Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Mivel, hogyan fűtsünk? I.

2012/3. lapszám | Balajti Zsolt |  4668 |

Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az energiaárak közelmúltbéli drasztikus emelkedése, a mélyülő gazdasági válság és recesszió miatt általánosan kibontakozó költségcsökkentési igény kapcsán mindinkább a megújuló energiaforrásokat hasznosító rendszer- megoldások irányába fordult mostanában a köz figyelme. Megújuló energiaforrások hasznosítása területén tevékenykedő vállalkozásként mi is egyre gyakrabban találkozunk azzal az igénnyel a hozzánk betérő érdeklődő felhasználók részéről, hogy segítsünk nekik eligazodni a széles piaci kínálat erdejében, hogy mind gazdaságossági, mind kényelmi, mind pedig ökológiai értelemben a legkedvezőbb döntést tudják hozni épülő/ felújítandó ingatlanuk fűtési rendszerének kiépítése/korszerűsítése kapcsán.

Mint az élet más területén is, ilyenkor hirtelen nagyon sok „szakértő” (leginkább korábban építőipari) vállalkozás terem, akik más területeken eddig meglévő forgalmuk visszaesése után a megújuló energiaforrások hasznosításának piacán próbálnak szerencsét, és sok-sok fél- vagy teljesen rossz megoldást kínálnak a gyanútlan laikusnak. Vannak, akik teljesen(!) automatikus üzemű faelgázosító kazánt akarnak eladni, akadnak, akik nap- (vagy hold-) kollektorokkal ígérik kiváltani a fűtési energiaszükségletet vagy annak jelentős részét, de akad olyan is, aki napelemekkel kombinált villanyradiátoros rendszerrel javasolja a fűtést megoldani. Aztán ott vannak a „légkazánt” forgalmazók, sejtetve azt, hogy az az eszköz talán a semmiből állít elő hőt. Se szeri, se száma a „jobbnál jobb” rendszermegoldásoknak. Ezekkel az „előnyös rendszermegoldások”-kal legtöbbször a bírósági tárgyalóteremben találja magát a kókler, ami egyrészről nem baj, mert legalább tisztul a szakma, másrészről viszont a többi, korrekt vállalkozás látja kárát. A legszomorúbb az, hogy vannak közöttük tanult emberek is, akik tényekkel, egzakt mérési eredményekkel egyértelműen cáfolható, nyilvánvaló hazugságokkal butítják az egyszerű halandót. Ezek a szerencselovagok rontják a szakma hitelét, bizalmatlanságot gerjesztenek, ugyanis „aranyköpéssé” vált az a mondás, miszerint „egy elégedett ügyfél két másik leendő ügyfelet hoz, egy elégedetlen viszont tíz, potenciális másikat riaszt el”. A kereskedelmi vállalkozások döntő többsége általában csak eladni szeretne, ugyanis az a „buli”. Mindegy, mit, ha most például a napkollektor mehet jól, akkor azt, ha kaputelefont vagy pálinka-lepárlót, akkor azt. Tisztelet a kivételnek, de többségüknek fogalma sincsen (és nem is érdekli őket), hogy mi is történt azzal a termékkel, amelyet 10 perce, néhány napja vagy éve adott el, ha már kivitték a raktárajtón.

Aztán vannak olyan vállalkozások is, akik kivitelezéssel is foglalkoznak, itt már nem kifejezetten a kereskedelmi árrés jelenti a fő bevételi forrást, ők dolgoznak is az eszközökkel, van mellé tett műszaki tartalom, üzemeltetési tapasztalat. Viszont nagyon kevés az olyan vállalkozás, ahol nem csak eladni akarnak, hanem korrekt tanácsot kap az egyszeri halandó arra vonatkozóan, hogy hogyan is tudná optimálisan elkölteni azt a pénzét, amelytől megtakarítást remél. Ezen vállalkozások esetében lehet, hogy eladás nem is kapcsolódik az ügylethez, hanem egy állapotfelmérés utáni korrekt tanácsadás következtében esetleg befektetés nélkül, vagy csekély ráfordítással is lehet hasznot remélni. Ma Magyarországon az épületek fűtésére országos átlagban 2-3-szor annyi energiát fordítunk, mint amennyit például Ausztriában, ez tény. Az épületek hőtechnikai hiányosságait nem lehet a megújuló energiaforrások használatával orvosolni. A „legmegújulóbb” energia az, amit fel sem kell használni. Az, hogy valami szinte ingyen, vagy legalábbis olcsón áll rendelkezésre, senkit nem jogosít fel annak pazarlására. Mi a teendő tehát? Tegyük először rendbe az épületünket hőtechnikai szempontból, aztán próbáljuk meg az alacsonyabb hőigényszintet kielégíteni. Hogyan is kell ezt értelmezni? Egy hasonlat: próbáljunk megtölteni egy egérrágta, lyukas terményes zsákot búzával. Ha nehezen is, de menni fog, viszonylag sok veszteséggel.

Ellenben ha először egy zsákvarró tűvel nekiállunk kijavítani a hibákat, akkor végeredményben szinte veszteség nélkül fel tudjuk tölteni a zsákot. Tehát ilyen esetben nem az a jó megoldás, ha drága búza helyett olcsó rozs-zsal töltjük inkább a zsákot, ugyanis egyre többen akarunk „zsákot tölteni”, és a rozs is előbb-utóbb drága lesz. A hőtechnikai javítások (nyílászárók cseréje, falazatok és födém utólagos szigetelése stb.) mind-mind olyan beavatkozások, amelyek az ingatlan primer igényét csökkentik. Ezek nem fognak meghibásodni, nem kell hozzájuk időről időre szerelőt hívni karbantartáshoz vagy javításhoz, nem kopnak, nem avulnak (vagy csak nagyon hosszú idő alatt). Felelősen gondolkodó, etikus mérnöknek azt kell mondania: a hőtechnikai javításoknak nincsen alternatívája. A TNM rendelet kötelező előírásai kedvező esetben a közeljövőben oly mértékben fognak szigorodni, hogy a fentebb leírt sorok érvelés tekintetében tulajdonképpen érvényüket is fogják már veszíteni, ugyanis például 2019-től közintézmények esetében már csak zéró energiás ingatlanokat szabad majd építeni, illetve zéró energiás szintre kell egy-egy épületet a felújítások során javítani. Alacsony energiaigényű, esetleg zéró energiás ingatlant megépíteni az „ökonómiai vénával rendelkező”, nem kifejezetten „zöld” gondolkodású embereknek elsősorban annyit jelent, hogy többlet-befektetések árán előre megfinanszírozzuk az épületünk fűtési költségeit évekre.

Kollégáinkkal általában mosolygunk akkor, amikor egy-egy ingatlannal kapcsolatban egy előzetes egyeztetésre tízmilliós értéket képviselő gépkocsival érkezik a T. Megrendelő, és a tárgyalás során kiderül, hogy a megépítendő családi házban lesz jakuzzi, TV-fal, infraszauna stb., viszont a falazatnál, födémeknél, nyílászáróknál kifejezetten „szűkmarkúan” bánik a forrásokkal az ügyfél. Nem szoktuk szembesíteni az általunk helytelennek tartott felfogásból adódó ellentmondással felebarátunkat, inkább megkérdezzük, hogy mennyi ideig kívánja még használni a gépkocsiját, és mennyi ideig az ingatlanát. Ilyenkor általában magától ráébred, hogy egy 30-40 évre épített, esetleg gyerekekre örökül hagyandó ingatlan esetében az a jó döntés, ha annak ésszerű keretek között minél alacsonyabb a „fogyasztása”. Sejtései neki is vannak, de mivel ő sem lát a jövőbe, így megjósolni sem tudja a várható energiaárak alakulásának trendjét. Helyes irányba való szelíd terelgetésünk eredményeként később, a jövedelmi viszonyai megváltozása esetén (pl. gyermekvállalás, betegség, válás, nyugdíj stb.) sem fog gondot jelenteni neki a ház fenntartása. Természetesen nem építhet/engedhet meg magának mindenki passzív vagy „többet termelő, mint fogyasztó” házat (arra a telkek ~90%-a valószínűsíthetően nem is alkalmas), de törekedni lehet passzív-közeli épületek létrehozására. Barlangban, sátorban, jurtában, nyílt tűz mellett ma már csak nomád törzsek vagy primitív népek élnek. A fűtési energiahordozónak és a felhasználás módszerének meg-választása szubjektív döntés.

Alapvetően öt szempontot szoktunk figyelembe venni:

  1. A fűtéssel adódó beruházási költség.
  2. A fűtéssel adódó fenntartási, üzemeltetési, karbantartási költség.
  3. A fűtéssel adódó kényelem, kényelmetlenség.
  4. Az energiahordozóval történő ellátás biztonsága (függőség, kitettség).
  5. Az alkalmazott technológia környezetre gyakorolt hatása (CO2-terhelés, egyéb káros anyagok, kitermelés–átalakítás hatékonysága, szállítási költségek stb.).

Pályázatoknál, döntési helyzeteknél általában a döntés előkészítője vagy maga a döntéshozó felállít egy pontrendszert, amiben az adott tényezők változó súllyal esnek a latba a végeredményben. Az átlagfelhasználó esetében tapasztalataink szerint egy kvázi százpontos rendszerben sajnos 50 pontot kap a beruházás, 20 pontot a fenntartás, 15 pontot a kényelem, 10 pontot az ellátásbiztonság és 5 pontot a környezetre gyakorolt hatás. Szándékaink általában a felsorolás utolsó tétele arányának növelésére irányulnak. A felsorolt megoldások a nem távfűtéssel rendelkező ingatlanok esetében 95%-ban fedik a realitásokat. Olajfűtéssel, tartályos PB-gázfűtéssel, valamint mérnökembertől idegen, hókuszpókuszokon alapuló fűtési megoldásokkal jelen írás keretei között nem foglalkozunk.

Vegyük sorra az egyes tételekkel kapcsolatos előnyöket és hátrányokat egy olyan ingatlannál, amely a mostanában épített ingatlanok között átlagos méretű és hőveszteségű (kb. 140 m², ~7 kW), és a magyar átlagcsalád lakja 2 felnőttel és 2 gyermekkel! Az ingatlannál szubjektív módon felvett tételek:

  • magas hőmérsékletű fűtésre 11 000 kWh, alacsony hőmérsékletű fűtésnél (pl. padló) pedig 10 500 kWh hőveszteség,
  • feltételezünk minden esetben 2500 kWh hőigényt a használati melegvíz-készítésre.

Az 1. táblázat az energiahordozók naturáliákban mért költségeit jeleníti meg.

1. Hagyományos gázkazános fűtés

Az átfolyó rendszerben meleg vizet készítő gázkazánok teljesítménye általában a többszöröse az ingatlan maximális hőveszteségének. Ennek oka, hogy 20 kW-ot meghaladó teljesítmény kell egy-két csapolón történő vízelvétel esetén a kifolyó víz hálózati hőmérsékletszintjéről a felhasználás hőmérséklet-szintjére történő felmelegítésére. Ez viszont eleve kódolja a relatív alacsony éves hatékonyságot, ugyanis még a legkorszerűbb, modulációs üzemű kazánok sem tudnak jó hatásfokkal a névleges teljesítményük ~20%-a alá leszabályozni. Példaingatlanunkban a fűtési időszak négyötödében ~3,5 kW hőigény adódik, ami egy 24 kW-os kazán esetében ~15%-os kiterheltséget jelent. Az 1. ábrán látható, hogy 15%-os kiterheltség mellett a hagyományos gázkazánok hatékonysága ~60% körül alakul. Ezek a diagramok még az ÉTI és FÉG kazán-kiváltások kezdő időszakában készültek, ma már nem ennyire rosszak a hagyományos kazánok. Mi jóindulatúan éves szinten 85%-os hatékonyságot feltételezünk.

Határozzuk meg a fajlagos fűtési költséget! Az 1. táblázatból: a gáz kisfogyasztói ára 145 Ft/m³, fűtőértéke 34 MJ/m³, ami átváltás után 9,44 kWh/m³-t eredményez. Osztás-szorzás után eredményként kijön, hogy gázzal, hagyományos gázkazánnal 18,1 Ft/kWh fajlagos hőköltség adódik. Az ingatlan hőveszteségét és a melegvíz-készítés szükségletét összegezve 13 500 kWh a teljes hőigény, az éves üzemeltetési költség így 245 000 Ft-ra jön ki. A kazánt évente egy alkalommal illik karbantartatni. Ennek költsége erősen változó: 10 000 Ft-tól 35 000 Ft-ig terjed. Ezek a készülékek viszonylag olcsók, a kialakítás tervezéssel, kivitelezéssel, kéménynyel együtt nem haladja meg az 500 ezer Ft-ot (hőleadói oldalt nem számolva). Nem vettük figyelembe a közmű-hozzájárulás összegét, ugyanis ez területenként változó: van, ahol nincs, és van, ahol százezrekbe kerül, de olyan hely is akad, ahol a vezetékes földgáz nem elérhető opció.

1-2. ábra. Fűtési időszak, kazánterhelés és hasznosítási fok összefüggése (forrás: Dr. Meszlényi Zoltán: „Takarékosan a gáz-energiával”. Ezermester 2000 folyóirat 2002/4.) Az ábrán látható, hogy 15%-os kiterheltség mellett a hagyományos gázkazánok hatékonysága ~60% körül alakul. Ezek a diagramok még az ÉTI és FÉG kazán-kiváltások kezdő időszakában készültek, ma már nem ennyire rosszak a hagyományos kazánok. Mi jóindulatúan éves szinten 85%-os hatékonyságot feltételezünk

1. ábra

2. ábra

Gázkazánok esetében 15-20 év elvárható stabil üzemidővel számolhatunk. Ezen idő alatt legalább egy alkalommal biztosan fog adódni legalább egy nagyobb javítási költségünk (szivattyú-, váltószelep-, panelcsere). Teljes életciklus-elemzésre jelen esetben nincsen mód, azonban elmondható, hogy a 15-20 év lejártával a berendezés nemcsak elöregszik (kopó–mozgó alkatrészek fáradnak), hanem erkölcsileg is avul, így cseréje szükségesé válik.

Az alábbi fűtési alternatívákat vizsgáljuk

  1. hagyományos kombi gázkazános fűtés magas hőmérsékletre méretezett hőleadókkal,
  2. kondenzációs kombi gázkazános fűtés alacsony hőmérsékletre méretezett hőleadókkal,
  3. levegős hőszivattyú alacsony hőmérsékletre méretezett hőleadókkal,
  4. talajszondás üzemű hőszivattyú alacsony hőmérsékletre méretezett hőleadókkal,
  5. fapelletre alapozott fűtés magas hőmérsékletre méretezett hőleadókkal,
  6. tűzifa-gázosítással működő kazánnal történő üzem magas hőmérsékletre méretezett hőleadókkal,
  7. vegyestüzelés jó minőségű szénnel, magas hőmérsékletre méretezett hőleadókkal,
  8. hőtárolós kivitelű elektromos fűtés,
  9. direkt elektromos fűtés infrapanelekkel, elektromos radiátorokkal, elektromos padlófűtéssel.

Értékelésünkben a hagyományos gázkazános rendszer az alábbi pontszámokat érte el:

  • bekerülés: 8 pont, üzemeltetés,
  • karbantartás: 5 pont,
  • fűtéssel adódó kényelem: 10 pont,
  • energiahordozóval történő ellátás biztonsága: 3 pont,
  • alkalmazott technológia környezetre gyakorolt hatása: 3 pont.

Indoklás: A hagyományos gázkazános kialakítás a bekerülési költségekben a legalacsonyabb értéket adja. Üzemeltetés, karbantartás témakörben a gáz energiahordozó fajlagos ára magas, és a 10 év alatti 358%-os áremelkedése (miközben 57%-os infláció volt [MNB adat]) komoly figyelmeztetést jelent a jövőre vonatkozóan. A gázfűtés kényelmes, gyors reagálást tesz lehetővé, a keletkező égéstermék a kéményen távozik, további feladatunk nincs vele. Az ellátás biztonságára adott pontszám a magyar források szűkösségét, a stratégiai gáztározók meglétét, az orosz gáznak való erőteljes kitettséget, és az energiahordozó-készletekre adott tudományos becsléseket egyaránt tartalmazza.

2. Kondenzációs kombi gázkazános üzem

A kombi üzemű kazánoknál fentebb említett, hatékonyság-csökkentő probléma már nem áll fenn. Az 1. ábrából látható, hogy a részterhelési üzem még növeli is az eszköz hatékonyságát. A berendezésnek az elméleti 100%-feletti hatékonysága azonban éves szinten még alacsony hőmérsékletű fűtéssel is csak nehezen közelíthető meg, mivel melegvíz-készítésben magasabb, a kondenzációs tartományon akár kívül is eső fűtővíz-hőmérsékletszintre vált a kazán. Éves szinten így 95%-os hatékonyságot veszünk alapul. Fajlagos hőköltség meghatározása: mint azt korábban kiszámoltuk, a földgáz elégetése elméletileg 9,44 kWh/m³ fűtőértéket eredményez. Osztás-szorzás után eredményként kijön, hogy gázzal, kondenzációs gázkazánnal 16,2 Ft/kWh fajlagos hőköltség adódik. Az ingatlan hőveszteségét és a melegvíz-készítés szükségletét összegezve 13 000 kWh a teljes hőigény. Az éves üzemeltetési költség így 210 600 Ft-ra jön ki. A kazánt évente egy alkalommal itt még inkább illik karbantartatni. Ennek költsége itt is erősen változó: 10 000 Ft-tól 35 000 Ft-ig terjed.

Ezek a berendezések ugyan drágábbak, de áruk folyamatosan csökken, és lassan összemérhető a hagyományos készülékekével. A hőtermelő oldali kialakítás tervezéssel, kivitelezéssel, kéménnyel együtt eléri a 700 ezer Ft-ot (hőleadói oldalt nem számolva). Itt sem vettem figyelembe a közmű-hozzájárulás öszszegét. Kondenzációs gázkazánok esetében is 15-20 év elvárható stabil üzemidővel számolhatunk, a hagyományos gázkazánoknál leírt érvek ezen berendezésekre is érvényesek.

Értékelésünkben a kondenzációs gázkazános rendszer az alábbi pontszámokat érte el:

  • bekerülés: 7 pont,
  • üzemeltetés, karbantartás: 6 pont,
  • fűtéssel adódó kényelem: 10 pont,
  • energiahordozóval történő ellátás biztonsága: 3 pont,
  • alkalmazott technológia környezetre gyakorolt hatása: 4 pont.

A sorozat következő része: Mivel, hogyan fűtsünk? II.