények esetén sem beszélhetünk teljesen homogén keresztmetszetről, ezért a többrészes, túlnyomásos égéstermék- elvezető rendszerre történő átálláskor sem lehet mindig elegendő csupán a teljes falazat mechanikus tisztítása.

A felfúrásnál azonban előny, hogy a bővítéshez csekélyebb keresztmetszet is elegendő, így kisebb anyagi ráfordítással alakítható ki a légellátást szolgáló, egységes belső átmérőjű kürtő. A felfúrt és letisztított akna óriási pormennyiséget fog fel, ami ugyan leöblíthető, de ez a megoldás a kürtő falazata szempontjából hosszú távon nem ad biztos alternatívát. Ennél az alkalmazásnál a Furanflex bevonat jó, de költségesebb megoldás, így a kürtő kéményvakolással vagy merev falú alumíniumcsővel bélelhető. Az így előkészített akna légellátási célokra most már teljes mértékben megfelel, így a következő lépés a lakásonkénti bekötések, valamint a legalsó tisztító és kondenzvíz-gyűjtő elem beépítése.

Sajnos sokszor a gyűjtőkémény alsó ellenőrző nyílása a földszinti lakásban található, ezért ilyenkor itt kell a revíziós nyílással ellátott kéménytalpat, illetve a kondenzvíz-elvezetést kiépíteni. A kéménytalp kondenzvíz-gyűjtő tálcájának szifonja – elegendő hely esetén – a kifolyó csonkra közvetlenül felszerelhető, de a hőtermelőből távozó és a gyűjtőkéményből kifolyó kondenzvíz együttesen is beköthető ebbe a szifonba, külső felszerelés esetén. Azokban az emeleti lakásokban, ahol nem lehet a működés közben keletkező kondenzvizet a kondenzációs készülék alatt közvetlenül elvezetni, lehetőség van annak visszavezetésére a gyűjtőkéménybe. Ehhez azonban csak préskötéssel összekötött és minősített nemesacél csővezeték használható, amely speciális T-idom segítségével csatlakozik a közös kéményhez.

4. ábra Kamerás felülvizsgálat: ennek az eszköznek a segítségével tökéletesen felmérhető a kürtő állaga, illetve a bekötések helyzete. A vizsgálat során fontos feljegyezni a kémény teljes hosszát, valamint meghatározni a kürtő belső átmérőjét.

A lakásonként telepített koncentrikus bekötővezeték (jelen esetben: O60/100 mm) a gyűjtővezetékhez (hasznos belső átmérője 100 mm) kapcsolódó T-idoma már egy kb. 35x35 cm-es szerelőnyíláson keresztül is telepíthető, ahol a falazat kibontása előtt javasolt az előzetes ellenőrzés fémkeresővel, mert a vésés okozhat nem várt „meglepetéseket” a korábbi kéménybekötés alatt, például: falban vezetett vízcső, elektromos vezeték stb. Nagyon fontos, hogy a telepítést végző szakcég az átalakítás során ne csupán az égéstermék-elvezetőt, hanem a teljes fűtési rendszert is átlássa, mert ha nem készül fel megfelelő szakemberekkel, nem gondolja végig az átalakítás folyamatát, nem várt események érhetik a kivitelezés során. A jó és szakszerű telepítéshez precíz felmérés szükséges, amely a túlnyomásos kéményrendszer esetén ugyanúgy érvényes, mint a többi épületgépészeti felújításnál.