Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Magyar gyártók: még egy mínusz

2013/4. lapszám | Fábián Attila |  10 306 |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Csődöt jelentett a Termomax Kft. 2013. január 31-én. Az egyik vezető kazángyártó cég sok évig volt a magyar piac fajsúlyos szereplője, mégis a gazdasági válság áldozatává vált, mint sokan mások a szakmában. Írásunkban az okoknak és miérteknek igyekeztünk utánajárni, és levonni a következtetéseket és tanulságokat a jövőre nézve. A magyar tulajdonosi háttérrel rendelkező cég 1991 decemberében alakult, működését egy évvel később, 1992-ben kezdte meg többek között a saját tervezésű és gyártású, továbbá hiánypótlónak szánt gáz hősugárzóival. 

A magyar tulajdonosi háttérrel rendelkező cég 1991 decemberében alakult, működését egy évvel később, 1992-ben kezdte meg többek között a saját tervezésű és gyártású, továbbá hiánypótlónak szánt gáz hősugárzóival. 1998-ben lett a Gruppon Imar olasz anyacég leányvállalata. Foglalkoztak napenergia-hasznosítással, gyártottak kondenzációs gázkazánokat ipari és háztartási méretben (Inka Jubileum, Inka Condens, Amica Con-dens), voltak fali és álló gázkészülékeik, de a pallettájukon szerepeltek még bojlerek, konvektorok és egyéb tartozékok is. A Termomax nem foglalkozott direkt módon kereskedelemmel, azt nagykereskedőkön keresztül oldotta meg a cég, viszont kiterjedt szervizhálózattal rendelkeztek, jelen voltak az ország összes megyéjében.

A cég a legjelentősebb sikereit a kondenzációs technológia területén érte el, majd később több sikertelen fejlesztésük is történt e téren, de a válság és több komoly ok vezetett bukásukhoz.

 

A hőskor

A kapitalizmus hajnalán a gázosítási program aranykort teremtett az épületgépészettel foglalkozóknak, így a Termomaxnak is. A gázosítási programot meglovagolva a cég kifejlesztett egy öntöttvas hőcserélős álló gázkészüléket, a Termo ÖV termékcsaládot, melyet sikerrel értékesített, köszönhetően annak is, hogy ekkor még csak egy konkurens cég volt a piacon a Vaillant személyében, viszont a Termo ÖV ára fele volt a Vaillant adott készülékéének. Annyira népszerű volt a kazán, hogy az akkori helyi kereskedők a különböző településekre kitelepültek az IFA teherautóikkal, és mint manapság a krumplit, úgy árulták a kazánokat. Az értékesítés mellett a cég kialakította az országos szervizhálózatát, a bárki számára elérhető ügyfélszolgálattal, amely a teljes országot lefedve biztosította a zavartalan ügyintézést.

Egy megkérdezett és a neve elhallgatását kérő, céghez közeli informátorunk szerint a Termomax kereskedelmi kultúrája a kilencvenes évek elején elég kevert volt, magán viselte az akkoriban jellemző vadkapitalista jellemvonásokat, melyek finoman keveredtek az előző korszak „mutyizós” kereskedelmével. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy a mostanra kialakult nagykereskedelmi cégek akkor még gyerekcipőben jártak, a helyi kereskedők és szervizpartnerek nyújtották az egyetlen alternatívát.

 

Olasz-magyar koprodukció

A kilencvenes évek vége felé, 1998-ban, a cég vegyes vállalkozásba kezdett az olasz Gruppo Imar S.P.A. nevű vállalattal, 50-50 százalékos tulajdonosi hányadban. Az olaszok Európa egyik legnagyobb gyártókapacitásával rendelkeztek, és gázkészülékek mellett a szolár és klímatechnológia területén is voltak érdekeltségeik. A Termomax-szal való társulás része volt az olasz cég közép-kelet-európai terjeszkedési politikájának. (Az olasz gyárnak más közös vállalkozása is volt mifelénk, azaz Csehországban, lásd még Interconti Prága. Az Intercontinak is volt termelési kapacitása, viszont leépítésre került, máig tisztázatlan körülmények között. Jelenleg csak kereskedelmi tevékenységet végez, Gruppo Imar/ Termomax termékekkel. A kiépített szervizhálózatát Szlovákiában a pozsonyi Univis S.R.O. szerezte meg jelképes összegért.)

Az olasz cég üzletpolitikáját nagyban befolyásolta a főtevékenységnek számító öntödei tevékenység, az öntvénykapacitás lekötése, amely felülírta az egyéb stratégiáit. A házasság a Termomax-szal jól sikerült, a fejlesztések összehangolása és a közös alkatrész-beszerzési lehetőségek pozitívan befolyásolták a kapcsolatukat, nyilatkozta egyik forrásunk. A közös együttműködésre a legjobb példa a kondenzációs technológia elsőkénti bevezetése Magyar-országon, amelyre sokan a szakmában az őrültség jeleként tekintettek. Ennek eredményeképpen viszont, mire a konkurencia észbekapott, a cég újra piacvezető pozícióba került. Erre az időszakra olyan technológiai újítások jellemzők, mint a Premix égő, az automatikus fordulatszám-szabályozott szivattyú, kombi/direkt/kevert egységek a készüléken belül, bimetál hőcserélő, szekunder túlméretezett (40 kW) hőcserélős HMV-előállítás, a kondenzáció a bimetál hőcserélőben zajlott. Ezek a Termomax készülékekben alapfelszereltségnek számítottak.

Nagyon sokat köszönhetett az épületgépész szakma a Termomax kondenzációs technológiájának, nem csak azzal, hogy utat tört és megágyazott ennek a piaci szegmensnek hazánkban, hanem mert rengeteg képzéssel segítette a szakemberek fejlődését. Szaklapunkban is rengeteg ilyen témájú szakcikket publikáltak, a PR és marketingfelületek mellett.

 

Gyarapodó nehézségek az uniós csatlakozás után

A 2004-es uniós csatlakozás rosszul érintette a Termomaxot, a 2005-ös év 40 százalékos bevételcsökkenéssel járt. A külföldi kazánok kevesebb adminisztrációs bonyodalommal és olcsóbban juthattak a piacra, mint korábban, emiatt szorosabb versenyhelyzet alakult ki. Ebben az időben a kondenzációs technológia bevezetése még továbbra is gyermekcipőben járt részükről, az atmoszférikus készülékek piaca szűkült, a zárt égésterű készülékek piacán pedig nem voltak nagy volumenű fejlesztéseik, ezt az evolúciós lépcsőt próbálta átugrani a cég. Forrásunk szerint ez utóbbi lépés nem bizonyult túl jó ötletnek, ami komolyabb bevételkiesést okozott a cégnek hosszútávon. A visszaesést kihasználva a Gruppo Imar jegyzett tőke- és tőketartalék-emelést hajtott végre, előbbit 250 millió, utóbbit pedig 225 millió forint értékben. Ezzel a tulajdoni részesedés aránya a korábbi 50-50 százalékról 30-70 százalékra módosult a Gruppo Imar javára. Ez jelentősen befolyásolta az anyacégtől való függést.

 

Derült égből válság

A 2008 végén kialakult bankválság elsősorban az építőipart érintette a érzékenyen, ami a hitelezések leállásához vezetett. Nem épültek új épületek, ráadásul a betervezett felújításokkal is kivárt a lakosság. A kazánpiacra ez fokozottabban hatott, nyilatkozta forrásunk, majd hozzátette, hogy a Termomax kialakított pár követendő stratégiát, melyekkel a nehezebb időket igyekeztek túlélni. Ezek közé tartozott a lakosság spórolási igényére ráépülő szolár és kondenzációs megtakarítások, valamint megtérülések propagálása. Próbálták rádöbbenteni a végfelhasználókat, hogy a havi kiadásokat technológiai befektetéssel tudják a leghatékonyabban csökkenteni. A cégnek meg is valósultak a szo-lárral kapcsolatos fejlesztései, de a hőszivattyú- és a pelletkazán-üzlet csak terv maradt.

A másik stratégia az új és a régi külföldi piacokon (görög, ukrán, román, lengyel) a korábbinál erősebb jelenlét megvalósítása és külföldi saját tulajdonú cégek felállítása volt (TMX Bulgária, TMX Russia, Interconti Prága,). Ehhez hozzájöttek még az új fejlesztések: a megújuló energiaforrások gazdaságosabb kihasználása, a különböző verziók a szolár, elsődlegesen a drainback rendszerre kihegyezve, később piaci igény miatt a hagyományos túlnyomásos rendszer felé is elmozdulva. A fentebb említett lépések mellett a cég racionalizálta a beszállítói piacot, és saját alkatrészgyártásba kezdett a lehetőségekhez képest, szerszámgépek (lézervágó, lemezhajlító) beszerzése történt közel 50 százalékos állami támogatással. A festésen és az olyan termékeken kívül, amelyek feltételeznek pár évtizedes folyamatos fejlesztést és tapasztalatot (például gázszelep, hőcserélő stb.) szinte mindent saját gyártásba került.

 

Alapproblémák

Ahhoz, hogy lássuk, mi vezethetett egy ilyen innovatív cég hanyatlásához, elsősorban a tulajdoni viszonyokat kell megvizsgálnunk. Egy tőkeerős multinacionális cég fejlesztéseire és anyagi támogatására mindig lehet számítani, ez alól csak az jelent kivételt, ha az adott cég rossz anyagi helyzetben van. A Gruppo Imar pénzügyi gondjai így visszájára fordították a helyzet, ami azt jelentette, hogy a tulajdoni rész arányában át kellett adni a nyereséget, ráadásul a korábbi közös olcsó beszerzéseknek is vége lett a nagytestvér problémái miatt. Ez a tulajdoni viszonyrendszer generálta a következő problémát is: az alkatrészekét.

Tegyük fel, mondta forrásunk, hogy egy kazán legalább száz alkatrészből áll. Ha ebből egy darab is hiányzik, az egész gyártási folyamat leáll. Mivel ma már talán egy cég sincs a világon, amelyik önmaga gyártaná le az összes alkatrészt, így a beszállító cégek jelentősebb részben befolyásolják a tevékenységeket, mint korábban. Nem történt ez másképp a Termomaxnál sem. Ezt tudja még fokozni az anyagkiváltási procedúra, amely újra sorozatos problémaforrásokat generál.

 

Anyagkiváltási procedúra

Tegyük fel, hogy egy addig bronzöntvényt, mondta forrásunk, kiváltanak egy kompozit anyagra. Ebben az esetben szükséges egy új tömítés, amelyet a régi beszerzés helyéről az anyacég problémái miatt már nem lehetséges megvenni. Amikor keresnek ehelyett egy új lehetőséget, három dologgal szembesülnek:

  • az áru nem olyan olcsó, mint régen,
  • folyamatos hőhatásra deformálódik az anyag, tömítetlenségi problémák keletkeznek,
  • nem tudnak folyamatosan azonos minőséget szállítani, esetenként tizedmilliméteres eltérések okoznak problémát.

Emellett a kompozit anyag csatlakozási kialakítása okoz gondot, mivel elreped egy idő után, vagy meg kell erősíteni. Ez a szemléltető példa jól mutatja, hogy milyen gondokat okozhat egyetlen kis változtatás, amelyre akkor van szükség, ha a korábbi források elapadtak.

Fokozottabban igaz ez olyan alkatrészekre, amelyeket kifejezetten nehéz kiváltani minőségcsökkenés és ár- vagy átfutási időprobléma felmerülése nélkül. A válság hatására ma már szinte minden beszállító alkalmazza az előre fizetés stratégiáját, azonban ez anyagi biztonságot és finanszírozást feltételez a megrendelő cég részéről. További problémát jelent, hogy egyes cégeknek fél, de legalább egy évre előre le kell adni, milyen alkatrészből mennyit szállítsanak, és ha év közben van rendelési igény, akkor szinte kivitelezhetetlen az együttműködés.

 

Visszaszoruló hitelezések

A gazdasági válság hatására visszaszoruló hitelezések további hátrányt jelentett a cégnek. Hogy ezt érzékeltessem, egy újabb példát hozok, mondta forrásunk.

Normál esetben a Termomax januártól kezdte egy műszakban gyártani a kazánokat raktárra. Ez havonta kb. 25 db kondenzációs készüléket jelentett. Mindezt forgóhitelből finanszírozta a cég. A válság előtti időszakban a szezon márciusban kezdődött el, majd augusztusra ért el egy magasabb volument, és december elejére tetőzött. A legyártott készülékek októberre vagy legkésőbb a szezon végére elfogytak a raktárból.

A forgóhitel hiányában viszont a cég, ugyanúgy, mint más hasonló cipőben járó vállalat, a nagykereskedelmi erőfölénynek lesz kitéve. Ez azt jelenti, hogy a szezonon kívül kell pénzt szerezni akármilyen áron, a működés finanszírozására. A Termomax-szal is az történt, hogy Magyarország egyik legnagyobb épületgépészeti nagykereskedése erőpolitikájának a játékszerévé vált.

 

Nyomás alatt

A konkrét példánál maradva: a vállalat márciusi áremelése előtt a nagykereskedő februárban 300-400 darab kondenzációs készüléket vásárolt a Termomaxtól, amelyet előre kifizetett, de a cégnek nem kellett azonnal leszállítania, mivel a nagykereskedő raktárhiányra hivatkozott. A Termomax a pénzt felélte, de nem kazánokat gyártott belőle, hanem fejlesztésekre fordította, elmaradt béreket fizetett belőle és egyéb tartozásokat törlesztett, tehát lyukakat tömött. A nagykereskelmi cég szeptemberben bejelentkezett az összes kazánért, ami kazánellátási problémát okozott, hiszen a Termomax másnak már nem tudott gyártani. Jelentett ez árproblémát is, hiszen a készülékeket előző évi áron vették meg és dobták piacra. Ezek a lépések azt eredményezték, hogy a Termomax elveszített több kereskedőt, és nem maradt pénze gyártani, hiszen az erre szánt összeget már előtte elköltötték, és erős függésbe került az adott nagykereskedőtől, és más kereskedőknek is az előző évi áron kényszerült eladni készülékeit. Az így szerzett bevételek nem voltak elegendők a fennmaradásra, és egy óriási adósságspirált generáltak.

 

Háttérbe szoruló és rosszul ütemezett fejlesztések

Ezen problémák miatt a fejlesztések is háttérbe szorultak, így idő előtt kellett piacra dobni termékeket, amelyeknek gyermekbetegségei voltak, ráadásul a technikai problémák megoldása után egyszerűen nem maradt elegendő anyagi forrás az esetenként többszázezer forintos termékek legyártására, hiába volt konkrét megrendelés rá. Ebben a piaci környezetben, nyilatkozta cégközeli forrásunk, a hosszú távú tervek értelmüket vesztették, a rövid távú tervek pedig kivitelezhetetlenek voltak. Forrásunk úgy látja, hogy az Inka család 2011-re teljesen beért, kiküszöbölték a kezdeti problémákat, úgy tűnt, hogy a tervezők, kivitelezők, kereskedők és végfelhasználók is egyaránt elfogadták, és ha nem lett volna szétaprózódva a gyártás a sok be nem ért termék miatt, akkor ennek segítségével újra piacvezető gyártó lehetett volna a Termomax Magyarországon. A valóságban viszont az történt, hogy 2011 februárja óta nem volt kazángyártás, csak bérgyártás orosz megrendelők részére, akik előre fizettek euróban a gyártásáért, de ezeket a pénzeket is lyukak tömésére fordította a cég.

 

A tavalyi év

A Gruppo Imar 2012 októberében csődöt jelentett, ennek ellenére a Termomax még bízhatott abban, hogy pár befektető és innovatív termék bevetésével túlélheti, ha másképp nem, esetleg más néven a válságot. Ez meghiúsult, a valóságban a vállalatnál mindenki menti a menthetőt.

Egy kiemelés a 2011-es kimutatásból:

„A társaság a tárgyévben jelentős összegű sikeres kutatást, kísérleti fejlesztést hajtott végre a vízteres konvektorok gyártásához szükséges kutatások témájában. Egyébként termékeit a meglevő piacokon értékesítette. A jelentős üzemi, üzleti eredményromlás (veszteség) ellentételezésére az anyavállalattal szembeni kötelezettségek elengedése rendkívüli bevételként javította az eredményt. A CIB, illetve MKB bankok felmondták a különböző hitelszerződéseket, a fordulónap és a mérlegkészítés között lehívták az anyavállalati bankgaranciát. A társaság az EXIM bankkal kötött finanszírozási szerződést, amely a korábbi bankok hiteleit kiváltotta és többletfinanszírozást is biztosított. Erre az ügyletre szintén a fordulónap és a mérlegkészítési idő között került sor.”

 

Szemfülesek a romokon

2012-ben dolgozók egy csoportja létrehozott egy új kazángyártó céget, amely meg nem erősített források szerint a Termomax új fejlesztéseit felhasználva próbál érvényesülni. Úgy tűnik, a kiváló emberek még jó időben, jó tervekkel és ötletekkel felpakolva távoztak a süllyedő hajóról. Szintén meg nem erősített információnk szerint ezek a dolgok titokban történtek.

A cég csődhírére kitört egy nagyobb alkatrészháború, hiszen több tízezer Termomax készülék van az országban beüzemelve. Ez egy olyan piac, amelyre többen szeretnének betörni, állítják forrásaink. Ebbe a versenybe szállt be az említett cég, másodikként egy másik – ugyancsak volt munkatárs – cége, harmadikként pedig egy szlovák szereplő. Jelenleg tart a piac felosztása, aminek még nem látni a végét, viszont a Termomax készülékek tulajdonosainak nem kell aggódniuk, folytatta forrásunk, hogy nem lesznek a készülékek javíthatók. Amíg van alkatrészellátás, addig lesz szervizes a jelenlegi gárdából, aki üzletet lát a szervizelésben.

Forrásunk szerint jelenleg is folyik az alkatrészek áron aluli árusítása. Kezünkbe kerültek olyan információk is, melyek szerint a gyár gépei már hiányosak, nem tudni, hogy ki kezdte meg az értékmentést, bár vannak olyan információink is, amelyek szerint a hitelezők felé történtek törlesztések az ezekből befolyt összegekből.

 

A csodavárás

A fentebb felsorolt okok mellé jött még a csoda- várás is. Ebben szerepe lehetett a felvett hiteleknek, illetve a korlátok és lehetőségek rossz felmérésének, de közrejátszhatott az is, hogy rosszul értékelték a válság hatásait a piacokra és a fogyasztás ütemére. A Termomaxnál sok jelenség nem volt előre látható. Mind a piaci változások, mint a válság betörése készületlenül érte a céget, ahogy sok más piaci szereplőt is. Ahogy egyre súlyosbodott a helyzet, nem fektetettek elég súlyt a piackutatásra, a saját anyagi lehetőségeik felmérésére, emiatt mind a technológia, mind a gyártási folyamatok szét-, illetve felaprózódtak. A cég egyszerre akart megvalósítani sok innovációt, ahelyett, hogy a már meglévő alaptermékekre hagyatkozott volna, amelyek korábban is sikerrel futottak és bevételt hoztak. Erre kellett volna építeni a cég brandjét, nyilatkozta forrásunk.

Bár sejtjük, hogy az események már nem fognak pozitív fordulatot venni, mégis sajnáljuk, hogy Magyarország egyik legnagyobb és hazai kazángyártó cégének futása zsákutcába torkollott, és nem sikerült kilábalnia a problémáiból.

Képünk kétféle jelentéstartalmat is hordozhat kis fantáziával; egyrészt az elmélyült figyelmet és érdeklődést tükrözi a Termomax termékek iránt, másrészt a lehajtott fejekben egyfajta gyászszertartást is szimbolizálnak a magyar kazántechnológia egyik élharcosának sírja fölött.

Nagyon sokat köszönhetett az épületgépész szakma a Termomax kondenzációs technológiájának, nem csak azzal, hogy utat tört és megágyazott ennek a piaci szegmensnek hazánkban, hanem mert rengeteg képzéssel segítette a szakemberek fejlődését. Szaklapunkban is rengeteg ilyen témájú szakcikket publikáltak, a PR és marketingfelületek mellett.

 

2013 február

A Termomax Kft. 2013 februárjában kiadott egy tájékoztatót a cég ellen indult csődeljárásról. A csődeljárás szerint a Termomax Kft. tulajdonosi körébe tartozó olaszországi Gruppo Imar S.p.a 2012. október 17-ével csődöt jelentett az olaszországi Brescia-i Bíróságon. Ennek következményeként a Termomax Kft. ügyvezetője, Sebők Tamás a következőkről tájékoztatta a hitelezőket a cég honlapján:Az Egri Törvényszék a Termomax Kft. „cs.a.” kérelmére az 5.Cspk.10-13-000001/6 számú végzésével elrendelte a Termomax Kft. „cs.a.” csődeljárásának megindításáról szóló közlemény Cégközlönyben történő közzétételét. A végzés értelmében a csődeljárás kezdő napja 2013. január 31.A végzés közzétételétől a Termomax Kft.-t „cs.a.” fizetési haladék illeti meg a vele szemben a fizetési haladék kezdő időpontját megelőzően, illetve azt követően esedékessé váló pénzkövetelések vonatkozásában, kivéve a Cstv. 11 § (1) bekezdésben felsorolt követelések tekintetében. A fizetési haladék a közzététel utáni 120. napot követő második munkanapon 0 órakor megszűnik, kivéve, ha a bíróság a fizetési haladék meghosszabbításáról a vagyonfelügyelő által ellenjegyzett jegyzőkönyvi határozat alapján végzést hoz, és intézkedik annak Cégközlönyben történő közzétételéről. A csődeljárásról és a felszámolásról szóló 1991. évi XLIX törvény szerint a követeléseket 2013. március 1-ig, illetve a csődeljárás kezdő napja után keletkező követeléseket 8 munkanapon belül kell az azokat megalapozó okiratok csatolásával bejelenteni postai úton az Egri Törvényszék által kirendelt Kvantál Kft. részére.

 

gepeszforum.hu

Megfigyeltük, hogy a VGF szaklap online fórumán is a Termomax topic a leglátogatottabb. (http://www.gepeszforum.hu/forum/2-gepesz-forum/438-thermomax-inka-24-k-problema) Több mint húszezren kattintottak az elmúlt időszakban ide, hogy a szereléssel és alkatrészellátással kapcsolatos információkat megosszák egymással.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem