Tároló-kiválasztási sajátosságok
2012/9. lapszám | Fördős Norbert | 9908 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A magasabb komfortot biztosító használati melegvíz-készítő berendezések zöme tároló rendszerű. Ezek közül még ma is sok az energetikailag kevésbé hatékony, közvetlen fűtésű, de a szolár- és puffertárolós rendszerek jelentős térnyerésének, valamint az indirekt fűtésű hőközponti kialakításoknak köszönhetően egyre több háztartás használ innovatív melegvíz-készítési megoldásokat is.
Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy ma már bárki tud használati melegvíz-készítő berendezést gyártani, hiszen számtalan alkalommal készítenek például a kertekben felállított, feketére festett acéltartályból „szolár” melegvíz-tárolót.
Komolyra fordítva a szót: a komfortos használati melegvíz-készítés nem csupán egy adott űrtartalmú melegvíz-készítő berendezés kiválasztásából áll. Számos olyan paramétere, illetve a működést befolyásoló tényezője van, amely csak a szakavatott hozzáértőknek ad tájékoztatást.
Sajnos sok piaci szereplő ma sincs ezek jelentőségével tisztában, holott termék és termék között nem csupán az árnak kell(ene) dominálnia.
Az átfolyó rendszerű melegvíz-készítés előnye, hogy a meleg víz tetszőlegesen hosszú ideig vételezhető, így akár több személy használhatja azt, de csak egymás után. Hátránya azonban a korlátozott kifolyási mennyiség (liter/perc), valamint az, hogy általában nem képes több fogyasztó és nagyobb kifolyási mennyiségű csapolási hely ellátására.
Melegvíz-készítési módok a háztartásban
A használati meleg víz előállítására alapvetően kétféle rendszert (átfolyós és tárolós elv) különböztetünk meg.
Ettől függetlenül ma az átfolyós rendszer – többek között a különböző puffertárolós megoldásoknak köszönhetően – „reneszánszát” éli a különböző frissvizes állomások útján.
A tároló rendszerű melegvíz-készítés előnye, hogy nagyobb kifolyási mennyiség biztosítására képes, ami magasabb komfortot, illetve nagyfokú kényelmet jelent (cirkuláció és több fogyasztási hely egyidejű ellátásának lehetősége, nagyobb méretű fürdőkádak gyorsabb feltöltése).
Hátránya a készenléti energiafogyasztás, valamint az esetleges helytelen méretezésből adódó komfortvesztés (a csapolható vízmennyiség mértéke a szakszerű méretezés függvénye).
A tárolós rendszerek fűtési módjai között ma már egyre csekélyebb szerepet töltenek be a közvetlen fűtésű, villamos vagy gázüzemű melegvíztárolók.
Mellettük egyre jobban terjed az indirekt fűtésű melegvíztároló, ahol a közölt hőenergia közvetítőközeg (fűtővíz) és egy hőcserélő segítségével adódik át a felmelegítendő használati meleg víznek.
A hőcsere – többek között – dupla köpenyes, csőkígyós (monovalens vagy bivalens) kialakítású, vagy az úgynevezett rétegtöltésű használati meleg víz illetve a különböző működési módokon alapuló puffertárolók által történik.
Ennek köszönhetően – a csőkígyós tárolókhoz képest – ugyanaz a melegvíz-hozam kisebb űrtartalmú tárolóval is garantálható, valamint ezek a terméktípusok ideálisan kombinálhatók az egyre népszerűbb kondenzációs működésű hőtermelőkkel (a tároló felfűtése alacsonyabb viszszatérő hőmérséklettel történik). A jövő az utóbbi két megoldásnak kedvez: a rétegtöltésű melegvíztárolóknál a használati meleg víz gyorsabban rendelkezésre áll, mert a feltöltés felülről lefelé történik, így a tároló teljes űrtartalma átfűthető, amellyel nagyobb csúcsigények lefedése is könnyebben biztosítható.
Az alternatív energiafelhasználási módok, illetve a napenergia-hasznosító berendezések mindinkább szélesedő népszerűsége azonban egyre jobban a különböző puffertárolók (kombi, rétegtöltésű) térnyerését eredményezi.
■ Legnagyobb (vagy kimeneti) melegvíz-teljesítmény:
ennél a paraméternél a 10 perces fogyasztást veszünk figyelembe. Ez a jellemző azt mutatja meg, hogy a 60 °C-ra felfűtött tároló (ha a fogyasztás közben folyik az utántöltés) hány liter, 45 °C kifolyási hőmérsékletű használati meleg víz biztosítására képes.
■ Tartós melegvíz-teljesítmény:
ennél az adatnál az indirekt fűtésű melegvíztárolót „átfolyó rendszerű vízmelegítőnek” tekintjük. Ez azt jelenti, hogy ha például 490 liter/óra (8,16 liter/perc) a fogyasztásunk, akkor 10 °C belépő hőmérséklet esetén mindig rendelkezésünkre áll a 45 °C kifolyási hőmérsékletű meleg víz. A kW-ban megadott teljesítmény a csőkígyós hőcserélő maximálisan átvihető teljesítménye. Figyelem: a megadott tartós teljesítmény csak akkor érhető el, ha a hőtermelő szükséges teljesítménye szintén rendelkezésre áll (kisebb készülékteljesítmény esetén a tartós melegvíz-teljesítmény is csökken).
A nevesebb gyártók a tartós teljesítményt diagramok segítségével ábrázolják a különböző fűtőközeg-térfogatáramok és előremenő hőmérsékletek függvényében, amelyekből a tartós teljesítménynek a fűtőközeg térfogatárama vagy hőmérséklete miatti változása is jól leolvasható. A DIN 4708 szerint a tartós teljesítményeket 85 °C előremenő fűtőközeg-hőmérsékletre, 65 °C visszatérő hőmérsékletre és az ebből eredő fűtőközeg-térfogatáramra kell megadni. A DIN szerint a kifolyási hőmérséklet 45 °C. A DIN-értékektől eltérő hőmérsékleteknél és térfogatáramoknál természetesen más tartós teljesítmények is adódnak (például erősebb szivattyú használatával megnő a tartós teljesítmény).
általános tudnivalók |
Ökölszabály, hogy hőközponti kialakításoknál a fűtőkészülék teljesítménye (kW) a tároló tartós teljesítményének (kW) kb. 70%-a legyen. Lehetséges kombináció még, amikor a fűtőkészülék teljesítménye a tároló tartós teljesítményének legfeljebb 110%-a, az e feletti teljesítmény azonban semmiképpen sem javasolt. Nagyon fontos tényező még a tároló külső hőszigetelésének kérdése: a kellően vastag, innovatív anyagok jelentősen jobb hőszigetelést nyújtanak, mint a hagyományos lágyhab vagy sztiropor szigetelések. Ennek köszönhetően a modern anyagok használatával naponta akár 1,6 kWh-val is kevesebb lehet a készenléti energiafogyasztás, mint a régebbi típusú tárolóknál, így a kb. 15-20 éves élettartam alatt jelentős energiaköltség-megtakarítás érhető el. Döntő információ lehet még a felhasznált anyagok minősége, a felszereltség és kialakítás (pl. tisztító karima), valamint a közeljövőben Magyarországon is bevezetésre kerülő energetikai minősítés kategóriája. Kritériumok és paraméterek, amelyek végső soron a fogyasztó későbbi kiadásait befolyásolják. |
|---|
■ Az igény-index („N”): a melegvíz-igény kiszámításának alapját a DIN 4708 2. része taglalja. Az irányelv segítségével kiszámítható lakossági épületek használati melegvíz-készítésének az energiaigénye. Az irányelv mind az átfolyó rendszerű berendezésekre, mind pedig az olyan készülékekre érvényes, amelyek kizárólag használati meleg víz felmelegítésére szolgálnak. A szabvány alól kivételt képeznek azok a fogyasztók, amelyek tevékenységük gyakorlása közben magasabb melegvíz-igénnyel rendelkeznek (például sportintézmények, kórházak, szállodák, pékségek és mezőgazdasági üzemek).
■ Az „NL” teljesítmény-tényező: Ezen túl különbség van még a normál és a komfort felszereltségű lakások között is, így a melegvíz-igény kiszámításához előbb egy egész sor tényezőt kell meghatározni (lakásonkénti személyek száma, azonos szaniter-felszereltségű/lét-számú lakások száma (többlakásos társasház), fogyasztási helyek száma, illetve azok teljesítménye). Összefoglalva: az „N” teljesítményigény-index azt mutatja meg, hányszor ma-gasabb a számításba bevont lakás/objektum melegvíz-igénye az N=1 teljesítményigény- számú „egység-lakás” fogyasztásánál.
Az NL teljesítmény-tényező azt adja meg, hogy egy tároló hány „egységlakást” tud ellátni meleg vízzel. Az „egységlakás” definíciója: 4 szobás lakás, statisztikailag 3,5 személlyel, egy 5820 Wh energiaigényű normál fürdőkáddal (legnagyobb fogyasztó). A zuhanyt, mosdót és a mosogatót a kismértékű hőfogyasztás miatt nem kell a számításba bevonni.
■ A hőcserélő fűtővíz-tömegárama és nyomásvesztesége:
mindkét érték a hőtermelő és a csőkígyós melegvíztároló közötti csővezeték méretezésére, valamint a töltőszivattyú kiválasztására szolgál, ugyanis a műszaki adatoknál megadott teljesítmények csak akkor érhetők el, ha betartják ezeket az adatokat. Fontos tudni még, hogy a nagyobb fűtőközeg-térfogatárammal növekszik a nyomásveszteség a tárolóban, illetve ezzel együtt nő a töltőszivattyú áramfogyasztása is.
■ Készenléti energia-fogyasztás:
ez az érték azt adja meg, hogy a lehűlés miatt mennyi energia „megy veszendőbe”. Ha például a meleg víz (60 °C) és a felállítási helyiség (20 °C) hőmérsékletkülönbsége 40 K, akkor egy 120 literes tároló energiafogyasztása átlagosan kb. 1,3 kWh/24 h.
