Többrészes, túlnyomásos égéstermék elvezető rendszer telepítése II.

2012/3. lapszám | Fördős Norbert |  4856 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Előző lapszámunkban rövid „helyzetjelentést” adtunk a hazai gyűjtőkéményekről: ezek az égéstermék-elvezetők – néha, mint potenciális veszélyforrások – hiányosságaik, illetve elavult műszaki megoldásaik ellenére is jó alapot képezhetnek új típusú rendszerek, például a többrészes, túlnyomással működő égéstermék-elvezető rendszer telepítésére.

 

Természetesen a fenti kijelentés alapvetően csak ott állja meg a helyét, ahol egy kisebb társasház minden lakója olyan rekonstrukció mellett dönt, ami a fűtési rendszer modernizálását is magával hozza. A szakaszos üzemű gázkészülékekkel működtetett társasházi gyűjtőkémények gyakran házközponti vagy távfűtéssel ellátott lakóépületekben találhatók, így nem minden esetben alkalmazhatunk kondenzációs hőtermelőkre kifejlesztett többrészes, túlnyomással üzemelő égéstermék-elvezető rendszert. Azonban ettől függetlenül létjogosultsága van, mert a zárt égésterű hőtermelők között ma már vitathatatlanul jelentős szerepet töltenek be a kondenzációs készülékek, és nagyon sok olyan kisebb lakóépület található még Magyarországon, ahol a saját központi fűtés kiépítése várat magára. A többrészes, túlnyomással üzemelő égéstermék-elvezető rendszer alapvetően kevés elemből áll, így az alkalmazási korlátok keretein belül rugalmasan használható erre alkalmas kürtőkben, illetve kéményaknákban, viszonylag kedvező árfekvés mellett.

1. ábra: Kéményfelújtás Furanflex technológiával

■ Feltételek és előkészítő lépések
Minden egyes égéstermék-elvezető rendszer kialakítása előtt a már meglévő kéményakna, illetve kürtő felhasználhatósága, a szükséges tisztítónyílások elhelyezése kapcsán figyelembe kell venni a magyarországi építési rendeleteket és az érvényes tűzrendészeti szabályzatot, valamint az MSZ 845 szabvány előírásait. Nagyon fontos ezen kívül még a területileg illetékes kéményseprő szolgáltatójának helyszíni felmérése és szakvéleménye. Alapfeltétel, hogy az égéstermék-elvezetés aknájának legalább 90 perc időtartamú tűzálló képességgel kell rendelkeznie. Az égéstermék-elvezető rendszereket úgy kell elhelyezni, hogy azok kitorkollása nem lehet ablakok, szellőztető nyílások és erkélyek közvetlen közelében. Abban az esetben, ha a levegő/égéstermék rendszer közvetlenül egy másik égéstermék-elvezető cső vagy kémény mellett torkollik ki, akkor az égéstermék visszaszívásának elkerülése érdekében a szomszédos égéstermék-elvezető csövet vagy kéményt legalább 200 mm-rel kell hőszigetelt kéménytoldó telepítésével a frisslevegő-beszívás felett meghosszabbítani. Bizonyos területeken lehetőség van a nem használt kémények visszabontására egészen a tetőhé-jazat alá, amit aztán hosszabbító csövekkel és záróelemmel lehet újraépíteni.

2. ábra: Felmart kéménykürtő: ezzel az eljárással közel egyenletes keresztmetszet biztosítható, azonban a felfúrt felületet bélésanyaggal kell ellátni a szálló por, a csekély lég-ellenállás biztosítása, valamint a nedvesség elleni védelem céljából.

Ezzel kapcsolatban azonban feltétlenül egyeztetni kell a területileg illetékes kéményseprővel. Nagyon fontos kiemelni az átalakításra szánt kéménykürtő/akna előkészítését és felületvédelmét: gyűjtőkémények esetén ezt egy kamerás felülvizsgálattal kell kezdeni, ahol a falazat és a kéményállag a teljes hossz mentén ellenőrizhető.

3. ábra: Téglából készült kürtő túlnyomásos LAS kéménnyé alakítva. A kéménytalp kondenzvízgyűjtő szifonja közvetlenül az aknában is felszerelhető.

A többrészes, túlnyomással működő égéstermék-elvezető rendszer végig azonos keresztmetszetű és felületi minőségű kürtőt igényel, így nagyon sok esetben elengedhetetlen az akna felmarása és mechanikus tisztítása, majd ezt követően a felfúrt felületek nedvesség, illetve csapadékvíz elleni védelmének biztosítása. Ehhez a légaknák felületeit időjárásálló vakolóanyaggal (pl. kéményvakolás) vagy időjárás- és fagyálló anyagból készült bevonattal (merev alumínium cső, Furanflex) kell óvni a csapadékvíz behatásai ellen. Csak így védhetők légbeszívásra használt aknáknál a kondenzálódó nedvesség ellen a lakótér felé eső felületek, valamint ezzel biztosítható egyenletes, kis ellenállású felület a légaknában.

Az égéstermék-elvezető rendszer elemtára:
1. Kéménytalp
A szóban forgó égéstermék-elvezető rendszer telepítésére alkalmas kürtő vagy akna talapzatának legalsó és egyben indító eleme a kéménytalp, amely lényegében egy kondenzvíz-gyűjtő tálcával ellátott tisztító nyílás.

Beépítéséhez akkora faláttörést kell biztosítani, amely lehetővé teszi a szerelési műveleteket, valamint alkalmas az alsó ellenőrző ajtó bevakolására. A kéménytalp tartókonzolját dübelek segítségével kell a hátsó aknafalra rögzíteni, úgy, hogy elegendő hely álljon rendelkezésre a szifon későbbi tisztítására. A kondenzvízgyűjtő csésze a tartókonzol alsó részén ül, lefolyócsonkjára pedig közvetlenül vagy az aknából kivezetve köthető a szifon. Ezt az elemet egy alumíniumból készült feszítő szalag rögzíti a konzolhoz.

4a. ábra	4b. ábra
4a-c. ábrák:  A többrészes, túlnyomással működő égéstermék-elvezető rendszer legfontosabb elemei: bekötő T-idom; kéménytalp és kürtőfedél.

2. Csatlakozó T-idom
Ez az elem az egyes lakásokban telepített hőtermelő égéstermék-elvezető rendszerének bekötésére szolgál. A fali készülék – a kürtő geometriai méreteinek, valamint az egy rendszerre kötött hőtermelők számának, illetve néveleges teljesítményének függvényében – 60/100 vagy 80/125 mm-es kialakítású koncentrikus elemekkel csatlakoztatható. Itt a külső csővezeték – logikusan – az égéshez szükséges friss levegőt a kürtőn keresztül, a keletkező égéstermék elvezetését a belső csővezetéken biztosítja a közös felszálló ágba. Ezt az elemet is tartókonzol segítségével kell a hátsó aknafalra rögzíteni, arra azonban a telepítés során feltétlenül ügyelni kell, hogy a konzol egyenletesen feküdjön fel, és a T-idom függőlegesen álljon. Ellenkező esetben az öszszekötő csőben feszültség keletkezhet, ami akár kondenzvíz-kilépést eredményezhet, valamint a függőlegestől eltérő pozíció megnehezíti a belső kondenzátum-felfogó horony feladatát (ennek szerepe, hogy egy fali készülék hosszabb üzemszünete esetén is feltöltődjön a hőtermelő szifonja, ne száradhasson ki).

3. Kondenzvíz-gyűjtő T-idom
Felépítése a csatlakozó T-idommal analóg (nem kötelező gyári tartozék). Ezt az elemet abban az esetben kell használni, ha nem lehet a fali hőtermelő alatt közvetlenül kondenzvíz-elvezetést kiépíteni. A működés közben keletkező kondenzvizet az erre a cél-ra préskötéssel rögzített és meghatározott lejtéssel fektetett nemesacél csővezetéken keresztül kell elvezetni. A csővezeték fektetésekor feltétlenül ügyelni kell arra, hogy az elvezető cső ne lógjon bele az égéstermék-elvezető közös csővezetékének felszálló ágába (ellenkező esetben akadályozzuk a kéményseprő munkáját tisztítási műveletek közben).

4. Összekötő csővezeték
7 vagy 15 méteres tekercsben kapható PP vezeték, amely hosszabbítható, illetve méretre vágható. Hasznos belső átmérőjének (100 mm) kellő merevséget ad a 10 mm-es falvastagság, így a „flexibilis” felépítésnek köszönhetően egyszerű a szállítás, könnyű a szükséges összekötő szakaszok illesztése. Ezt a csővezetéket az alul/felül elhelyezkedő külső hornyokba ültethető, speciális gumiból készült O-gyűrű tömíti, ebbe „kapaszkodnak” külsőleg az összekötő elemek kapcsos rögzítőinek karmai.

5. Kürtőfedél
Ez az egység a kéményaknás égéstermék-elvezető rendszereknél alkalmazott záróelemmel közel azonos kialakítású kürtőfedél, amit egy szerelőkereszt „ültet fel” az akna tetejére. A kapcsos záróelem vége O-gyűrűvel tömíti a kitorkollás nemesacél csővezetékét, amit a műanyag kürtőfedél „központosít”. A kitorkollás csővezetékének méretét sohasem szabad lerövidíteni, mert ellenkező esetben a belső cső dilatációja miatti hosszváltozás problémát okozhat az üzembiztos működésben.

4c. ábra

■ Alkalmazhatósági feltételek
A szóban forgó égéstermék-elvezető rendszer csak meghatározott típusú és számú, illetve egységteljesítményű kondenzációs fali hőtermelővel együtt alkalmazható. Ez az égéstermék-elvezető rendszer a gázkészülékkel együtt van tanúsítva, így telepítését, illetve alkalmazási feltételeit alapvetően a vonatkozó szerelési útmutató ismerteti. Ebben az egyik legfontosabb kritérium a minimálisan szükséges kürtőméret, az arra köthető maximális készülék egységteljesítmény/darabszám, valamint a teljes rendszer hatásos kéménymagassága. Külön fejezet szabályozza a koncentrikus bekötő csővezetékek legnagyobb hosszát, illetve az abban alkalmazható könyökök/ívek darabszámát. A csatlakozó T-idomok között lakásonként 2 m osztástávolságot kell tartani, végig azonos keresztmetszetű akna/kürtő mellett. A teljes égéstermék-elvezető rendszer alapos felmérést, megfelelő előkészítést, a kivitelezés pedig többéves szakmai tapasztalatot igényel, amelynek végrehajtása, illetve felügyelete megfelelő referenciákat felmutató és kéményfelújításban jártas kivitelező cég, valamint a területileg illetékes kéményseprő vállalat bevonását igényli.

---