Diagnosztikai szoftver alkalmazása a gyakorlatban I.
2012/5. lapszám | Fördős Norbert | 2877 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Sok végfelhasználó szemében ma még biztosan furcsán hat, amikor a fali gázkészülék hibájához kihívott márkaszervizes szakember a csavarhúzó és a villáskulcs helyett először egy laptopot vesz elő a funkcióját nem teljesítő hőtermelő „javításához”. A most bemutatott diagnózisszoftver azonban egyáltalán nem kuriózum már, csak sajnos nagyon sok szervizszakember sem látja igazán át a benne rejlő lehetőségeket.
Személygépkocsik esetén ma már teljesen természetes, hogy a kötelező szerviz, a zöldkártya meghosszabbítása vagy bármilyen működési panasz esetén a helyi márkaképviselet szervizese azonnal a diagnosztikai eszközökhöz nyúl. Miért ne történhetne ugyanez meg egy gázüzemű fali hőtermelőnél?
Egy kondenzációs készülék „munkásélete” a beüzemelés során már eleve műszerek használatával kezdődik: a finomhangolások előtt ilyenkor kell megmérni a csatlakozó gáznyomás értékét (statikus = készenléti állapot; dinamikus = a teljes terhelés alatt mért), valamint füstgázelemző műszer segítségével ekkor állítjuk be vákuumos gáz–levegő szabályozással működő fali hőtermelő esetén a gázarmatúra „nagyláng/kisláng” üzemállapotaihoz tartozó, a gépkönyv által előírt CO2-értéket.
Normál esetben tehát a kondenzációs hőtermelő beüzemelése – többek között – ebből is áll. Hibakeresésnél, valamint javításnál azonban sajnos még nem ennyire szoftverorientált a helyzet. Természetesen nem minden esetben van szükség diagnózisprogramra (pl. csöpög a biztonsági szelep, mert leeresztett a fűtési tágulási tartály), azonban nagyon sok rendellenes működési jelenség könnyebben felismerhető, illetve analizálható szervizszoftver segítségével. A jobb és szemléletesebb átláthatóság érdekében egy konkrét hőtermelő (fali kombi kondenzációs készülék) példáján keresztül mutatatjuk be ennek felépítését, valamint főbb sajátosságait.
Alapvető beállítások 1. diagnosztikai szint
Ma már szinte minden kondenzációs hőtermelőn lehetőség van a fűtési részterhelés (d.0), a szivattyú-utánfutási (d.1) és az égőtiltási idő (d.2) beállítására. Téveszme viszont az, hogy nincs szükség a fűtési részterhelés beállítására, mert az égő modulációja „úgyis mindent megold”. A konkrét példában szereplő kombi készülék egy 70 m²-es, újabb építésű társasházi lakást fűt, ahol még a legnagyobb téli hidegben sincs magas hőszükséglet. A 23 kW-os névleges teljesítményt a hőtermelő csak használati melegvíz-készítés esetén igényli, ezért a készüléket fűtési üzemmódban alacsony modulációs intervallumra (6,7-8,0 kW) kell beállítani az égő sűrű ki/bekapcsolásának elkerülése végett. Átmeneti időszakban a készülék természetesen fűtési üzemre még így is túlméretezett, azonban ez az állapot kevésbé jelent gondot egy kondenzációs készüléknél, mint egy hagyományos működésű kombi esetén.
A szabadon beállítható (2-60 perc között) szivattyú-utánfutási idő mellett nagyon fontos paraméter az égőtiltási idő, ami a fűtési üzem bekapcsolási számait korlátozza. Ez az opció akkor lép életbe, ha megszűnik a hőszükséglet (külső termosztát ON/OFF jele, saját kommunikációs csatorna – pl. eBUS – vagy a belső szabályozó lekapcsolása). A vezérlés az égőtiltási időt a kívánt előremenő fűtővíz-hőmérsékletből és a maximálisan beállított égőtiltási időből számítja ki (a HMV-üzem nincs hatással az időtagra). A maximális égőtiltási idő egy meghatározott intervallumon belül (2-60 perc között) állítható be, ahol minden egyes szabályozó-lekapcsolás után külön diagnózispontban (d.67) olvasható ki a fennmaradó égőtiltási idő (ez az úgynevezett hatásos égőtiltási idő).
Címkép: Az alapvető beállítások diagnosztikai szintje: itt találhatók meg a működést befolyásoló legfontosabb paraméterek, amelyek – akár csak egy Excel táblázatban – egy felnyíló ablak segítségével könnyen módosíthatók. Ez a kommunikáció és rendszerszemlélet jó alapot képez a távfelügyelet és távdiagnosztika működtetésére is.
A funkció célja egyértelmű, így ennek segítségével kisebb hőszükséglettel rendelkező lakások esetén is optimalizálható az égő üzeme. Minden fali hőtermelő hőmérséklet-beállító gombokkal, illetve különböző szenzorokkal rendelkezik, így a diagnózisszoftveren belül is leolvasható ezek értéke (d.3 = kifolyó használati melegvíz-hőmérséklet; d.4 = a HMV lemezes hőcserélő hőntartáshoz használt NTC hőmérséklete; d.5 = a fűtési előremenő kívánt értéke; d.6 = parancsolt melegvíz-hőmérséklet; d.7 = a hőntartás – opció – előírt értéke). Ezeknek az adatoknak az ismerete könnyű visszajelzést ad a potméterek, illetve a szenzorok helyes működéséről.
Ma már teljesen természetes, hogy kondenzációs működésű hőtermelő esetén időjáráskövető szabályozó határozza meg az adott pillanatban szükséges előremenő fűtővíz-hőmérsékletet (ahol a mért külső léghőmérséklet is közvetlenül kiolvasható: d.47), azonban ez az érték bármikor „visszaellenőrizhető” a diagnózisszoftverben is (d.9, ami megegyezik a d.5 pont alatti értékkel). A modern kondenzációs hőtermelők vezérlőpaneljeinek többsége képes már külső kimenetek működtetésére is, így az ezekhez tartozó relék állapota a szervizszoftver segítségével nagyon egyszerűen kiolvasható (d.10 = saját belső; d.11 = külső keringtető; d.12 = tárolótöltő; d.13 cirkulációs szivattyú). Minden fali hőtermelő elengedhetetlen tartozéka a meg- felelő fűtési szabályozó, ezért teljesen magától értetődő, hogy lehetőség van a bementi és kommunikációs csatornák vizsgálatára. Tipikus hiba, hogy a szabályozó vezetékei „látszólag” be vannak kötve, mégsem érintkeznek a csatlakozóval: ennek elkerülését, valamint az ilyen jellegű hiba felfedezését szolgálja két diagnózispont (d.8 = ON/OFF, d.16 = szabályozó kör).
Működést felügyelő paraméterek
Átfolyó rendszerű kombi készülékek esetén nagyon fontos szerkezeti elem a vízáramlás-értékelő. A jelen példában szereplő gázkészülék szárnykerekes vízkapcsolóval rendelkezik, ahol az elektronika nem csupán a forgást (d.22), hanem az átfolyt vízmennyiséget (d.36) is méri, így szabályozva az égő teljesítményét a kívánt melegvíz-hőmérséklet függvényében.
Előfordulhat olyan eset is, hogy az ügyfél meleg vizet kér, de a készülék nem „ad”, mert ennek üzemmódját programozható szabályozó tiltja (pl. beépített tárolós hőtermelők vagy hőközponti kialakítások esetén). A fűtésszabályozó időprogramjának ismerete nélkül ennek visszaellenőrzését szolgálja a d.25-ös menüpont. Tipikus „buktató” még, ha a fűtési hőmérséklet-szabályozó gomb potméterének tengelye törött, és a készülék nyári állásban marad (nem reagál a készülék a szabályozó fűtési hőigény-kérésére). Mielőtt „nekiesnénk” a vezérlődoboz kinyitásának, érdemes egy pillantást vetni a d.23-as diagnózispontra, mert ennek segítségével felesleges műveletektől kíméljük meg magunkat.
Ugyanez igaz a beragadt belső váltószelep pozíciójának (d.35), valamint az ionizációs elektróda által szolgáltatott ionizációs áram értékének (d.44 – nem kell hozzá külön multiméter) ellenőrzésére. Nehezebb mérési, illetve beállítási művelet, de a diagnózisszoftver ebben is hatásos segítséget nyújt: az összes kondenzációs hőtermelő esetén fordulatszám-szabályozott ventilátor juttatja el túlnyomással az égő felé a gáz–levegő keveréket. Ehhez a parancsolt ventilátor fordulatszámot az elektronika határozza meg, ennek megvalósulását azonban külön érzékelő méri. A parancsolt és a tényleges ventilátor-fordulatszám értéke azonban roppant egyszerűen kiolvasható a diagnózisszoftverből (d.33 = parancsolt; d.34 = mért érték). Nehezen felismerhető jelenség még, ha a készülék belső fűtési keringtető szivattyúja – rosszul beszabályozott fűtési rendszer esetén – a primer hőcserélőben termelt hő egy részét, hasznosítás nélkül, a bypass ágon keresztül forgatja meg. Ez a „turpisság” azonban tetten érhető akkor, ha a hőtermelő saját belső hőmérsékletérzékelővel rendelkezik a fűtési előremenő (d.40) és visszatérő (d.41) ágon, így ugyanis megállapítható a hiba, ha a készülék alatt más a fűtési csővezetékek közötti hőmérsékletkülönbség, mint a készüléken belül.
A diagnosztikai szoftver szervizszintje
Talán furcsán hangzik, de a diagnosztikai szoftver is rendelkezik külön szervizszinttel, terjedelme azonban jóval kisebb, mint az alapvető beállítások, valamint a működést felügyelő paraméterek szintje. Ezen a felületen kiolvasható a fűtési rendszer aktuális nyomása (1,89 bar – ehhez azonban a hőtermelőnek digitális nyomásszenzorral kell rendelkeznie), az égő modulációjának százalékos értéke (34,6%), a kommunikációs csatorna (eBUS) feszültségszintjének helyessége és hőmérséklet-beállító potméterek aktuális értéke.
