Diagnosztikai szoftver alkalmazása a gyakorlatban II.

2012/6. lapszám | Fördős Norbert |  2674 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Előző lapszámunkban a mindennapi szerviztevékenység egy általánosan még nem ismert, de egyre gyakrabban használt eszközét mutattuk be, amely az adott gyártó gázkészülékeinek felülvizsgálatához alkalmazható diagnózisszoftver. Az alapvető beállítások, valamint a működést felügyelő paraméterek felsorolása után cikkünk második, befejező részében a szervizszint néhány hasznos opcióját szeretnénk bemutatni.

Az évek óta tartó gazdasági válság hatásainak újabb és újabb hullámai az elmúlt időszakban sajnos egyre mélyebben érintik a gázkészülék-szerelő szakmát. Korábban csak a beüzemelési szám, azonban most már a javító, karbantartó munkák száma is csökken. Kisebb hibák miatt a fogyasztó gyakran nem hív ki szerelőt, de az anyagi javak szűkösségének következtében még komolyabb problémák mellett is a szervizestől várják a „csodát”, azaz menteni a menthetőt. Egyes szerelőknél a javítómunkák számának csökkenése azonban ezen kívül még más okokra is visszavezethető, ez pedig a korábban elvégzett munka minősége. Tehát válság ide vagy oda, a jó szakembert szükség esetén hívni fogják. A felkészült szakembert pedig az alapos és szakszerű munka, valamint a jó felszerszámozottság, illetve műszerezettség mellett az is jellemzi, hogy diagnosztikai szoftvert is használ, ami nem csupán a hibaanalízist segíti, hanem a megrendelő szemében az elvégzett munka minőségét is jelentősen javítja, amely adott esetben hasznos forintokra váltható. A szervizszint különleges beállításai Általánosan nem terjedt el, de bizonyos hőtermelő-típusok esetén – a csatlakoztatott fűtési rendszer felépítésének függvényében – lehetőség van a hőmérsékletszabályozási mód kiválasztására.

Normál esetben a készülék az előremenő vízhőmérsékletre szabályoz, amit főleg hagyományos hőleadókkal rendelkező fűtési rendszereknél, két- vagy többkörös, valamint kaszkád felépítésű berendezéseknél használunk. A gyakorlatban alkalmazott fűtési rendszerek nagy része ilyen, így a készülékek zöme gyárilag ezzel a hőmérsékletszabályozási móddal működik, ahol a példában szereplő hőtermelő előremenő hőmérséklet szabályozásának hiszterézise 5 K. A d.17 diagnózispont alatt azonban az előremenő hőmérséklet-szabályozásról át lehet kapcsolni visszatérő hőmérséklet-szabályozásra is, amit leginkább a hidraulikus váltó nélküli, közvetlen betáplálású padlófűtő rendszereknél alkalmazhatunk. Ebben az esetben az elektromos panel számára csak az előremenő hőmérséklet kívánt értéke ismert (amit az időjáráskövető szabályozó vagy a kazántermosztát értéke határoz meg), így a visszatérő hőmérséklet kívánt értékét az elektronika a következő képlettel számolja ki: a visszatérő hőmérséklet kívánt értéke (°C) = 0,5 x előremenő hőmérséklet kívánt értéke (°C) + 10 K. A visszatérő hőmérséklet értékét a készüléken belül, a visszatérő ágra felszerelt NTC méri (hiszterézise +3/-1 K). A visszatérő hőmérséklet-szabályozásnál a visszatérő ág NTC-je közvetlen hatással van a készülék teljesítmény-modulációjára, amelynek köszönhetően hosszabb lesz a készülék működési ideje, így ez a folyamat pozitívan hat az egyenletes működésre. Szintén nem általános opció még a szivattyú üzemmódjainak beállítási lehetősége (d.19). Alapvetően a készülék belső keringtető szivatytyúja hőigény esetén (téli üzem, 20 °C feletti parancsolt előremenő fűtővíz-hőmérséklet) az égő lekapcsolását követően utánfutással működik, amelynek üzemideje az általános beállítások szintjén paraméterezhető (lásd előző lapszám).

A diagnosztikai szoftver saját szervizmenüje számos olyan meg- változtatható, illetve kiolvasható paramétert tartalmaz, amellyel a készülék „előélete”, valamint a helyi adottságokhoz igazodó üzem viszonylag könnyen optimalizálható, és táblázatos formában egyszerűbben látható át.

Emellett azonban a szivattyú a belső hőmérsékletszabályozó figyelembe vétele nélkül, valamint az égőtiltási idő alatt is tovább tud keringtetni, vagy a teljes téli üzem közben – az előzetes beállítás függvényében – folyamatos keringtetés is kérhető. Tárolóval kombinált hőtermelők esetén a használati melegvíz-készítés forgatógombjának vétlen elállítása, illetve a forrázásveszély elkerülése végett külön menüszinten belül korlátozható a kívánt melegvíz-hőmérséklet maximális értéke (d.20). A modern kondenzációs hőtermelők vezérlőpaneljeinek többsége képes már külső kimenetek működtetésére is, így az ezekhez tartozó relék szerepe saját menüszinten (d.27 és d.28) paraméterezhető. A túlnyomásos égővel ellátott, kondenzációs üzemű hőtermelők egyik legfontosabb alkotóeleme a fordulatszám-szabályozott ventilátor, amelynek feladata a működéshez szükséges levegőmennyiség biztosítása, valamint a keletkező égéstermék elvezetése. Az égéstermék térfogatáramának szállítása közben keletkező nyomásra alapvetően az égőtér és a frisslevegő/égéstermék-elvezető rendszer ellenállasainak legyőzésénél, valamint a gáz/levegő arány vezérlésénél van szükség.

Ennek alapján az alkalmazható égéstermék-elvezető rendszer maximális hosszúsága a ventilátor teljesítményéből, illetve az égéstermék-elvezető rendszer átmérőjéből határozható meg. A ventilátor fordulatszám-tartománya szoftveres úton korlátozható, ahol a maximális fordulatszám a d.51 diagnózispont alatt csökkenthető, a minimális fordulatszám pedig a d.50 diagnózispont alatt növelhető (a gyári beállítás megváltoztatására azonban csak kivételes esetben van szükség). Ma már teljesen természetes igény, hogy az átfolyó rendszerű kombi készülék szabadon kombinálható legyen szolár melegvíz-készítő berendezéssel. Alapesetben a kifolyó használati meleg víz hőmérséklete 35 és 65 °C között állítható be, így nincs szükség semmilyen utánfűtésre. Akkor, ha a kombi készülék elé szolár melegvíz-tároló van előtéttartályként bekötve, lehetőség van a tárolóból érkező víz igény szerinti utánmelegítésére (d.58). Ezzel az opcióval meghatározható az a használati melegvíz-hőmérséklet, ami még nem igényel felesleges utánfűtést, viszont ezzel a funkcióval még nem váltható ki teljes mértékben a külső termosztatikus keverőszelep (forrázásveszély). A gyújtási folyamatok tökéletes analizálását szolgálja több menüpont is – a tüzelésautomatika zavarainak száma (d.61); átlagos (d.64) és maximális (d.65) gyújtási idő; valamint a sikertelen első (d.68) és második (d.69) gyújtási kísérletek száma.

Ezek az opciók teljes körű képet adnak a gyújtótrafó állapotáról, illetve az elektródák és a lángfelügyelet minőségéről. Ma már szinte az összes kondenzációs fűtőkészülék beépített motoros váltószeleppel rendelkezik, azonban előfordulhatnak olyan hidraulikai rendszerfelépítések is, ahol a használati melegvíz-tároló töltése a hidraulikus váltó után az osztóról, saját töltőszivattyú segítségével történik, így a belső váltószelepet folyamatosan fűtési állásban kell tartani. Ezenkívül az első, vízzel történő feltöltés után is a könnyebb légtelenítést segíti, ha a nyomás alá helyezés során a váltószelep „középállásba” pozicionálható. Mindkét feladatot külön menüpont (d.70) támogatja. Bizonyos típusú átfolyós kombi készülékeken lehetőség van „hőntartó” üzemmód bekapcsolására, amelynek következtében érezhető módon javítható az ilyen típusú hőtermelők készenléti komfortja használati melegvíz-készítésre. Annak érdekében, hogy – hiányzó, előre beállított időprogram esetén – a készenléti meleg vizet ne kelljen folyamatosan a kívánt hőmérsékleten tartani, lehetőség van egy hiszterézis-tartomány (-15 és +5 K között) beállítására (d.73), amelynek köszönhetően magasabb komfortérték mellett csekélyebb hőveszteség lép fel a hosszabb melegvíz-vezetékekben, míg alacsonyabb beállításnál kevesebb energia szükséges a tényleges fogyasztás során a használati meleg víz felfűtésére. Külön tárolós hőközponti kombinációknál gyakran nagyobb a hőtermelő tárolótöltő teljesítménye annál, mint amit a tároló csőkígyója fel tud venni, ezért külön-külön menüpontban paraméterezhető a tárolótöltés teljesítménye (d.77), valamint a tárolótöltés során megengedett maximális előremenő fűtővíz-hőmérséklet (d.78). Bojler-termosztátról vezérelt hőtermelőknél nagyon hasznos opció még a saját szabályozó nélkül megvalósított tárolótöltés maximális tárolótöltési idejének beállítása (d.75), mert ezzel könnyen kiküszöbölhetők a zárlatos termosztát okozta hibák. A gázfogyasztással kapcsolatos reklamációs esetekben hasznos segítség még, hogy a diagnózisszoftveren keresztül is külön-külön könynyen kiolvasható a fűtés (d.80), illetve a használati melegvíz-készítés (d.81) üzemóra-, valamint ezen üzemállapotok bekapcsolási száma (d.82 és d. 83) az első bekapcsolás óta. Természetesen ezek az adatok egy adott periódus gázfogyasztásának meghatározására közvetlenül nem alkalmasak, azonban rávilágítanak a beüzemelés óta eltelt időszak kapcsolási „viselkedésére”, és az abból becsülhető gázfelhasználás mértékére.

---