Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A suszter nem létező lyukas cipőjéről

2013/4. lapszám | Fábián Attila |  2663 |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Rovatunk most következő írásában ismét egy fiatalabb szerelőt mutatunk be. Nem különleges életút az övé, inkább egy olyan ember portréja, aki 18 éves kora óta dolgozik a szakmában, egzisztenciáját, ügyfélkörét önállóan és egyedül építette fel lépésről lépésre. Ahogy ő mondja: cégére a munkája, hitvallása pedig a precizitás és az igényesség iránti elkötelezettség. Az Alföldről származom – kezdte Tar Tibor, miközben helyet foglalunk a nemrégiben épített családi házának gépháza melletti irodában. 

A suszter nem létező lyukas cipőjéről, a német precizitásról és a mindig hétfőről

Rovatunk most következő írásában ismét egy fiatalabb szerelőt mutatunk be. Nem különleges életút az övé, inkább egy olyan ember portréja, aki 18 éves kora óta dolgozik a szakmában, egzisztenciáját, ügyfélkörét önállóan és egyedül építette fel lépésről lépésre. Ahogy ő mondja: cégére a munkája, hitvallása pedig a precizitás és az igényesség iránti elkötelezettség.

A kezdetek

Az Alföldről származom – kezdte Tar Tibor, miközben helyet foglalunk a nemrégiben épített családi házának gépháza melletti irodában. – Az apukám és nagybátyám szintén a szakmában dolgoztak. Előttem van egy 10 éves kori emlékem, amikor az öregek a házunkban szerelték be a gázt, ez kétségkívül hatással volt rám, hisz a mai napig emlékszem arra, ahogy szereltek, hegesztettek, meghajtották a csöveket, de arra is emlékszem, hogy akkor még nem nagyon érdekelt ez a dolog.

Iskola, tanulás, mentorok

Pár év elteltével a szakmunkásképzőben már csőszerelést tanult Tiszavasváriban, ahol 1994-ben végzett. Nagy előny volt, hogy az apja is ezzel foglalkozott, sokat segített neki, de emellett megfelelő volt az iskolai képzés is. A szakmunkásképzőben az egyik oktatója egy félmaszek tanár volt, aki saját vállalkozást csinált a tanítás mellett. – A rendszer az volt, hogy egy hetet tanultunk, egy hetet pedig dolgoztunk. Míg az első félévben a műhelyben reszeltünk vagy csőbilincset hajtottunk, egyszóval kezdetlegesen próbálkoztunk, addig a következő időktől már az oktató vitt minket magával szerelni. Az ország azon a részén akkor volt a gázosítási program, és neki rengeteg munkája volt, mi pedig voltunk 8-10-en csőszerelő-tanoncok, és azokon a heteken, amikor dolgoznunk kellett, mentünk az oktatónkkal hétfőtől péntekig szerelni. Illetve csak csütörtökig, mivel a nyolc óra helyett naponta tíz órát dolgoztunk, így a péntekeket elengedte nekünk. A legtöbben kollégisták voltunk, és távolabb éltünk az iskolától, és ennek nagyon örültünk, jó motiváció volt, ráadásul csütörtökönként fejenként még 500 forintot is kaptunk tőle, ami külön nagy szám volt. Tulajdonképpen helyszíni gyakorlatok voltak ezek: gázt, fűtést szereltünk, de csináltunk minden mást, ami a gépészethez tartozott. Ez óriási alapokat adott, és nagy mázlinak tartom, hogy ilyen oktatónk volt. Figyeltünk rá, olyan volt, mint a második apánk, és jól is motivált minket, díjazta a törekvéseket. A szakmunkásképző befejezése után egy perc nyaram sem volt, a papír kézhezvétele után a következő napon már dolgoztam. A végzettségem csővágó és berendezés-szerelő, de a gépészeten belül kompletten szerelek és kivitelezek. Ahogy mondtam, apukám is a szakmában dolgozott, egy budapesti székhelyű építőipari generálkivitelező cégnél volt építésvezető. Azon a nyáron kezdte meg a cég egy borháznak a felépítését Tokajban, és odamehettem dolgozni csőszerelőként. Onnantól kezdve folyamatosan dolgozom.

Vendégmunkás, alkalmazott, vendégmunkás, alkalmazott

Ennél a cégnél egy évet töltöttem, majd ugyanennek a cégnek a jóvoltából csatlakoztam egy épületgépész brigádhoz, amely Németországban dolgozott. Két évet töltöttem Berlinben, a város épp egy nagyobb sporteseményre készült, és többek között egy uszodát és biciklipályát építettek. A brigádunk csinálta az uszoda és kerékpáraréna gépészetét. Én itt továbbra is csőszerelő voltam. Nyolc-tíz főből állt a csapat, én voltam a legfiatalabb. Kezdő szerelőként nap mint nap meg kellett harcolnom a helyemért a brigádban a sok tapasztalt és nagyon jól dolgozó kollégám között. Próbáltam felzárkózni, és azt gondolom, ez sikerült is, és szakmailag is jelentőset fejlődtem. Ebben az időben ragadt rám a német precizitás és munkamorál. A minőséget, az esztétikát és külalakot is ekkor sajátítottam el, ez nagyban befolyásolt, és mind a mai napig ez a mérce a munkáimnál. Ezek mind nagy motivációt jelentettek – mondta, majd hozzátette, természetesen a pénz sem volt elhanyagolható tényező. – Ebben az időben ismerkedtem meg a VGF-fel is. Az egyik kollégám olvasta, tőle kaptam kölcsön, ott olvasgattam, ez a második lapszám körül lehetett, és amikor először hazajöttünk Németországból, rögtön megrendeltem, és előfizettem rá. Azóta is járatom, és megvan az összes lapszám, lefűzve.

Két év vendégmunka után 1997-ben hazajött, és Budapesten kezdett el dolgozni ugyanennek a generálkivitelező cégnek, ahol az édesapja is alkalmazott volt. Három évig dolgozott a cégnél, és ezzel párhuzamosan a szülőfalujában is, a Tiszántúlon főként maszekok, egyéni vállalkozók alkalmazásában. Ekkor nősült meg, és 1999. január 20-án költözött felesége falujába, a fővárostól körülbelül 50 kilométerre lévő Bajnára. Odaköltözése után egy környékbeli épületgépész egyéni vállalkozónál folytatta pályafutását. Nála alkalmazottként dolgozott 2005-ig, utána ugyanaz a budapesti generálkivitelező cég, amelynél a kilencvenes években dolgozott, megkereste, hogy nem akar-e megint Németországba menni. Mivel akkor költöztek be az előző kis házukba, és szükség volt a pénzre, elvállalta a munkát, és egy évet dolgozott egy épületgépész brigáddal Frankfurtban, ahol egy új, 13 szintes rendőrkapitányságot építettek. Az újabb Németországban eltöltött év alatt szakmailag ismét jó tapasztalatai voltak. – Azokkal a technológiákkal, amelyek az utóbbi években jelentek meg Magyarországon, ott ismerkedtem meg, présrendszer satöbbi.

Ahogy utánaszámolt, a Németországban eltöltött egy évvel annyi pénzt keresett, amit itthon öt év alatt tudott volna csak megkeresni. 2006-ban hazajött, és újra Muzslay Sándor egyéni vállalkozónál dolgozott, de már csak egy évet, mivel 2007-től beindította saját egyéni vállalkozását.

Útban a saját vállalkozás felé

Családi házak gépészete, ezek voltak a jellemző munkák Németország után, amikor visszament még egy évre dolgozni Muzslay Sándor egyéni vállalkozóhoz. Arra az időre úgy tekint, hogy tulajdonképpen az alapozta meg a jövőjét, azt, ahol most tart. – A volt főnököm később elmondta, hogy tudta, hogy nem tőle fogok nyugdíjba menni, mivel elég ambiciózus voltam. Szerintem látszik, hogy kiben mennyi ambíció van, hogy tudni fogja ezt csinálni vagy sem. Én úgy látom, ez nem csak szakmaiság kérdése. A szakmai része kevés. – Tar Tibor saját szakmai útját úgy látja, hogy gyorsan fejlődött, és ma is úgy gondolja, hogy „merni kell”. Rengeteg új dolog van, az ember kezébe adnak egy szelepet „be kell építened” címszóval, és van olyan, aki félreteszi, és azt mondja, hogy nem teszem be. Én beépítem, nem érdekel, hogy milyen lesz az elején, járatom, tesztelem addig, amíg jól nem működik, amíg meg nem értem, hogy mire való. Aki nem mer, az nem nyer, vallja. „És nincs olyan, hogy nincs, visszafele nem megyek.”

Az embernek folyamatosan fejlődnie és tanulnia kell. Jó példa erre a VGF, abban is rengeteg új dolog van, amiből tanulni lehet. Persze az újság önmagában kevés, de az embernek minden lehetőséget meg kell ragadnia, amivel fejlődhet. – Nem volt tervben, hogy végezzek több iskolát, lehetett volna járni esti érettségire, de nem láttam gyakorlati hasznát. Abszolút gyakorlati ember vagyok, amit az élet hozott, azt tanultam meg, az életet tartom ebből a szempontból a legfőbb iskolának. Ha programozni kell egy új szobatermosztátot, akkor először elkezdem programozni, utána nézem a könyvét, ha elakadok, mondta nevetve.

Egyéni vállalkozóként

A kétezres évek közepén csináltam egy konditerem gépészetét, és kellett hozzá a vállalkozói igazolvány, így kiváltottam. Abban az időben már annyi munkám volt másodállásban meg hétvégén, hogy egyszerűen nem tudtam hova pakolni a megrendeléseket. A főnökömnél dolgoztam reggel héttől délután 5-ig, és délután 5-től este 10-ig mentem egy mosogatót bekötni vagy egy radiátort felszerelni, és minden szombat, vasárnap és ünnepnap dolgoztam. Mindenkinek füllentenem kellett, hogy kihez mikor megyek. Ekkor döntöttem úgy, hogy ez így nem mehet tovább, váltottam, és elkezdtem egyéni vállalkozóként dolgozni. Ma már megint ott tartok, hogy nincs szombat-vasárnap, ünnepnap. Annyira tele van a naptáram megrendelésekkel, hogy manapság ismét nehezen megy az összeegyeztetés. Másfél évig tudom ezt még így csinálni, utána újra egy váltás van a tervben, természetesen a szakmán belül.

Amióta vállalkozó vagyok, egyfolytában van munkám, a válságot nem éreztem, csak annyiban, hogy nem új építésű gépészetek vannak javarészt, hanem felújítások, javítások. A megrendeléseim nagyja családi házak és lakások épületgépészete. Mindig annyi munkát keresek magamnak, hogy én, plusz még egy ember elvagyunk ezzel, és ez így jó nekem. Mivel a munkám a cégérem, nem tudom nyugodt szívvel megcsinálni, hogy kiadjam azt a kezemből, mert ha azzal valami gond lesz, akkor engem fognak megtalálni, és nem az alkalmazottamat.

Arra a kérdésre, hogy ő kereste a munkát vagy az találta meg őt, azt válaszolta, hogy inkább az utóbbi. – Soha, sehol nem hirdettem egy percet sem, egy matricám nincsen, sem névjegykártyám. Bélyegzőm is csak azért van, mert a számlához kell, de azon kívül nincs semmi. Ha van egy megelégedett ügyfél, akkor ő majd ajánl engem. Már sokszor beigazolódott, hogy ez így jól működik.

Iroda és bemutatóház

A házam kicsit bemutató jelleggel épült, mivel mindig is szerettem volna, hogy kicsit megmutassam a szüleimnek, főleg az apámnak, hogy mi is lett belőlem. Ez egy olyan épület, ami a saját elképzeléseimet tükrözi, a gépészeti részében meg nyilván volt egy olyan szándék is, hogy ha eljön ide valaki, leül az irodában, és elmondja, hogy az ő saját házába milyen rendszert szeretne, akkor meg tudom mutatni, hogy ilyet is tudunk csinálni. Nyilván az is bennem volt, hogy rámutassak, hogy a „suszternek lyukas a cipője” hiedelem nem minden esetben igaz. Az én fűtésem remélhetőleg nem lesz lyukas, és jól fog működni – tette hozzá nevetve.

A házban van egy vegyes tüzelésű öntöttvas tagos kazán, az úgynevezett vésztartalékom. Ha majd nem dolgozom ennyit, akkor ha begyújtok, vagy eltüzelem a szemetet hétvégén, arra tökéletes lesz, illetve fűtésrásegítésre. Ezenkívül van egy 30 kW-os kondenzációs gázkazán, ami végül is a fő egységét adja a rendszernek. Fent a lakótérben van egy 20 kW-os, teljesen száraz kandalló, semmi víztér, semmi elektromosság. Ez abból a megfontolásból készült, hogy ha nincs víz, áram, gáz, akkor az erdőben szedünk fát vagy felszedjük a parkettát, és akkor sem fogunk megfagyni, ha mindennemű külső energiaforrás megszűnik. Ez nagyon sok házban nincs meg. Ha van is alternatíva, az valamihez kötve van. Olyan, hogy egy kályha vagy bármi, amiben tényleg csak szárazon lehessen fűteni, nincs. Törekedtem, hogy ilyen is legyen, és nyilván esztétika és dizájn is van benne.

Lent a gépházban van egy 300 literes készenléti puffertároló, csak arra, hogy túlfűtés ne legyen. Mert mondjuk egy vegyes tüzelésű kazánból kijön 60-70-80 fokos víz is, és mivel az egész házban csak sugárzó fűtés van mindenhol – fal, mennyezet, illetve padló –, én 35-40 fokos vízzel ki tudok fűteni mindent, tehát maximum 40 fokos víz kell még mínusz 20 fokban is. Ez köszönhető a szigetelésnek, az ablakoknak, meg a sugárzó fűtésnek. Én ennek nagy híve vagyok. Radiátor tehát nincs, csak egy törülközőszárítós, de az inkább csak dizájn. A ház hét zónára van felosztva, hét termosztát kapcsolja, hogy hova milyen fűtési igény kell. Továbbá a szomszédomban van egy gyűrűs kút, oda ki van húzva egy vezetékem, és a ház hűtési oldalát a kúttal oldom meg. Van egy folyadékhűtő itt, ami úgy lett összemaszekolva. A kettőt kombinálva tudok nyáron hideg vizet forgatni és hűteni a házat. A padlófűtés ilyenkor nyilván nem megy. Egy PLC-re van az egész felírva, ha bárki bejön ide és begyújt – legyen a felségem vagy anyukám, gyermekem –, akkor nincsen semmiféle átkapcsolás, az elektronika tudja azt, hogy itt begyújtottak, és mindent úgy állít, hogy akkor a vegyes tüzelésű kazán van elsőbbségben. És ha ez kialudt, akkor automatikusan visszaáll, és megy a gázkazán a gázfűtéssel.

munkamorál, munkatempó, jövő

Arra a kérdésemre, hogy mennyit dolgozik, azt a választ kapom, hogy neki minden nap hétfő. – Úgy intézem, hogy 7-kor már mindig dolgozzunk. Ha messzebbre kell menni, akkor korábban indulunk, és hogy mikor fejezzük be, azt a munka határozza meg. 2005 óta csinálom már így, hogy hétfőtől hétfőig dolgozom. Egyedül a karácsony szent és sérthetetlen. Leállunk december 20-21. körül, és január 4-5-ig nem dolgozunk. Ez az egy időpont, amikor van időm a családra. Arra a kérdésemre, hogy bírja ezt a feszített munkatempót, Tar úr azt válaszolt, hogy még körülbelül másfél évig tudja ezt csinálni, ebben a tempóban, utána napi nyolc órában szeretné csinálni, nem többen. Arra a kérdésre, hogy nem munkamániás-e, nevettünk egyet, de a válasz várat magára. Tibor azt mondta, hogy nem tudja, de az biztos, hogy hosszú távon ez a feszített munkatempó nem folytatható, mivel sem az egészsége nem bírja, sem a családja. – Ez így totális kiégéshez vezet. Már látom magamon, hogy este ezzel fekszem, reggel ezzel kelek, hogy más nem jár a fejemben. Az idei nyáron az összes családi nyaralás annyi volt, hogy szombat reggel elmentünk és vasárnap este visszajöttünk. És nem anyagi megfontolásból volt csak ennyi nyaralás. – Ezt a riportot meg akartuk már csinálni pár hónapja, de akkor Tibornak meghalt az apukája. – Az kicsit megtört, és átértékeltem néhány dolgot. Ő is nagyon sokat dolgozott, csinálta, és két nap alatt hirtelen meghalt. Ez megvilágosított. A házat még befejezem, mivel ebbe elég sok pénzt beleöltem, de utána már elég lesz napi nyolc óra munka, hogy megéljünk és fenntartsuk magunkat.

 


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem